tag:blogger.com,1999:blog-73057903135391111182024-03-13T20:35:07.514+04:00...കഥ കഥ കസ്തൂരി...വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.comBlogger21125tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-12174873808284403062011-05-04T16:48:00.000+04:002011-05-04T16:48:12.187+04:00മനസ്സമാധാനം(മിനിക്കഥ)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;">മരത്തണലില് വിഷണ്ണനായി ഇരുന്ന അയാളുടെ അരികിലേക്ക്, മാലാഖയെപ്പോലെ സൌന്ദര്യമുള്ള ഒരു കൊച്ചു പെണ്കുട്ടി നടന്ന് ചെന്നു. കാഴ്ചയില് ഒരു മൂന്ന് വയസ് പ്രായം തോന്നിയ്ക്കും.അയാളുടെ ഇരിപ്പ് കണ്ട് അവള് കൊഞ്ചിക്കൊണ്ട് ചോദിച്ചു, </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“അങ്കിള്, അങ്കിളെന്താ ഇങ്ങനെ വിഷമിച്ചിരിക്കുന്നത്?”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ആ കൊച്ചുമോളെ അരികിലേക്ക് ചേര്ത്ത് നിര്ത്തിക്കൊണ്ട് അയാള് പറഞ്ഞു, </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“മോളെ, എന്റെ മകളെ ഉപദ്രവിക്കുന്ന ഒരു അക്രമിയെ തടഞ്ഞപ്പോള് അവനെന്നെ കഠാര കൊണ്ട് കുത്തി വീഴ്ത്തി. കണ്ടോ എന്റെ ശരീരത്തിലെ മുറിവുകളൊക്കെ തുന്നിക്കെട്ടിയിരിക്കുന്നത്” </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അയാള് ആ കുട്ടിക്ക് തുന്നിക്കെട്ടിയ മുറിപ്പാടുകള് കാട്ടിക്കൊടുത്തു.എന്നിട്ടവളോട് ചോദിച്ചു,</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“ആട്ടേ മോളെന്താ ഇവിടെ തനിച്ച് നടക്കുന്നത്?”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ആ ചോദ്യത്തിന് മുന്നില് മുഖത്ത് നിരാശ നിഴലിച്ച ആ കുഞ്ഞ് പതിഞ്ഞ സ്വരത്തില് പറയാന് തുടങ്ങി, </div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“ഒരു ദിവസം അച്ഛനെനിക്ക് ഒത്തിരി മിഠായികള് തന്ന് എന്നെ സന്തോഷിപ്പിച്ചു , പിന്നെ...പിന്നെ അച്ഛന് എന്നെ ഉപദ്രവിക്കാന് തുടങ്ങി. എനിക്ക് വേദന സഹിക്കാതായപ്പോള് ഞാന് അലറിക്കരഞ്ഞു.അന്നേരം ആരും കേള്ക്കാതിരിക്കാന് അച്ഛനെന്റെ വായും മൂക്കുമെല്ലാം മുറുകെ പൊത്തിപ്പിടിച്ചു.പിന്നെ എനിക്കൊന്നും ഓര്മ്മയില്ല അങ്കിള്”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ആ കുഞ്ഞിന്റെ നിഷ്കളങ്കമായ ആ ഉത്തരത്തിന് മുന്നില് അയാളുടെ കണ്ണുകള് നിറഞ്ഞു.,ഹൃദയം വിങ്ങിപ്പൊട്ടി,അയാള് ദൈവത്തെ വിളിച്ച് കൊണ്ട് പറഞ്ഞു,</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“മരിച്ച് മുകളില് വന്നാലും ഒരു മനസ്സമാധാനവും ഇല്ലല്ലോ രക്ഷിതാവേ...”</div></div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com66tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-51651662446409134102011-02-17T18:55:00.000+04:002011-02-17T18:55:22.183+04:00മരുഭൂമിയിലെ മസറകള് - തിരക്കഥ<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പ്രിയപ്പെട്ട കൂട്ടുകാരെ,</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒരു ടെലിഫിലിം എടുക്കാമെന്ന മോഹത്തില് എഴുതിയതാണീ തിരക്കഥ. പൂര്ണ്ണമായും ഒരു തിരക്കഥയുടെ ഫോര്മാറ്റിലല്ല എഴുതിയിരിക്കുന്നത്. സീനുകള് തിരിച്ചെഴുതി എന്ന് മാത്രം.എന്റെ സമയക്കുറവ് കൊണ്ടും ജോലി സംബന്ധമായ തിരക്കുകള് കൊണ്ടും എനിക്കിത് ടെലിഫിലിമാക്കാന് കഴിഞ്ഞില്ല. താല്പര്യമുള്ളവര് സമീപിച്ചാല് ഞാന് പൂര്ണ്ണമായി സഹകരിക്കുന്നതാണ്. ഈ കഥയുടെ അഭിപ്രായങ്ങള് അറിയിക്കുമല്ലോ..</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">സ്നേഹപൂര്വ്വം,</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വാഴക്കോടന്</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><a href="mailto:vazhakodan@gmail.com">vazhakodan@gmail.com</a></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-size: small;"><u>സമര്പ്പണം </u></span></b><br />
<span style="font-size: small;"><u><br />
</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മരുഭൂമിയിലെ ‘മസറ‘കളില് ജീവിതം ഹോമിച്ചവര്ക്ക്......</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><b><u><span style="font-size: small;"><br />
</span></u></b></div><div style="text-align: justify;"><b><u><span style="font-size: small;">സീന്: 01 (സ്വപ്നം)</span></u></b></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വിശാലമായ റോഡ്.ആ റോഡ് മുറിച്ച് കടക്കാന് ശ്രമിക്കുന്ന ഒരാളെ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> അമിത വേഗത്തില് പാഞ്ഞ് വന്ന വണ്ടി ഇടിച്ച് അയാള് മരിക്കുന്നത് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">സ്വപ്നം കണ്ട് ഉറക്കത്തില് നിന്നും അസീസ് "ബാപ്പാ" </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എന്നുറക്കെ വിളിച്ച്കൊണ്ട് ഞെട്ടിയുണരുന്നു. </span></div><div style="text-align: justify;"><u><b><span style="font-size: small;"><br />
</span></b></u></div><div style="text-align: justify;"><u><b><span style="font-size: small;">സീന് : 01 എ</span></b></u></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അസീസ്,25 വയസിനടുത്ത് പ്രായം.ഗള്ഫിലെ അയാളുടെ കമ്പനി റൂം. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">തനിച്ചാണ് റൂമില്.പുതിയ കമ്പനിയില് ജോലിക്കെത്തിയിട്ട് അധികം </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നാളുകളായിട്ടില്ല.തന്റെ പിതാവിനെക്കുറിച്ച് അന്വേഷിക്കാന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കൂടിയാണ് അസീസ് ഗള്ഫിലെത്തിയത്. കഴിഞ്ഞ പത്ത് പതിനാല് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വര്ഷമായി ബാപ്പ നാട്ടില് എത്തിയിട്ടില്ല.എട്ടൊന്പത് വര്ഷത്തോളം </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പണം ക്ര്യത്യമായി </span><span style="font-size: small;">അയച്ചിരുന്നെങ്കിലും പിന്നീട് അതും നിലയ്ക്കുക-</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">യായിരുന്നു.ആദ്യത്തെ രണ്ട് വര്ഷത്തോളം </span><span style="font-size: small;">ഒരു കടയുടെ അഡ്രസ്സില് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കത്തുകള് അയക്കുകയും സുഹ്യത്തുക്കളെ കൊണ്ട് വല്ലപ്പോഴും മറുപ</span><span style="font-size: small;">ടിയും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അയക്കാറുണ്ടായിരുന്നു.എഴുത്തും വായനയും അറിയാത്ത ‘ഹസ്സന്’ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അതിന് </span><span style="font-size: small;">കഴിയാത്തത് കൊണ്ടാണ് കത്തുകള് നിന്ന്പോയതെന്നും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ആ കുടുമ്പം കണക്ക് കൂട്ടി.</span><span style="font-size: small;">കഴിഞ്ഞ അഞ്ചാറ് വര്ഷത്തോളമായി ഹസ്സന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എന്നയാളെ കുറിച്ച് ഒരു വിവരവും ആര്ക്കും </span><span style="font-size: small;">അറിയുമായിരുന്നില്ല.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എഞ്ജിനീയറിങ് കഴിഞ്ഞ്നല്ലൊരു ജോലി നേടിയാണ് അസീസ് </span><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എത്തിയിരിക്കുന്നത്.)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ബാപ്പ അപകടത്തില് മരിക്കുന്നത് </span><span style="font-size: small;">സ്വപ്നം കണ്ടാണ് അസീസ് </span><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഞെട്ടിയുണര്ന്നത്.</span><span style="font-size: small;">അസീസ് സമയം നോക്കുന്നു.അപ്പോള് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">തന്നെ തന്റെ മൊബൈല് ശബ്ദിക്കുന്നു.</span><span style="font-size: small;">അയാള് ഫോണ് അറ്റന്റ് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ചെയ്യുന്നു.ഫോണിന്റെ മറുതലയ്ക്കല് തന്റെ ഉമ്മയാണെന്ന് </span><span style="font-size: small;">തിരിച്ചറിയുന്നു..</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“എന്താ ഉമ്മാ രാവിലെത്തന്നെ?”</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“മോനെ, ഞാന് നിന്നെ സ്വപ്നം കണ്ടു.നിനക്ക് സുഖമല്ലേ മോനെ!</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“അതേ ഉമ്മാ. ഉമ്മാക്ക് കാലിന്റെ വേദന ഇപ്പോള് കുറവുണ്ടല്ലോ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അല്ലെ? മരുന്നൊക്കെ സമയത്തിന് </span><span style="font-size: small;">കഴിക്കണം“</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“എല്ലാം കഴിക്കുന്നുണ്ട് മോനെ.ബാപ്പാനെക്കുറിച്ച് വല്ല വിവരവും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അന്വേഷിക്കാന് പറ്റിയോ മോനെ?“</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“അന്വേഷിക്കുന്നുണ്ട് ഉമ്മാ. എന്തേങ്കിലും വിവരം കിട്ടാതിരിക്കില്ല.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പിന്നെ ബാങ്കിലേക്ക് പണംഅയച്ചിരുന്ന ആലിക്ക എ</span><span style="font-size: small;">ന്നയാള് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഇപ്പോള് ആ അഡ്രസ്സില് ഇല്ല. അയാളൊരു പിക്കപ്പ് വാന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വാടകയ്ക്ക് ഓടിക്കുന്ന </span><span style="font-size: small;">ആളായിരുന്നത്രേ! ഇപ്പോള് അഞ്ചാറ് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വര്ഷമായില്ലേ ഉമ്മ.അന്വേഷിക്കാം“</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">‘നിന്റെ ജോലിയൊക്കെ എങ്ങിനെയുണ്ട് മോനെ?‘ </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">‘കുഴപ്പമില്ല ഉമ്മാ.കമ്പനിയില് പുതിയ ആളാണെങ്കിലും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എല്ലാവരും നല്ല സഹായമാണ്.കൂടെയുള്ളവരും </span><span style="font-size: small;">ബാപ്പാനെ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അന്വേഷിക്കാന് സഹായിക്കാം എന്ന് പറഞ്ഞിട്ടുണ്ട്“</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“കഴിഞ്ഞ പതിനഞ്ച് കൊല്ലമായില്ലേ മോനെ ഈ ഉമ്മ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പടച്ചോനോട് കരഞ്ഞ് ദുആ ചെയ്യുന്നു,പടച്ചോന് എന്റെ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കണ്ണീര് കാണാതിരിക്യോ? നിന്റെ ബാപ്പ ജീവനോടെ ഉണ്ടായാല്മതി </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എന്നാ ഇപ്പോഎന്റെ തേട്ടം. എന്തേങ്കിലും വിവരം കിട്ടിയാല് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നീ വിളിക്ക് മോനെ.ഉമ്മ ഫോണ് വെക്കട്ടെ..</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഇന്റെ മോന് സുഖം തന്നെയല്ലേടാ..?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">‘ഉമ്മ വിഷമിക്കാതിരിക്ക്. എല്ലാം ശരിയാവും ഉമ്മാ! സഫിയ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഇന്ന് കോളേജില് പോയില്ലെ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">‘അവള് പോയിട്ടുണ്ട് മോനെ.ഇന്നലെ ഉപ്പാനെ സ്വപ്നം കണ്ടൂന്നും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പറഞ്ഞിട്ട് അവള്ക്ക് വല്യസങ്കടായിരുന്നു.</span><span style="font-size: small;">ഉപ്പാനെ ആരോ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഉപദ്രവിക്കുന്നത് സ്വപ്നം കണ്ടൂത്രെ? പാവം.ഉപ്പാടെ മുഖം പോലും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ശരിക്ക് കണ്ടിട്ടില്ല. </span><span style="font-size: small;">അതും പറഞ്ഞ് വിഷമിച്ചാ ഇന്നും പോയത്.നീ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അവളുള്ളപ്പോള്ഒന്ന് വിളിക്ക്. അവള്ക്ക് മനസ്സിന് ഇത്തിരി </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span><span style="font-size: small;">ആശ്വാസം കിട്ടുമെങ്കില് ആയിക്കോട്ടെ. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നീ ഇന്ന് ജോലിക്ക് പോകുന്നില്ലെ മോനെ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“പോകുന്നുണ്ട് ഉമ്മ.സമയം ആവുന്നേയുള്ളൂ.എന്നാ ഉമ്മ വെച്ചോ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഞാന് പിന്നെ വിളിക്കാം!‘</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അസീസ് ഫോണ് കട്ട് ചെയ്ത് പ്രഭാത കര്മ്മങ്ങളിലേക്ക് നീങ്ങുന്നു)</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-size: small;"><u>സീന് - 2</u></span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പകല്</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അസീസിന്റെ ഓഫീസ്.ഡയറക്റ്ററുടെ റൂം. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഡയറക്റ്ററായ അറബിയുടേ മുന്നില് അസീസും മറ്റൊരു </span><span style="font-size: small;">ഉദ്യോഗസ്ഥനും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒരു മേശയ്ക്ക് ഇരുപുറമായി ഇരിക്കുന്നു.</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>Director</b>: Mr. Asees,Hope now everything is clear.We have to </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">emerge in the market,and keep </span><span style="font-size: small;">our </span><span style="font-size: small;">position. Mr. Mathew also </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">from Kerala.He will help you Ok.Now carry on.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>Asees</b>: Sure Sir, I will try my level best.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>Director</b>: good, Mathew show him the project details. ok</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>Mathew</b>: yah, Sir I have a request, His father is absconding for </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">the last 15 years!</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>Director</b>: Laa hawla va laakkuvaththaa! 15 Years??</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>Mathew</b>: Yes sir, Can you help him to find him?, I hope you </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">could inquire to the police and other officials,</span><span style="font-size: small;">as you know the </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">officials well.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>Director</b>; Definitely, Don't worry Let me see how I can help you.</span><br />
<span style="font-size: small;">Believe in God! He will be back.Let's hope for the best!</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>Asees</b>: Thank you very much sir, I will remain grateful to you!</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>Director</b>: No mention young man!</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>Mathew</b>: Thank you sir,</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(ഡയറക്റ്റര്ക്ക് ഹസ്ത ദാനം നല്കി മാത്യുവും അസീസും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഡയറക്റ്ററുടെ ഓഫീസില് നിന്നും അവരുടെ സീറ്റിലേക്ക് പോകുന്നു)</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-size: small;"><u>സീന് - 3</u></span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><u><br />
</u></span></div><span style="font-size: small;">സമയം വൈകുന്നേരം/രാത്രി</span></div><div style="text-align: left;"><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നഗരത്തിലെ ഒരു കോഫീ ഹൌസിലെ സായാഹ്നം! </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മാത്യുവും അസീസും ഒരു ചെറിയ വട്ടമേശയ്ക്ക് അപ്പുറവും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഇപ്പുറവുമിരുന്ന് ചായ കുടിക്കുന്നു.</span> </div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു</b>: ഇപ്രാവശ്യം തണുപ്പ് തീരെ കുറവായിരുന്നു.ചൂടും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അത് പോലെ കുറവായിരുന്നാല് മതിയായിരുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പുറത്ത്പണിയെടുക്കുന്ന തൊഴിലാളികള്ക്കാ കഷ്ടം!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അശ്രദ്ധനായി ഇരിക്കുന്ന അസീസിനെ നോക്കി) </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നീയെന്താ ആലോചിക്കുന്നത്?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഇങ്ങനെ മൂഡ് ഓഫായി ഇരുന്നിട്ട് എന്താ കാര്യം? നമുക്ക് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അന്വേഷിക്കാം.നീ വിഷമിക്കാതിരിക്ക്.അല്ലാ അഞ്ചാറ് കൊല്ലം </span><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒരു ആലിക്കയുടെ അഡ്രസ്സിന്നാണ് പണം വന്നിരുന്നത് എന്ന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പറഞ്ഞല്ലോ,ആലിക്കാടെ വല്ല വിവരവും കിട്ടിയോ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: അന്വേഷിക്കുന്നുണ്ട്. എന്റെ കൂട്ടുകാരോടും പറഞ്ഞിട്ടുണ്ട്</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> അവരും കാര്യായി അന്വേഷിക്കുന്നുണ്ട്.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു</b>: പത്ത് പതിനഞ്ച് വര്ഷമായിട്ടും വേറെ വഴിക്കൊന്നും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അന്വേഷിച്ചില്ലേ അസീസെ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>:പലര്ക്കും, മുഖ്യമന്ത്രി,പ്രവാസകാര്യ മന്ത്രി,പ്രധാനമന്ത്രി </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">തുടങ്ങിയവര്ക്കും പരാതി കൊടുത്തു എംബസികളില് പല </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">തവണ </span><span style="font-size: small;">പരാതിയുമായി ചെന്നു. ഒരു മറുപടിയുംഎവിടെനിന്നും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കിട്ടിയില്ല.ആരും സഹായിച്ചില്ല! മുട്ടാത്ത വാതിലുകളില്ല.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു</b>: നമ്മുടെ സംവിധാനങ്ങളൊക്കെ അത്രയേ ഉള്ളൂ. ഇവിടെ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ക്യത്യമായി എത്രപേര് ഉണ്ടെന്നതിന് കണക്കില്ല,ഇവിടെ </span><span style="font-size: small;">വല്ല </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അപകടത്തില് എന്തെങ്കിലും സംഭവിച്ചാല് ഒന്നന്വേഷിക്കാന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പോലും ആരുമില്ല. ഒരു പാട് കടലാസ് സംഘടനകളുണ്ട്.</span><span style="font-size: small;">വരിസംഖ്യ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പിരിക്യാ,ആഘോഷായ ആഘോഷങ്ങളൊക്കെ നടത്തുക!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കൂട്ടംകൂടിയിരുന്ന് വെള്ളമടിക്കാന് ഓരോരൊ സംഘടനകള്!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ദോഷം </span><span style="font-size: small;">പറയരുതല്ലൊ ചിലര്ക്ക് ഈ സംഘടനകള് കൊണ്ട് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നല്ല സഹായാ!പിന്നെ നമ്മുടെ സര്ക്കാര്സംവിധാനങ്ങളെപ്പറ്റി </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പറയാനുണ്ടോ?</span><span style="font-size: small;">ഇനിയിപ്പോ വോട്ടവകാശം കിട്ടാത്ത കുറവേയുള്ളൂ...</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അതൊക്കെ പറയാതിരിക്കുന്നതാ നല്ലത്.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: നമ്മുടെ രാജ്യത്തിന്റെ പരിമിതികള് നമ്മള് മനസ്സിലാക്കണ്ടെ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു:</b> എല്ലാം പരിമിതികളില് പെടുമ്പോഴാണ് പ്രശ്നം! മറ്റു രാജ്യങ്ങള് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അവരുടെ പൌരന്മാര്ക്ക് നല്കുന്ന പരിഗണനയുടേയും </span><span style="font-size: small;"> </span><br />
<span style="font-size: small;">സംരക്ഷണത്തിന്റേയും ഒരു ശതമാനം പോലും നമുക്ക് കിട്ടുന്നുണ്ടോ?</span><br />
<span style="font-size: small;"> അതൊക്കെ പറഞ്ഞാല് വെറുതെ തല പെരുത്ത് വരും!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> അതൊക്കെ അവിടെ നില്ക്കട്ടെ,അസീസെ ഇവിടത്തെ </span><span style="font-size: small;">ജയിലുകളില് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നമുക്കൊന്ന് അന്വേഷിച്ചാലോ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: ജയിലിലോ? അതിന് ബാപ്പ വല്ല കുറ്റവും...?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു </b>: ബാപ്പ കുറ്റം ചെയ്തിട്ടുണ്ടാവണമെന്നില്ല അസീസെ.</span><br />
<span style="font-size: small;">ചിലപ്പോള് സ്പോണ്സറുടെ അടുത്ത് നിന്നും ഓടിപ്പോയി പോലീസിന്റെ</span><br />
<span style="font-size: small;">കയ്യില് അകപ്പെട്ടാലും മതിയല്ലോ? പിന്നെ വല്ല കള്ളക്കേസുകളിലും</span><br />
<span style="font-size: small;">പെട്ടാലും മതിയല്ലോ? പിന്നെ....(മാത്യു ഒന്ന് നിര്ത്തുന്നു) </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: എന്താ മാത്യുവേട്ടാ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു</b>: അല്ലാ അന്വേഷണത്തിന്റെ ഭാഗമാണെന്ന് കൂട്ടിയാല് </span><br />
<span style="font-size: small;">മതി. ഇവിടത്തെ മോര്ച്ചറികളിലുംനമുക്കൊന്ന് അന്വേഷിക്കണം.</span><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വല്ല അജ്ഞാത ജഡങ്ങളുടെ കൂട്ടത്തിലും... </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അസീസ് അത് കേട്ട് വിതുമ്പുന്നു) </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഞാന് പറഞ്ഞല്ലോ അന്വേഷണത്തിന്റെ ഭാഗമായി </span><span style="font-size: small;">കണക്കാക്കിയാല് മതി.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഓരോ ദിവസവും റോഡപകടങ്ങളിലും,തൊഴില് സ്ഥലങ്ങളിലെ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അപകടങ്ങളിലും മറ്റും എത്ര പേരാണ് മരണപ്പെടുന്നത്. ക്ര്യത്യമായ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">രേഖയില്ലാത്തവര് അജ്ഞാത മ്യതദേഹങ്ങളായി മാറുന്നു. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പ്രതീക്ഷയോടെ കാത്തിരിക്കുന്ന ആ </span><span style="font-size: small;">കുടുംബത്തിന്റെ കണ്ണീര് മാത്രം </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ബാക്കിയാവുന്നു.ഇപ്പോള് വാര്ത്താ മാധ്യമങ്ങള് ചില ഇടപെടലുകള് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നടത്തുന്നത് വളരെയേറെ ആശ്വാസമാണെന്ന് </span><span style="font-size: small;">പറയാം. എങ്കിലും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അവര്ക്കും പരിമിതികളുണ്ട്. ‘മസറകളില്’ കഴിയുന്നവരെ കുറിച്ചൊന്നും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒന്നും അറിയാന് കഴിയാറില്ല.</span><span style="font-size: small;">എത്രയോ മലയാളികള് മസറകളില് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പണിയെടുക്കുന്നു.ഈ മസറകളില് എത്തിപ്പെടാന് തന്നെ പ്രയാസമാണ്.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: മസറകള് എന്ന് പറഞ്ഞത് മനസ്സിലായില്ലല്ലൊ മാത്യുവേട്ടാ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു</b>: ഒറ്റവാക്കില് പറഞ്ഞാല് ഒരു ജയില്! ആടുകളെയും ഒട്ടകങ്ങളേയും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വളര്ത്തുന്ന സ്ഥലമാണ് മസറകള്. ഇതൊക്കെ പലപ്പോഴും </span><span style="font-size: small;">മരുഭൂമിയുടെ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഉള്പ്രദേശങ്ങളിലോ ആളൊഴിഞ്ഞ സ്ഥലങ്ങളിലോ ഒക്കെയായിരിക്കും. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എന്തിനധികം മൊബൈല് ഫോണിന് വരെ റെ</span><span style="font-size: small;">യിഞ്ചില്ലാത്ത </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മസറകള് ഉണ്ട്.അവിടേയും മലയാളികള് വയറ്റിപ്പിഴപ്പിനായി ജോലി </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ചെയ്യുന്നുണ്ട്.ഗതികേട് അല്ലെങ്കില് നിവര്ത്തികേട്!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എന്ത് കഷ്ടപ്പാടാണെങ്കിലും ഇട്ടെറിഞ്ഞ് പോകാനുള്ള മടികൊണ്ടോ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അല്ലെങ്കില് അവിടന്ന് രക്ഷപ്പെടാനോ കഴിയാത്ത അവസ്ഥയിലാകും</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span><span style="font-size: small;">ചിലര്. ആ കഥകളൊക്കെ പറയാതിരിക്കുന്നതാ ഭേതം.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കണ്ണില് നനവു പടരാതെ ഒരു മസറയിലെ പണിക്കാരനെ കാണാന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കഴിയില്ല </span><span style="font-size: small;">എന്നതാണ് സത്യം.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അസീസിന്റെ ഫോണ് ശബ്ദിക്കുന്നു, അസീസ് ഫോണ് എടുക്കുന്നു)</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: ഹലോ അതെ അസീസാണ് എന്താ റഫീക്കേ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>റഫീക്ക്</b>:“നമ്മള് അന്വേഷിക്കുന്ന ആലിക്കയെ കുറിച്ച് ഒരു വിവരം കിട്ടി”</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>:‘അല്ഹംദുലില്ലാഹ്, പറയൂ റഫി ആലിക്ക എവിടെയുണ്ട് ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>റഫീക്ക്</b>:“അജ്മാനിലെ ഹമീദിയ എന്ന സ്ഥലത്ത് ഒരു സൂപ്പര് മാര്ക്കറ്റ് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നടത്തുകയാ ആലിക്ക. അതിനടുത്ത് തന്നെയുള്ള ഒരു വില്ലയിലാണ് </span><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">താമസം. ആലിക്കാടെ മക്കളാ കട നടത്തുന്നത്. ആലിക്ക വില്ലയില് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">തന്നെ കാണും.“</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>:“നമുക്ക് നാളെ രാവിലെത്തന്നെ ആലിക്കാനെ കാണാന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പോയാലോ? നിനക്ക് വരാനൊഴിവുണ്ടാകുമോ?“</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>റഫീക്ക്</b>:“ഇല്ല അസീസേ, ഞാന് ആലിക്കാടെ നമ്പര് തരാം. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എനിക്ക് നാളെ അര്ബാബിന്റെ കൂടെ ഒരു മീറ്റിങ്ങിനു പോകാനുണ്ടെടാ.</span><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വരാന് ചിലപ്പോള് വൈകും.ഞാന് നമ്പര് തരാം.നിനക്ക് വേറെ </span><br />
<span style="font-size: small;">ആരെയെങ്കിലും കൂട്ടിപ്പോകാമോ എന്ന് നോക്ക്,</span><span style="font-size: small;">ഇല്ലെങ്കില് </span><br />
<span style="font-size: small;">വൈകിയാണെങ്കിലും നമുക്ക് പോകാം“</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>:“സാരമില്ല റഫീക്, ഞാന് വേറെ ആരെയെങ്കിലും കൂട്ടി </span><br />
<span style="font-size: small;">പോകാന് ശ്രമിക്കാം.നീ നമ്പര് താ“</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>റഫീക്ക്</b> : നംബര് ഒരു മിനിറ്റേ...“0505157862“</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: “ശരി റഫീക് ഞാന് പിന്നെ വിളിക്കാം. ഓക്കെ ബൈ...“</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അസീസ് ഫോണ് കട്ട് ചെയ്യുന്നു)</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു</b>: എന്താ അസീസ് റഫീക്ക് പറഞ്ഞത് ? ആരെ കണ്ടെന്നാ? </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: ഉമ്മാടെ അക്കൌണ്ടിലേക്ക് പണം അയച്ചിരുന്നു എന്ന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പറഞ്ഞില്ലേ ഒരു ആലിക്ക.അദ്ദേഹത്തെ കുറിച്ചുള്ള </span><span style="font-size: small;">വിവരം കിട്ടി </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എന്നറിയിക്കാന് വിളിച്ചതാ. എനിക്കറിയാം ബാപ്പാനെ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കണ്ടെത്താന് എന്നെ സഹായിക്കാന് ആലിക്കാക്ക് </span><span style="font-size: small;">കഴിയും. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നമുക്കൊന്നു അദ്ദേഹത്തെ കാണാന് പോയാലോ മത്യുവേട്ടാ? </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നാളെ പ്രത്യേകിച്ച് വല്ല പരിപാടികളും ഉണ്ടോ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു</b>: അതിനെന്താ അസീസേ നമുക്ക് രാവിലെത്തന്നെ പോകാം. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഞാന് രാവിലെ നിന്റെ ഫ്ലാറ്റിനു താഴെ വന്ന് ഒരു മിസ്കോള് </span><span style="font-size: small;">തരാം. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അപ്പോള് നീ ഇറങ്ങി വന്നാല് മതി. ഒരു എട്ട് മണിയോടെ വന്നേക്കാം. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എന്താ പോരെ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>:അത് മതി മത്യുവേട്ടാ. ഞാന് ബുദ്ധിമുട്ടിക്കുകയല്ലല്ലോ അല്ലെ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു</b>: ബുദ്ധിമുട്ടിക്യേ? സീനിയറും ജൂനിയറുമൊക്കെ ഓഫീസില്, </span><br />
<span style="font-size: small;">അപ്പോള് നാളെ കാണാം! ബൈ</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അവര് യാത്ര പറഞ്ഞ് പിരിയുന്നു )</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-size: small;"><u>സീന് - 4</u></span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><u><br />
</u></span></div><span style="font-size: small;">സമയം പകല്</span><br />
<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><u><br />
</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വില്ലയുടെ മുന്നിലെ കോളിങ്ങ് ബെല്ലമര്ത്തി കാത്ത് നില്ക്കുന്ന മാത്യുവും</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> അസീസും.ആലിക്കാടെ വില്ലയുടെ മുന്ഭാഗം.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ആലിക്ക വാതില് </span><span style="font-size: small;">തുറക്കുന്നതില് നിന്നും തുടക്കം.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"><br />
</div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: അസ്സലാമു അലൈകും</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: വ അലൈകും അസ്സലാം. ആരാ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: ഞാന് അസീസ് ഇത് മാത്യു. ഇന്നലെ റഫീക് വിളിച്ച് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പറഞ്ഞ ആളാണ് ഞാന്.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: ആരേയോ അന്വേഷിച്ച് വന്ന ആളാണെന്ന് പറഞ്ഞത് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നിങ്ങളെയാണോ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: അതെ. ആലിക്കാ ഒരഞ്ചാറ് വര്ഷം മുന്പ് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വരെ ക്യത്യമായി പൈസ അയക്കാറുണ്ടായിരുന്ന </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കദീജാഹസ്സന് </span><span style="font-size: small;">എന്ന പേര് ഓര്ക്കുന്നുണ്ടോ ഇക്കാ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: എന്റെ റബ്ബേ, ഹസ്സന്റെ മോനാണോ നീ? </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ബാപ്പ ഇപ്പോള് എവിടെ? സുഖമായിരിക്കുന്നോ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: ബാപ്പാനെ അന്വേഷിച്ചാണ് ഞാന് വന്നത്!</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: യാ അള്ളാ ഹസനെകുറിച്ച് ഒരു വിവരവുമില്ലെന്നോ?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: ആലിക്കാക്ക് ബാപ്പാനെക്കുറിച്ച് വിവരങ്ങള് അറിയാമെന്ന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കരുതിയാണ് ഇക്കാനെ അന്വേഷിച്ചെത്തിയത്,</span><span style="font-size: small;">മാത്രമല്ല </span><br />
<span style="font-size: small;">ബാപ്പാനെക്കുറിച്ച് എന്തെങ്കിലും അറിയുന്നത് ആലിക്കാക്ക് </span><br />
<span style="font-size: small;">മാത്രമാണെന്നാണ് ഞങ്ങള് വിശ്വസിക്കുന്നത്.</span><span style="font-size: small;">ഉമ്മാടെ ബാങ്ക് </span><br />
<span style="font-size: small;">അക്കൌണ്ടിലേക്ക് കഴിഞ്ഞ അഞ്ച് വര്ഷം മുന്പ് വരെ </span><br />
<span style="font-size: small;">പണം അയച്ചിരുന്ന ആലിക്കാക്ക് ബാപ്പാനെക്കുറിച്ച് എന്തെങ്കിലും </span><br />
<span style="font-size: small;">അറിയാതിരിക്കില്ലല്ലോ എന്ന വിശ്വാസവും.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: മോനെ, ഹസനെ ഞാന് ആദ്യായിട്ട് കാണുന്നത് ഒരു </span><br />
<span style="font-size: small;">മസറയില് വെച്ചാ. അന്നെനിക്ക് ഒരു പിക്കപ്പ് വേന് വാടകയ്ക്ക് </span><br />
<span style="font-size: small;">ഓടിക്കലായിരുന്നു പണി! </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അല്പ്പ നേരത്തെ മൌനത്തിന്നും ഒരു നീണ്ട നെടുവീര്പ്പിനും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ശേഷം ആലിക്ക പറഞ്ഞ് തുടങ്ങുന്നു)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അന്നൊക്കെ ഓട്ടം വളരെ കുറവാ.എന്ത് ഓട്ടം കിട്ടിയാലും എടുക്കും.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഏത് നരകത്തിലേക്ക് ഓട്ടം കിട്ടിയാലും ഓടും,അതായിരുന്നു അന്നത്തെ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അവസ്ഥ</span><span style="font-size: small;">.അങ്ങിനെ ഒരു ദിവസം ആരും ഓട്ടം പോകാന് മടിക്കുന്ന </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒരു മസറയിലെക്കുള്ള ഒരു വാടക കിട്ടി! മരുഭൂമിയുടെ ഒരു </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഉള്പ്രദേശത്താണ് ഈ മസറ.</span><span style="font-size: small;">ഒരു കണ്ണീചോരയില്ലാത്ത </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അറബിയുടെ മസറയായിരുന്നു അത്.വാടക വിളിച്ച് പോയാല് ക്യത്യമായി </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വാടക തന്നെ ത</span><span style="font-size: small;">രാന് മടിക്കുന്ന ഒരു കാട്ടറബി. അത് കൊണ്ട് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മലയാളികളാരും അയാളുടെ ഓട്ടം പോകാറില്ല. അന്നെന്തോ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അയാള് </span><span style="font-size: small;">വാടകയൊക്കെ മുന് കൂട്ടി തന്ന് കുറച്ച് പുല്ലും സാധനങ്ങളും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മസറയില് എത്തിക്കാന് പറഞ്ഞ് വഴിയും പറഞ്ഞ് തന്നു...</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><b><span style="font-size: small;"><u>സീന് - 05 (ഫ്ലാഷ് ബാക്ക്)</u></span></b></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><u><br />
</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">സമയം പകല്</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മരുഭൂമിയുടെ നടുവില് ദരിദ്രമായ കാഴ്ചകളോടെ ഒരു മസറ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"></div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ആലിക്ക പിക്കപ്പുമായി ആ മസറയിലേക്ക് വരുന്നതില് നിന്നും തുടക്കം.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><u><br />
</u></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒട്ടകങ്ങളും ആടുകളുമൊക്കെ കള്ളി തീരിച്ചുള്ള കൂടുകളില് നില്ക്കുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അതിനടുത്തായി ചെറിയ ഒരു ഈന്തപ്പനയോലകൊണ്ട് മേഞ്ഞ ഒരു </span><br />
<span style="font-size: small;">കൊച്ചു കുടില്. പോടി പറത്തിക്കൊണ്ട് ആലിക്കായുടെ പിക്കപ്പ് </span><br />
<span style="font-size: small;">മസറയിലേക്ക് പാഞ്ഞ് വരുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"><br />
</div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വണ്ടിയുടെ അടുത്തേക്ക് ഒരാള് മുഷിഞ്ഞ വസ്ത്രത്തോടെ ഓടി വരുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അയാളുടെ അടുത്ത് വണ്ടി നിര്ത്തിയിട്ട് ആലിക്ക അയാളെ നോക്കുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അയാള് ദാഹം കൊണ്ട് വലഞ്ഞിരിക്കുകയാണെന്ന് </span><span style="font-size: small;">ഒറ്റനോട്ടത്തില് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">തന്നെ മനസ്സിലാവുന്ന പ്രക്യതം.അയാള് ആലിക്കാടെഅടുത്ത് വന്ന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“മാഇ മാഇ” എന്ന് പറഞ്ഞ് ആംഖ്യം </span><span style="font-size: small;">കാണിക്കുന്നു.ആലിക്കയുടെ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വണ്ടിയില് ഒരു സൈഡിലുള്ള വെള്ളത്തിന്റെ കുപ്പി ചൂണ്ടിക്കാട്ടുന്നു. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ആലിക്ക </span><span style="font-size: small;">വെള്ളം എടുത്ത് നല്കുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ആര്ത്തിയോടെ അയാള് ആ വെള്ളം കുടിച്ച് തീര്ക്കുന്നു. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അയാളത്തന്നെ ശ്രദ്ധിച്ച് നിന്ന ആലിക്ക </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ആദ്യം ഹിന്ദിയിലും പിന്നെ അറബിയിലും ചോദ്യങ്ങള് ചോദിക്കുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഉത്തരമെന്നോണം നിസ്സഹായമായി </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ചിരിക്കുന്നു.</span><span style="font-size: small;">പിന്നെ ആലിക്കാടെ ആത്മഗതം അല്പ്പം ഉച്ചത്തിലാകുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>:” പടച്ച റബ്ബേ ഇതെന്തൊരു പടപ്പാ? ഊരും പെരുമൊന്നും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഇല്ലാത്ത </span><span style="font-size: small;">മനുഷ്യനോ?ദുനിയാവില് ഇങ്ങനേയും ആളുകള് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കഷ്ടപ്പെടുന്നുണ്ടല്ലോ റബ്ബേ...”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"><br />
</div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അത് കേട്ടതും അയാളുടെ മുഖത്ത് സന്തോഷം പ്രകടമാകുന്നു. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അയാള് വളരെ പ്രയാസപ്പെട്ട് </span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b>: “ഞാനും ഞാനും ഒരു മലയാളിയാ....“</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"><br />
</div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b> : “ന്റെ റബ്ബേ നിങ്ങളു മലയാളിയാണ്ന്നോ?</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"><br />
</div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b>: “അതേ,അതെ... അഞ്ചാറ് കൊല്ലമായി ഞാന് ആരോടെങ്കിലും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മലയാളത്തില് സംസാരിച്ചിട്ട്.മലയാളത്തില് സംസാരിക്കണം എന്ന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">തോന്നിയാല് ഞാന് കൊതി തീരണ വരെ ഈ ആടുകളോടും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒട്ടകങ്ങളോടും പറയും.അപ്പോ അവരു ആവരുടെ ഭാഷേല് മറുപടി തരും, </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പിന്നെ പിന്നെ അവരുടെഭാഷ ഞാന് പഠിച്ചു.ഇപ്പോള് ഞാന് പറയുന്നത് </span><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അവര്ക്കും അവര് പറയുന്നത് എനിക്കും മനസ്സിലാകും.”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"><br />
</div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: “എന്താ അന്റെ പേര്? എവിട്യാ നിന്റെ നാട്”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"><br />
</div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b>: “ഹസ്സന് എന്നാണ് പേര്. മലപ്പുറത്ത ചേലൂര് എന്ന സ്ഥലത്താ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വീട്. ഭാര്യയും രണ്ട് മക്കളുമുണ്ട്.”</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: “നാട്ടിലെങ്ങാനും പോയിരുന്നോ അടുത്തെങ്ങാനും?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b>: “(നിസ്സഹായമായ് ചിരി വീണ്ടും) അഞ്ച് വര്ഷത്തോളമായി </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഞാന് നാട്ടില് നിന്നും വന്നിട്ടെന്ന് തോന്നുന്നു.ഇത് വരെ തിരിച്ച് പോകാന് </span><span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പറ്റിയിട്ടില്ല. പോകാന് അറബി സമ്മതിച്ചിട്ടില്ല.ഇന്റെ കുട്യോളെ </span><br />
<span style="font-size: small;">കാണാണ്ട് ഖല്ബ് പൊരിയാ? ഞാന് വരുമ്പോ എന്റെ മൂത്ത </span><span style="font-size: small;">മോന് </span><br />
<span style="font-size: small;">ആറാം തരത്തിലും മോള് നാലാം തരത്തിലും പഠിക്യാ.ഇപ്പോ </span><br />
<span style="font-size: small;">അവരൊക്കെ വല്യ കുട്ടികളായിട്ടുണ്ടാകും! ന്റെ റബ്ബേ അവരെ </span><br />
<span style="font-size: small;">കാത്തോളണേ..അവര്ക്ക് നീ മാത്രമാണ് റബ്ബേ തുണ.</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: “ഭാര്യയുടേയും മക്കളുടേയും കത്തുകളൊന്നും വരാറില്ലേ? </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അല്ല എങ്ങിനെ നിങ്ങളീ മസറയില് എത്തിപ്പെട്ടത്?</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b>: “ബോംബേന്ന് ഒരു അറബിടെ കടയിലേക്കാണെന്നും </span><br />
<span style="font-size: small;">പറഞ്ഞാ വിസ തന്നത്.ആദ്യത്തെ മൂന്ന് നാലു മാസം ഒരു </span><span style="font-size: small;"> </span><br />
<span style="font-size: small;">കടയിലായിരുന്നു.കാലത്ത് അഞ്ച് മണിക്ക് തുടങ്ങും പണി.രാത്രി </span><br />
<span style="font-size: small;">പന്ത്രണ്ട് മണി വരെ പണി തന്നെ പണി.എന്നാലും </span><span style="font-size: small;">ഒരു സമാധാനം </span><br />
<span style="font-size: small;">ഉണ്ടായിരുന്നത് നാട്ടില് നിന്നും കത്തുകള് അയക്കുന്നത് </span><br />
<span style="font-size: small;">കിട്ടുമായിരുന്നു. എനിക്ക് എഴുത്തും വായനയുമൊന്നും </span><span style="font-size: small;">അറിയാത്തതോണ്ട് </span><br />
<span style="font-size: small;">കൂട്ടുകാരാണ് കത്തുകള് വായിച്ച് തരാറ്.”</span><br />
<span style="font-size: small;"></span><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>:“ശമ്പളമൊക്കെ ക്യത്യമായി കിട്ടിയിരുന്നോ?</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്:</b> “വന്നിട്ട് നാലുമാസത്തിനിടയ്ക്ക് രണ്ട് തവണ </span><br />
<span style="font-size: small;">കുറച്ച് പൈസ കിട്ടി. അത് കയ്യോടെ ഭാര്യയുടെ അക്കൌണ്ടിലേക്ക് </span><br />
<span style="font-size: small;">അയച്ചു. പിന്നെ കുറച്ച് ദിവസം കഴിഞ്ഞപ്പോള് എന്നെ </span><br />
<span style="font-size: small;">അറബി ഇവിടെ കൊണ്ടു വന്നാക്കി.അതില് പിന്നെ </span><span style="font-size: small;">പൈസ ഒന്നും </span><br />
<span style="font-size: small;">തരാറില്ല.ചോദിച്ചപ്പോള് </span><span style="font-size: small;">ഭാര്യയുടെ അക്കൌണ്ടിലേക്ക് എല്ലാ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മാസവും അയക്കുന്നുണ്ടെന്ന് പറഞ്ഞു. ഒന്ന് വിളിക്കാന് ഫോണോ </span><br />
<span style="font-size: small;">അല്ലെങ്കില് ഒരു കത്തോ ഒന്നും ഇവിടെ ആയതില് പിന്നെ കിട്ടിയിട്ടില്ല“</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: “ഭാര്യ പിന്നെ കത്തൊന്നും അയച്ചില്ലേ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b>: “അറിയില്ല.എന്റെ പഴയ അഡ്രസ്സില് അയച്ച് കാണും.</span><br />
<span style="font-size: small;">ഒന്നും എനിക്ക് കിട്ടിയില്ല.”</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: “ഇവിടന്ന് ഓടി രക്ഷപ്പെടായിരുന്നില്ലേ? ഇവിടെ ഇങ്ങനെ </span><br />
<span style="font-size: small;">കഷ്ടപ്പെടുന്നതിനേക്കാള് നല്ലത് ഇവിടന്ന് രക്ഷപ്പെടായിരുന്നില്ലേ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b>: “ഒന്ന് രണ്ട് തവണ ഞാന് ശ്രമിച്ചതാ.അപ്പോഴൊക്കെ </span><br />
<span style="font-size: small;">അറബിയുടെ ആളുകള് പിടിച്ച് കൊണ്ട് വന്ന് പൂട്ടിയിടും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പിന്നെ കുറേ നളത്തേക്ക് </span><span style="font-size: small;">ഒരു തുള്ളി വെള്ളം പോലും തരില്ല. </span><br />
<span style="font-size: small;">എന്റെ ജീവിതം ഇവിടെ അവസാനിക്കും.ഇന്റെ വിധി</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അതാ.ഇന്റെ ഭാര്യടെം കുട്ടികളുടേം ഹാല് ഓര്ക്കുമ്പഴാ....</span><br />
<span style="font-size: small;">(അയാള് വിതുമ്പുന്നു. ഒന്ന് നിര്ത്തിയ ശേഷം)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കഴിഞ്ഞ മൂന്ന് ദിവസമായി വെള്ളവും റൊട്ടിയുമൊക്കെ </span><span style="font-size: small;">തീര്ന്നിട്ട്.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഈ തീരുന്നതും പട്ടിണിയ്ാകുന്നതുമൊന്നും ആദ്യായിട്ടല്ലാത്തോണ്ട് </span><br />
<span style="font-size: small;">എല്ലാം ശീലായി!”</span><br />
<span style="font-size: small;"></span><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>:“നിങ്ങള് എന്റെ കൂടെ പോരുന്നോ? ഞാന് നിങ്ങളെ </span><br />
<span style="font-size: small;">വേറെ എവിടേയെങ്കിലും എത്തിക്കാം. ഇവിടന്ന് രക്ഷപ്പെടൂ!</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b>: “(വീണ്ടും ചിരിക്കുന്നു) വേണ്ട അത് വേണ്ടാ.എന്നെ </span><br />
<span style="font-size: small;">രക്ഷിക്കാന് ശ്രമിച്ചവരൊക്കെ അപകടത്തില് പെട്ടിട്ടേയുള്ളൂ.</span><br />
<span style="font-size: small;">അറബി നിങ്ങളേയും </span><span style="font-size: small;">ഉപദ്രവിക്കും.നിങ്ങളുടെ വണ്ടിയുടെ നമ്പറും </span><br />
<span style="font-size: small;">മറ്റും അയാള് കുറിച്ച് വെച്ചിട്ടുണ്ടാകും.വേണ്ട നിങ്ങളും വെറുതെ </span><br />
<span style="font-size: small;">കുഴപ്പത്തിലാവണ്ട.ന്റ വിധി ഞാന് അനുഭവിച്ചോളാം’</span><br />
<span style="font-size: small;"></span><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: “എന്റെ ഹസന്, ഞാന് എങ്ങിനേയാ നിങ്ങളെ </span><br />
<span style="font-size: small;">സഹായിക്കുക? എന്റെ റബ്ബേ..ഈ മനുഷ്യന് സമാധാനം നല്കണേ’</span></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b> :“നിങ്ങള്ക്ക് ബുദ്ധിമുട്ടാവില്ലെങ്കില് എനിക്കൊരു ഉപകാരം ചെയ്യാമോ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: “എന്താണെങ്കിലും പറയൂ ഹസ്സന്.എന്നെക്കൊണ്ടാവുന്നത് ചെയ്യാം“.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b>; “കഴിഞ്ഞ മാസം സാധനങ്ങള് കൊണ്ട് വന്ന കൂട്ടത്തില് </span><br />
<span style="font-size: small;">ഇക്കൊരു കത്തും ഉണ്ടായിരുന്നു.സമയമുണ്ടെങ്കില് അതൊന്ന് </span><span style="font-size: small;"> </span><br />
<span style="font-size: small;">വായിച്ച് തരാമോ?”</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b> :“അതിനെന്താ ഹസന് എവിടെ കത്ത് എടുത്ത് തരൂ.”</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(ഒരു തകരപ്പെട്ടിയില് നിന്നും അയാള് ഒരു കത്തെടുക്കുന്നു.അത് </span><br />
<span style="font-size: small;">ആലിക്കാക്ക് വായിക്കാനായി നീട്ടുന്നു.ആലിക്കഅത് വാങ്ങി വായിക്കുന്നു)</span><br />
<span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: “പടച്ച റബ്ബേ ഇതൊരു കൊല്ലം മുന്പ് എഴുതിയ </span><br />
<span style="font-size: small;">കത്താണല്ലോ! നീ വല്ലാത്തൊരു ഭാഗ്യ ദോഷിതന്നെയാണ് ഹസ്സാ....</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എന്തായാലും ഇപ്പോഴെങ്കിലും വായിക്കാന് തരായല്ലോ. അതന്നെ വല്യ കാര്യം,</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">(ആലിക്ക കത്തിലേക്ക് നോക്കി വായിക്കാന് തുടങ്ങുന്നു)</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒബിഹില്ലാഹി തൌഫീക്, </span><br />
<span style="font-size: small;">എത്രയും സ്നേഹം നിറഞ്ഞ എന്റെ സ്നേഹനിധി അറിയുന്നതിന്ന് ഭാര്യയും </span><br />
<span style="font-size: small;">മക്കളും ചേര്ന്ന്എഴുതുന്ന കത്ത്.ഞങ്ങള്ക്കിവിടെ ഒരു വിധം </span><br />
<span style="font-size: small;">സുഖം തന്നെ.നിങ്ങള്ക്കും അപ്രകാരമാണെന്ന് അള്ളാഹുവില് വിശ്വസിക്കുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മറുപടി കിട്ടാത്ത കത്തുകളുടെ കൂട്ടത്തിലേക്ക് ഒരു കത്ത് കൂടി എഴുതുന്നു. </span><br />
<span style="font-size: small;">ഈ കത്തുകളൊക്കെ നിങ്ങള്ക്ക് കിട്ടുന്നുണ്ടോ എന്ന്പോലും അറിയില്ല. </span><br />
<span style="font-size: small;">എങ്കിലും കഴിഞ്ഞ മൂന്നാലു വര്ഷമായി നിങ്ങളുടെ വരവു കാത്തിരിക്കുന്ന </span><br />
<span style="font-size: small;">എനിക്ക് നിങ്ങളുടെ എന്തേങ്കിലും വിവരം അറിയാന് കഴിഞ്ഞെങ്കിലെന്ന </span><br />
<span style="font-size: small;">കൊതിയോടെ വീണ്ടും എഴുതുകയാണ്. മക്കള് നന്നായി പഠിക്കുന്നുണ്ട്.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അവര്ക്ക് ബാപ്പാനെ കാണാത്ത ഒറ്റവിഷമം മാത്രേയുള്ളൂ.ഒന്നും കൊണ്ടു </span><br />
<span style="font-size: small;">വന്നില്ലെങ്കിലും ബാപ്പാനെ ഒന്ന് കാണാനെങ്കിലും നാട്ടിലേക്ക് വരാനാണ് </span><br />
<span style="font-size: small;">അവര് പറയുന്നത്. വീട്ടിലെ കാര്യങ്ങള് അറിയാലോ, ബാങ്കില് </span><br />
<span style="font-size: small;">പണയപ്പെടുത്തിയ പണ്ടങ്ങളൊക്കെ ലേലം വിളിച്ച് പോയി.</span><br />
<span style="font-size: small;">അതോര്ത്ത് നിങ്ങള് ബേജാറാവണ്ട.പടച്ചോന് വിധി കൂട്ടിയാല് </span><br />
<span style="font-size: small;">അതൊക്കെ നമുക്ക് ഇനിയും ഉണ്ടാക്കാം മക്കളേക്കാള് </span><br />
<span style="font-size: small;">പൊരിഞ്ഞിട്ടാണ് ഞാന് കഴിച്ച് കൂട്ടുന്നത്. നിങ്ങളെയൊന്ന് </span><br />
<span style="font-size: small;">മുഖതാവില് കാണാന് എന്നാണ് കഴിയുക. മനസ്സിന്റെ വിഷമങ്ങള് </span><br />
<span style="font-size: small;">ഇങ്ങനെ എഴുതിയാലെങ്കിലും തീരട്ടെ എന്ന് കരുതിയാണ് മറുപടി </span><br />
<span style="font-size: small;">കിട്ടാഞ്ഞിട്ടും എഴുതുന്നത്. ഈ കത്ത് കിട്ടിയാല് നിങ്ങള് എത്രയും </span><br />
<span style="font-size: small;">വേഗം വരാന് ശ്രമിക്കണം. ഞങ്ങള്ക്ക് സ്വത്തും മുതലും സമ്പാദ്യവും </span><br />
<span style="font-size: small;">ഒന്നും വേണ്ട. നിങ്ങളെയൊന്നു കണ്ടാല് മാത്രം മതി. നിങ്ങളുടെ </span><br />
<span style="font-size: small;">വരവും കാത്തിരിക്കുന്ന നമ്മുടെ മക്കളുടെ മുഖം കാണാനെങ്കിലും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നിങ്ങള് വരുമെന്ന് കരുതുന്നു.ഞങ്ങള്ക്ക് വേറെ ആരുമില്ലെന്ന് </span><br />
<span style="font-size: small;">എപ്പോഴും ഓര്മ്മ വേണം.മക്കളോട് ഇനിയും അവധി </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പറഞ്ഞ് പിടിച്ച് നില്ക്കാന് വയ്യ.അത് കൊണ്ട് ഈ കത്ത് കിട്ടിയാല് </span><br />
<span style="font-size: small;">എത്രയും വേഗം വരുമെന്ന് റബ്ബില് വിശ്വസിക്കുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നിങ്ങള്ക്കും കൂട്ടുകാര്ക്കും പിരിശത്തില് സലാം പറഞ്ഞ് കൊണ്ട് നിര്ത്തുന്നു.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മുഖം മുത്തി മണത്ത് കൊണ്ട് സലാമോടെ ഭാര്യയും മക്കളും,</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അസ്സലാമു അലൈകും....</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കത്ത് വായിച്ച് തീരുന്നു. ആലിക്ക കത്ത് മടക്കിക്കൊണ്ട്</span><br />
<span style="font-size: small;">ദയനീയമായി ഹസനെ നോക്കുന്നു.ആലിക്കാടെ കണ്ണുകളും നിറയുന്നു. </span><br />
<span style="font-size: small;">ഹസന് പൊട്ടിക്കരയുന്നു. ആലിക്ക ആശ്വസിപ്പിക്കുന്നു. അല്പ്പ </span><br />
<span style="font-size: small;">സമയത്തിന് ശേഷം ഹസന് വസ്ത്രത്തിന്റെ തല കൊണ്ട് മുഖം </span><br />
<span style="font-size: small;">തുടച്ച് അകത്തേക്ക് പോയി ഒരു പൊടിപിടിച്ച് കിടന്ന ഒരു പെട്ടി </span><br />
<span style="font-size: small;">തുറക്കുന്നു. അതില് നിന്നും തപ്പിത്തിരഞ്ഞ് കുറച്ച് മുഷിഞ്ഞ </span><br />
<span style="font-size: small;">നോട്ടുകള് കണ്ടെടുക്കുന്നു. അത് ചുരുട്ടിപ്പിടിച്ച്</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കൊണ്ട് ആലിക്കാടെ അടുത്തേക്ക് വരുന്നു. വിറയാര്ന്ന കൈകളോടെ </span><br />
<span style="font-size: small;">ആ മുഷിഞ്ഞ ദിര്ഹമുകള് ആലിക്കാടെ നേരെ നീട്ടുന്നു.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ഹസന്</b> :“എന്റെ കുട്ടികള് പട്ടിണി കിടക്കാന് പാടില്ല.ഇതൊന്ന് </span><br />
<span style="font-size: small;">എന്റെ ഭാര്യയ്ക്ക് എത്തിച്ച് കൊടുക്കാനുള്ള ഏര്പ്പാട് ചെയ്യണം,ഇത് എത്ര</span><br />
<span style="font-size: small;">ഉണ്ടാവുമെന്നോ എത്ര കിട്ടുമെന്നോ എനിക്കറിയില്ല.എന്റെ കയ്യില് </span><br />
<span style="font-size: small;">ഇപ്പോള് ഇതേ ഉള്ളൂ ആലിക്കാ. ഇന്റെ മക്കള് പഠിച്ച് നല്ല </span><br />
<span style="font-size: small;">നിലയിലെത്തണം. അവരെന്നെപ്പോലെ കഷ്ടപ്പെടാന് പാടില്ല. </span><br />
<span style="font-size: small;">ഇന്റെ കഷ്ടപ്പാട് സാരല്യ.ഇന്റെ മക്കള്ക്ക് മുടക്കം കൂടാതെ </span><br />
<span style="font-size: small;">വല്ലതും അയക്കാന് എനിക്ക് കഴിയണേ റബ്ബേ..</span><br />
<span style="font-size: small;">എന്നാണെന്റെ എപ്പഴത്തേം ദുആ (ഹസന് വിതുമ്പുന്നു)</span></div><div style="text-align: justify;"></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അല്പ്പ നേരം കൂടി അവിടെ ചിലവഴിച്ച് ആലിക്ക അവിടെ നിന്നും യാത്ര </span><br />
<span style="font-size: small;">പറഞ്ഞിറങ്ങുന്നു.)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"><br />
</div></span><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"><br />
</div></span></div><div style="text-align: justify;"><u><b><span style="font-size: small;">സീന് - 06 </span></b></u><br />
<u><b><span style="font-size: small;"><br />
</span></b></u><br />
<span style="font-size: small;">പകല്</span><u><b><span style="font-size: small;"><br />
</span></b></u></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ആലിക്കാടെ വീട്.</span><br />
<span style="font-size: small;">ഒരു മേശയ്ക്ക് ചുറ്റുമിരുന്ന് ചായ കുടിക്കുന്ന അസീസും ആലിക്കയും മാത്യുവും.</span><br />
<span style="font-size: small;">ആലിക്ക തുടരുന്നു.</span><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: “പിന്നീട് ഒരു തവണകൂടി ഞാന് ഹസനെ കണ്ടു.</span><br />
<span style="font-size: small;">അന്നും കുറച്ച് പണം ഏല്പ്പിച്ചു. പിന്നെ അങ്ങോട്ട് ഓട്ടം കിട്ടാറുമില്ല</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എനിക്കൊട്ട് പോകാനോ കഴിഞ്ഞില്ല. ഓരോരോ തിരക്ക്. </span><br />
<span style="font-size: small;">അല്ലെങ്കിലും സ്വയം പച്ച പിടിക്കാനുള്ള തന്ത്രപ്പാടിലാണല്ലോ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒരോരുത്തരും ഈ മണലാരണ്യത്തില് വന്നാല്. പക്ഷേ ഹസന് തന്ന </span><br />
<span style="font-size: small;">ആ അഡ്രസ്സില് ഞാന് ഒരു നാലഞ്ച് കൊല്ലത്തോളം</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ക്യത്യമായി പണം അയച്ചിട്ടുണ്ട്. പിന്നെ മക്കളൊക്കെ വലുതായി </span><br />
<span style="font-size: small;">നിയന്ത്രണങ്ങളൊക്കെ അവരുടെ കയ്യിലായപ്പോള് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അത് തുടരാന് പറ്റിയില്ല.അതിലു എന്നോട് വിരോധമൊന്നും തോന്നരുത്</span><br />
<span style="font-size: small;"> അസീസെ...“</span><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: വിരോധോ? നിങ്ങള് പണം അയ്ച്ചില്ലായിരുന്നെങ്കില് </span><br />
<span style="font-size: small;">ഞങ്ങള് എന്നേ പട്ടിണി കിടന്ന് മരിച്ചിട്ടുണ്ടാകുമെന്നോ ആലിക്കാ.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നിങ്ങളോടുള്ള കടപ്പാട് ഞങ്ങള്ക്ക് എങ്ങിനെ മറക്കാന് പറ്റും?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"> </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു</b>: ആലിക്ക, നിങ്ങളുടെ നല്ല മനസ്സ് എല്ലാവര്ക്കും ഉണ്ടാവട്ടെ </span><br />
<span style="font-size: small;">എന്നാണ് എന്റെ പ്രാര്ത്ഥന. കഷ്ടപ്പെടുന്നവരെ സഹായിക്കുവാനുള്ള</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒരു മനസ്സ് ഇന്ന് ആര്ക്കും ഇല്ല. എല്ലാവര്ക്കും സ്വന്തം കാര്യങ്ങള് മാത്രം.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: എന്തായാലും നമുക്കൊന്ന് അവിടെവരെ പോയി അന്വെഷിച്ച് </span><br />
<span style="font-size: small;">നോക്കാം.ആദ്യം ആ അറബി സാധനങ്ങള് വാങ്ങിയിരുന്ന </span><br />
<span style="font-size: small;">കടയിലൊന്ന് അന്വേഷിക്കാം.അവിടന്ന് എന്തേങ്കിലും വിവരം </span><br />
<span style="font-size: small;">കിട്ടാതിരിക്കില്ല എന്നാണ് തോന്നുന്നത്.അതിനടുത്തെവിടേയോ ആ </span><br />
<span style="font-size: small;">അറബിയുടെ ഓഫീസ് ഉണ്ടായിരുന്നെന്ന് തോന്നുന്നു. വാ നമുക്കൊന്ന് </span><br />
<span style="font-size: small;">അന്വേഷിച്ച് നോക്കാം...“</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">(അവര് മൂവരും ചായകുടി നിര്ത്തി എഴുനേല്ക്കുന്നു.അവര് റൂമിന് </span><br />
<span style="font-size: small;">പുറത്തിറങ്ങുന്നു.പുറത്ത് കടന്ന് അവര് കാറില് കയറി യാത്രയാകുന്നു.)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><u><b><span style="font-size: small;">സീന് - 07</span></b></u><br />
<br />
<span style="font-size: small;">പകല് </span><br />
<span style="font-size: small;">കാര് ഒരു ഗ്രോസറിയുടെ മുന്നിലെ പാര്ക്കിങ്ങില് വന്ന് നിര്ത്തുന്നതില് </span><br />
<span style="font-size: small;">നിന്നും തുടക്കം. ഡോറ് തുറന്ന് മൂന്ന് പേരും ഗ്രോസറിയിലേക്ക് കയറുന്നു.</span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span><br />
<u><b><span style="font-size: small;">സീന് - 07 എ</span></b></u><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒരു ഗ്രോസറിയുടെ ഉള്വശം.</span><br />
<span style="font-size: small;">അതിനകത്ത് കട നടത്തുന്ന ആളും അയാളുടെ സഹായിയും.</span><br />
<span style="font-size: small;">കടയുടമ ലിസ്റ്റ് നോക്കി നില്ക്കുന്നു.ഒരാള് കടയില് നിന്നും </span><br />
<span style="font-size: small;">സാധനങ്ങള് വാങ്ങി പുറത്തിറങ്ങുന്നതില് നിന്നും തുടക്കം)</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>കടയുടമ</b>: എടാ..ഈ ബാച്ചിലേര്സ് വന്ന് ഒരു സാധനം വാങ്ങുമ്പോ </span><br />
<span style="font-size: small;">വേറെ രണ്ട് സാധനം എടുത്ത് പോക്കറ്റിലിടും. അത് ഇയ് കാണില്ല,</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അപ്പോ ഈ വക ആള്ക്കാര് വരുമ്പോ എപ്പോഴും ഒരു പത്ത് ദിര്ഹം</span><br />
<span style="font-size: small;"> വെച്ച് കൂട്ടി എഴുതണം മനസ്സിലായോ? മാസാവസാനം കാശ് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കിട്ടിയെങ്കിലായി, ഇനിയെങ്ങാന് അവര് മുങ്ങിയാലോ കായി </span><br />
<span style="font-size: small;">കമ്പനിക്കടിക്കും . മനസ്സിലായോ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മുനീര്</b>: ഹും അതൊക്കെ വേണ്ട പോലെ ഞാന് ചെയ്യുന്നുണ്ട് വാപ്പാ.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(കടയിലേക്ക് ആലിക്കയും അസീസും കടന്ന് വരുന്നു.)</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>കടയുടമ:</b> എന്താ വേണ്ടത്?</span><br />
<span style="font-size: small;">(ആലിക്കാനെ കണ്ടതും അല്പ്പം സംശയത്തോടെ..) </span><br />
<span style="font-size: small;">നിങ്ങളെ ഇതിനു മുന്പ് കണ്ടിട്ടുണ്ടല്ലോ..എവിടേന്ന് ഓര്മ്മ കിട്ടുന്നില്ല.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: ഞാന് ഒരു അഞ്ചെട്ട് കൊല്ലം മുന്പ് ഇവിടെയൊക്കെ </span><br />
<span style="font-size: small;">തന്നെയായിരുന്നു.വല്ല പിടുത്തോം കിട്യോ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>കടയുടമ</b>: അങ്ങനെ വരട്ടെ, പിക്കപ്പ് വാടകയ്ക്ക് ഓടിച്ചിരുന്ന ആലിക്ക! </span><br />
<span style="font-size: small;">പടച്ച് അ റബ്ബേ നിങ്ങള് ആളാകെ മാറിയല്ലോ. </span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: ഇവട്ത്തെ വെള്ളോം പൊറുതിയല്ലേ, മാറാണ്ട് പറ്റ്വോ? </span><br />
<span style="font-size: small;">ഞാന് വന്നത് വേറെ ഒരു കാര്യം അന്വേഷിക്കാനാ. ഒരു മസറയുള്ള </span><br />
<span style="font-size: small;">അറബി ഇവിടന്ന് സാധനങ്ങള് വാങ്ങാറുണ്ടായിരുന്നല്ലോ. </span><br />
<span style="font-size: small;">ആ വാടകേം അനക്ക് കായീമൊക്കെ ശരിക്കും തരാത്ത ഒരു കാട്ടറബി.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അയാളുടെ മസറയിലേക്ക് ഇപ്പോഴും സാധനം കൊണ്ട് പോകാറുണ്ടോ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>കടയുടമ</b>: ആ ആളെ പിടി കിട്ടി. അയാള് രണ്ട് മൂന്ന് കൊല്ലം മുന്പ് </span><br />
<span style="font-size: small;">ഒരു ആക്സിഡന്റില് മരണപ്പെട്ടല്ലോ. എന്തേ വല്ല കാശിന്റെ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എടപാടും ഉണ്ടോ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: കാശിന്റെ ഇടപാടല്ല. ആ മസറയില് ഒരു മലയാളി </span><br />
<span style="font-size: small;">ഉണ്ടായിരുന്നു.ഒരു ഹസന്.അയാളെക്കുറിച്ച് കുറേ കാലമായി</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ഒരു വിവരവും ഇല്ല.അയാളേ അന്വേഷിച്ച് ഇറങ്ങിയതാ.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>കടയുടമ</b>: ഹസനിക്ക. എനിക്കറിയാം.ആദ്യം ഈ അറബിയുടെ ഒരു </span><br />
<span style="font-size: small;">കടയിലായിരുന്നു ഹസനിക്ക. അവിടന്ന് അയാളുടെ മസറയിലെ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ബംഗാളി ഒളിച്ചോടിയപ്പോള് ഹസനിക്കാനെ അങ്ങോട്ട് കൊണ്ട് </span><br />
<span style="font-size: small;">പോയി എന്നാണ് അറിഞ്ഞത്.പിന്നെ മൂപ്പരെ കുറിച്ച് ഒരു വിവരവും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അറിഞ്ഞിട്ടില്ല.അതിപ്പോ ഒരു പത്ത് കൊല്ലത്തിനു മുകളിലായില്ലേ ആലിക്കാ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: അതെ. ഇത്രേം കാലായിട്ട് ഒരു വിവരവും ഇല്ല.ഇത് അസീസ് </span><br />
<span style="font-size: small;">അയാളുടെ മകനാ.പാവം ബാപ്പാനെ അന്വേഷിച്ച് വന്നതാ.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: ബാപ്പ ഇങ്ങോട്ട് വന്നിട്ട് ഒരു പതിനഞ്ച് കൊല്ലമെങ്കിലും </span><br />
<span style="font-size: small;">ആയിക്കാണും.ആദ്യത്തെ മൂന്നാലു മാസം കത്തെങ്കിലും </span><br />
<span style="font-size: small;">കൂട്ടുകാരെക്കൊണ്ട് എഴുതിച്ചത് കിട്ടിയിരുന്നു.പിന്നെ </span><br />
<span style="font-size: small;">ബാപ്പാനെക്കുറിച്ച് ഒന്നും അറിയാന് കഴിഞ്ഞിട്ടില്ല. ജീവിച്ചിരിപ്പുണ്ടോ </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അതോ വല്ല അപകടവും സംഭവിച്ചോ എന്നൊന്നും അറിയില്ല. </span><br />
<span style="font-size: small;">നിങ്ങള്ക്കെന്തേങ്കിലും വിവരം അറിയുമോ ബാപ്പാനെക്കുറിച്ച്?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>കടയുടമ</b>: വന്ന അവസരത്തില് ഇവിടെയടുത്തായിരുന്നു താമസം.</span><br />
<span style="font-size: small;">ഇവിടന്ന് തന്നെയാണ് സാധനങ്ങള് വാങ്ങിയിരുന്നത്.നാട്ടില് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നിന്നുള്ള കത്തുകളും ഇവിടത്തെ ബോക്സില് തന്നെയാണ് വരാറ്. </span><br />
<span style="font-size: small;">പിന്നെ പിന്നെ കത്ത് വരുന്നോ ഇല്ലയോ എന്നൊന്നും ശ്രദ്ധിക്കാന്</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">നമുക്ക് പറ്റില്ലല്ലോ മാത്രമല്ല, ഫ്രം അഡ്രസ് വല്ല </span><br />
<span style="font-size: small;">പെണ്ണുങ്ങളുടെതാണെങ്കില് ഏതെങ്കിലുമൊക്കെ ഞരമ്പ് രോഗികള് </span><br />
<span style="font-size: small;">കട്ട് കൊണ്ട് പോകും. ബോക്സ് പുറത്തിരിക്കുന്നത് </span><br />
<span style="font-size: small;">കാരണം നമുക്കതൊന്നും നോട്ടമെത്തില്ല.ഒരിക്കലോ </span><br />
<span style="font-size: small;">മറ്റോ സാധനങ്ങള് കൊണ്ട് പോകുന്ന വണ്ടിയില് ഹസനിക്കാക്ക് ഒരു </span><br />
<span style="font-size: small;">കത്ത് കൊടുത്തയച്ചതായി ഓര്ക്കുന്നു. അതിന്റെ ഫ്രം അഡ്രസ് ഒരു </span><br />
<span style="font-size: small;">ആണിന്റെ പേരായത് കാരണം ആരും കൊണ്ട് പോകാത്തത് കൊണ്ട് </span><br />
<span style="font-size: small;">കണ്ണില് പെട്ടതായിരിക്കാം. </span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: ഇപ്പോഴും ആ മസറയിലേക്ക് സാധനങ്ങള് കൊണ്ട് </span><br />
<span style="font-size: small;">പോകാറുണ്ടോ? ആ മസറ ഇപ്പോഴും ഉണ്ടോ അതോ....?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>കടയുടമ</b>: മസറ ഇപ്പോഴുമുണ്ടെന്ന് തോന്നുന്നു. ഇപ്പോള് വേറെ ആരോ </span><br />
<span style="font-size: small;">ആണ് അത് നടത്തുന്നത്. സാധനങ്ങളൊന്നും ഇവിടുന്നല്ല</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">വാങ്ങുന്നത്. എന്തായാലും നിങ്ങള് അവിടം വരെ ഒന്ന് പോയി </span><br />
<span style="font-size: small;">നോക്കിക്കോളിന്. ഇത് വരെ വന്നതല്ലേ.വല്ല വിവരവും </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കിട്ടിയെങ്കിലോ? ഇപ്പോഴാണെങ്കില് ആ മസറയുടെ അടുത്ത് വരെ നല്ല </span><br />
<span style="font-size: small;">റോഡുമുണ്ട്.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b> : എന്നാല് ഞങ്ങളൊന്ന് പോയി അന്വേഷിക്കട്ടെ, നിന്നെ </span><br />
<span style="font-size: small;">കണ്ടത് നന്നായി.ഞങ്ങള് വരട്ടെ.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>കടയുടമ</b>: ഹസനിക്കടെ എന്തെങ്കിലും വിവരം കിട്ടിയാല് അറിയിക്കണേ ആലിക്കാ.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: തീര്ച്ചയായും...എന്നാല് ഞങ്ങളിറങ്ങട്ടെ, അസ്സലാമു അലൈകും</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അവര് അവിടെ നിന്നും ഇറങ്ങി കാറില് കയറുന്നു. കാര് സ്റ്റാര്ട്ട് ചെയ്ത് മുന്നോട്ട് നീങ്ങുന്നു)</span><br />
<br />
</div><div style="text-align: justify;"><u><b><span style="font-size: small;">സീന് - 08 </span></b></u><br />
<u><b><span style="font-size: small;"><br />
</span></b></u><br />
<span style="font-size: small;">സമയം പകല്</span><u><b><span style="font-size: small;"><br />
</span></b></u></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">കാറിന്റെ ഉള് വശം.</span><br />
<span style="font-size: small;">അവര് യാത്ര തുടരുന്നു.വിജനമായ മരുഭൂമിയിലെ റോഡിലൂടെ നീങ്ങുന്നു.</span><br />
<span style="font-size: small;">അസീസ് അക്ഷമനാകുന്നു.അയാളുടെ മുഖത്ത് ആകാംക്ഷയും പരിഭ്രമവും</span><br />
<span style="font-size: small;">പ്രകടമാവുന്നു. </span><br />
<span style="font-size: small;"><br />
</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: ഇനിയും ഒത്തിരി ദൂരമുണ്ടോ ആലിക്കാ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: കുറച്ച് കൂടിയുണ്ട്. നീ ബേജാറാവാണ്ടിരിക്ക്. </span><br />
<span style="font-size: small;">ബാപ്പ അവിടെത്തന്നെയുണ്ടാകുമെന്നേ.ആ അറബി അവിടന്ന് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">പുറത്ത് പോകാന് സമ്മതിച്ച് കാണില്ല.എന്തായാലും നമ്മള്ക്ക് നേരിട്ട് </span><br />
<span style="font-size: small;">അന്വേഷിക്കാലോ..</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: ബാപ്പ അവിടെ ഉണ്ടായിരുന്നാല് മതിയായിരുന്നു.റബ്ബേ </span><br />
<span style="font-size: small;">എന്റെ ബാപ്പാക്ക് ഒരു ആപത്തും പറ്റിയിട്ടുണ്ടാവരുതേ...</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>മാത്യു</b>: അസീസെ, നീ വിഷമിക്കാതിരിക്ക്.ദൈവം നിങ്ങളുടെയൊക്കെ </span><br />
<span style="font-size: small;">പ്രാര്ത്ഥന കേള്ക്കാതിരിക്യോ? </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">(അവരുടെ കാര് മസറയുടെ മുന്നിലെ ഗെറ്റിനു മുന്നില് നിര്ത്തുന്നു.</span><br />
<span style="font-size: small;">അവര് കാറില് നിന്നും പുറത്തിറങ്ങുന്നു.)</span><br />
<br />
</div><div style="text-align: justify;"><u><b><span style="font-size: small;">സീന് - 09</span></b></u><br />
<u><b><span style="font-size: small;"><br />
</span></b></u><br />
<span style="font-size: small;">പകല്</span><br />
<span style="font-size: small;">മസറയുടെ ഗേറ്റ് കടന്ന് മൂന്ന് പേരും മസറയിലെ സാമാന്യം ഭേതപ്പെട്ട </span><br />
<span style="font-size: small;">ഒരു കുടിലിനെ ലക്ഷ്യമാക്കി നീങ്ങുന്നു.അവരെ കണ്ട് അകത്ത് നിന്നും </span><br />
<span style="font-size: small;">ഒരു പാക്കിസ്താനി മുഷിഞ്ഞ വേഷത്തോടെ പുറത്തേയ്ക്ക് വരുന്നു.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക:</b> അസ്സലാമു അലൈകും </span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>പാക്കി</b>: വ അലൈകും അസ്സലാം.. ഭായി ക്യാ മംഗ്തെ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>ആലിക്ക</b>: ഭായി ഇതര് ഏക് ആദ്മി താ ഹസന്.വ അഭി ഇദര് ഹേ യാ നഹീ?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;"></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>പാക്കി</b>: ഹസന്? നഹീ ഭായി ഇതര് മേം ഔര് ഏക് ബംഗാളി മുഷരിഫ് </span><br />
<span style="font-size: small;">നാമക് ആദ്മി ഹെ ബസ്, ഓര് സുനൊ ഏക് ബുഡാ ആദ്മി ഹെ ഇതര്, </span><br />
<span style="font-size: small;">ഉസ്കാ നാം യാ ജഗഹ് കുച്ച് നഹീ മാലൂം സാബ്.</span><br />
<span style="font-size: small;">(അവര് പരസ്പരം ഉഖത്തോട് മുഖം നോക്കുന്നു)</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">“ആവോ മേം ദിക്കായേകാ.....ഉസ്കാ ബാരെ മേം കുച്ച് നഹി മാലൂം”</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">(അയാള് അവരേയും കൂട്ടി ഒരു ആട്ടിന് കൂടിനടുത്തേയ്ക്ക് പോകുന്നു)</span></div><div style="text-align: justify;"><br />
<u><b><span style="font-size: small;">സീന് - 10</span></b></u><br />
<br />
<span style="font-size: small;">പകല്</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">ആട്ടിന് കൂടിന്റെ ഒരു മൂലയില് വളരെ മുഷിഞ്ഞ് നാറിയ ഒരു കന്തൂറയിട്ട് </span><br />
<span style="font-size: small;">കാല് ഒരു കയറ് കൊണ്ട് ഒരു ബന്ധൈപ്പിച്ച് ഒരു വയസായ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മനുഷ്യക്കോലം. മടിയില് ഒരു ആട്ടിങ്കുട്ടിയെ വെച്ച് താലോലിക്കുന്നു.</span><br />
<span style="font-size: small;">പാക്കിസ്താനിയെ കണ്ടതും ആ വ്യദ്ധന് ആട്ടിന് കുട്ടിയെ മാറോട് കൂടുതല് </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അടക്കിപ്പിടിച്ച് എന്തൊക്കെയോ ശബ്ദം പുറപ്പെടുവിക്കുന്നു.ആ വ്യദ്ധന് </span><br />
<span style="font-size: small;">തന്റെ ബാപ്പയാണെന്ന് അസീസ് തിരിച്ചറിയുന്നു.അസീസ് ബാപ്പാ</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">എന്ന് വിളിച്ച് ആ വ്യദ്ധനെ എഴുന്നേല്പ്പിച്ച് ആലിംഗനം ചെയ്യുന്നു.</span><br />
<span style="font-size: small;">ആലിക്കയും മാത്യുവും ആ രംഗം കണ്ട് കണ്ണ് നിറയുന്നു.</span><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>പാക്കി</b>: പാകല് ആദ്മി, ബഹുത് സാല് സേ ഇദരീ ഹെ.ഇസ്കാ ബാപ്പ് </span><br />
<span style="font-size: small;">യെ ആദ്മി? സുഭാനള്ളാ....</span><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">അസീസ് ബാപ്പയെ കെട്ടിപ്പിടിച്ച് കരയുന്നു.അസീസ് ആലിക്കാടെ നേര്ക്ക് </span><br />
<span style="font-size: small;">തിരിഞ്ഞ് കൊണ്ട്,</span><br />
</div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><b>അസീസ്</b>: ആലിക്കാ...എന്റെ ബാപ്പ....ഇതാ എന്റെ ബാപ്പ....!</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">(അസീസ് ബാപ്പടെ കാലിലെ കെട്ടഴിച്ച് സ്വതന്ത്രനാക്കുന്നു,പതുക്കെ അയാളെ</span><br />
<span style="font-size: small;">പിടിച്ച് എഴുനേല്പ്പിച്ച് താങ്ങിപ്പിടിച്ച് പുറത്തേക്ക് നടക്കാനായി തിരിയുന്നു!)</span><br />
<span style="font-size: small;"><u>സീന് ഫ്രീസ്</u>!</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"></div></span><span style="font-size: small;"><div style="text-align: left;"><br />
</div></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: small;">മരുഭൂമിയില് ഹോമിക്കപ്പെടുന്ന ജീവിതങ്ങളില് നിന്നും ഒന്ന് മാത്രം..........</span></div><div style="text-align: left;"></div><br />
</div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div></div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com38tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-8505815775360652142011-01-26T12:08:00.001+04:002011-01-28T17:42:20.417+04:00തനിയാവര്ത്തനം<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on"><div style="text-align: justify;">ആരോടും അധികം സംസാരിക്കാത്ത പ്രക്യതമാണ് റീമയുടേത്. വീട്ടില് നിന്നും അഞ്ച് കിലോമീറ്ററോളം അകലെയുള്ള കോളേജിലേക്ക് റൂട്ട് ബസ്സിലാണ് നിത്യം പോകുന്നതും വരുന്നതും. വളരെ അച്ചടക്കവും ഒതുക്കവുമുള്ള ഒരു സുന്ദരിക്കുട്ടി. ക്ലാസിലെ കുട്ടികള് കഴിഞ്ഞാല് പിന്നെ ആകെയുള്ള അവളുടെ കൂട്ട് അച്ഛന് വാങ്ങിക്കൊടുത്ത ക്യാമറയുള്ള മൊബൈല് ഫോണാണ്. കോളേജില് പോകുമ്പോള് മൊബൈല് കൊണ്ട് പോകാറുണ്ടെങ്കിലും അവള് ആരേയെങ്കിലും വിളിക്കുകയോ,അപരിചിതമായ കോളുകള് എടുക്കുകയോ ചെയ്യാറില്ല. വല്ല അത്യാവശ്യത്തിനും അമ്മയ്ക്കോ അച്ഛനോ വിളിക്കാമല്ലോ എന്ന് മാത്രമാണ് അവളുടെ മൊബൈല് കൊണ്ടുള്ള ആകെയുള്ള ഉപയോഗം.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ഒരു ദിവസം മൊബൈല് ഫോണ് ശരിയാക്കുന്ന കടയന്വേഷിച്ചപ്പോഴാണ് റീമയുടെ കയ്യില് മൊബൈല് ഉള്ള വിവരം കൂട്ടുകാരി പോലും അറിയുന്നത്.അന്നത്തെ ക്ലാസ് കഴിഞ്ഞ് അവള് നേരെ മൊബൈല് കടയില് തന്റെ ഫോണ് ശരിയാക്കാന് നല്കിയിട്ടാണ് വീട്ടില് പോയത്.പിറ്റേ ദിവസം തന്നെ ഫോണ് നേരെയാക്കി കിട്ടുമല്ലോ എന്നൊരാശ്വാസം അവളുടെ മുഖത്തുണ്ടായിരുന്നു.എങ്കിലും ഒരുറ്റ സുഹ്രുത്തിനെ പിരിഞ്ഞ മനോവേദനയാണ് അവള് വീട്ടിലെത്തുന്നത് വരേയും എത്തിയിട്ടും അനുഭവിച്ചത്.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">പിറ്റേന്ന് ക്ലാസ് കഴിഞ്ഞ് വളരെ ഉത്സാഹത്തോട് കൂടിയാണ് അവള് മൊബൈല് കടയില് എത്തിയത്. ശരിയാക്കി വെച്ചിരുന്ന മൊബൈല് അവള് പരിശോധിച്ച് കുഴപ്പമില്ലെന്ന് ഉറപ്പ് വരുത്തി.അവള് മൊബൈല് ചെക്ക് ചെയ്ത് നില്ക്കുമ്പോള് കടയിലുള്ള ആള് അവളുടെ ശരീരം തന്റെ കണ്ണുകള് കൊണ്ട് സ്കാന് ചെയ്യുകയായിരുന്നു.അയാള് അത് വല്ലാതെ ആസ്വദിച്ചു.മൊബൈലിന് തകരാറില്ലെന്നുറപ്പ് വരുത്താന് അയാള് തന്റെ ഫോണില് നിന്നും റീമയെ വിളിച്ച് ടെസ്റ്റ് ചെയ്ത് കണിച്ചു. സന്തോഷത്തോടെ പണം കൊടുത്ത് റീമ കടയില് നിന്നും പോയി.അവള് അകലെ മറയും വരെ അയാള് അവളെത്തന്നെ നോക്കിക്കൊണ്ട് നില്ക്കുകയായിരുന്നു. അയാളുടെ ചുണ്ടില് ഒരു നറു പുഞ്ചിരി തത്തിക്കളിച്ചു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">വീട്ടിലെത്തിയതും അവള് തന്റെ റൂമില് കയറി വാതിലടച്ചു.പുറത്ത് നിന്നും പതിവു പോലെ അമ്മയുടെ ശകാരം ആരംഭിച്ചു, </div><div style="text-align: justify;">“കോളേജ് കഴിഞ്ഞ് വന്നാല് ഒന്ന് ഫ്രഷായി വിശക്കുന്നതിന് വല്ലതും കഴിച്ച് പിന്നെയിരുന്ന് പഠിക്കരുതോ? ഇത് കോളേജിന്ന് വന്നാല് നേരെ കേറി റൂമടച്ചിരിക്കും, എന്തേങ്കിലും ചോദിച്ചാല് പറയും പ്രോജക്റ്റ് തയ്യാറാക്കുകയാണെന്ന്! പെണ്കുട്ടികളായാല് കുറച്ച് അടുക്കളയിലെ പ്രോജെക്റ്റും ചെയ്യണം! അതിനെങ്ങനാ പുന്നാരിച്ച് വഷളാക്കിയിരിക്യല്ലേ അച്ഛന്” </div><div style="text-align: justify;">അമ്മ പിന്നെയും എന്തൊക്കെയോ പറഞ്ഞ് കൊണ്ടിരുന്നു. അതൊരു സ്ഥിരം പരിപാടിയായത് കൊണ്ട് റീമ പ്രതികരിച്ചില്ല. പതിവ്പോലെ അത്താഴത്തിന്റെ സമയത്ത് അവള് തീന് മേശയില് ചെന്നിരുന്നു. അമ്മയുടെ അടുത്ത റൌണ്ട് ശകാരം അവള് പ്രതീക്ഷിച്ചു.പക്ഷേ അമ്മ അവള്ക്ക് ഭക്ഷണം വിളമ്പിക്കൊടുക്കുമ്പോഴും ഒന്നും മിണ്ടിയില്ല. അവരും ഒരു പാത്രത്തില് ഭക്ഷണമെടുത്ത് അവള്ക്കരികിലിരുന്നു. കുറച്ച് നേരത്തേയ്ക്ക് അവര് ഒന്നും സംസാരിച്ചില്ല. അല്പ നേരത്തെ മൌനത്തിന് ശേഷം അമ്മയാണ് പറഞ്ഞ് തുടങ്ങിയത്, </div><div style="text-align: justify;">“അച്ഛന് ഒരുമാസത്തെ ലീവിനു വരുന്നുണ്ട്, ടിക്കറ്റ് ശരിയായാല് ഉടനെ എത്തും”</div><div style="text-align: justify;">റീമ മുഖമൊന്നുയര്ത്തി അമ്മയെ നോക്കി, അമ്മ തുടര്ന്നു, </div><div style="text-align: justify;">“നിന്നെ വിളിച്ചിട്ട് കിട്ടിയില്ല എന്ന് പറഞ്ഞു, എന്തേ നിന്റെ മൊബൈല് ഓഫാണോ?“</div><div style="text-align: justify;">അവള് ചെറുതായൊന്ന് മൂളി.</div><div style="text-align: justify;">“നിനക്ക് എന്തേങ്കിലും പ്രത്യേകം കൊണ്ട് വരാന് പറയണോ?”</div><div style="text-align: justify;">“വേണ്ട, ഒന്നും വേണ്ട“ </div><div style="text-align: justify;">അവള് എഴുനേറ്റ് വാഷ്ബേസിനടുത്ത് ചെന്ന് കയ്യും വായും കഴുകി ടവലില് മുഖം തുടച്ചു.അമ്മ അവളെത്തന്നെ നോക്കിയിരിക്കുകയായിരുന്നു.അവള് വീണ്ടും തന്റെ മുറിയില് കയറി വാതിലടച്ചു. അമ്മ ഒരു ദീര്ഘനിശ്വാസത്തോടെ അവിടെ നിന്നും എഴുനേറ്റ് പാത്രങ്ങളുമായി അടുക്കളയിലേക്ക് പോയി. അവരുടെ മുഖത്ത് വല്ലാത്തൊരു മ്ലാനത നിഴലിച്ചിരുന്നു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">റീമ കിടക്കയില് കിടന്ന് തന്റെ മൊബൈലിലെ ചിത്രങ്ങള് നോക്കുകയായിരുന്നു.ഇടയ്ക്ക് അവള് തന്റെ ചിത്രങ്ങളും ക്യാമറയില് പകര്ത്തിക്കൊണ്ടിരുന്നു.അല്പ്പ സമയത്തിന് ശേഷം അവള്ക്കൊരു കോള് വന്നു. നമ്പര് എവിടെയോ കണ്ട് മറന്ന പോലെ തോന്നിയ അവള് ആ കോള് അറ്റന്റ് ചെയ്തു.ഫോണിന്റെ അങ്ങേ തലയ്ക്കല് മൊബൈല് കടയിലെ പയ്യനായിരുന്നു.</div><div style="text-align: justify;">“ഹലോ, എന്താ മോളേ ഉറങ്ങിയില്ലേ?” അവള് ഒന്നും മിണ്ടിയില്ല, അയാള് തുടര്ന്നു,</div><div style="text-align: justify;">‘മോള് വന്ന് പോയതില് പിന്നെ എനിക്കൊരു സമാധാനവും ഇല്ല, മോളെ എനിക്ക് വളരെ ഇഷ്ടമായി”</div><div style="text-align: justify;">അവള് ഫോണ് കട്ട് ചെയ്തു. വീണ്ടും ഫോണ് ശബ്ദിച്ചു, അവള് ഫോണെടുത്ത് അല്പ്പം ഗൌരവത്തോടെ പറഞ്ഞു,</div><div style="text-align: justify;">“ഹലോ മിസ്റ്റര്, നിങ്ങള്ക്കെന്താണ് വേണ്ടത്? എനിക്കാരേയും ഇഷ്ടമല്ല. ഇനിയെന്നെ വിളിച്ച് ശല്യം ചെയ്യരുത്”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“ഹാ അങ്ങിനെയങ്ങ് തീര്ത്ത് പറഞ്ഞാലോ മോളേ....ഞാന് പറയുന്നതും കൂടി ഒന്ന് കേള്ക്ക്, എന്നിട്ട് തീരുമാനിക്ക് ഈ ഫോണ് കട്ട് ചെയ്യണോ എന്ന്. എനിക്ക് മോളെ അത്രയ്ക്കിഷ്ടാ, ആ സൌന്ദര്യം മുഴുവന് ഞാന് ആസ്വദിച്ച് പോയില്ലേ, നിന്നെ ഒരു മറയും ഇല്ലാതെ ഞാന് കണ്കുളിരേ കണ്ടു പോയില്ലേ? എനിക്ക് നിന്നെ വേണം”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“വാട്ട്! എന്ത് അസ്സംബന്ധമാണ് താങ്കള് പറയുന്നത്? എന്ത് കണ്ടെന്നാ?” </div><div style="text-align: justify;">അവള് അല്പ്പം വേവലാദിയോടെ ചോദിച്ചു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“ഇനി കാണാനെന്ത് ബാക്കിയിരിക്കുന്നു. മൊബൈലില് തന്റെ ഉടുതുണിയില്ലാതെ പോസ് ചെയ്ത് നില്ക്കുന്ന എല്ലാ പടങ്ങളും ഞാന് കണ് കുളിര്ക്കേ കണ്ടു. ഹോ എന്തൊരു മുടിഞ്ഞ സൌദര്യമാ മോളേ നിനക്ക്,ഇത്രേം ഭംഗിയുള്ള ഒരു പെണ്ണിനെ എന്റെ ജീവിതത്തില് ആദ്യമായിട്ട് കാണുകയാ”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“സ്റ്റോപ്പിറ്റ്, നിങ്ങള് കള്ളം പറയുകയാണ്. എന്റെ മൊബൈല് നിങ്ങളെ ഏല്പ്പിക്കുമ്പോള് അതില് ഒരു പടവും ഇല്ലായിരുന്നു.അത് ഉറപ്പ് വരുത്തിയിട്ടാണ് ഞാന് തന്നത്”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“ഹ ഹ മണ്ടിപ്പെണ്ണേ, നീ ഡെലീറ്റ് ചെയ്ത ചിത്രങ്ങളെല്ലാം റിക്കവര് ചെയ്യുന്ന സോഫ്റ്റ്വെയറുണ്ട് എന്റെ പക്കല്,അതുപയോഗിച്ച് നീ ഡെലീറ്റ് ചെയ്ത സകലതും ഞാന് തിരിച്ച് പിടിച്ചു”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“ഛീ നിങ്ങള് ചതിയനാണ് ഞാന് പോലീസില് അറിയിക്കും” </div><div style="text-align: justify;">അവളുടെ ചങ്കിടിപ്പ് വര്ദ്ധിച്ചു,തൊണ്ടയിലെ വെള്ളം വറ്റിവരളുന്നതായി അവള്ക്കനുഭവപ്പെട്ടു,അവളുടെ ശബ്ദം പതറാന് തുടങ്ങി.കൈകാലുകള് പെരുത്ത് വരുന്നതായി അവള്ക്കനുഭവപ്പെട്ടു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“പോലീസോ? ഹ ഹ ഹ. അയാള് കുറച്ച് നേരം അട്ടഹസിച്ച് ചിരിച്ചു, എന്നിട്ട് തുടര്ന്നു,</div><div style="text-align: justify;">പോലീസാണ് ഈ വക ചിത്രങ്ങള് ഏറ്റവും കൂടുതല് പ്രചരിപ്പിക്കുന്നത്. ഇതുപോലുള്ള സകല നൂഡ് ചിത്രങ്ങളും കിട്ടുന്നതും പ്രചരിപ്പിക്കുന്നതും അവരാണ്, അവരെ വേണേല് ഞാന് വിളിക്കാം എന്താ വേണോ?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അവള് കരച്ചിലിന്റെ വക്കത്തെത്തി, എങ്കിലും ധൈര്യം സംഭരിച്ച് അവള് പറഞ്ഞു,</div><div style="text-align: justify;">“നിങ്ങള് പറയുന്നതത്രയും കള്ളമാണ്, ഞാന് വിശ്വസിക്കില്ല, നിങ്ങള് എന്നെ ബ്ലാക്ക് മെയില് ചെയ്യുകയാണ്, മേലാല് എന്നെ വിളിക്കരുത്” </div><div style="text-align: justify;">അവള് ഫോണ് കട്ട് ചെയ്തു.മനസ്സില് വല്ലാത്ത നടുക്കവും കണ്ണുകളില് ഭീതിയും നിറഞ്ഞു. അവള് അസ്വസ്തമായി റൂമിലൂടെ അങ്ങോട്ടുമിങ്ങോട്ടും നടന്നു.വെള്ളം കുടിക്കാന് ദാഹിച്ചെങ്കിലും അവള് കുടിച്ചില്ല.എന്ത് ചെയ്യണമെന്നറിയാതെ അവളുടെ മനസ്സ് അസ്വസ്തമായിക്കൊണ്ടിരുന്നു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അധികം വൈകിയില്ല അവളുടെ മൊബൈലിലേക്ക് എം എം എസ് വന്നു. ഒരു തമാശയ്ക്ക് വേണ്ടി അവളെടുത്ത സ്വന്തം നഗ്ന ചിത്രങ്ങള്! അവള്ക്ക് വിശ്വസിക്കാനായില്ല.അവളുടെ കൈകള് വിറ കൊണ്ടു.അവളാകെ തകര്ന്നു. അവള് മെല്ലെ കട്ടിലിലേക്കിരുന്നു. അവളുടെ മൊബൈല് വീണ്ടും റിങ്ങ് ചെയ്തു. വിറയാര്ന്ന കൈകളോടെ അവള് കോള് എടുത്തു. അങ്ങേ തലയ്ക്കല് അയാള് വീണ്ടും!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“ഇപ്പോ മോള്ക്ക് വിശ്വാസമായോ? ഞാന് സത്യമേ പറയൂ, മോള്ക്കെന്നെ വിശ്വസിക്കാം.”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“പ്ലീസ് ഞാന് നിങ്ങളുടെ കാലു പിടിക്കാം എന്നെ ഉപദ്രവിക്കരുത്, ആ ഫോട്ടോകള് മറ്റാര്ക്കും കാണിക്കരുത്, ഞാന് ചത്ത് കളയും ഉറപ്പാ”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“അയ്യോ മോളെന്നെ കുറിച്ച് അങ്ങിനേയാണോ കരുതിയിരിക്കുന്നത്? ഞാനിത് മറ്റാര്ക്കും കാണിക്കില്ല, സത്യം. പക്ഷേ ഞാന് മോളെ കണ്ട് പോയില്ലെ? സംസാരിച്ച് പോയില്ലേ? മോളെ കൊതിച്ച് പോയ്യില്ലെ? എനിക്ക് മോളെ വേണം,ഒരു നേരത്തേക്കെങ്കിലും” അയാള് വളരെ വിനീതനായിക്കൊണ്ടിരുന്നു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“ഛീ, നിങ്ങള്ക്കെന്റെ ശവമേ കിട്ടുകയുള്ളൂ” അവള് അല്പ്പം ഗൌരവത്തോടെയാണ് അത് പറഞ്ഞത്.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“ഇതാ കുഴപ്പം, ഒന്ന് പറഞ്ഞാ രണ്ടമത്തേതിന് ചാവും ശവമാവും എന്നൊക്കെ പറഞ്ഞ് പേടിപ്പിക്കും, അച്ഛനും അമ്മയ്ക്കും ആകേയുള്ള ഒരു സന്തതി, ചത്ത് പോയാല് അവര്ക്ക് പോയി, എന്നാലും ഈ ഫോട്ടോ ചാവുന്നില്ലല്ലോ. അതിങ്ങനെ കറങ്ങിത്തിരിഞ്ഞ് ഒരു ദിവസം സ്വന്തം അച്ഛന്റെ കയ്യിലുമെത്തും,മരിച്ച് പോയമകളുടെ നഗ്ന ചിത്രം കാണേണ്ടി വരുന്ന ആ അച്ഛന്റെ അവസ്ഥ! ഹോ”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അവള്ക്ക് ദേഷ്യം അടക്കാനായില്ല, അവള് അലറി,”സ്റ്റോപ്പിറ്റ്, നിങ്ങള്ക്കെന്താണ് വേണ്ടത്?</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അയാള് വീണ്ടും ചിരിച്ചു, </div><div style="text-align: justify;">“മിടുക്കീ..ഞാന് പറഞ്ഞല്ലൊ എനിക്ക് നിന്നെ വേണം, അത്രയ്ക്ക് ഞാന് നിന്നെ കൊതിച്ചുപോയി.നീ നാളെ ഞാന് പറയുന്നിടത്ത് വരണം.രാവിലെ പത്ത് മണിക്ക് ഞാന് സുഭാഷ് പാര്ക്കിന്റെ ഗേറ്റിന്റെ മുന്നിലുണ്ടാവും.ഒരു 10.15 വരെ നിന്നെ കാത്ത് നില്ക്കും.വന്നില്ലെങ്കില് ഞാന് നേരെ പോകുന്നത് അടുത്തുള്ള ഇന്റര്നെറ്റ് കഫേയിലേക്കായിരിക്കും, പിന്നെ നിന്റെ സൌദര്യ ശസ്ത്രോം ഭൂമി ശാസ്ത്രോം എല്ലാം നാട്ടുകാര് കാണും,ഒടുവില് നിന്റെ വീട്ടുകാരും.പിന്നെ ഇതിനേക്കാള് വലിയ മാനക്കേടാവും ഉണ്ടാവുക.അത് വേണോ? അത് കൊണ്ട് മോളൊരു സുന്ദരിക്കുട്ടിയായി അനുസരണയുള്ള കുട്ടിയായി നാളെ ഞാന് പറഞ്ഞിടത്ത് പറഞ്ഞ സമയത്ത് എത്തണം!എത്തിയിരിക്കും അല്ലേ മോളെ? ഉറങ്ങിക്കോളൂ ഇനി ഞാന് വിളിക്കില്ല.നാളെ നേരില് കാണാം. ബൈ മോളൂ...” അയാള് ഫോണ് കട്ട് ചെയ്തു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അവള്ക്കുറക്കം വന്നില്ല. വല്ലാത്തൊരു ഉള്ഭയം അവളെ വരിഞ്ഞ് മുറുക്കി.അമ്മയോട് പറഞ്ഞാലോ എന്നവള്ക്ക് തോന്നിയെങ്കിലും അമ്മയുടെ രൂക്ഷമായ പ്രതികരണങ്ങളും കുത്ത് വാക്കുകളും ഓര്ത്തപ്പോള് അവളതില് നിന്നും പിന്തിരിഞ്ഞു. തനിക്കെല്ലാം തുറന്ന് പറയാന് കഴിയുന്ന ഒരു കൂട്ടില്ലാത്തതില് അവള്ക്കേറെ ദുഃഖം തോന്നി.ഒരു സഹോദരനെങ്കിലും ഉണ്ടായിരുന്നെങ്കിലെന്ന് വെറുതെ മോഹിച്ചു. ഒരു തീരുമാനമെടുക്കാനാവാതെ അവള് കിടക്കയില് ചരിഞ്ഞും മറിഞ്ഞും കിടന്നു.രാത്രിയുടെ അന്ത്യ യാമത്തിലെപ്പോഴോ അവള് ഉറങ്ങിപ്പോയി.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ഒരു പേടിസ്വപ്നം കണ്ട പോലെ അവള് ഉറക്കത്തില് നിന്നും ഞെട്ടിയുണര്ന്നു.സമയം ഏഴ് മണിയോടടുത്തിരുന്നു. അവളുടെ മുഖത്തുനിന്നും ഭീതി വിട്ടൊഴിഞ്ഞിരുന്നില്ല. ചുമരില് ചാരി നിന്ന് പതിയെ അവള് നിലത്ത് ഊര്ന്നിരുന്നു.സമയം കടന്ന് പോയിക്കൊണ്ടിരുന്നു. ഒരു തീരുമാനമെടുക്കാന് കഴിയാതെ അപക്വമായ അവളുടെ മനസ്സ് വിങ്ങുകയായിരുന്നു.കണ്ണുകള് നിറഞ്ഞൊഴുകി.മരിക്കാന് അവള്ക്ക് ഭയമില്ലായിരുന്നു,പക്ഷേ അച്ഛനെക്കുറിച്ചോര്ത്തപ്പോള് അവളുടെ സകല ധൈര്യവും ചോര്ന്നു പോയി. സമയം കടന്ന് പോയിക്കൊണ്ടേയിരുന്നു. ഒടുവില് ഒരു തീരുമാനമെടുത്ത പോലെ അവള് അവിടെനിന്നും എഴുന്നേറ്റു കുളിമുറിയില് കയറി.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അന്ന് പതിവിനു വിപരീതമായി അമ്മയോട് യാത്ര പറഞ്ഞാണ് അവള് വീട്ടില് നിന്നും ഇറങ്ങിയത്. അമ്മയറിയാതെ വീട്ടില് നിന്നും കൈക്കലാക്കിയ കറിക്കത്തി അവള് ബാഗില് സുരക്ഷിതമല്ലേയെന്ന് ഇടയ്ക്ക് ഉറപ്പ് വരുത്തി.പത്ത് മണിയ്ക്ക് തന്നെ അവള് സുഭാഷ് പാര്ക്കിന്റെ ഗേറ്റിലെത്തി.അവള് ചുരിദാറിന്റെ ഷാളെടുത്ത് തലവഴിയിട്ടു. പരിചയക്കാര് വല്ലവരും കാണുമോയെന്ന് അവല് വല്ലാതെ ഭയപ്പെട്ടു. അല്പ്പസമയത്തിന് ശേഷം ഒരു കാര് വന്ന് ഗേറ്റിനടുത്ത് നിന്നു. അതില് നിന്നും അയാള് ഇറങ്ങി റീമയുടെ അടുത്ത് വന്നു. അയാള് വശ്യമായി പുഞ്ചിരിച്ചു. അവളുടെ കണ്ണുകള് നിറഞ്ഞിരുന്നെങ്കിലും ആ കണ്ണുകളില് ഒരു പ്രതികാരത്തിന്റെ തീക്കനലുണ്ടായിരുന്നു.</div><div style="text-align: justify;">“വരൂ നമുക്കൊരിടം വരെ പോകാം” അയാള് അവളെ കാറിലേക്ക് ക്ഷണിച്ചു.അനുസരണയോടെ അവള് കാറില് കയറി.ആരെങ്കിലും തന്നെ ശ്രദ്ധിക്കുന്നുണ്ടോ എന്നവള് ചുറ്റും കണ്ണോടിച്ചു. അയാള് കാറില് കയറി സ്റ്റാര്ട്ട് ചെയ്ത് മുന്നോട്ട് നീങ്ങി. അവരുടെ വാഹനം നഗരത്തേയും കറില് ന്നിന്നൂം വമിച്ച പുകപടലങ്ങളേയും ബഹു ദൂരം പിന്നിലാക്കി കടന്ന് പോയിക്കൊണ്ടിരുന്നു. അയാള് വളരെ സന്തോഷത്തിലായിരുന്നു.ചിരിക്കുന്നു, അവളോട് സംസാരിക്കുന്നു,ഫോണ് വിളിക്കുന്നു.അവള് ഒന്നും മിണ്ടിയില്ല.ഇടയ്ക്ക് തന്റെ ബാഗിലെ കത്തിയില് മുറുകെപ്പിടിച്ച് അവള് ധൈര്യം സംഭരിക്കുകയായിരുന്നു. കാര് ഒരു റിസോര്ട്ടിന്റെ മുന്നില് ചെന്ന് നിന്നു.അയാള് കാറില് നിന്നും ഇറങ്ങി അവളുടെ ഡോറ് തുറന്ന് പിടിച്ച് അവളോട് ഇറങ്ങാന് പറഞ്ഞു. അവള് ഇറങ്ങാന് മടിച്ചപ്പോള് അയാള് സ്നേഹപൂര്വ്വം അവളെ അതിന്റെ ഭവിഷ്യത്തുകള് ഓര്മ്മിപ്പിച്ചു.അവള് തല കുനിച്ച് കൊണ്ട് കാറില് നിന്നും ഇറങ്ങി അയാളെ അനുഗമിച്ചു. അവള് ബാഗില് കയ്യിട്ട് ഒരു കൈ കൊണ്ട് കത്തിയില് മുറുകെ പിടിച്ചു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അയാള് പരിചിതനെപ്പോലെ ശീതീകരിച്ച വലിയൊരു മുറിയുടെ വാതില് തുറന്ന് അകത്ത് കയറി.പിന്നാലെ ഒരു പൂച്ചക്കുട്ടിയെപ്പോലെ അവളും അനുഗമിച്ചു.ഒരു കൈ അപ്പോഴും അവള് കത്തിയില് മുറുകെ പിടിച്ചിട്ടുണ്ടായിരുന്നു. അവള് അകത്ത് കടന്നതും അയാള് വാതിലടച്ച് കുറ്റിയിട്ടു. ഒരു ചെറുചിരിയോടെ അയാള് അവളുടെ നേരെ തിരിഞ്ഞതും,കയ്യില് കരുതിയ കത്തിയുമായി അവള് അയാള്ക്ക് നേരെ കുത്താനാഞ്ഞു.ഒട്ടും പരിഭ്രമം കൂടാതെ അയാള് ആ കത്തി വാങ്ങി ദൂരെയെരിഞ്ഞു.അയാളുടെ മുഖം കോപം കൊണ്ട് ചുവന്നു. അയാള് അവളെ കോരിയെടുത്ത് കിടക്കയിലേക്കെറിഞ്ഞു.അവള് കൈകള് കൂപ്പി ഉപദ്രവിക്കരുതെന്ന് കരഞ്ഞ് പരഞ്ഞു.അവളുടെ വിലാപങ്ങള് ആ ചുമരുകള്ക്കുള്ളില് കിടന്ന് വീര്പ്പ് മുട്ടി. ഇരയുടെ മേല് ചാടി വീഴുന്ന സിംഹത്തിന്റെ ആവേശത്തോടെ അയാള് ആ മാന് പേടയുടെ മുക്കളിലേക്ക് ചാടിവീണു. അയാളുടെ കാല് തട്ടി സൈഡ് ടെബിളില് നിന്നുമൊരു പളുങ്ക് പാത്രം നിലത്ത് വീണ് ചിന്നിച്ചിതറി.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">കരഞ്ഞ് കലങ്ങിയ കണ്ണുകളും, സാധാരണത്തേക്കാള് ക്ഷീണിതയുമായി റീമ കോളേജ് കഴിഞ്ഞ് വരുന്ന അതേ സമയത്ത് വീട്ടിലേക്ക് കയറിച്ചെന്നു. പതിവിന് വിപരീതമായി അവളെ കാത്ത് അമ്മ ഉമ്മറത്ത് തന്നെ ഉണ്ടായിരുന്നു.അവള് ഉമ്മറത്തേയ്ക്ക് കയറിയതും അമ്മ അല്പ്പം ഗൌരവത്തോടെ അവളോട് ചോദിച്ചു,</div><div style="text-align: justify;">“നീയിന്ന് കോളേജില് പോയില്ലെടീ?”</div><div style="text-align: justify;">അവളുടെ മനസ്സില് ഒരു കൊള്ളിയാന് മിന്നി,ചങ്കൊന്ന് പിടച്ചു. അവള് ഒന്നും മിണ്ടാതെ നിന്നു.</div><div style="text-align: justify;">“എടീ നിന്നോടാ ചോദിച്ചത് നീയിന്ന് കോളേജില് പോയില്ലേ?”അമ്മയുടെ ശബ്ദം അല്പ്പം കൂടി ഉയര്ന്നു.</div><div style="text-align: justify;">അവള് മുഖം മെല്ലെ ഉയര്ത്തി ഉത്തരമെന്നോണം ഒരു മറുചോദ്യം ചോദിച്ചു,</div><div style="text-align: justify;">“എന്താ കാര്യം? ആരാ പോയില്ലാന്ന് പറഞ്ഞത്?”</div><div style="text-align: justify;">അമ്മ കോപത്താല് വിറയ്ക്കുകയായിരുന്നു.അവര് അവളുടെ അടുത്ത് ചെന്നു,</div><div style="text-align: justify;">“നീയിന്ന് ആരുടേയെങ്കിലും കൂടെ കാറില് കയറിപ്പോയിരുന്നോ?”</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അതും കൂടി കേട്ടപ്പോള് അവള് ആകെ തളര്ന്നു.അമ്മയോട് ആരോ താന് കാറില് കയറിപ്പോയ വിവരം പറഞ്ഞിരിക്കുന്നു.അവള്ക്കെന്ത് ഉത്തരം നല്കണമെന്നറിയാതെ കുഴഞ്ഞു.അവളുടെ കൈകാലുകള് തളരുന്നതായി അവള്ക്ക് തോന്നി.തല കുനിച്ച് നിന്നവള് വിക്കി വിക്കി എന്തോ പറയാന് ഭാവിച്ചു. വാക്കുകള് അവളുടെ തൊണ്ടയിലുടക്കി.എങ്കിലും അല്പ്പം ധൈര്യം സംഭരിച്ച് അവള് അമ്മയെ നോക്കി,</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“ഞാനൊരു കൂട്ടുകാരിയുടെ വീട്ടില്...പോകാന്....” </div><div style="text-align: justify;">അവള് മുഴുമിപ്പിക്കുന്നതിന് മുന്പ് അമ്മ ഇടപെട്ടു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“മുഖത്ത് നോക്കി നുണ പറയുന്നോടി അസത്തേ, കുടുംബത്തിന് മാനക്കേടുണ്ടാക്കിയാലുണ്ടല്ലോ പിന്നെ നിനക്കെന്നെ ജീവനോടെ കാണാനൊക്കില്ല, ഓര്ത്തോ” </div><div style="text-align: justify;">ഒരു ഉറച്ച തീരുമാനമായിരുന്നു അതെന്ന് അവരുടെ മുഖഭാവത്തില് നിന്നും വ്യക്തമായിരുന്നു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">“എന്നാ പോയി ചത്ത് തൊലയ്” ദ്വേഷ്യത്തോടെയും സങ്കടത്തോടെയുമാണ് അവള് പറഞ്ഞത്,</div><div style="text-align: justify;">‘ഇങ്ങനെ ജീവിക്കുന്നതിലും നല്ലത് ചാവുന്നതാ’എന്നവള് പിറുപിറുത്തു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">‘തര്ക്കുത്തരം പറയുന്നോടീ’ എന്ന് പറഞ്ഞ് റീമയുടെ മുഖമടച്ച് അമ്മ ആഞ്ഞൊരടിയടിച്ചു.അടിയുടെ ശക്തിയില് അവള് നിലത്ത് വീണു.അവള് എഴുനേല്ക്കാന് ശ്രമിച്ചപ്പോള് അമ്മയും അവളെ സഹായിച്ചു.ദ്വേഷ്യത്തില് കൈതട്ടിമാറ്റി അവള് തന്റെ റൂമില് കയറി വാതിലടച്ചു.അമ്മ പിന്നേയും എന്തൊക്കെയോ പുലമ്പിക്കൊണ്ടിരുന്നു.പിന്നീടവര് ഫോണില് ആരെയൊക്കെയോ വിളിച്ച് സങ്കടങ്ങള് പറയുകയും കരയുകയും ചെയ്യുന്നുണ്ടായിരുന്നു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">സമയം രാത്രി പത്ത് മണിയോടടുത്തിട്ടും റീമ വാതില് തുറക്കുകയോ പുറത്ത് വരുകയോ ചെയ്തില്ല.അവളെ കാണാഞ്ഞ് അമ്മയ്ക്ക് ആധിയായി.അവരുടെയുള്ളില് ഒരു ഭയം വളര്ന്ന് വരാന് തുടങ്ങി.അവര് റീമയുടെ വാതില്ക്കല് ചെന്ന് അവളെ വിളിച്ചു.ഉള്ളില് നിന്നും പ്രതികരണമൊന്നും ഉണ്ടായില്ല. അവര് വാതിലില് ശക്തിയായി മുട്ടി വിളിച്ചിട്ടും ഫലമുണ്ടായില്ല. അവരിലെ ഭയം ഒരു തേങ്ങലായി അത് പിന്നെ കരച്ചിലായി രൂപാന്തരപ്പെട്ടു. അവര് റീമയെ ഉറക്കെ വിളിച്ച് കരഞ്ഞു. വാതിലിലും ജനാലയിലും മാറി മാറി മുട്ടിവിളിച്ചു.കൂട്ടിലടച്ച വെരുകിനെപ്പോലെ അവര് ആ വീട്ടില് പരക്കം പാഞ്ഞ് നടന്നു.<br />
<br />
അല്പ്പ സമയം കഴിഞ്ഞപ്പോള് റീമ വാതില് തുറന്നു. അവള് കടുത്ത ദ്വേഷ്യത്തില് തന്നെയായിരുന്നു.മകളെ കണ്ടതും അവര്ക്ക് ആശ്വാസമായി.അവര് കണ്ണുകള് തുടച്ച് അവളുടെ അടുത്തേയ്ക്ക് ചെന്നു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">‘എന്തിനാ കിടന്ന് കാറുന്നത്? ഞാന് ചത്തിട്ടൊന്നുമില്ല“ അവള് വാതില് പാതി തുറന്ന് പിടിച്ചാണ് അത് പറഞ്ഞത്.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അമ്മ വളരെ സൌമ്യമായി അവളോട് പറഞ്ഞു “വാ മോളെ, വന്നിട്ട് എന്തെങ്കിലും കഴിക്ക്, അന്തിപ്പട്ടിണി കിടക്കണ്ട, നിന്റെ നന്മയ്ക്ക്....” പറഞ്ഞ് തീരുന്നതിനു മുന്പേ അവള് തനിക്കൊന്നും വേണ്ടാ എന്നും പറഞ്ഞ് വാതിലുകള് കൊട്ടിയടച്ചു. അന്ന് ആ വീട്ടില് ആരും അത്താഴം കഴിച്ചില്ല.കടുത്ത ദുഃഖത്തോടെ അമ്മ അവരുടെ റൂമിലേക്ക് പോയി. അവരുടെയുള്ളില് വല്ലാത്തൊരു ഭയം വളര്ന്ന് വരുന്നുണ്ടായിരുന്നു. അവരുടെ മനസ്സ് അസ്വസ്തമായിക്കൊണ്ടിരുന്നു.</div><br />
റൂമില് തന്റെ കിടക്കയില് കമഴ്ന്ന് കിടക്കുകയായിരുന്നു റീമ. വിശപ്പും ദാഹവും അവളെ വല്ലാതെ തളര്ത്തി.അതിലുപരിയായിരുന്നു ശരീരത്തിന്റേയും മനസ്സിന്റേയും വേദന.തന്റെ മനസ്സിന് ശക്തി നല്കാന് അവള് ദൈവത്തോട് മനമുരുകി പ്രാര്ത്ഥിച്ചു.അവളുടെ കണ്ണുകള് നിറഞ്ഞൊഴുകി. പിഴുതെറിയപ്പെട്ട ചെടിയെപ്പോലെ അവള് വാടിക്കൊണ്ടിരുന്നു.<br />
<br />
മൊബൈല് ശബ്ദിച്ചപ്പോള് അവള് ഞെട്ടിയുണര്ന്നു. തന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട അച്ഛനാണ് വിളിക്കുന്നതെന്ന് അവള്ക്ക് മനസ്സിലായി.അവളുടെ നെഞ്ചിടിപ്പ് വര്ദ്ധിച്ചു.ഫോണ് മെല്ലെ ചെവിയോട് ചേര്ത്ത് പിടിച്ചു.അങ്ങേ തലയ്ക്കല് നിന്നും അച്ഛന്റെ മോളേ എന്ന വിളികേട്ടതും അവളുടെ ദുഃഖം അണപൊട്ടി. അവള് നിയന്ത്രിക്കാനാവാത്ത വിധം പൊട്ടിക്കരഞ്ഞു.അച്ഛന് അവളെ ആശ്വസിപ്പിച്ചു,<br />
<br />
“സാരമില്ല മോളെ, അമ്മയല്ലേ തല്ലിയത്, നീ ക്ഷമിക്ക്, അമ്മയ്ക്ക് വേണ്ടി അച്ഛന് മാപ്പ് ചോദിക്കുന്നു, എന്റെ പൊന്നുമോള് കരയണ്ട, അച്ഛന് നാളെ വരുന്നുണ്ട്, എന്റെ മോള് സമാധാനമായി ഇരിക്ക്”<br />
പിന്നെയും അയാള് ആശ്വാസവാക്കുകള് പറഞ്ഞ് കൊണ്ടേയിരുന്നു. റീമ ഒന്നും മിണ്ടിയില്ല.അവള് കരയുകയായിരുന്നു.അല്പ്പം കഴിഞ്ഞ് വിളിക്കാമെന്ന് പറഞ്ഞ് അയാള് ഫോണ് കട്ട് ചെയ്തു. അവള്ക്ക് എല്ലാം അച്ഛനോട് പറയണമെന്നുണ്ടായിരുന്നു,പക്ഷേ അവളുടെ സങ്കടം ഒന്നിനും അനുവദിച്ചില്ല. എന്തായാലും പിറ്റേന്ന് അച്ഛന് വരുമ്പോള് സംഭവിച്ചതെല്ലാം പറയാമെന്നവള് മനസ്സില് കണക്ക് കൂട്ടി. <br />
<br />
അല്പ്പം കഴിഞ്ഞപ്പോള് ഫോണ് വീണ്ടും ശബ്ദിച്ചു.അച്ഛനായിരിക്കും എന്ന് കരുതി അവള് ഫോണെടുത്ത് ചെവിയില് വെച്ച് ‘ഹലൊ’ എന്ന് പറഞ്ഞു. അങ്ങേ തലയ്ക്കല് അച്ഛനായിരുന്നില്ല പകരം അപരിചിതമായ ഒരു ശബ്ദമായിരുന്നു. അവള് ഉടനെ ഫോണിലെ നംബര് നോക്കി.അതൊരു അപരിചിതമായ നംബറായിരുന്നു.അവള് ഫോണ് ഡിസ്കണക്റ്റ് ചെയ്യാന് ഒരുങ്ങിയെങ്കിലും ആരായിരിക്കും എന്നറിയാനുള്ള ആകാംക്ഷയില് അവള് ഫോണ് വീണ്ടും ചെവിയോടടുപ്പിച്ചു.<br />
<br />
“ഹലോ മോളൂ ഉറങ്ങിയില്ലേ? നല്ല ക്ഷീണം കാണുമല്ലോ? ഓ ഞാന് പറയാന് മറന്നു, ഇന്ന് മോളൊരുത്തന്റെ കൂടെ റിസോട്ടില് പോയില്ലേ, ഞാനവന്റെ ഉറ്റ സുഹ്യത്താ. അവന് ചതിയനാ, അവന് എന്റെ കാര്യം കൂടി പറയാമെന്ന് ഏറ്റിട്ട് ഇപ്പോള് പറയുവാ എന്റെ കാര്യം ഞാന് തന്നെ പറയണമെന്ന്. മോള്ക്കറിയോ മോള്ടെ ഫോട്ടോ അവന് അയച്ച് തന്നതില് പിന്നെ എനിക്കുറങ്ങാന് പറ്റിയില്ല, ഹലോ മോള് കേള്ക്കുന്നില്ലേ? ഹലോ....”<br />
<br />
അവള് ഒന്നും മിണ്ടിയില്ല.അവളുടെ തല പെരുത്ത് വന്നു.ദ്വേഷ്യവും സങ്കടവും കോണ്ട് അവളുടെ കണ്ണുകള് ജ്വലിച്ചു.ഒടുവില് സര്വ്വ ശക്തിയുമെടുത്ത് അവളാ മൊബൈല് തറയിലെറിഞ്ഞ് തകര്ത്തു.അവളുടെ കണ്ണുകളില് ഇരുട്ട് കയറി.എന്ത് ചെയ്യണമെന്നറിയാതെ അവള് ആകെ തകര്ന്നു പോയി.കിടക്കയില് നിന്നും ഊര്ന്നവള് നിലത്തിരുന്നു.അവളുടെ മനസ്സ് വല്ലാതെ ഭയപ്പെട്ടു.ഒരു തീരുമാനമെടുക്കാനാവാതെ അവളുടെ മനസ്സ് വിങ്ങി.<br />
<br />
പിറ്റേന്ന് വെറും നിലത്ത് വെള്ള പുതച്ച് കിടത്തിയ മകളുടെ ചേതനയറ്റ ശരീരത്തിന്റെ തല ഭാഗത്തിരുന്ന് അവളുടെ അമ്മ ഒരിക്കല് പോലും കരഞ്ഞതേയില്ല.താന് അടിച്ചത് കൊണ്ടോ വഴക്ക് പറഞ്ഞത് കൊണ്ടോ അല്ല മകള് മരിച്ചതെന്ന സത്യം ഉള്ക്കൊള്ളാനാവാത്ത വിധം ആ അമ്മ മനസ്സ് ശിഥിലമായിക്കഴിഞ്ഞിരുന്നു.</div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com70tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-90942428371854975212010-02-20T10:56:00.000+04:002010-02-20T10:56:19.052+04:00ബൂലോകത്തേക്ക് വന്നിട്ട് ഇന്നേയ്ക്കൊരു വര്ഷം!<span class="Apple-style-span" style="font-family: Trebuchet, 'Trebuchet MS', Arial, sans-serif; font-size: 15px;"></span><br />
<h2 class="date-header" style="color: #002e3f; font: normal normal normal 105%/normal 'Trebuchet MS', Trebuchet, Arial, Verdana, sans-serif; letter-spacing: 0.2em; line-height: 1.4em; margin-bottom: 0.5em; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 1.5em; text-transform: uppercase;">FRIDAY, FEBRUARY 20, 2009</h2><div class="post hentry uncustomized-post-template" style="border-bottom-color: rgb(255, 255, 255); border-bottom-style: dotted; border-bottom-width: 1px; margin-bottom: 1.5em; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0.5em; padding-bottom: 1.5em;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=9094242837185497521" name="2195414316149275666"></a><br />
<h3 class="post-title entry-title" style="color: #660000; font-size: 22px; font-weight: normal; line-height: 1.4em; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0.25em; padding-bottom: 4px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><a href="http://vazhakodan.blogspot.com/2009/02/blog-post.html" style="color: #660000; display: block; font-weight: bold; text-align: justify; text-decoration: none;">സമര്പ്പണം</a></h3><div class="post-header-line-1"></div><div class="post-body entry-content" style="line-height: 1.6em; margin-bottom: 0.75em; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><span style="font-weight: bold;">ജീവിതത്തിന്റെ</span> <span style="font-weight: bold;">യൌവനം മുഴുവന് ഈ മണലാരണ്യത്തില് ഹോമിച്ച് പകരമൊന്നും നേടാനാവാതെ ജനിച്ചുവളര്ന്ന സ്വന്തം നാട്ടില് അന്യന്മാരായി ജീവിക്കേണ്ടിവന്ന ഒരായിരം പ്രവാസികള്ക്കായി ഞാനീ ബ്ലോഗ് സമര്പ്പിക്കുന്നു......</span></div><span style="font-weight: bold;"></span><br />
<span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">പ്രവാസം പരമസത്യമായിതീര്ന്ന കാലഘട്ടത്തില് അതില്നിന്നും ഒട്ടും മാറിച്ചിന്തിക്കാന്</div></span><span style="font-weight: bold;"></span><br />
<span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">കഴിയാത്തത്ര ബാഹ്യ സമ്മര്ദത്താല് ഈ മണലാരണ്യത്തിലേക്ക് വലിച്ചെറിയപ്പെട്ട അനേകായിരങ്ങളുടെ കൂട്ടത്തില് ഈ ഞാനും!</div></span><span style="font-weight: bold;"></span><br />
<span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-weight: normal;"><span style="font-weight: bold;">ചുട്ടുപൊള്ളുന്ന വെയിലിനെയും മരംകോച്ചുന്ന തണുപ്പിനെയും രോഗങ്ങളെയും ദുരിതങ്ങളേയും അതിജീവിച്ച് മെച്ചപ്പെട്ട ഒരു ജീവിതസാഹചര്യം തുന്നിചേര്ക്കാന് പെടാപാടുപെടുന്നതിനിടയില് ഉള്ളിലെവിടെയോ അവശേഷിച്ചിരുന്ന സര്ഗാത്മകതയുടെ അണഞ്ഞ കരിന്തിരിയില് ഇനിയും ഒരു പുതുവെളിച്ചം സാധ്യമാകും എന്ന ഉറച്ച ആത്മവിശ്വാസത്തില് ഞാനും എന്റെയീകൊച്ചു ബ്ലോഗിന് ആരംഭം കുറിക്കട്ടെ!</span> <span style="font-weight: bold;">നിങ്ങളുടെ എല്ലാവിധ പ്രോത്സാഹനങ്ങളും അഭിപ്രായങ്ങളും പ്രതീക്ഷിക്കുന്നു...............</span> <span style="font-weight: bold;">സസ്നേഹം,</span></span></div></span><span style="font-weight: bold;"></span><br />
<span style="font-weight: bold;"><div style="text-align: justify;">വാഴക്കോടന്</div></span></div><div style="clear: both;"></div></div><div class="post-footer" style="color: #002e3f; font: normal normal normal 100%/normal 'Trebuchet MS', Trebuchet, Verdana, sans-serif; letter-spacing: 0.1em; line-height: 1.4em; margin-bottom: 0.75em; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0.75em; text-transform: uppercase;"><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;"><span class="post-author vcard">POSTED BY <span class="fn">വാഴക്കോടന് // VAZHAKODAN</span> </span></div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;"><span class="post-timestamp"><br />
</span></div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;"><span class="post-timestamp">ക്യത്യം ഒരു വര്ഷം മുന്പാണ് ഞാന് ബൂലോകത്തേക്ക് ഈ ഒരു സമര്പ്പണവുമായി വന്നത്. എന്റെ സുഹ്യത്തായ റഫീക് വടക്കാഞ്ചേരി എഴുതുന്ന ബ്ലോഗ് വായിച്ചിട്ട് കമന്റ് ഇടാന് വേണ്ടി ഒരു ഐ ഡി യുണ്ടാക്കിയ ഞാന് തികച്ചും യാദ്യശ്ചികമായാണ് ബൂലോകത്ത് എത്തിപ്പെടുന്നത്. തുടക്കത്തില് തന്നെ ഒരോ വായനക്കാരും നല്കിയ ഉപദേശങ്ങളും പ്രോത്സാഹനങ്ങളുമാണ് എനിക്ക് എന്തെങ്കിലും എഴുതാന് കഴിയും എന്ന് തന്നെ ബോധ്യപ്പെടുത്തിയത്. </span></div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;"><span class="post-timestamp"><br />
</span></div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;">തുടക്കത്തില് എനിക്ക് എല്ലാവിധ പിന്തുണകളും നല്കിയ സാജുവേട്ടന് (നട്ടപ്പിരാന്തന്), നിരക്ഷരന്, ശ്രീ, മാണിക്യം, പകല്കിനാവന്,കാപ്പിലാന്,കുമാരന്, നസീര് ഹസ്സന്, ഡോക്ടര്& നാസ് തുടങ്ങീ പലരും വളരെ ആത്മാര്ത്ഥമായി ഉപദേശ നിര്ദ്ദേശങ്ങള് നല്കിയതിനെ ഞാന് നന്ദി പൂര്വ്വം സ്മരിക്കുന്നു.ആദ്യാക്ഷരിയേയും, മുള്ളൂക്കാരന്റെ ഇന്ദ്രധനുസ്സിനേയും ഈ അവസരത്തില് നന്ദിയോടെ സ്മരിക്കുന്നു.അത് പോലെ ‘ചിന്ത’യിലെ പോളേട്ടനേയും, കൂടാതെ എന്നെ സഹിക്കുന്ന,പോസ്റ്റുകള് വയിച്ച് അഭിപ്രായങ്ങള് അറിയിക്കുന്ന എല്ലാ നല്ലവരായ സുഹ്യത്തുക്കളേയും ഈ അവസരത്തില് ഞാന് നന്ദി പൂര്വ്വം സ്മരിക്കട്ടെ! നിങ്ങളുടെ പ്രോത്സാഹനങ്ങള് തുടര്ന്നും ഉണ്ടാവുമെന്നും പ്രതീക്ഷിക്കുന്നു.</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;">പലരും ചോദിച്ചതാണ് എന്താണ് ‘വാഴക്കോടന്‘ എന്ന പേര് സ്വീകരിച്ചതെന്ന്, അതിനങ്ങനെ പ്രത്യേകിച്ച് കാരണമൊന്നും ഇല്ല. ഞാന് ജനിച്ച് വളര്ന്ന നാടിന്റെ പേര് “വാഴക്കോട്” എന്നാണ്,അപ്പോള് വാഴക്കോടന് തന്നെയാകട്ടെ ബ്ലോഗ് നെയിം എന്ന് തീരുമാനിച്ചത് കൊണ്ടാണ് ആ പേര് ഇട്ടത്.</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;">ഞാനിപ്പോള് റാസ് അല് ഖൈമയില് അക്ബര് ട്രാവത്സില് ജോലി ചെയ്യുന്നു.ഭാര്യയും രണ്ട് മക്കളുമായി റാസ് അല് ഖൈമയില് തന്നെയാണ് താമസം.എഴുതാന് കഴിയുന്നതു വരെ അല്ലെങ്കില് ബൂലോകം മടുക്കുന്നത് വരെ ഞാന് ഇവിടെയൊക്കെത്തന്നെ കാണും!എന്നെ സഹിക്കുന്ന എല്ലാ നല്ല മനസ്സുകളോടും എന്റെ ഹ്യദയം നിറഞ്ഞ നന്ദി അറിയിക്കട്ടെ.ഇനിയും നിങ്ങളുടെ പ്രോത്സാഹനങ്ങളും നിര്ദ്ദേശങ്ങളും വിമര്ശനങ്ങളും തുടര്ന്നും അറിയിക്കുമല്ലോ.</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;">ബൂലോകത്തേക്ക് എന്നെ പരിചയപ്പെടുത്തിയ <a href="http://www.blogger.com/profile/03399266238501317056">റഫീക്ക് വടക്കാഞ്ചേരിയെ</a> ഒരിക്കല് കൂടി നന്ദിയോടെ സ്മരിക്കുന്നു.(ദയവായി ആരും അദ്ദേഹത്തെ ഉപദ്രവിക്കരുതേ :)) </div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;">മനസ്സ് നിറഞ്ഞ സന്തോഷത്തോടെയും സ്നേഹത്തോടെയും എല്ലാവര്ക്കും നന്ദി അറിയിക്കുന്നു.</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;">ഞാന് ആദ്യമായി എഴുതിയ “അലവിത്തരങ്ങള്“ എന്ന കഥ ഒരിക്കല് കൂടി വായനക്കായി സമര്പ്പിക്കുന്നു.</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;">അലവിത്തരങ്ങള് <a href="http://vazhakodan.blogspot.com/2009/02/blog-post_21.html">ഇവിടെ</a> വായിക്കാം!</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;">സസ്നേഹം ,</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;"><br />
</div><div class="post-footer-line post-footer-line-1" style="text-align: justify;">വാഴക്കോടന്</div></div></div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com79tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-15239009791989413862010-01-21T18:05:00.000+04:002010-01-21T18:05:37.441+04:00ഒരു യാത്രയുടെ ഓര്മ്മയ്ക്ക് ( മിനിക്കഥ )<span class="Apple-style-span" style="color: #4b6320; font-family: Helvetica, Arial, Verdana, 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: 14px;"></span><br />
<h3 class="post-title entry-title" style="font-size: 20px; margin-bottom: 13px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 13px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: arial; font-size: 18px; font-weight: normal;"><span style="color: black;">എനിക്ക് മുമ്പെ ഈ വഴി നടന്നവര്, എനിക്ക് ശേഷം വരാനിരിക്കുന്നവര് , അപരിചിതര്, എല്ലാവരും ഒരേ ലക്ഷ്യത്തിലേക്ക് നീങ്ങുകയാണ്. എല്ലാവരുടെ മുഖത്തും കാത്തിരിപ്പിന്റെ ആലസ്യമുണ്ട്. എല്ലാവരും പ്രതീക്ഷയിലാണ്. ഒരു നല്ല പരി സമാപ്തിക്കായി.അല്ലെങ്കിലും ഈ വഴിയുടെ അവസാനം ഒരു പരി സമാപ്തി ഉണ്ടായല്ലെ പറ്റു. ഉണ്ടാവും എന്ന പ്രതീക്ഷയില് എല്ലാവരും മന്ദം മന്ദം മുന്നോട്ടു നീങ്ങുന്നു. </span></span></h3><div class="post-body entry-content"><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: 18px;"><span style="color: black;"><span class=""></span></span></span></span><span style="color: black;"><br />
</span><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: 18px;"><span style="color: black;">ചിലര് വലിയ കണക്കു കൂട്ടലുകളിലാണ് , മറ്റു ചിലര് ആവലാതികളിലും, വേറെ ചിലര് തയ്യാറെടുപ്പുകള് നടത്തുന്നു, കുറച്ചു പേര് അല്പ്പം മാറി നിന്നു ഞങ്ങളെ പ്രതീക്ഷയോടെ നോക്കിക്കൊണ്ടിരിക്കുന്നു. എല്ലാവരും അച്ചടക്കത്തോടെ വരി വരിയായി വളരെ നിശ്ശബ്ദതയിലാണ് നീങ്ങുന്നത്. തിരക്ക് കൂട്ടി മുന്നേറാന് ശ്രമിച്ച ഒരാളെ അവര് അസഭ്യ വര്ഷം കൊണ്ടു നഗ്നനാക്കി. അയാള് ആ പരിശ്രമത്തില് നിന്നും പിന്തിരിഞ്ഞു. പക്ഷെ ഞങ്ങള് നിരാശരായില്ല. പ്രതീഷയുടെ ചിറകില് മുന്നോട്ടു തന്നെയാണ്. സഞ്ചരിക്കാന് ഇനിയും ഒത്തിരി ദൂരമുണ്ട് , ഈ സമയക്രമത്തില് ഞങ്ങള്ക്കീ യാത്ര പൂര്ത്തീകരിക്കാന് കഴിഞ്ഞില്ലെങ്കിലോ എന്നാണ് എനിക്ക് ശേഷമുള്ളവരുടെ ആവലാതി.</span></span></span><span style="color: black;"><br />
</span><span style="font-family: arial;"><span style="color: black;"><span style="font-size: 18px;"></span></span></span><span style="color: black;"><br />
</span><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: 18px;"><span style="color: black;">ഈ യാത്രയില് പലരെയും ഞാന് ഇതിന് മുമ്പും കണ്ടിട്ടുണ്ട്. പക്ഷെ അധികവും അപരിചിതരാന്. പ്രായം കൊണ്ടു ജീവിതത്തിന്റെ പതിനെട്ടാം പടി പോലും കയരാത്തവര്. മൂക്കിനു താഴെ മുടി കിളിര്ക്കാത്തവര്....ഈ സംഘത്തെ എന്താണ് വിളിക്കേണ്ടതെന്ന് ഞാന് പലകുറി ആലോചിച്ചു. എനിക്ക് മുമ്പേ ലക്ഷ്യത്തില് എത്തിയവര് വളരെ ആഹ്ലാദത്തിലാണ്. അവര് പിന്നീട് തിരിഞ്ഞു നോക്കിയില്ല, അവര് ഒരു ചെറു സംഘമായി വീണ്ടും വാഹനത്തില് യാത്ര തുടരുന്നു. </span></span></span><span style="color: black;"><br />
</span><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: 18px;"><span style="color: black;"><br />
എന്റെ ഊഴം ആയിട്ടില്ല. പലപ്പോഴും നമ്മള് നമ്മുടെ ഊഴങ്ങള് തിരിച്ചറിയാറില്ല. അത് തനിയെ<br />
സംഭവിക്കുകയാണ്. ചിലരതിനെ ഭാഗ്യം എന്നോ യോഗമെന്നോ വിളിച്ചു. പക്ഷെ ഈ ഊഴം എല്ലാവരിലും വരുമെന്ന് എനിക്കുറപ്പായിരുന്നു. എത്ര പേര് അത് നേരാവണ്ണം ഉപയോഗിക്കുന്നു? അറിയില്ല, അതിനെപ്പറ്റി ഞാന് കൂടുതല് ചിന്തിച്ചില്ല. എന്റെ ചിന്തകള് മുഴുവനും അവളിലായിരുന്നു. കോളേജിലെ അവസാന ദിനവും യാത്ര പറഞ്ഞിറങ്ങിയ ഈ ദിവസത്തിലും അവള് ഒന്നും പറഞ്ഞില്ല. ഒന്നാകുമെന്ന ചിന്തകളാല് പകുത്തു തന്ന പല അമൂല്യ നിധികളും അവള് ഒരു കടങ്കഥ പോലെ മറന്നിരിക്കുന്നു. അവളുടെ ചിന്തകളില് നിന്നും എന്റെ ചിത്രം ചിതലരിക്കാന് തുടങ്ങിയിരുന്നു എന്ന് അവള് പറഞ്ഞപ്പോഴും ഞാന് ഞെട്ടിയില്ല. അല്ലെങ്കിലും അവളുടെ ചിന്തകള്ക്ക് ജീവനുണ്ടായിരുന്നില്ല എന്ന തിരിച്ചരിവാകാം എന്നെ അത്ഭുതപ്പെടുത്താതിരുന്നത്. അവള് എന്നില് നിന്നും പകര്ന്നെടുത്തത്തില് ഒന്ന് അവളുടെ കണക്കു കൂട്ടലുകള് തെറ്റിച്ചപ്പോഴും പതറാതെ, പശ്ചാത്താപങ്ങള് ഒട്ടും ഇല്ലാതെ നശിപ്പിച്ചു കളഞ്ഞ് അവള് എന്റെ മുന്നിലേക്ക് വന്നപ്പോഴും അവളുടെ കണ്ണുകളില് ഭയപ്പാടിന്റെയോ മന:സ്സാക്ഷിക്കുത്തിന്റെയോ ഒരു ലാന്ജന പോലും ഇല്ല എന്നുള്ളത് എന്നെ ശരിക്കും അത്ഭുതപ്പെടുത്തി. ഇനി ആരിലേക്കാണ് അവള് നടന്നു കയറുക എന്ന ചിന്ത എന്നെ അല്പ്പം അസ്വസ്ഥനാക്കി. </span></span></span><span style="color: black;"><br />
</span><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: 18px;"><span style="color: black;"><span class=""></span></span></span></span><span style="color: black;"><br />
</span><span style="font-family: arial;"><span style="font-size: 18px;"><span style="color: black;">എന്റെ യാത്ര ലക്ഷ്യത്തിലേക്ക് അടുത്തിരിക്കുന്നു. അവളുടെ മുഖം മനസ്സില് തെളിയാതിരിക്കണം. അതിനുള്ള കുറുക്കുവഴിയിലാണ് സുഹൃത്തേ നമ്മള് കണ്ടത്. ഈ മരുന്ന് എന്റെ ഓര്മ്മകള് അല്പ്പ നേരത്തെക്കെങ്കിലും മറക്കാന് സഹായിക്കും എന്ന് കരുതിയാണ് ഞാന് ഈ യാത്രയില് പങ്കെടുത്തത്. പഴയൊരു ദിനപ്പത്രത്തിന്റെ താളില് മരുന്ന് പൊതിഞ്ഞു വാങ്ങി ആ യാത്രയുടെ പര്യവസാനം കുറിച്ച്, ആ വൈന് ഷോപ്പില് നിന്നും മറ്റൊരു ചെറു വാഹനത്തില് ഏകനായി ഞാന് യാത്ര തുടര്ന്നു....</span></span></span></div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com28tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-81727809073351675012010-01-17T16:26:00.001+04:002010-01-22T22:31:24.224+04:00കാന്തവലയം ( മിനിക്കഥ)<span style="color: #4b6320; font-family: Helvetica,Arial,Verdana,'Trebuchet MS',sans-serif; font-size: 14px;"></span><br />
<div class="post hentry uncustomized-post-template" style="border-bottom: 3px solid rgb(232, 244, 211); margin: 0px 8px 14px 21px; padding: 0px;"><h3 class="post-title entry-title" style="margin: 13px 0px; padding: 0px;"><span style="font-weight: normal;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">രാവിലെ പ്രാതല് കഴിഞ്ഞപ്പോള് കസ്റ്റമര് ഉണ്ടെനു പറഞ്ഞു മാമി എന്നെ പറഞ്ഞു വിട്ടു. ആരാണെന്നറിയാന് ഒട്ടും ആഗ്രഹമൊന്നും തോന്നിയില്ല. എങ്കിലും രാവിലെത്തന്നെ ബുദ്ധിമുട്ടിക്കാന് വന്ന അയാളെ ഞാന് മനസ്സാല് ശപിച്ചു. അയാള് രമേഷ് മേനോനായിരുന്നു, ഏതാണ്ട് നാല്പ്പതു വയസ്സിനോടടുത്ത പ്രായം. ഇതിനു മുമ്പും അയാള് ഇവിടെ വന്നിട്ടുണ്ട്. </span></span><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">പക്ഷെ </span></span><span style="font-size: 16px; line-height: 28px; white-space: pre-wrap;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">ഇത്ര</span></span></span><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;"> രാവിലെ വരുന്നത് ഇത് ആദ്യം</span></span><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">.</span></span></span></span></h3><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">"എന്താ സാറേ ഈ കൊച്ചു വെളുപ്പാന് കാലത്ത് തന്നെ, പെണ്ണുമ്പിള്ള പിന്നെയും പിണങ്ങിപ്പോയോ?"</span></span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;"><br />
ഒന്നിനും അയാള് മറുപടി പറഞ്ഞില്ല. അയാള് വല്ലാതെ കിതക്കുനുണ്ടായിരുന്നു. അയാളെ ഞാന് കട്ടിലിലേക്കിരുത്തി. അയാളുടെ ഉടുപ്പിന്റെ ബട്ടണുകള് അഴിച്ചുകൊണ്ടിരുന്നപ്പോള് ഞാന് വീണ്ടും ചോദിച്ചു, </span></span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="color: black; font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="font-size: medium;"><br />
</span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">"എന്താ സാറേ വല്ല പ്രശ്നവുമുണ്ടോ? വല്ലാതെ കിതയ്ക്കുന്നുണ്ടല്ലോ?"</span></span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;"><br />
അയാള് അല്പ്പം വെള്ളത്തിന് ആവശ്യപ്പെട്ടു. അയാളുടെ ഷര്ട്ട് ഹാങ്ങ്കെറില് ഇട്ടു ഞാന് അയാള്ക്ക് വെള്ളവുമായി വന്നു. അയാള് അത് കുടിച്ചതിനു ശേഷം എന്നോട് അല്പം മദ്യം ആവശ്യപ്പെട്ടു.</span></span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;"><br />
"എന്താ സാറേ </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">ഇത്,</span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;"> ഈ വെളുപ്പാന്കാലത്ത് തന്നെ തുടങ്ങണോ?</span></span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;"><br />
അയാള് എന്തോ പറയാന് തുടങ്ങുന്നതായി എനിക്ക് തോന്നി. ഒരല്പം മദ്യം ചെന്നാല് എല്ലാം പറയും എന്ന് മനസ്സിലാക്കി ഞാന് അയാള്ക്ക് മദ്യം നല്കി. ലഹരി തലയ്ക്കു പിടിക്കാന് തുടങ്ങിയപ്പോള് അയാള് പറഞ്ഞു തുടങ്ങി.</span></span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;"><br />
"എടീ ഒരുമ്പെട്ടോളെ, നിനക്കറിയോ എന്റെ ഭാര്യ എന്നെ ഉപേക്ഷിച്ച് അവളുടെ വീട്ടില് പോയി . എന്നോടൊപ്പം ജീവിക്കാന് അവള്ക്കു വയ്യാത്രെ. എനിക്ക് പരസ്ത്രീ ബന്ധം ഉണ്ട് </span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">പോലും"</span></span></span><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">.</span></span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;"><br />
പിന്നെയും അയാള് എന്തൊക്കെയോ പുലമ്പിക്കൊണ്ടിരുന്നു. ഭാര്യയില് നിന്നും കിട്ടാത്ത എന്താണ് അയാള്ക്ക് എന്നില് നിന്നും കിട്ടുന്നതെന്ന ചോദ്യത്തിനും അയാള് പിറു പിറുത്തു. അയാള് പിന്നെയും കുടിച്ചു. അന്ന് വൈകുന്നേരം വരെ അയാള് എന്നെ വിലക്കെടുത്തു.<br />
അന്ന് ഒരിക്കല് പോലും അയാള് ഞാനുമായി ശരീരം പങ്കുവെച്ചില്ല. എല്ലാം നഷ്ടപ്പെട്ടവനെപ്പോലെ അയാള് ഇടയ്ക്കു കരയുന്നുണ്ടായിരുന്നു. </span></span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="color: black; font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="font-size: medium;"><br />
</span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">അന്ന് വൈകീട്ടു പോകുന്നത് വരെ അയാള് കുറ്റബോധം കൊണ്ട് നെടുവീര്പ്പിടുന്നതായി എനിക്ക് തോന്നി. ഇനി ഒരിക്കലും അയാള് ആ വഴി വരില്ലെന്ന് ശപഥം ചെയ്തു കൊണ്ടാണ് പോയത്. അയാളുടെ വാക്കുകളില് ആത്മാര്ഥതയുന്ടെന്നു എനിക്ക് തോന്നി. പതിവില്ലാതെ അയാളുടെ ഭാര്യ തിരിച്ചു വരാനായി ഞാന് പ്രാര്ത്ഥിച്ചു. അന്ന് രാത്രിയില് മുഴുവന് അയാളെക്കുറിച്ചുള്ള ചിന്തകളായിരുന്നു. </span></span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="color: black; font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="font-size: medium;"><br />
</span></span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: medium;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="color: black;">പിറ്റേ ദിവസത്തെ തണുത്ത പ്രഭാതം. നേരം വെളുത്തു വരുന്നതേയുള്ളൂ. വാതിലില് ആരോ മുട്ടുന്ന ശബ്ദം കേട്ടാണ് ഞാന് ഉണര്ന്നത്. വാതില് തുറന്നതും അയാള്, രമേഷ് മേനോന് ! അയാള് റൂമില് കയറി വാതിലടച്ചു.</span></span></span><br />
<div style="clear: both;"></div></div><div class="post-footer" style="color: #b5c88f; font-size: 11px; text-align: left;"><span style="font-family: 'Courier New',Courier,monospace;"><span style="font-size: medium;"><br />
</span></span><br />
<div class="post-footer-line post-footer-line-3"><br />
</div></div></div><div class="comments" id="comments" style="background-color: #eff5e4; border: 1px solid rgb(228, 240, 206); margin: 0px 16px 14px 29px; padding: 10px;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="comments" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<h4 style="font-size: 17px; margin-top: 0px;"> comments:</h4><dl class="avatar-comment-indent" id="comments-block" style="margin-left: 45px; position: relative;"><dt class="comment-author " id="c7805120012870127646"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c7805120012870127646" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container avatar-stock" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><img alt="" height="16" src="http://img1.blogblog.com/img/blank.gif" style="border: 0px solid rgb(204, 204, 204); float: right; padding: 1px;" title="nazeer hassan" width="16" /></span><br />
</div>nazeer hassan said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">ചെറുകഥ ...മിനി കഥ ആയോ എന്നൊരു സംശയം .. നന്നായിട്ടുണ്ട് ..പെണ്ണ് ഒരു കാന്തം തന്നെ ഇനിയും എഴുതുക നസി
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd>
<dt class="comment-author " id="c6036579476096837034"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c6036579476096837034" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/03399266238501317056" id="av-1-03399266238501317056" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_H4vAjWhFk_k/SaN6KZLoTVI/AAAAAAAAAFg/aJcRHot1UGU/S45/rafeek%2Bnew%2Brenu%2Bedtd.jpg" src="http://3.bp.blogspot.com/_H4vAjWhFk_k/SaN6KZLoTVI/AAAAAAAAAFg/aJcRHot1UGU/S45/rafeek%2Bnew%2Brenu%2Bedtd.jpg" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="Rafeek Wadakanchery" width="35" /></a></span><br />
</div>Rafeek Wadakanchery said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">ഒരു പരസ്യ വാചകം ആണു മനസ്സില് ഓടിയെത്തിയത് "പ്രാര്ത്ഥിക്കാന് ഓരോരോ കാരണങ്ങള് " അതു പോലെയാണ് രമേഷ് മേനോന്റെ കാര്യം .എങ്ങനെ വേണമെങ്കിലും വളച്ചു ഒടിക്കാവുന്ന വിഷയം വളരെ ഭദ്രമായി കൈകാര്യം ചെയ്തതു വളരെ ഇഷ്ടായി. നന്നാവട്ടെ ആശം സകള് .
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd>
<dt class="comment-author " id="c1345350602036951995"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c1345350602036951995" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/17034964838909300158" id="av-2-17034964838909300158" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_vqjJh7LbPsE/SasyKKLO1_I/AAAAAAAAD5k/-g1hSZsB-KE/S45/Jochi1.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_vqjJh7LbPsE/SasyKKLO1_I/AAAAAAAAD5k/-g1hSZsB-KE/S45/Jochi1.jpg" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="മാണിക്യം" width="35" /></a></span><br />
</div>മാണിക്യം said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">മനസ്സിലെ ചങ്ങാത്തം അതുണ്ടാവണം ഇണകള്ക്കിടയില് അതിന്റെ രസതന്ത്രം അറിയുന്നവരുടെ ജീവതം അതൊരു ഇളങ്കാറ്റുപോലെ കുളിരരുവിപോലെ പാല്നിലാവുപോലെ അവരെയും മറ്റുള്ളവരേയും കൊതിപ്പിച്ച് അങ്ങു നീങ്ങും.......
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd>
<dt class="comment-author " id="c2072299932500918814"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c2072299932500918814" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/06079962048234056029" id="av-3-06079962048234056029" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://1.bp.blogspot.com/_NibXcvamFZk/SXpag-Q9GZI/AAAAAAAAAB0/WPg-C2mlYGI/S45/chikku.jpg" src="http://1.bp.blogspot.com/_NibXcvamFZk/SXpag-Q9GZI/AAAAAAAAAB0/WPg-C2mlYGI/S45/chikku.jpg" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="വീ കെ" width="35" /></a></span><br />
</div>വീ കെ said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">ശക്തമായ കാന്തവലയം
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c3175278458962481480"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c3175278458962481480" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/00199296268699153401" id="av-4-00199296268699153401" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_Z0DVyvH9O7E/SctoUyj2kcI/AAAAAAAAAOU/seNXcZX3ZDo/S45/Chal.JPG" src="http://3.bp.blogspot.com/_Z0DVyvH9O7E/SctoUyj2kcI/AAAAAAAAAOU/seNXcZX3ZDo/S45/Chal.JPG" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="പാവപ്പെട്ടവന്" width="35" /></a></span><br />
</div>പാവപ്പെട്ടവന് said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">ഭാര്യയില് നിന്നും കിട്ടാത്ത എന്താണ് അയാള്ക്ക് എന്നില് നിന്നും കിട്ടുന്നതെന്ന ? വളരെ പ്രസക്തമായ ചോദ്യം സ്നേഹംഒരുവാക്ക് , ഒരു നോട്ടം അതിന്റെ തണല് അതൊരു സ്വാന്തനമാണ് . മറ്റ് അര്ത്ഥങ്ങള് കാണില്ല ലളിതമായ ആവിഷ്കാരം മനോഹരം
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd>
<dt class="comment-author " id="c4992060707289449578"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c4992060707289449578" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/01275841801864988287" id="av-5-01275841801864988287" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://2.bp.blogspot.com/_wL0bDNZ6IWE/SfH6GWmhI_I/AAAAAAAABuQ/-npFIknIX7Y/S45/kaappilaan.jpg" src="http://2.bp.blogspot.com/_wL0bDNZ6IWE/SfH6GWmhI_I/AAAAAAAABuQ/-npFIknIX7Y/S45/kaappilaan.jpg" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="കാപ്പിലാന്" width="35" /></a></span><br />
</div>കാപ്പിലാന് said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">പെണ്ണെന്നും പുരുഷന് ഒരാകര്ഷണ വസ്തുവാണ് അല്ലേ വാഴക്കാട . അങ്ങനെയാണ് അവരെ സൃഷ്ടിച്ചിരിക്കുന്നത് . കഥ നന്നായിട്ടുണ്ട് . സ്ത്രീക്കും പുരുഷന് അങ്ങനെ ആകാം .
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c2255384572829714771"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c2255384572829714771" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/17384945238716730086" id="av-6-17384945238716730086" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_KwVkHdqai4I/SfSfXluPONI/AAAAAAAAB0M/aWOfw9OnO5I/S45/Picture%2B247-1.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_KwVkHdqai4I/SfSfXluPONI/AAAAAAAAB0M/aWOfw9OnO5I/S45/Picture%2B247-1.jpg" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="ഹരീഷ് തൊടുപുഴ" width="35" /></a></span><br />
</div>ഹരീഷ് തൊടുപുഴ said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">പിന്നേ; വ്യഭിചാരശാലയില് അല്ലെങ്കില് പരസ്ത്രീയുടെ അടുത്ത് പോകുന്നത് ചുമ്മാ പത്രംവായിക്കാനാണെന്നു വിചാരിക്കാന് അയാളുടെ ഭാര്യ ഒരു പൊട്ടിയൊന്നുമല്ലല്ലോ..
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd>
<dt class="comment-author " id="c465601781836497277"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c465601781836497277" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/04765423627132335340" id="av-7-04765423627132335340" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_s8IyISPJMzE/SXqbvTty4TI/AAAAAAAAAU4/MhEUMWtJGDg/S45/DSC_5619.JPG" src="http://4.bp.blogspot.com/_s8IyISPJMzE/SXqbvTty4TI/AAAAAAAAAU4/MhEUMWtJGDg/S45/DSC_5619.JPG" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="ബാജി ഓടംവേലി" width="35" /></a></span><br />
</div>ബാജി ഓടംവേലി said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">ശക്തമായ കാന്തവലയം...
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c2393687487938336197"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c2393687487938336197" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container avatar-stock" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/04941962953204384979" id="av-8-04941962953204384979" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" style="border: 0px solid rgb(204, 204, 204); float: right; padding: 1px;" title="ധൃഷ്ടദ്യുമ്നൻ" width="16" /></a></span><br />
</div>ധൃഷ്ടദ്യുമ്നൻ said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">സ്നേഹമാണു യഥാർദ്ധ കാന്തം..സൗജന്യമായി കൊടുക്കുകയും, തിരികെ ലഭിക്കയും ചെയ്യുന്നില്ലെങ്കിൽ പണം കൊടുത്ത് അത് സ്വന്തമാക്കാൻ ശ്രമിക്കുന്നത് സ്വാഭാവികം...
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c1164417567460216768"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c1164417567460216768" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" id="av-9-16752753357124129907" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sar4KK3SnZI/AAAAAAAAACU/AcsrMuvUAKg/S45/me%2B1.JPG" src="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sar4KK3SnZI/AAAAAAAAACU/AcsrMuvUAKg/S45/me%2B1.JPG" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="വാഴക്കോടന് // vazhakodan" width="35" /></a></span><br />
</div>വാഴക്കോടന് // vazhakodan said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">അഭിപ്രായങ്ങള് പങ്കുവെച്ച പ്രിയ കൂട്ടുകാര്ക്ക് നന്ദി. ഇനിയും ഈ വഴി വരുമല്ലോ. സസ്നേഹം, വാഴക്കോടന്
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c3429266878133419712"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c3429266878133419712" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/09575608052823455896" id="av-10-09575608052823455896" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_mbRZNjfX21E/SgAtqLYRy0I/AAAAAAAAAoo/MWV5KEgyxTs/S45/hanl.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_mbRZNjfX21E/SgAtqLYRy0I/AAAAAAAAAoo/MWV5KEgyxTs/S45/hanl.jpg" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="hAnLLaLaTh" width="35" /></a></span><br />
</div>hAnLLaLaTh said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">തൊട്ടു മുകളിലെ കമന്റിനോട് യൊജിക്കുന്നു.. കഥ വളരെ നന്നായിട്ടുണ്ട്
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c640930651058537708"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c640930651058537708" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/06260400109406199700" id="av-11-06260400109406199700" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_cZlT2tRYMZo/SYxyU_WGLLI/AAAAAAAAAoY/-2AUPJGSIpc/S45/Shi%2BBlog%2BBorder.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_cZlT2tRYMZo/SYxyU_WGLLI/AAAAAAAAAoY/-2AUPJGSIpc/S45/Shi%2BBlog%2BBorder.jpg" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="...പകല്കിനാവന്...daYdreamEr..." width="35" /></a></span><br />
</div>...പകല്കിനാവന്...daYdreamEr... said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">നിന്റെ ഈ ചെറിയ അവിവേകം ഇഷ്ടമായി... !! :)
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd>
<dt class="comment-author " id="c3928642386568626604"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c3928642386568626604" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/13420354339146864414" id="av-12-13420354339146864414" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://2.bp.blogspot.com/_fMB5oG3U8ik/SaVo_BmOHcI/AAAAAAAAB48/4eEXz-0hsBE/S45/siva.jpg" src="http://2.bp.blogspot.com/_fMB5oG3U8ik/SaVo_BmOHcI/AAAAAAAAB48/4eEXz-0hsBE/S45/siva.jpg" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="ശിവ" width="35" /></a></span><br />
</div>ശിവ said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">പോസ്റ്റ് വായിച്ചു.....അയാള് പിന്നെയും കരയാന് വന്നതായിരിക്കാം എന്നോര്ത്ത് ഞാന് ആശ്വസിക്കുന്നു....
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c222368553996389396"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c222368553996389396" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/00657385060021402981" id="av-13-00657385060021402981" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_nPKvbkPg-qU/SeAPbxh60pI/AAAAAAAAAiI/RPl8DizhU6g/S45/sreejit.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_nPKvbkPg-qU/SeAPbxh60pI/AAAAAAAAAiI/RPl8DizhU6g/S45/sreejit.jpg" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="ഹരിശ്രീ" width="35" /></a></span><br />
</div>ഹരിശ്രീ said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">:)
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c6479251329895679102"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c6479251329895679102" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container avatar-stock" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/11025658960228049272" id="av-14-11025658960228049272" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" style="border: 0px solid rgb(204, 204, 204); float: right; padding: 1px;" title="ramaniga" width="16" /></a></span><br />
</div>ramaniga said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">ഭാര്യയില് നിന്ന് കിട്ടാത്ത എന്താണ് അയ്യാള്ക്ക് ഇവിടെനിന്നു കിട്ടുന്നത് ..... അറിയില്ല നന്നായി!
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c3634759426720189447"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c3634759426720189447" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container avatar-stock" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/10364349994956016303" id="av-15-10364349994956016303" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" style="border: 0px solid rgb(204, 204, 204); float: right; padding: 1px;" title="കുമാരന് | kumaran" width="16" /></a></span><br />
</div>കുമാരന് | kumaran said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">ഇവളുമാർ അങ്ങനെയൊക്കെയാണു...ഒഴിവാക്കാൻ പറ്റത്തില്ല...
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c6851288598436632845"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c6851288598436632845" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/04695822559885776856" id="av-16-04695822559885776856" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://2.bp.blogspot.com/_u7tcoYIpsyw/SsM3bBYA96I/AAAAAAAAADA/Ma7WpGZWgxA/S45/blog%2Bdis.JPG" src="http://2.bp.blogspot.com/_u7tcoYIpsyw/SsM3bBYA96I/AAAAAAAAADA/Ma7WpGZWgxA/S45/blog%2Bdis.JPG" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="കൊച്ചുതെമ്മാടി" width="35" /></a></span><br />
</div>കൊച്ചുതെമ്മാടി said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">ജീവിതത്തിന്റെ കണ്ണ് പൊത്തി കളി.....ലെ...? എന്നെ പരിചയം ഉണ്ടോ....വാക്കില് കണ്ടിട്ടുണ്ടാവുമെന്നു വിചാരിക്കുന്നു...
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd>
<dt class="comment-author " id="c4673016412409919974"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=8172780907335167501" name="c4673016412409919974" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/12060521029229458221" id="av-17-12060521029229458221" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_Nd2mbw0YnOY/SXpfbClXRxI/AAAAAAAAAIo/7tLWSA2CDPA/S45/Touching%2BLives.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_Nd2mbw0YnOY/SXpfbClXRxI/AAAAAAAAAIo/7tLWSA2CDPA/S45/Touching%2BLives.jpg" style="border: 1px solid rgb(204, 204, 204); float: right;" title="OAB/ഒഎബി" width="35" /></a></span><br />
</div>OAB/ഒഎബി said... <br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;">അയാളുടെ ഭാര്യ തിരിച്ചു വന്നല്ലെ?
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd></dl></div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com28tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-28991811746463044082010-01-09T13:08:00.001+04:002010-01-09T13:10:45.218+04:00ഓതറൈസ്ട് ആന്റ് അണ് ഓതറൈസ്ട്<span style="color: #4b6320; font-family: Helvetica, Arial, Verdana, 'Trebuchet MS', sans-serif; font-size: 14px;"></span><br />
<div class="post hentry uncustomized-post-template" style="border-bottom-color: rgb(232, 244, 211); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 3px; margin-bottom: 14px; margin-left: 21px; margin-right: 8px; margin-top: 0px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><h3 class="post-title entry-title" style="color: #92ba47; font-size: 20px; margin-bottom: 13px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 13px; padding-bottom: 0px; padding-left: 0px; padding-right: 0px; padding-top: 0px;"><span style="color: #4b6320; font-size: 18px; font-weight: normal;">വിവാഹം കഴിഞ്ഞ് നീണ്ട നാല് വര്ഷത്തെ കാത്തിരിപ്പിന് ശേഷമാണ് ഒരു അച്ഛനാകാനുള്ള അറിയിപ്പുമായി ഭാര്യ ഛര്ദ്ദിച്ചു കാണിച്ചത്. എല്ലാവര്ക്കും സന്തോഷം,എനിക്ക് ആശ്വാസം. ഞങ്ങള് പ്ലാനിങ്ങിലാണ് എന്ന സ്ഥിരം ഉത്തരം പറഞ്ഞു പറഞ്ഞു മടുത്ത ഞാന് പിന്നീട് കൂട്ടുകാര് പ്ലാനിംഗ് തീര്ന്നില്ലേ എന്ന് തിരിച്ച് ചോദിക്കാന് തുടങ്ങിയതും പിന്നീട് ആ ചോദ്യങ്ങള് എന്റെ പുരുഷത്വത്തെ വരെ ചോദ്യം ചെയ്യും എന്നൊരു ഘട്ടത്തിലാണ് ആ സന്തോഷവാര്ത്ത എന്റെ മനസ്സും ശരീരവും കുളിരണിയിച്ചു കൊണ്ട് എന്നിലൂടെ പെയ്തിറങ്ങിയത്. എന്തോ അമൂല്യമായ ഒരു നിധി സൂക്ഷിക്കുന്നത് പോലെ എല്ലാവരും ഭാര്യയെ ശുശ്രൂഷിക്കുന്നത് കണ്ടപ്പോള് എന്തെന്നില്ലാത്ത സന്തോഷം തോന്നി. കുനിയരുത്, ഭാരം എടുക്കരുത്,പെട്ടെന്ന് എഴുന്നെല്ക്കരുത്, വലിയ ഹീലുള്ള ചെരുപ്പ് ഇടരുത് എന്നിങ്ങനെയുള്ള ഉപദേശ നിര്ദ്ദേശങ്ങള് , ഇതൊക്കെ എനിക്കും സമ്മതമായിരുന്നെങ്കിലും "ബെഡ് റെസ്റ്റ്" എന്നൊരു വില്ലന് ഇങ്ങനെ കടന്നാക്രമിക്കും എന്ന് ഞാന് സ്വപ്നത്തില് പോലും കരുതിയില്ല. ആ ദുഃഖം കടിച്ചമര്ത്തിയത് ഒരു കുഞ്ഞിക്കാലു കാണാമല്ലോ എന്ന ആശ്വാസത്തില് മാത്രമാണ്.</span></h3><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: 18px;"></span><br />
<span style="font-size: 18px;">മൂന്നാം മാസത്തെ ചെക്ക് അപ്പിന് ഞാനാണ് ലീവെടുത്ത് അവളുടെ കൂടെ പോയത്. <span style="line-height: 19px;"><span style="font-size: medium;">പ്രത്യു</span></span>ല്പ്പാതന പ്രക്രിയ ഇത്ര കാര്യക്ഷമമാണെന്ന് ആ ഗൈനക്കോളജിസ്ടിന്റെ റൂമിന്റെ മുന്നിലെ തിരക്ക് കണ്ടപ്പോള് തോന്നിപ്പോയി. പല വലിപ്പത്തിലും മുഴുപ്പിലും ഉള്ള വയറുകള്. കൂട്ടത്തില് ഏതെങ്കിലും പരിചിതരുണ്ടോ എന്ന് വെറുതേ ഒന്ന് കണ്ണോടിച്ചപ്പോഴാണ്, കോളേജില് ഒരുമിച്ചു പഠിച്ച അല്പ്പം പരിഷ്കാരമൊക്കെ പറഞ്ഞു നടന്നിരുന്ന ആഞ്ജലീനയെ കണ്ടത്. അവള്ക്ക് വയര് പൊങ്ങിയിട്ടൊന്നും കാണുന്നില്ല, ഇവിടെയായതിനാലാണ് ഞാന് സ്വാഭാവികമായി വയര് നിരീക്ഷണം നടത്തിയത് എന്ന് സമാധാനിച്ചു. പ്രസവിക്കുന്നതും കുട്ടികളെ വളര്ത്തുന്നതുമൊക്കെ അറു പഴഞ്ജന് ഏര്പ്പാടാണെന്നും അതിനൊക്കെ വാടക ഗര്ഭപാത്രങ്ങളും മറ്റും സുലഭമാനെന്നും തന്റെ സൌന്ദര്യം അങ്ങിനെ കളയാനില്ലെന്നും ശക്തിയായി വാദിച്ചവളെ ഒരു ഗൈനക്കോളജിസ്ടിന്റെ റൂമിന് മുന്നില് കണ്ടതിന്റെ ആശ്ചര്യത്താല് അവളുടെ അടുത്തെത്തി.</span><br />
<span style="font-size: 18px;"></span><br />
<span style="font-size: 18px;">"ഹായ് ആഞ്ജലീന ഓര്ക്കുന്നുണ്ടോ എന്നെ?</span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: 18px;"><br />
</span></span><span style="font-size: 18px;">അവള് ഒരു പുഞ്ചിരിയോടെ എന്നെ നോക്കി,</span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: 18px;"><br />
</span></span><span style="font-size: 18px;">"ഓ,നമ്മുടെ ഒരു മുന് ആര്ട്സ് ക്ലബ് സെക്രെട്ടറിയല്ലേ മറക്കാന് പറ്റുമോ?" </span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: 18px;"><br />
</span></span><span style="font-size: 18px;">ഭാഗ്യം അവള് മറന്നിട്ടില്ല,ഞാന് ആശ്വാസം കൊണ്ടു. </span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: 18px;"><br />
</span></span><span style="font-size: 18px;">"എന്താടോ ഇവിടെയൊക്കെ? തന്റെ വാദ മുഖങ്ങളെയൊക്കെ മണ്ണിട്ട് മൂടിയോ?"</span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: 18px;"><br />
</span></span><span style="font-size: 18px;">" ഏയ് അങ്ങിനെയൊന്നും ഇല്ലടോ, എന്നാലും കണക്കു കൂട്ടലുകള് തെറ്റുമ്പോള് ഇവിടെ വരാതിരിക്കാന് പറ്റില്ലല്ലോ, ജസ്റ്റ് ഒരു ഡി എന് സി"</span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: 18px;"><br />
</span></span><span style="font-size: 18px;">അവള് അത് വളരെ നിസ്സാരമായി പറഞ്ഞപ്പോള് ഞാന് അറിയാതെ എന്റെ ഭാര്യയുടെ വയറിലേക്കൊന്നു നോക്കി. ഒരു ജന്മത്തോടുള്ള രണ്ടു വ്യതസ്ത കാഴ്ചപ്പാടുകള്.ഞാന് അല്പ്പം പരിഭവത്തോടെ ചോദിച്ചു </span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: 18px;"><br />
</span></span><span style="font-size: 18px;">" നീ കല്യാണത്തിനോ വിളിച്ചില്ല, എവിടെ നിന്റെ ഹസ്? വന്നിട്ടില്ലേ, ഒന്ന് പരിചയപ്പെടുത്തടോ?</span><br />
<span style="font-size: 18px;">അവള് വീണ്ടും വശ്യമായി പുഞ്ചിരിച്ചു. </span><br />
</div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: 18px;"><br />
</span></span><span style="font-size: 18px;">"കല്യാണമോ? സോറി മാന്, ആ ഒരു സാഹസം ഞാന് ഇതുവരെ ചെയ്തിട്ടില്ല".</span><br />
<span style="font-size: 18px;"></span><br />
<span style="font-size: 18px;">അവള് ഒരു കൂസലുമില്ലാതെ ഡോക്ടറുടെ റൂമിലേക്ക് കയറിപ്പോയി. കല്യാണം കഴിക്കുന്നത് അത്ര മോശപ്പെട്ട കാര്യമായി ചിന്തിയ്ക്കാന് തുടങ്ങിയോ എന്ന് ചിന്തിച്ചിരിക്കുന്നതിനിടയില് ഭാര്യ ചോദിച്ച പലചോദ്യങ്ങളും ഞാന് കേട്ടില്ല.</span><br />
<div style="clear: both;"></div></div><div class="post-body entry-content"><span style="font-size: large;"><span style="font-size: 18px;"><br />
</span></span><br />
</div><div class="post-footer" style="color: #b5c88f; font-size: 11px; text-align: right;"><div class="post-footer-line post-footer-line-2"><span style="color: #4b6320; font-size: medium;"><span style="font-size: 14px;"><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-size: 17px;"><b><br />
</b></span></span></span></span><br />
</div></div></div><div class="comments" id="comments" style="background-color: #eff5e4; border-bottom-color: rgb(228, 240, 206); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-left-color: rgb(228, 240, 206); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(228, 240, 206); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(228, 240, 206); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; margin-bottom: 14px; margin-left: 29px; margin-right: 16px; margin-top: 0px; padding-bottom: 10px; padding-left: 10px; padding-right: 10px; padding-top: 10px;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 16px; line-height: 28px; white-space: pre-wrap;">അന്ന് കൂട്ടുകാര് പറഞ്ഞത് ! </span><br />
<dl class="avatar-comment-indent" id="comments-block" style="margin-left: 45px; position: relative;"><dt class="comment-author " id="c7149194273209914463"><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" id="av-0-16752753357124129907" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">വാഴക്കോടന് // vazhakodan</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">അവള്ക്ക് വയര് പൊങ്ങിയിട്ടൊന്നും കാണുന്നില്ല, ഇവിടെയായതിനാലാണ് ഞാന് സ്വാഭാവികമായി വയര് നിരീക്ഷണം നടത്തിയത് എന്ന് സമാധാനിച്ചു. തികച്ചും സ്വാഭാവികം.....</span>
</div></dd> <dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c676481528259140940"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c676481528259140940" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/11780583888418188481" id="av-1-11780583888418188481" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_SoDNiXTcKsg/SXqY1w2IeHI/AAAAAAAAAn8/gQHPXePSNSs/S45/bxp35778.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_SoDNiXTcKsg/SXqY1w2IeHI/AAAAAAAAAn8/gQHPXePSNSs/S45/bxp35778.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="അനില്@ബ്ലോഗ്" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/11780583888418188481" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">അനില്@ബ്ലോഗ്</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><i><span style="background-color: white;">"കല്യാണമോ? സോറി മാന്, ആ ഒരു സാഹസം ഞാന് ഇതുവരെ ചെയ്തിട്ടില്ല".</span></i><span style="background-color: white;"> കൊള്ളാം..... !!!!</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c8625812500108799197"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c8625812500108799197" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container avatar-stock" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/17392870910618152422" id="av-2-17392870910618152422" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 0px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 0px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 0px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 0px; border-width: initial; float: right; padding-bottom: 1px; padding-left: 1px; padding-right: 1px; padding-top: 1px;" title="Arun -" width="16" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/17392870910618152422" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">Arun -</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">"ബെഡ് റെസ്റ്റ്" എന്ന് പറയുന്നത് ഇത്ര വലിയ വില്ലനാണോ? (അല്ല അനുഭവിച്ചവര്ക്കല്ലേ അറിയൂ) കഥ ഇഷ്ട്ടമായി. തികച്ചും സ്വാഭാവികമായി തോന്നി! അഭിനന്ദനം!</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c7237335121611457019"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c7237335121611457019" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/06011827802262301038" id="av-3-06011827802262301038" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_EsH7XVM-qps/SdImeZ2uf5I/AAAAAAAAAA4/bAN-w4Fj3Qo/S45/anitha.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_EsH7XVM-qps/SdImeZ2uf5I/AAAAAAAAAA4/bAN-w4Fj3Qo/S45/anitha.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="Anitha Madhav" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/06011827802262301038" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">Anitha Madhav</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">അവള് ഒരു കൂസലുമില്ലാതെ ഡോക്ടറുടെ റൂമിലേക്ക് കയറിപ്പോയി. ഇതില് അത്ര വലിയ അതിശയോക്തി വേണോ? എല്ലാം തികച്ചും സ്വാഭാവികമല്ലേ?" അണ് ഓതറൈസ്ട് " ഇപ്പോഴും നശിപ്പിക്കപ്പെടുന്നതും ഇന്ന് സര്വ്വ സാധാരണം. അവതരണം ഇഷ്ട്ടമായി.</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c10123601158668054"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c10123601158668054" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/13068241265268191521" id="av-4-13068241265268191521" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://2.bp.blogspot.com/_Zij373GuUaA/SZqpCVjIh0I/AAAAAAAAAAk/5dBVtWA_ixI/S45/101_0414.jpg" src="http://2.bp.blogspot.com/_Zij373GuUaA/SZqpCVjIh0I/AAAAAAAAAAk/5dBVtWA_ixI/S45/101_0414.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="സമാന്തരന്" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/13068241265268191521" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">സമാന്തരന്</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">നിരീക്ഷണം കൊള്ളാം.എത്ര “വല്ല്യ” ആണാണെങ്കിലും ഇവിടെ ചിലത് പഠിക്കും... നന്നായിരിക്കുന്നു , വാഴക്കോടന്. സ്വാഭാവികത എന്ന ലേബലൊട്ടിച്ച് അതിശയോക്തി എടുത്തു കളഞ്ഞാല് ബ്രിട്ടനിലെ വാര്ത്ത വായിക്കേണ്ടിവരില്ല. ചൂടുള്ള നാടന് വാത്തകള് ഇവിടെ സുലഭമാകും..</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c4099235747215544011"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c4099235747215544011" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/01275841801864988287" id="av-5-01275841801864988287" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_wL0bDNZ6IWE/Sc7ogPyjQPI/AAAAAAAABko/dc6MyVKMKXQ/S45/bow%2Band%2Barrow.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_wL0bDNZ6IWE/Sc7ogPyjQPI/AAAAAAAABko/dc6MyVKMKXQ/S45/bow%2Band%2Barrow.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="കാപ്പിലാന്" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/01275841801864988287" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">കാപ്പിലാന്</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">ഒരു ചായ കുടിക്കാന് ചായക്കട മുഴുവന് ആരെങ്കിലും വാങ്ങുമോ വാഴക്കൊട ? ( ആത്മഗതം ) ചില മണ്ടന്മാര് അല്ലാതെ :)</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c4643482812068689322"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c4643482812068689322" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" id="av-6-16752753357124129907" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sar4KK3SnZI/AAAAAAAAACU/AcsrMuvUAKg/S45/me%2B1.JPG" src="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sar4KK3SnZI/AAAAAAAAACU/AcsrMuvUAKg/S45/me%2B1.JPG" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="വാഴക്കോടന് // vazhakodan" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">വാഴക്കോടന് // vazhakodan</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">കാപ്പിലാനേ, ചില അനിവാര്യമായ മണ്ടത്തരം പറ്റിയല്ലേ പറ്റൂ. അരുണേ മണ്ടത്തരം പറ്റിയിട്ടില്ലെന്ന് തോന്നുന്നു. എല്ലാം വഴിയെ അറിയും. വെറുതേ കാപ്പിലാന്റെ വാക്ക് കേട്ട് വഴി തെറ്റണ്ട. അനിത പറഞ്ഞത് പൊളിറ്റിക്കലി കറക്റ്റ് ആണെന്കിലും കേരളത്തില് "കപട" സദാചാരം ഇപ്പോഴും നിലനില്ക്കുന്നുണ്ടെന്നാണ് എന്റെ വിശ്വാസം. സമാന്താരന് പറഞ്ഞതിനോടും യോജിക്കുന്നു. അഭിപ്രായങ്ങള് അറിയിച്ച എല്ലാവര്ക്കും നന്ദി.</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"></span><span style="display: inline;"><span style="background-color: white;"><img src="http://www.blogger.com/img/icon_delete13.gif" style="border-bottom-style: none; border-bottom-width: 0px; border-color: initial; border-left-style: none; border-left-width: 0px; border-right-style: none; border-right-width: 0px; border-top-style: none; border-top-width: 0px; border-width: initial;" /></span></span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c260004787250231886"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c260004787250231886" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/06260400109406199700" id="av-7-06260400109406199700" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_cZlT2tRYMZo/SYxyU_WGLLI/AAAAAAAAAoY/-2AUPJGSIpc/S45/Shi%2BBlog%2BBorder.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_cZlT2tRYMZo/SYxyU_WGLLI/AAAAAAAAAoY/-2AUPJGSIpc/S45/Shi%2BBlog%2BBorder.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="...പകല്കിനാവന്...daYdreamEr..." width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/06260400109406199700" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">...പകല്കിനാവന്...daYdreamEr...</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">പ്രിയ വാഴക്കോടന് .... പറയാനുള്ളത് വളരെ നന്നായി അവതരിപ്പിച്ചിരിക്കുന്നു... ആശംസകള്...</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c3915796985955812603"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c3915796985955812603" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container avatar-stock" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/11931336605232091411" id="av-8-11931336605232091411" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 0px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 0px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 0px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 0px; border-width: initial; float: right; padding-bottom: 1px; padding-left: 1px; padding-right: 1px; padding-top: 1px;" title="Vasamvadan" width="16" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/11931336605232091411" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">Vasamvadan</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">“പ്രതുല്പ്പാതന പ്രക്രിയ ഇത്ര കാര്യക്ഷമമാണെന്ന് ആ ഗൈനക്കോളജിസ്ടിന്റെ റൂമിന്റെ മുന്നിലെ തിരക്ക് കണ്ടപ്പോള് തോന്നിപ്പോയി" എത്രയൊക്കെ തിരക്കു് പിടിച്ച ജീവിതമാണെങ്കിലും, ഒരുപക്ഷെ, ഇത്രയും കാര്യക്ഷമമായി മറ്റൊരു പ്രക്രിയയും എവിടെയും നടക്കുന്നുണ്ടാകില്ല (ഓതറൈസ്ഡ് ആയാലും അൺ ഓതറൈസ്ഡ് ആയാലും). മിനിക്കഥ കൊള്ളാം, അഭിനന്ദനങ്ങൾ !</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c7466971635861645400"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c7466971635861645400" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/00199296268699153401" id="av-9-00199296268699153401" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_Z0DVyvH9O7E/SctoUyj2kcI/AAAAAAAAAOU/seNXcZX3ZDo/S45/Chal.JPG" src="http://3.bp.blogspot.com/_Z0DVyvH9O7E/SctoUyj2kcI/AAAAAAAAAOU/seNXcZX3ZDo/S45/Chal.JPG" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="പാവപ്പെട്ടവന്" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/00199296268699153401" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">പാവപ്പെട്ടവന്</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">കല്യാണം കഴിക്കുന്നത് അത്ര മോശപ്പെട്ട കാര്യമായി ചിന്തിയ്ക്കാന് തുടങ്ങിയോ? കാര്യങ്ങള് മുറയ്ക്കു നടന്നാല് പോരെ കല്യാണവും മണ്ണാങ്കട്ടയും + പുലിവാലു പിടിക്കണോ ? കഥ വളരെയങ്ങ് ഇഷ്ടപ്പെട്ടു നല്ലഭിപ്രായമാണ് . ആശംസകള്</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c8743638418850925714"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c8743638418850925714" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" id="av-10-16752753357124129907" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sar4KK3SnZI/AAAAAAAAACU/AcsrMuvUAKg/S45/me%2B1.JPG" src="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sar4KK3SnZI/AAAAAAAAACU/AcsrMuvUAKg/S45/me%2B1.JPG" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="വാഴക്കോടന് // vazhakodan" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">വാഴക്കോടന് // vazhakodan</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">പകലാ, വശംവതാ, പാവപ്പെട്ടവാ അഭിപ്രായങ്ങള്ക്കു നന്ദി അറിയിക്കുന്നു. സത്യമായും എന്റെ രണ്ടു മക്കളാണേ എനിക്ക് കല്യാണം കഴിച്ചത് ഒരു മോശമായി തോന്നുന്നെയില്ല (കഞ്ഞികുടി മുട്ടിക്കല്ലേ)</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="display: inline;"><span style="background-color: white;"><img src="http://www.blogger.com/img/icon_delete13.gif" style="border-bottom-style: none; border-bottom-width: 0px; border-color: initial; border-left-style: none; border-left-width: 0px; border-right-style: none; border-right-width: 0px; border-top-style: none; border-top-width: 0px; border-width: initial;" /></span></span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c6095801289008579449"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c6095801289008579449" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/05575090901695838902" id="av-11-05575090901695838902" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://1.bp.blogspot.com/_09WdhXKX1vQ/SdB1HQvtPuI/AAAAAAAAABE/f_N1r-seuWI/S45/ahlaam.jpg" src="http://1.bp.blogspot.com/_09WdhXKX1vQ/SdB1HQvtPuI/AAAAAAAAABE/f_N1r-seuWI/S45/ahlaam.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="NAZEER HASSAN" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/05575090901695838902" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">NAZEER HASSAN</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">DEAR MAJI 'പ്രതുല്പ്പാതന പ്രക്രിയ ഇത്ര കാര്യക്ഷമമാണെന്ന് ആ ഗൈനക്കോളജിസ്ടിന്റെ റൂമിന്റെ മുന്നിലെ തിരക്ക് കണ്ടപ്പോള് തോന്നിപ്പോയി' പ്രത്യുല്പാദന പ്രക്രിയ ഇത്രയും കാര്യക്ഷമം ആയി നടക്കാന് , അതിന്റെ "രസകൂട്ടു" നല്കി അനുഗ്രഹിച്ച ദൈവത്തിനു സ്തുതി .. കഥ ഇഷ്ടപ്പെട്ടു .. സസ്നേഹം നസി</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c4435912976786832049"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c4435912976786832049" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/03399266238501317056" id="av-12-03399266238501317056" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_H4vAjWhFk_k/SaN6KZLoTVI/AAAAAAAAAFg/aJcRHot1UGU/S45/rafeek%2Bnew%2Brenu%2Bedtd.jpg" src="http://3.bp.blogspot.com/_H4vAjWhFk_k/SaN6KZLoTVI/AAAAAAAAAFg/aJcRHot1UGU/S45/rafeek%2Bnew%2Brenu%2Bedtd.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="Rafeek Wadakanchery" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/03399266238501317056" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">Rafeek Wadakanchery</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">ഭാര്യയേയും കൊണ്ട് ആശുപത്രിയില് “ഫാദര് ഫീലിംഗില്“ പോയപ്പോള് അവിടത്തെ തിരക്കു കണ്ട് ഞാനും ഒന്നു അന്തംവിട്ടു നിന്നിട്ടുണ്ട്..ആ ഓര്മ്മ വന്നു ഈ പോസ്റ്റ് വായിച്ചപ്പോള്... “പല വലിപ്പത്തിലും മുഴുപ്പിലും ഉള്ള വയറുകള്. കൂട്ടത്തില് ഏതെങ്കിലും പരിചിതരുണ്ടോ എന്ന് വെറുതേ ഒന്ന് കണ്ണോടിച്ചപ്പോഴാണ്“.. വാഴക്കോടന് ഒരാളെയല്ലെ കണ്ടതു.ഞാന് 5 പരിചയക്കാരെ കണ്ടു..(ആഞ്ജലീന കാറ്റഗറി അല്ല കേട്ടോ..ഓതറൈസ്ഡ് ..തന്നെ 5 എണ്ണം)... കൊള്ളാം മോനെ..അഭിവാദ്യങ്ങള്..</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c6246599584014179405"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c6246599584014179405" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" id="av-13-16752753357124129907" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sar4KK3SnZI/AAAAAAAAACU/AcsrMuvUAKg/S45/me%2B1.JPG" src="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sar4KK3SnZI/AAAAAAAAACU/AcsrMuvUAKg/S45/me%2B1.JPG" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="വാഴക്കോടന് // vazhakodan" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">വാഴക്കോടന് // vazhakodan</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">തൃശ്ശൂരിലെ ഒരു പേറ് സ്പെഷല് ആശുപത്രിയില് ക്യൂ നിന്നതിന്റെ കലിപ്പും ഇത്തിരി ഉണ്ടായിരുന്നു.അഭിപ്രായത്തിന് നന്ദി അറിയിക്കുന്നു നസിയോടും റഫീക്കിനോടും!</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="display: inline;"><span style="background-color: white;"><img src="http://www.blogger.com/img/icon_delete13.gif" style="border-bottom-style: none; border-bottom-width: 0px; border-color: initial; border-left-style: none; border-left-width: 0px; border-right-style: none; border-right-width: 0px; border-top-style: none; border-top-width: 0px; border-width: initial;" /></span></span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c3390207855105471008"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c3390207855105471008" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/17034964838909300158" id="av-14-17034964838909300158" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_vqjJh7LbPsE/SasyKKLO1_I/AAAAAAAAD5k/-g1hSZsB-KE/S45/Jochi1.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_vqjJh7LbPsE/SasyKKLO1_I/AAAAAAAAD5k/-g1hSZsB-KE/S45/Jochi1.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="മാണിക്യം" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/17034964838909300158" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">മാണിക്യം</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">കളിയല്ല കല്യാണം! അതിന്റെതായ ഗൌരവത്തോടെയും ഉത്തരവാദിത്വത്തോടെയും ഏറ്റെടുക്കണ്ട ഒരു ചുമതലയാണ്, അത് പുരുഷനായാലും സ്ത്രീയയാലും.ആവശ്യത്തിനു നര്മ്മവും വിട്ടുവീഴ്ചയും കരുതലും മേമ്പൊടി സ്നേഹവും എന്നും ഉണ്ടാവണം.. പണ്ടുള്ളവര് പറയുന്ന പോലെ മക്കള് ദൈവത്തിന്റെ വരദാനമാണെന്നും മനസ്സിലാക്കണം അറിയണം... അതിനൊന്നും തയാറല്ലാത്ത‘ആഞ്ജലീന’മാര് അങ്ങനെ തന്നെ തുടരട്ടെ..അല്ലതെ കല്യാണംകഴിഞ്ഞ് മക്കളുമായി കഴിഞ്ഞ് അവരെ ഇട്ടെറിഞ്ഞ് ഡൈവോഴ് ചെയ്യുന്നത് ആണ് ഇതിലും വലിയ ക്രൂരത. ....</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c2951814192036040851"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c2951814192036040851" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/04282475939916965813" id="av-15-04282475939916965813" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://2.bp.blogspot.com/_2XGgGM3CVaI/SZclywAVS2I/AAAAAAAAAG4/ymkzmJm4UmQ/S45/DSC_5644.JPG" src="http://2.bp.blogspot.com/_2XGgGM3CVaI/SZclywAVS2I/AAAAAAAAAG4/ymkzmJm4UmQ/S45/DSC_5644.JPG" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="അരുണ് കായംകുളം" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/04282475939916965813" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">അരുണ് കായംകുളം</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">അതാണ് ചേട്ടാ ജനറേഷന്ഗ്യാപ്പ്.ഇനി എന്തെല്ലാം കേള്ക്കണം?</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd>
<dt class="comment-author " id="c3410018188752996369"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c3410018188752996369" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/09575608052823455896" id="av-16-09575608052823455896" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_mbRZNjfX21E/ShY0RijRTSI/AAAAAAAAAqU/_KdBHC3LB9I/S45/11.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_mbRZNjfX21E/ShY0RijRTSI/AAAAAAAAAqU/_KdBHC3LB9I/S45/11.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="hAnLLaLaTh" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/09575608052823455896" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">hAnLLaLaTh</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">ക ധ കൊള്ളാം.. (...പണ്ടാറം...കധയുടെ ധ കിട്ടുന്നില്ല :(.. ) ഞാന് കല്യാണം കഴിക്കാന് ആയില്ലെന്ന് എന്റെ വീട്ടുകാര്.. സൊ...നോ എക്സ്ട്രാ കമന്റ്..! :)</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c7845198421118979684"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c7845198421118979684" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/18336742453376141660" id="av-17-18336742453376141660" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_pYqr-WWx15w/ShJJRKRH7II/AAAAAAAAAOY/yP8pxPpkB0E/S45/w.png" src="http://4.bp.blogspot.com/_pYqr-WWx15w/ShJJRKRH7II/AAAAAAAAAOY/yP8pxPpkB0E/S45/w.png" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="ആർപീയാർ | RPR" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/18336742453376141660" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">ആർപീയാർ | RPR</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">നന്നായി... പ്രതുൽപ്പാദന ആണോ പ്രത്യുൽപ്പാദന അല്ലേ ?? പഴഞ്ജൻ ആണോ പഴഞ്ചൻ അല്ലേ ?? തെറ്റ് കണ്ടത് പറഞ്ഞതേയുള്ളൂ കേട്ടോ .. ആശംസകൾ</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd>
<dt class="comment-author " id="c4150222321478554415"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c4150222321478554415" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" id="av-18-16752753357124129907" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sar4KK3SnZI/AAAAAAAAACU/AcsrMuvUAKg/S45/me%2B1.JPG" src="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sar4KK3SnZI/AAAAAAAAACU/AcsrMuvUAKg/S45/me%2B1.JPG" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="വാഴക്കോടന് // vazhakodan" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">വാഴക്കോടന് // vazhakodan</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">കണ്ടിട്ടും കാണാതെ പോകുന്ന തെറ്റുകളാണ് ആര്പ്പീയാര് ചൂണ്ടിക്കാണിച്ചത്. നന്ദി. ചില നേരത്ത് ട്രാന്സിലിറ്റരേശന് എന്നോടോ എന്ന് ചോദിച്ചു പണി മുടക്കും. അപ്പോള് വന്നത് വരട്ടെ എന്ന് കരുതി പോസ്റ്റും. ഇനി ഞാന് നന്നായിക്കോളാം. അഭിപ്രായം അറിയിച്ചവര്ക്ക് നന്ദി. ഇനിയും വരുമല്ലോ.</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c4524502269596119103"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c4524502269596119103" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/12960897461084041485" id="av-19-12960897461084041485" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_KhiiCqyyFjQ/Sgsgl85yPAI/AAAAAAAAAm0/N949KK7EGss/S45/1-1.JPG" src="http://3.bp.blogspot.com/_KhiiCqyyFjQ/Sgsgl85yPAI/AAAAAAAAAm0/N949KK7EGss/S45/1-1.JPG" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="ഞാനും എന്റെ ലോകവും" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/12960897461084041485" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">ഞാനും എന്റെ ലോകവും</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">is it reposted good story sorry for english</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c6829235522022486499"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c6829235522022486499" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/02047705937660064009" id="av-20-02047705937660064009" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://1.bp.blogspot.com/_-uemRNRMgbw/SiUbhMdx6bI/AAAAAAAAAmY/1FR3RKpM5FE/S45/fdgfdgdfhdh%2Bfhtt.jpg" src="http://1.bp.blogspot.com/_-uemRNRMgbw/SiUbhMdx6bI/AAAAAAAAAmY/1FR3RKpM5FE/S45/fdgfdgdfhdh%2Bfhtt.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="Jinson" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/02047705937660064009" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">Jinson</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">like your blog</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c7358147778541872863"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c7358147778541872863" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/06714574400378447477" id="av-21-06714574400378447477" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_H6g29EkGkGI/SXqfksU1TdI/AAAAAAAAAP4/nbv5_SDUn7g/S45/IMG_4747.JPG" src="http://4.bp.blogspot.com/_H6g29EkGkGI/SXqfksU1TdI/AAAAAAAAAP4/nbv5_SDUn7g/S45/IMG_4747.JPG" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="വിജയലക്ഷ്മി" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/06714574400378447477" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">വിജയലക്ഷ്മി</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">കൊള്ളാം അവതരണം വളരെ നന്നായിരിക്കുന്നു ..</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c3487156256653993643"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c3487156256653993643" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/01557391088317678567" id="av-22-01557391088317678567" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_fB-szHWrGHY/SapNRb8-nPI/AAAAAAAAB_U/a2pZJfvBXIs/S45/Family%2B-%2BNew.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_fB-szHWrGHY/SapNRb8-nPI/AAAAAAAAB_U/a2pZJfvBXIs/S45/Family%2B-%2BNew.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="Sureshkumar Punjhayil" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/01557391088317678567" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">Sureshkumar Punjhayil</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">Kunjinum Achanum ammakkum Mangalashamsakal...!!!</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="background-color: white;"> </span>
</dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c1293264593032946918"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c1293264593032946918" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container avatar-stock" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/10364349994956016303" id="av-23-10364349994956016303" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" height="16" src="http://img2.blogblog.com/img/b16-rounded.gif" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 0px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 0px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 0px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 0px; border-width: initial; float: right; padding-bottom: 1px; padding-left: 1px; padding-right: 1px; padding-top: 1px;" title="കുമാരന് | kumaran" width="16" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/10364349994956016303" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">കുമാരന് | kumaran</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">ആഞ്ജലീല കൊള്ളാലോ..</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;">
</dd>
<dt class="comment-author " id="c5365555062532611371"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c5365555062532611371" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/12748505936516755321" id="av-25-12748505936516755321" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://2.bp.blogspot.com/_J2J8IhbFvVQ/SZcts20tXbI/AAAAAAAAAas/GeFQ-tqmvKI/S45/DSC01746.JPG" src="http://2.bp.blogspot.com/_J2J8IhbFvVQ/SZcts20tXbI/AAAAAAAAAas/GeFQ-tqmvKI/S45/DSC01746.JPG" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="mini//മിനി" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/12748505936516755321" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">mini//മിനി</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">ഇതൊക്കെ പണ്ടെ പതിവാണ്. ആദ്യത്തെ കണ്മണിക്കു വേണ്ട പേറ്റുനോവുമായി ഡലിവറിറൂമില് 25 കൊല്ലം മുന്പ് ഞാന് കിടന്നപ്പോള് തൊട്ടടുത്ത ബഡ്ഡില് ഞാന് പഠിച്ച സ്ക്കൂളിലെ യൂനിഫോം ഇട്ട പെണ്കുട്ടി. കളയാന് വേണ്ടി കിടക്കുന്നതു കണ്ട ഞെട്ടല് ഇന്നും വിട്ടുമാറിയിട്ടില്ല.</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c8537946657942973292"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c8537946657942973292" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/00910285318327128989" id="av-26-00910285318327128989" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://3.bp.blogspot.com/_fs8M-qGwGJ4/SZc6S9DK4PI/AAAAAAAAATE/dZdlD03jwws/S45/nak.jpg" src="http://3.bp.blogspot.com/_fs8M-qGwGJ4/SZc6S9DK4PI/AAAAAAAAATE/dZdlD03jwws/S45/nak.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="നരിക്കുന്നൻ" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/00910285318327128989" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">നരിക്കുന്നൻ</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">ചിരിപ്പിച്ചില്ല.. ചിന്തിപ്പിച്ചു...</span>
</div></dd></dl><div><br />
</div><dl class="avatar-comment-indent" id="comments-block" style="margin-left: 45px; position: relative;"><dt class="comment-author " id="c8785689598891253642"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c8785689598891253642" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" id="av-27-16752753357124129907" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://1.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sr9OBV_Od5I/AAAAAAAAAHc/7O2nzfeNnrE/S45/AbdulMajeed.jpg" src="http://1.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sr9OBV_Od5I/AAAAAAAAAHc/7O2nzfeNnrE/S45/AbdulMajeed.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="വാഴക്കോടന് // vazhakodan" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/16752753357124129907" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">വാഴക്കോടന് // vazhakodan</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">ഇവിടെ വന്നതിനും വായിച്ചതിനും എന്നെ പ്രോത്സാഹിപ്പിച്ചതിനും ഓരോരുത്തര്ക്കും എന്റെ ഹൃദയം നിറഞ്ഞ നന്ദി അറിയിക്കുന്നുഇനിയും ഈ വഴി വരുമല്ലോ. സസ്നേഹം, വാഴക്കോടന്</span>
</div></dd><span style="font-size: x-small;"> </span><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"></dd>
<dt class="comment-author " id="c1856425238836666000"><span style="background-color: white;"><a href="http://www.blogger.com/post-edit.g?blogID=7305790313539111118&postID=2899181174646304408" name="c1856425238836666000" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"></a></span><br />
<div class="avatar-image-container vcard" style="height: 37px; left: -45px; position: absolute; width: 37px;"><span dir="ltr"><a class="avatar-hovercard" href="http://www.blogger.com/profile/07009710858076863030" id="av-28-07009710858076863030" onclick="" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><img alt="" class="delayLoad" height="35" longdesc="http://4.bp.blogspot.com/_RjjTdj7KHag/SsozMegmdQI/AAAAAAAAAGw/2Ka-1w52ccU/S45/eyelash.jpg" src="http://4.bp.blogspot.com/_RjjTdj7KHag/SsozMegmdQI/AAAAAAAAAGw/2Ka-1w52ccU/S45/eyelash.jpg" style="border-bottom-color: rgb(204, 204, 204); border-bottom-style: solid; border-bottom-width: 1px; border-color: initial; border-left-color: rgb(204, 204, 204); border-left-style: solid; border-left-width: 1px; border-right-color: rgb(204, 204, 204); border-right-style: solid; border-right-width: 1px; border-top-color: rgb(204, 204, 204); border-top-style: solid; border-top-width: 1px; border-width: initial; float: right;" title="lekshmi" width="35" /></a></span><br />
</div><a href="http://www.blogger.com/profile/07009710858076863030" rel="nofollow" style="color: #6a9718; font-weight: bold;"><span style="background-color: white;">lekshmi</span></a><span style="background-color: white;"> said...</span><br />
</dt>
<dd class="comment-body" style="margin-left: 0px;"><div style="line-height: 1.4em;"><span style="background-color: white;">kollaam..</span>
</div></dd><dd class="comment-footer" style="margin-left: 0px;"><span style="font-size: x-small;"> </span>
</dd></dl></div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com21tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-52884363210923198772009-10-04T12:35:00.001+04:002009-10-04T18:50:47.520+04:00പ്രിയപ്പെട്ടവനേ വിട!<a href="http://pottakkalam.blogspot.com/2009/09/manhole.html" target="_blank"><img alt="നവീൻ" border="0" height="187" src="http://3.bp.blogspot.com/_moZ-ucpDmFA/SshIJWmXcjI/AAAAAAAABGc/U9JViBsZXxU/S187/Jyonavan.jpg" width="187" /></a><br />
<br />
<br />
<br />
“എനിക്ക് വല്ലാതെ ദാഹിക്കുന്നു, അല്പ്പം വെള്ളം തരിക”<br />
<br />
“ഇതാ എന്റെ ഈ കിണര് മുഴുവന് നിനക്കുള്ളതാണ്, നീ അതില് നിന്നും ഇഷ്ടം പോലെ വെള്ളം എടുത്ത് കൊള്ക”<br />
<br />
“വേണ്ട, എനിക്കെന്റെ തൊണ്ട നനക്കാന് ഒരു തുള്ളി വെള്ളം മാത്രം മതി സുഹ്യത്തേ”<br />
<br />
“എങ്കില് എന്റെ കയ്യിലുള്ള വിലയേറിയ ഈ വീഞ്ഞ് നീ നുകര്ന്ന് കൊള്ളുക”<br />
<br />
“വേണ്ട സുഹ്യത്തേ, എനിക്കൊരിറ്റ് ദാഹ ജലം മാത്രം മതി, കൂടുതല് ഒന്നും വേണ്ട, ഒന്നും ഞാന് ആഗ്രഹിക്കുന്നില്ല”<br />
<br />
“എന്നെ നീ തെറ്റിദ്ധരിക്കരുത്, നീ ഒരിറ്റ് ജലത്തേക്കാള് കൂടുതല് കൂടുതല് അര്ഹിക്കുന്നു,ഈ വെള്ളം നീ കുടിച്ച് കൊള്ക, പറയൂ നിങ്ങള് ഈ യാത്ര എവിടേയ്ക്കാണ്?”<br />
<br />
“ഞാന് അനിവാര്യമായ ഒരു യാത്രയിലാണ്, പലതും എടുക്കാനും പലതും ബാക്കി വെക്കാനും എനിക്ക് സമയം കിട്ടിയില്ല, പക്ഷേ ഈ യാത്ര എന്നെ ഏകാന്തനാക്കുന്നു.ഒറ്റപ്പെടുത്തുന്നു”<br />
<br />
“ഒറ്റപ്പെടാനായി എന്തിനീ യാത്ര? തീര്ച്ചയായും നിന്നില് നിന്നും അമൂല്യമായ പലതും നിന്നെ സ്നേഹിച്ചവര് പ്രതീക്ഷിച്ചിരിക്കില്ലെ? അവരെ നൊമ്പരപ്പെടുത്തി എന്തിനീ യാത്ര?<br />
<br />
“അറിഞ്ഞോ അറിയാതെയോ ഞാന് ഈ യാത്രയെ പറ്റി പറഞ്ഞിരുന്നു എന്നിപ്പോള് ഓര്ക്കുന്നു.അതൊരു തമാശയുടെ ലാഘവത്തിലേ എല്ലാവരും എടുത്തുള്ളൂ, പക്ഷേ എന്റെ വഴിയില് എനിക്കായ് ഒരാള് <span style="font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;"> <span dir="ltr" id=":1gq"><span style="font-size: medium;">പ്രതീക്ഷയോടെ</span></span></span> കാത്തിരിപ്പുണ്ടായിരുന്നു.അയാള് എന്നെ ഏറെ സ്നെഹിക്കുന്നുവത്രെ, എന്നെ ഇഷ്ടപ്പെട്ടിരുന്നത്രെ, എന്നെ കൂടെ കൊണ്ട് പോകാന് അയാള് തക്കം പാര്ത്തിരിക്കാരുണ്ടായിരുന്ന വഴിയില് വെച്ച് അയാള് എന്നെ വിളിച്ച് കൊണ്ടുപോകയാണ്”<br />
<br />
“എന്നിട്ട് അയാളെവിടെ?”<br />
<br />
“വേണ്ട അയാളെ നീ കണണ്ടാ, അല്ലെങ്കിലും നിങ്ങളാരും അയാളെ കാണുന്നത് എനിക്കിഷ്ടമല്ല, നിങ്ങള്ക്ക് വേണ്ടി ഞാന് പോകാം”<br />
<br />
“പക്ഷേ നീ നല്കാതെ പോയ ആ അമൂല്യ നിധികള് ഞങ്ങള്ക്ക് നഷ്ടമല്ലെ?<br />
<br />
“ഹ”<br />
<br />
“നീ എന്താണ് ചിരിക്കുന്നത്?”<br />
<br />
“ഞാന് ബാക്കി വെച്ചത് കേവലമായ കുറെ നിഴലുകളാണ്.അല്പ്പം വെളിച്ചം വീശിയാല് അതെല്ലാം മാഞ്ഞ് പോകും, അതോര്ത്ത് ചിരിച്ചതാണ്”<br />
<br />
“ഇല്ല, ഒന്നും മാഞ്ഞ് പോകില്ല, ഇപ്പോള് ഞാന് നിങ്ങളെ ഓര്ക്കുന്നു,ആദ്യമായാണ് നിങ്ങളെ കാണുന്നതെങ്കിലും എനിക്ക് നിങ്ങളെ അറിയാം,നിങ്ങളെ എനിക്കും ഇഷ്ടമാണ്”<br />
<br />
“പലര്ക്കും ഇപ്പോള് എന്നെ അറിയാം, അവരെയെല്ലാം നിരാശപ്പെടുത്തേണ്ടി വന്നതില് ഖേദമുണ്ട്, പക്ഷേ എന്റെ യാത്ര എനിക്കിടയ്ക്ക് വെച്ച് നിര്ത്താനാകില്ല, പിന് വിളി കേള്ക്കാന് എനിക്കാവില്ല, നിങ്ങള് നല്കിയ ദാഹ ജലത്തിന് പകരം തരാന് എന്റെ കയ്യില് ഒന്നുമില്ല,ഞാന് ദരിദ്രനാണ്”<br />
<br />
“നിന്റെ സാമീപ്യം തന്നെ എന്നെ സമ്പന്നനാക്കുന്നു,എനിക്കതു മതി, എന്റെ കയ്യില് നിന്നും നീ നുകര്ന്ന ദാഹജലത്തിന്റെ ഓര്മ്മയില് ഞാനീ താഴ്വരയില് ഉണ്ടാകും.എനിക്കതു മതി,അത് മാത്രം മതി”<br />
<br />
“എങ്കില് ഞാന് യാത്ര തുടരട്ടെ,എന്നെ പോകാന് അനുവദിക്കുക,പോകാതിരിക്കാന് എനിക്കാവില്ല എന്ന തിരിച്ചറിവില് വിട”<br />
<br />
“ഈ കവിളിലെ കണ്ണുനീര് നീ കാണുന്നില്ലേ,എനിക്കിനി നല്കാന് അതു മാത്രമേയുള്ളൂ പ്രിയ സുഹ്രുത്തേ, അത് നീ സ്വീകരിക്കുക”<br />
<br />
“എനിക്കിനി ഒന്നും വേണ്ട, എനിക്കുള്ള ദാഹജലം നിങ്ങള് നല്കിക്കഴിഞ്ഞു, ഇനി യാത്ര, യാത്ര”<br />
<br />
<br />
മൊബൈലിലെ റിങ് ശബ്ദം കേട്ടാണു ഞാന് ഉണര്ന്നത്, ഫോണിന്റെ അങ്ങേ തലക്കല് പകല്കിനാവന്,<br />
<br />
“എടാ നമ്മുടെ പ്രാര്ത്ഥന വിഫലമായി, ജ്യോനവന് നമ്മെ വിട്ടു പോയി”<br />
<br />
“അവന് എന്നോട് യാത്ര പറഞ്ഞു”<br />
<br />
“എന്ത്, നിനക്കു വട്ടായോ? നീ എഴുനേറ്റില്ലെ?<br />
<br />
“സോറി ഡാ, ഞാന് അവനെ സ്വപ്നം കണ്ടു.ശരിക്കും അവനോട് ഞാന് സംസാരിച്ചെടാ”<br />
<br />
“ശരി ഞാന് വെക്കുന്നു, എനിക്ക് ഒന്നു രണ്ട് പേരെ കൂടി അറിയിക്കണം”<br />
<br />
പകല്കിനാവന് ഫോണ് കട്ട് ചെയ്തെങ്കിലും എന്റെ ചിന്തകള് മുഴുവന് ജ്യോനവനെക്കുറിച്ചായിരുന്നു.ഇനി നല്കാന് എന്റെ കണ്ണീരശ്രുക്കള് മാത്രം.ഒരിക്കല് പോലും കണ്ടിട്ടില്ലാത്ത എന്റെ കൂട്ടുകാരാ നിന്റെ മരണത്തില് ദുഃഖിക്കുകയും, നിന്റെ ആത്മാവിന് ശാന്തി നേരുകയും ചെയ്തു കൊള്ളട്ടെ.ആദാരാഞ്ജലികള് അര്പ്പിച്ച് കൊണ്ട് ഒരെളിയ സുഹ്യത്ത്.വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com70tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-41736946870910225782009-09-29T09:32:00.000+04:002009-09-29T09:32:19.283+04:00എന്റെ മരണം!<span style="font-size: small;">ഇടതു നെഞ്ചിലെ വേദന അസഹ്യമാം വിധം കൂടിക്കൊണ്ടിരുന്നു.ശരീരം വിയര്ക്കാന് തുടങ്ങിയിരിക്കുന്നു.വേദന ഇടതു കയ്യിലേക്കും പടര്ന്നുകൊണ്ടിരുന്നു.വേദന അസഹ്യമായപ്പോള് ഒരു കൈ നെഞ്ചിലമര്ത്തി ഞാന് തറയിലേക്കു വീണു.അപ്പോഴാണ് ആളുകള് എന്നെ കണ്ടത്.അവര് എന്നെ താങ്ങിയെടുത്ത് ഒരു ടാക്സിയില് കയറ്റി ആശുപത്രി ലക്ഷ്യമാക്കി പാഞ്ഞു കൊണ്ടിരിക്കുകയാണ്.അവരുടെ സംസാരത്തില് എനിക്കുണ്ടായത് ഹാര്ട്ട് അറ്റാക്ക് ആണെന്നും വളരെ സീരിയസ് ആണെന്നും ഞാന് മനസ്സിലാക്കി.കൂട്ടത്തിലൊരാള് എന്റെ മൊബൈലില് നിനും ആരെയോ വിളിക്കാന് ശ്രമിക്കുന്നതായി എനിക്ക് തോന്നി. വീട്ടിലെ ഫോണ് നമ്പര് പറഞ്ഞു കൊടുക്കണമെന്ന് തോന്നിയെങ്കിലും അതിനു കഴിഞ്ഞില്ല.എന്നെയും കൊണ്ട് ടാക്സി ആശുപത്രിയുടെ അത്യാഹിത വിഭാഗത്തില് എത്തി.</span><br />
<span style="font-size: small;">അറ്റെന്റര്മാര് സ്ട്രെച്ചറില് കിടത്തി എന്നെ ഐ സി യുവിലേക്കു കൊണ്ട് പോയി. ഡോക്ടര്മാര് എനിക്ക് ചുറ്റും നിന്ന് എന്നെ രക്ഷിക്കാനുള്ള ശ്രമങ്ങള് നടത്തുകയാണെന്ന് ഞാന് മനസ്സിലാക്കി. അവരിലൊരാള് എന്റെ നെഞ്ചില് ശക്തിയായി അമര്ത്തുകയാണ്. പക്ഷെ എന്റെ ശരീരം പ്രതികരിച്ചില്ല എന്നാണു ഞാന് മനസ്സിലാക്കുന്നത്.കാരണം എനിക്കും ചുറ്റും കൂടിയ ഡോക്ടര്മാരുടെ മുഖത്ത് നിരാശ പടരുന്നത് എനിക്ക് വ്യക്തമായി കാണാമായിരുന്നു. അതില് ചിലര് എന്റെയടുത്ത് നിന്നും തിരിച്ച് നടന്നു.മറ്റു ചിലര് എന്റെ ശരീരത്തില് ജീവന് നിലനിര്ത്താന് വേണ്ടി മൂക്കിലൂടെ ഇട്ട ഓക്സിജന് ട്യൂബും മറ്റും വേര്പ്പെടുത്തിയ ശേഷം എന്റെ മുഖത്തുകൂടി ഒരു വെള്ള മുണ്ടിട്ടു മൂടി.ഞാന് മരിച്ചെന്നു ഡോക്ടര്മാര് സാക്ഷ്യപ്പെടുത്തുന്നു.എനിക്ക് ചിരി വന്നു.ഞാന് മരിച്ചിട്ടില്ല എന്ന് ഉറക്കെ പറഞ്ഞെങ്കിലും ആരും കേട്ട ഭാവം പോലും നടിക്കുന്നില്ല.എങ്കിലും ഇനിയെന്താണ് സംഭവിക്കാന് പോകുന്നത് എന്നറിയാനുള്ള കൌതുകത്തോടെ മിണ്ടാതെ ഞാന് ചുറ്റും ശ്രദ്ധിച്ചു.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">എന്റെ മൊബൈലില്നിന്നും അവര് എന്റെ അനിയന്റെ നമ്പര് കണ്ടെത്തി വിവരം അറിയിച്ചതനുസരിച്ച് അനിയനും എന്റെ അടുത്ത രണ്ടു സുഹൃത്തുക്കളും എത്തി. എന്റെയടുത്ത് നിന്ന് അവര് പൊട്ടിക്കരയുകയാണ്. ഞാന് അവരെ പറ്റിക്കാന് വേണ്ടി കിടക്കുകയാണ് എന്ന് പറയുന്നുണ്ടെങ്കിലും അവര് പൊട്ടിപ്പൊട്ടി കരയുകയാണ്. എന്നാല്പിന്നെ കരയട്ടെ എന്ന് ഞാനും കരുതി.അല്പ്പ സമയത്തിനു ശേഷം എന്നെ എല്ലാവരും ചേര്ന്ന് ഒരു ആംബുലന്സില് കയറ്റി. വീട്ടിലേക്കാണ് പോകുന്നത്. അവിടെ എത്തിയാല് എഴുനേറ്റിരുന്നു എല്ലാവരെയും ഒന്ന് പറ്റിക്കണം.അനിയന് അപ്പോഴും കരഞ്ഞുകൊണ്ടിരിക്കയാണ്. അവനും വീട്ടിലെത്തിയാല് പൊട്ടിച്ചിരിക്കുമല്ലോ എന്നോര്ത്ത് എനിക്ക് ചിരി വന്നു.<br />
</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">ആംബുലന്സ് വീടിന്റെ മുന്നില് വന്നു നിന്നു.എല്ലാവരെയും ആശ്ച്ചര്യപ്പെടുത്താന് എഴുനേറ്റു നില്ക്കാന് ശ്രമിച്ച എനിക്കതിനു കഴിയുന്നില്ല. വീട്ടില് നിന്നും ഉയര്ന്ന കൂട്ടക്കരച്ചില് എന്തോ അത്യാഹിതം സംഭവിച്ചിരിക്കുന്നു എന്ന് ഞാന് മനസ്സിലാക്കി.അപ്പോഴും ഞാന് മരിച്ചു എന്ന് വിശ്വസിക്കാന് എനിക്ക് കഴിഞ്ഞില്ല.എന്നെ ഒരു കട്ടിലില് കൊണ്ട് പോയി കിടത്തി. എല്ലാവരും ആര്ത്തട്ടഹസിച്ച് കരയുകയാണ്.എന്റെ മരണം ഉള്ക്കൊള്ളാനാവാതെ എല്ലാവരുടെ മുഖത്തും വല്ലാത്ത നിരാശയുണ്ടെന്ന് ഞാന് മനസ്സിലാക്കി.പ്രായമായ ഉപ്പ കണ്ണീരോടെ എന്നെ നോക്കി ദൈവത്തിന്റെ രക്ഷയും കരുണയും എന്നില് ഉണ്ടാവാന് പ്രാര്ത്ഥിക്കുകയും ദൈവം ഉദ്ദേശിച്ചാല് അവന്റെ തിരു സന്നിധിയില് വെച്ച് കാണാമെന്നും പറഞ്ഞ് എന്റെ നെറ്റിയില് ഉമ്മ വെച്ചു.ബാപ്പ ജീവിച്ചിരിക്കുമ്പോള് മകന് മരിച്ചു കിടക്കുന്നത് എന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട ഉപ്പ എങ്ങിനെ സഹിക്കുന്നു എന്നോര്ത്ത് എനിക്ക് വല്ലാത്ത വിഷമം തോന്നി. ഞാന് ഉമ്മയെ ചുറ്റും തിരഞ്ഞ് നോക്കി.ഉമ്മയുടെ അനിയത്തിമാര് താങ്ങിയെടുത്താണ് ഉമ്മാനെ എന്റെ അടുത്ത് കൊണ്ട് വന്നത്. ഉമ്മ “എന്റെ പൊന്നു മോനേ’ എന്ന് വിളിച്ച് തേങ്ങി കരയുകയാണ്. എന്റെ അടുത്തിരുന്ന് ഉമ്മ എനിക്ക് വേണ്ടി പ്രാര്ത്ഥിച്ചു .‘ഉമ്മാ ഉമ്മാ‘ എന്നു ഞാന് വിളിച്ചെങ്കിലും ഉമ്മാക്ക് അത് കേള്ക്കാന് കഴിയുന്നില്ലല്ലോ എന്നുള്ള സത്യം എനിക്ക് വല്ലാത്ത ദുഃഖമായിരുന്നു.ഉമ്മയോട് എനിക്ക് ഒരു പാട് കാര്യങ്ങള് പറയാനുണ്ടായിരുന്നു.ഉമ്മാടെ പൊരുത്തം സമ്പാദിച്ച മക്കളുടെ കൂട്ടത്തില് ഞാനും ഉണ്ടോ? അറിയില്ല. ഉമ്മാടുള്ള കടപ്പാടുകള് എല്ലാം ഞാന് നിറവേറ്റിയോ? അറിയില്ല.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">ഒരിക്കല് നബി തിരുമേനിയുടെ അടുക്കല് ഒരാള് വന്ന് തന്റെ ജീവിതത്തില് ഏറ്റവും കടപ്പാട് ആരോടാണെന്ന് ചോദിച്ചപ്പോള്,തന്റെ ഉമ്മയോട് എന്ന് മൂന്നു തവണയും അതേ ചോദ്യത്തിന് ഉത്തരം നല്കിയ നബിവചനം എന്റെയുള്ളില് ഒരു നീറ്റലുണ്ടാക്കി.കാരണം തന്റെ മാതാവിനെ ചുമലിലിരുത്തി ചുട്ട് പൊള്ളുന്ന മരുഭൂമിയിലൂടെ ഒരു യാത്ര പോയി തന്റെ കാല് പാദങ്ങള് പൊട്ടി ചോരയൊലിപ്പിച്ച് കൊണ്ട് വന്നയാള് നബിയോട് ചോദിച്ചത്രെ “നബിയേ എന്റെ മതാവിനോടുള്ള എന്റെ കടപ്പാടുകള് തീര്ന്നോ നബിയേ“ എന്ന് ചോദിച്ചപ്പോള്, നബിതിരുമേനി പറഞ്ഞത് “നിന്റെ മാതാവ് നിന്നെ പ്രസവിക്കുന്ന സമയത്ത് വേദന സഹിക്കാതെ </span><span style="font-size: small;">ഞ</span><span style="font-size: small;">രങ്ങിയ ഒരു ഞരക്കത്തിന്റെ കടപ്പാട് തീര്ന്നിരിക്കുന്നു“എന്നാണ്. ജീവിതത്തില് ഏറ്റവും കടപ്പാടുള്ളത് മതാവിനോട് തന്നെ.മതാവിനെ അവഗണിച്ച് ഒരു സ്വര്ഗ്ഗവും നേടാന് കഴിയില്ല എന്ന് പഠിപ്പിക്കപ്പെട്ടത് തീര്ച്ചയായും മതാവ് ശ്രേഷ്ടയായത് കൊണ്ട് തന്നെയാണ്.<br />
</span><br />
<span style="font-size: small;">എന്റെ രക്ഷിതാവേ എന്റെ ശബ്ദം കേള്ക്കുമായിരുന്ന സമയത്ത് എന്റെ ഉമ്മയോടുള്ള കടപ്പാടുകള് തീര്ന്നിരുന്നോ എന്ന് ചോദിക്കാന് പോലും സമയമില്ലാതിരുന്ന എനിക്കിനി എന്തെങ്കിലും കടപ്പാടുകള് ബാക്കിയുണ്ടെങ്കില് അതൊന്നു പൊരുത്തപ്പെടീക്കാന് ഒരു അവസരമില്ലല്ലോ നാഥാ.ഞാന് ഇത്ര വേഗം മരിക്കുമെന്ന് കരുതിയില്ലല്ലോ ദൈവമേ.ഞാന് പ്രതീക്ഷിക്കാത്ത സമയത്ത് എന്തിനാണ് മരണം എന്നെ പിടി കൂടിയത്? ഞാന് മരിക്കാറായി എന്നോ മരിക്കുമെന്നോ ഉള്ള ഒരു തോന്നലും എനിക്കിതു വരെ ഉണ്ടായില്ലല്ലോ തമ്പുരാനേ.എന്തെങ്കിലും ഒരു സൂചന കിട്ടിയിരുന്നെങ്കില് ഞാന് എല്ലാ കര്ത്തവ്യങ്ങളും ഉപേക്ഷ കൂടാതെ ചെയ്യുമായിരുന്നല്ലോ തുടങ്ങീ മനസ്സില് ചിന്തകള് കാട് കയറിക്കൊണ്ടിരുന്നു. എന്റെ ഭാര്യയേയും മക്കളെയും കാണാന് എന്റെ മനസ്സ് വെമ്പല് കൊണ്ടു.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">എല്ലാവരും കരയുന്നത് കണ്ടെന്നോണം എന്റെ കൊച്ചു മോനും കരയുകയാണ്.അവന് പക്ഷേ മരിക്കുന്നതെന്തെന്നോ ഒന്നും അറിയാതെ കരയുകയാണ്. അവനെ ലാളിച്ച് എനിക്കു കൊതി തീര്ന്നില്ലല്ലൊ എന്നുള്ള ദുഃഖം എനിക്ക് താങ്ങാവുന്നതിലുമപ്പുറമായിരുന്നു.ഏഴു വയസ്സായ മൂത്ത മകന് കരയുന്നത് ഒരു പക്ഷെ മരിക്കുന്നതിനെക്കുറിച്ച് എന്തെങ്കിലുമൊക്കെ ധാരണയുണ്ടായിട്ട് തന്നെ എന്നാണ് ഞാന് മനസ്സിലാക്കുന്നത്.പല പ്രമുഖ വ്യക്തികള് മരിക്കുമ്പോള് ചാനലില് കാണാറുള്ള ലൈവ് ടെലികാസ്റ്റിങ് കണ്ട് സംശയം ചോദിച്ച അവനോട് അതെല്ലാം വിശദീകരിച്ചിരുന്ന കാര്യം ഞാനോര്ത്തു.എങ്കിലും ടി വിയില് മുഴുകിയിരുന്ന എന്നോട് അവന് ചോദിക്കാറുള്ള പല സംശയങ്ങളും ഞാന് സ്നേഹപൂര്വ്വം അവഗണിക്കാറുണ്ടായിരുന്നു. അവനോടൊത്ത് അധിക സമയം ചിലവിടാന് ഞാന് ആഗ്രഹിച്ചിരുന്നെങ്കിലും ടി വി പരിപാടികളില് മുഴുകി അവനെ അവഗണിച്ചത് അവന്റെ ജീവിതത്തില് ഏത് രീതിയില് സ്വാധീനിക്കും എന്ന് ഞാന് ഭയക്കുന്നു.ടി വി ഇല്ലായിരുന്നുവെങ്കില് എനിക്ക് മക്കളോട് സംസാരിക്കാന്, അവരോട് ഇടപഴകാന് ഒരു പാട് സമയം ലഭിക്കുമായിരുന്നു.കുഞ്ഞു മനസ്സുകളെ എളുപ്പം സ്വാധീനിക്കുന്ന ടി വിയിലെ നെറികെട്ട ഒരു സംസ്കാരത്തിലേക്ക് ഞാന് അവരെ അറിഞ്ഞ് കൊണ്ട് കൈ പിടിച്ച് നടത്തുകയായിരുന്നോ? കുറഞ്ഞ പക്ഷം ആ നശിച്ച ടി വിയില് നിന്നെങ്കിലും എന്റെ മക്കളെ രക്ഷിക്കാമായിരുന്നു. ഇനി അതിനാവില്ലല്ലോ.എല്ലാം വൈകിപ്പോയില്ലേ? എന്റെ മക്കള് വലുതാകുമ്പോള് ആരായിത്തീരും? അവര് നല്ല നിലയില് വിദ്യാഭ്യാസം നേടി നല്ല നിലയില് എത്തുമോ? അതോ ചീത്ത കൂട്ടുകെട്ടില് ചെന്ന് വീഴുമോ? അവരുടെ ഭാവി സുരക്ഷിതമായിരിക്കുമോ? ഭാവിയിലെ ചിലവേറിയ വിദ്യഭ്യാസത്തിനുള്ള വകയൊന്നും ഞാന് അവര്ക്കായി കരുതി വെച്ചില്ലല്ലോ തമ്പുരാനേ.ഞാന് മരിക്കാനുള്ള പ്രായമൊന്നും ആയില്ലല്ലോ എന്നോര്ത്ത് എല്ലാം ദൂര്ത്ത് ചെയ്ത് കളഞ്ഞതോര്ത്ത് ഇപ്പോള് ദുഃഖിച്ചിട്ട് എന്ത് ഫലം? അന്നൊന്നും അങ്ങിനെ ഒരു ചിന്ത ഉണ്ടായില്ലല്ലോ, ഇപ്പോള് ചിന്തിക്കാന് തുടങ്ങിയപ്പോള് ഒന്നും ചെയ്യാന് കഴിയാത്ത സ്ഥിതിയിലുമായല്ലോ എന്നുള്ള ചിന്തകള് എന്റെ കണ്ണുകള് നനയിച്ചു.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">അബോധാവസ്ഥയില് നിന്നും എപ്പോഴോ ഉണര്ന്ന ഭാര്യയെയും കൊണ്ട് അവളുടെ ഉമ്മയും അനിയത്തിയും താങ്ങിപ്പിടിച്ച് എന്റെ വലതു വശത്ത് തല ഭാഗത്തായി കൊണ്ട് വന്ന് ഇരുത്തി.</span><br />
<span style="font-size: small;">“ആ മുഖം നീ മതി വരുവോളം ഇരുന്ന് കണ്ടോ.എല്ലാം നിന്റെ വിധിയാണെന്ന് കരുതി സമാധാനിക്കൂ മോളേ” തേങ്ങലടക്കിപ്പിടിച്ചുള്ള അവളുടെ ഉമ്മാടെ സംസാരം അവിടെ കൂടി നിന്ന എല്ലാവരുടേയും ദുഃഖം ഇരട്ടിപ്പിച്ചു.പത്ത് വര്ഷത്തോളം കൂടെ കഴിഞ്ഞ ഭാര്യയെ ഉപേക്ഷിച്ച് ഒന്നും മിണ്ടാതെ ഒരു യാത്ര.ഇനിയും ഒരു പാട് സ്വപ്നങ്ങളുണ്ടായിരുന്നു ആ പാവത്തിന്. ഇനിയുള്ള ജീവിതം അവള് ഒറ്റയ്ക്കാണ് എന്നുള്ള കാര്യം എനിക്ക് വല്ലാത്ത വേദനയുണ്ടാക്കി. ഒറ്റയ്ക്കൊന്ന് പുറത്തിറങ്ങാന് അവള്ക്ക് പേടിയാണ്,ഒരു കാര്യവും എന്നോടാലോചിക്കാതെ ചെയ്യാറില്ല, എപ്പോഴും ഞാന് അടുത്തുണ്ടാവണം എന്ന സ്വാര്ത്ഥമായ ആഗ്രഹം, എങ്ങോട്ടെങ്കിലും പോയാല് വരുന്നത് വരെ ഇടയ്ക്കിടയ്ക്ക് ഫോണ് വിളിക്കുകയും,വരുന്നത് വരെ പലവട്ടം ഉമ്മറത്തേയ്ക്ക് നോക്കി കാണുന്നില്ലല്ലോ എന്നു പരിതപിക്കാറുള്ള അവളുടെ ഇനിയുള്ള ജീവിതം എങ്ങിനെയാകും?</span><br />
<span style="font-size: small;">എല്ലാ ജീവിത പ്രശ്നങ്ങളേയും തരണം ചെയ്യാനും എല്ലാ ജീവിത സാഹചര്യങ്ങളോടും പൊരുത്തപ്പെട്ട് ജീവിക്കാനുമുള്ള ശക്തി അവള്ക്ക് ഉണ്ടാവാന് ഞാന് ദൈവത്തോട് പ്രാര്ത്ഥിച്ചു.എന്റെ കണ്ണുകള് നിറഞ്ഞൊഴുകിയെങ്കിലും എനിക്ക് കണ്ണീരുണ്ടായിരുന്നില്ല എന്ന് ഞാന് തിരിച്ചറിഞ്ഞു.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">പല പല ആളുകള്,കൂട്ടുകാര്,സഹപാഠികള് എല്ലാവരും ദുഃഖത്താല് ഘനീഭവിച്ച മുഖവുമായി എന്നെ ഒരു നോക്ക് കാണാന് വന്നിരിക്കുന്നു.എന്നെ കളിയാക്കിയവര്, അധിക്ഷേപിച്ചവര്, സഹായിച്ചവര്,എന്റെ നന്മ ആഗ്രഹിച്ചവര് എല്ലാവരിലും ഒരേ ഭാവം മാത്രമായിരുന്നു. അന്തരീക്ഷം ഖുര് ആനിന്റെ വചനങ്ങളാല് മുഖരിതമായിരുന്നു.ഞാന് വീണ്ടും ഭാര്യയെക്കുറിച്ചോര്ത്തു. പലപ്പോഴും നിസാര കാരണങ്ങള്ക്ക് പിണങ്ങാറുണ്ട്, പരസ്പരം മിണ്ടാതിരിക്കാറുണ്ട്, ചിലപ്പോള് ഒരു നേരത്തേയ്ക്ക്, അല്ലെങ്കില് ഒരു ദിവസത്തേയ്ക്ക് അല്ലെങ്കില് രണ്ട്, അതിനപ്പുറം പോകുമായിരുന്നില്ല.പരസ്പരം മുഖം കറുപ്പിച്ച്, രണ്ട് അപരിചിതരെപ്പോലെ ഒരേ റൂമില്, ഒരേ മെത്തയില്..എന്തിനായിരുന്നു? എല്ലാം നൈമിഷികമായ ചില മണ്ടത്തരങ്ങള്..അങ്ങിനെ നഷ്ടപ്പെടുത്തിയ ദിനങ്ങളെയോര്ത്ത് ഇപ്പോള് ഖേദിച്ചിട്ടെന്ത് കാര്യം? എല്ലാം വൈകിപ്പോയിരിക്കുന്നു. എന്നെ വിവാഹം കഴിച്ചില്ലായിരുന്നെങ്കില് ഒരു പക്ഷേ അവള്ക്കൊരു നല്ല ജീവിതം കിട്ടുമായിരുന്നോ? അറിയില്ല, അതൊന്നും തീരുമാനിക്കുന്നത് നമ്മളല്ലല്ലോ. എന്നാലും ഈ ചെറു പ്രായത്തില് വിധവയാകേണ്ടി വന്നത് വളരെ കഷ്ടം തന്നെ.അവള് ഒരു പുനര് വിവാഹത്തിന് തയ്യാറാകുമോ? അങ്ങിനെ ചെയ്താല് അവള് എന്നോട് കാണിക്കുന്നത് നീതി കേടാകുമോ? ശാരീരിക ആവശ്യം മാത്രമല്ലല്ലോ ഒരു വിവാഹത്തിലൂടെ നിറവേറ്റപ്പെടുന്നത്. ഞാന് പകുത്ത് നല്കിയ സ്നേഹത്തിന്റെ ഓര്മ്മയില് ഇനിയുള്ള ജീവിത കാലം മുഴുവന് അവള്ക്ക് തള്ളി നീക്കാന് കഴിയുമോ? എനിക്കതിനൊരു ഉത്തരം കിട്ടുമെന്നു തോന്നുന്നില്ല.അവളെ പൂര്ണ്ണമായി മനസ്സിലാക്കാഞ്ഞിട്ടാണോ അതോ മനസ്സിലാക്കാന് ശ്രമിക്കാഞ്ഞിട്ടാണോ എന്നറിയില്ല, എനിക്കതിനൊരു ഉത്തരം കിട്ടിയില്ല.ആ ഒരു തീരുമാനമെടുക്കാനുള്ള സ്വാതന്ത്ര്യമെങ്കിലും അവള് എടുക്കട്ടെ. നല്ലൊരു തീരുമാനത്തിലെത്താന് അവള്ക്ക് കഴിയട്ടെ.അവളെയൊന്ന് ആശ്വസിപ്പിക്കാന് കൈ നീട്ടിയെങ്കിലും അസാധ്യമാണതെന്ന തിരിച്ചറിവ് മനസ്സില് വിങ്ങലുകള് തീര്ത്തു. <br />
</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">അല്പ്പം കഴിഞ്ഞപ്പോള് കുറച്ച് പേര് ചേര്ന്ന് എന്നെ കുളിപ്പിച്ച് ശുദ്ധീകരിക്കാന് വേണ്ടി റൂമിലേക്ക് കൊണ്ട് പോയി.ചൂടാക്കിയ വെള്ളം കൊണ്ട് കുറച്ച് പേര് ചേര്ന്ന് എന്നെ കുളിപ്പിച്ച് ഇടത് വശത്തേക്ക് ചേര്ത്ത് കുത്തിയ ഒരു മുണ്ടുടുത്ത് എന്നെ മൂന്ന് തുണികള് വിരിച്ചതില് കൊണ്ട് വന്നു കിടത്തി. സുഗന്ധ ദ്രവ്യങ്ങള് തളിച്ച ആ വെള്ളത്തുണിയില് എന്നെ പൊതിഞ്ഞ് കെട്ടുമെന്ന് ഞാന് മനസ്സിലാക്കി. ഇനി അവസാനമായി ഒരു നോക്കു കാണാനുള്ള അവസരമായിരുന്നു. നിലവിളികള് അടക്കിപ്പിടിച്ചും അല്ലാതെയും അവിടെ മുഖരിതമായിരുന്നു.ആര്ക്കും ആരേയും നിയന്ത്രിക്കാനാകാത്ത വിധം എല്ലാവരും അവരവരുടെ സങ്കടങ്ങള് കരഞ്ഞ് തീര്ക്കുന്നു. ഇങ്ങനെ കരഞ്ഞ് വിളിച്ചാലും തിരിച്ചവരുടെയൊക്കെയടുത്ത് ചെന്ന് എനിക്കൊന്നും പറ്റിയില്ല, ഞാനിപ്പോള് </span><br />
<span style="font-size: small;">വരാമെന്ന് പറയാനും കഴിയാത്ത എന്റെ അവസ്ഥ എന്നെ വല്ലാതെ നൊമ്പരപ്പെടുത്തി.</span><br />
<span style="font-size: small;">അവസാനം മൂന്ന് കഷ്ണം തുണിയില് മൂന്ന് കെട്ടും കെട്ടി എന്നെ മയ്യിത്ത് കട്ടിലിലേക്ക് എടുത്തു വെച്ചു.എനിക്കു വേണ്ടി അനേകം കണ്ഠങ്ങളില് നിന്നും പ്രാര്ത്ഥനകള് ഉയര്ന്നു.പ്രാര്ത്ഥനയ്ക്ക് ശേഷം മയ്യത്ത് കട്ടിലിന്റെ നാല് കാലുകള് നാലു പേര് പിടിച്ച് പൊക്കി ഖബറടക്കുന്നതിനായി പള്ളിപ്പറമ്പിലേക്ക് കൊണ്ട് പോകുകയാണ്. മറമാടുന്നതിനു മുന്പ് മതാചാരപ്രകാരമുള്ള ‘മയ്യത്ത് നിസ്കാരം’ നിര്വ്വഹിക്കേണ്ടതുണ്ട്. ഒരു മുസ്ലിമിനു മറ്റൊരു മുസ്ലിമിനോടുള്ള അവസാനത്തെ കടപ്പാട്. അതിനായി അവര് പള്ളിയില് കയറി അംഗസ്നാനം ചെയ്ത് അവസാനത്തെ ആ കടപ്പാടും നിര്വ്വഹിച്ചു. വീണ്ടും പള്ളിപ്പറമ്പിലേക്കുള്ള യാത്ര തുടര്ന്നു.</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">പള്ളിപ്പറമ്പില് ആറടിയോളം താഴ്ച്ചയില് ഖബര് തയ്യാറായിക്കഴിഞ്ഞിരുന്നു.അതില് തന്നെ ഒന്നരയടിയോളം ആഴത്തില് ഒരു ഉള്ക്കബറും ഉണ്ടായിരുന്നു.വീതികുറഞ്ഞുള്ള ഒരു ചെറിയ അറ പോലെയുള്ള ഒരു കുഴി.ഒരാള്ക്ക് ചരിഞ്ഞ് കിടക്കാവുന്നത്ര സ്ഥലം. മണിമാളികയിലെ പട്ടുമെത്തയില് കിടന്ന ഓരോരുത്തര്ക്കുമുള്ള അവസാന ശയ്യയ്ക്കായ് തയ്യാറാക്കി വെച്ച മണ്ണ് മെത്ത. വിലകൂടിയ മാര്ബിള് കൊണ്ടും,വെറ്റ്രിഫൈഡ് ടൈത്സ് കൊണ്ടും മത്സരിച്ച് കെട്ടിയുണ്ടാക്കിയ വീട് ഉപയോഗിച്ച് കൊതി തീരും മുന്പേ ഈ മണ്ണ് മെത്തയില്! ഇത്ര നാളും അഹങ്കരിച്ച് ജീവിച്ച്, ഞാനെന്ന ഭാവം വെടിയാതെ നെഞ്ച് വിരിച്ച് നടന്നിട്ട് ഒടുവില് ഈ മണ്ഖബറില് എല്ലാം അവസാനിക്കുന്നു.‘മനുഷ്യാ നീ മണ്ണാകുന്നു, നിന്റെ മടക്കം മണ്ണിലേക്ക് തന്നെയാകുന്നു‘ എന്ന വേദ </span><span style="font-size: small;">ഗ്രന്ഥത്തിന്റെ അര്ത്ഥം ഇപ്പോള് മനസ്സിലാകുന്നു.ഉള്ഖബറിന്റെ മുകളിലെ അവസാനത്തെ ‘മൂട് കല്ലും‘ വെച്ചപ്പോള് ഞാന് ഒരു ഇരുട്ടറയില് ഒറ്റപ്പെട്ടതു പോലെ. എനിക്ക് വല്ലാത്ത ഭയം തോന്നി. ഞാന് മരിച്ചിട്ടില്ല എന്ന് എനിക്ക് ഉറപ്പായിരുന്നു. പക്ഷേ എനിക്ക് ശബ്ദിക്കാന് കഴിയുന്നില്ല, കരയുമ്പോള് കണ്ണു നീരില്ല, എന്നെ ആരും കാണുന്നില്ല, മരണത്തിനും ജീവിതത്തിനും ഇടയിലുള്ള ഈ അവസ്ഥ പിന്നെ എന്താണ്?</span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">മരിക്കുമ്പോള് അതി കഠിനമായ വേദനയുണ്ടാകും എന്നത് കൊണ്ടല്ലേ നബി തിരുമേനി മരണക്കിടക്കയില് വെച്ച് കൊണ്ട് തന്റെ അനുയായികള്ക്ക് മരണ വേദന ലഘൂകരിച്ച് കൊടുക്കാന് വേണ്ടി ദൈവത്തോട് പ്രാര്ത്ഥിച്ചത്? മരണ വേദന ഭയാനകമാണ് എന്ന് ഞാന് വായിച്ചറിഞ്ഞിട്ടുണ്ട്. ആ നിലയ്ക്ക് എനിക്ക് ഒരു വേദനയും ഉണ്ടായിട്ടില്ല.ചെറിയൊരു നെഞ്ച് വേദന മാത്രമല്ലേ ഉണ്ടായുള്ളൂ എന്നുള്ള സംശയം എന്നില് ബലപ്പെട്ടു. എനിക്ക് മുകളില് വിരിച്ച മൂട് കല്ലുകള് തട്ടിമാറ്റി ഞാന് സര്വ്വ ശക്തിയുമെടുത്ത് ‘ഉമ്മാ’ എന്നു വിളിച്ച് എഴുന്നേറ്റിരുന്നു. എന്റെ ശബ്ദം പുറത്ത് വന്നിരിക്കുന്നു. എന്റെ വിളി കേട്ട് ഭാര്യ ഉണര്ന്നു. ലൈറ്റ് തെളിച്ചു. ഞാന് വല്ലാതെ വിയര്ത്തിരുന്നു. ഞാന് കണ്ടത് ഒരു സ്വപ്നമായിരുന്നു. ഞാന് മക്കളെ നോക്കി, അവര് നല്ല ഉറക്കമാണ്. </span><br />
<span style="font-size: small;">“എന്തേ വല്ല സ്വപ്നവും കണ്ട് പേടിച്ചോ? എന്റെ തലമുടിയിഴകളിലൂടെ വിരലോടിച്ച് കൊണ്ട് ഭാര്യ ചോദിച്ചു.</span><br />
<span style="font-size: small;">“ഉം, പേടിക്കാന് പാടില്ലാത്ത ഒരു പേടി സ്വപ്നം. എനിക്കല്പ്പം വെള്ളം വേണം”</span><br />
<span style="font-size: small;">അവള് തന്ന വെള്ളം കുടിക്കുമ്പോഴും എന്റെ മനസ്സിന്റെ നടുക്കം വിട്ടു മാറിയുട്ടുണ്ടായിരുന്നില്ല. എന്നെ എന്തെല്ലാമോ ഓര്മ്മപ്പെടുത്താനും എനിക്കൊരു അവസരം കൂടി നല്കിയ പോലെ ഒരു കൊച്ചു സ്വപ്നം!</span>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com89tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-62266928611982392002009-09-19T19:11:00.005+04:002009-09-19T21:48:55.584+04:00കിനാവും കണ്ണീരുംമയക്കത്തില് നിന്നും ഉണര്ന്നപ്പോള് ഞാന് യാത്രയിലായിരുന്നു.ജെറ്റ് എയര്വേസിന്റെ ബിസിനസ്സ് ക്ലാസിലാണോ? എയ് അല്ല, കാരണം സീറ്റ് ബെല്റ്റ് കാണുന്നില്ല,എയര് ഹോസ്റ്റസും നഹീ. ശരിയാണ് ഇത് ചെന്നൈ മെയിലാണ്,അതിലെ ഏസി കമ്പാര്ട്ട്മെന്റില് ഇത്രയും സുഖ സൌകര്യമോ? ശ്ശോ ഇനി ഏസി കമ്പാര്ട്ട്മെന്റില് ആദ്യായിട്ട് കയറുകയാണെന്ന് ആരും അറിയേണ്ട.മുഖത്ത് അല്പ്പം പോലും ഗൌരവം വിടാതെ ഞാന് “സ രി ഗ മ” യിലെ ഗമയില് തന്നെ ഇരുന്നു.സഹയാത്രികരായ തമിഴ്നാട്ടുകാരായ നാലംഗ കുടുംബം കേരളത്തിലുണ്ടായ ദുരനുഭവങ്ങളും പീഡനങ്ങളും ഒന്ന് കഴിഞ്ഞ് ഒന്ന് എന്ന രീതിയില് പറഞ്ഞ് കൊണ്ടിരിക്കുന്നു. ഇടയ്ക്ക് തിരുട്ട് പോലീസ് എന്നൊക്കെ കേട്ടപ്പോഴാണ് സംഗതി പോലീസുകാരില് നിന്നും അവര് ഇരുട്ടടി വരെ കിട്ടിയിട്ടുണ്ടെന്ന് ഞാന് ഊഹിച്ചത്. അല്ലെങ്കിലും ചില തമിഴ് എനിക്ക് പെട്ടെന്ന് മനസ്സിലാകും,മനാസ്സിലാകാത്തത് അവര് കുളിക്കാത്തത് എന്താണ് എന്ന ഒറ്റ കാര്യം മാത്രമേ ഉണ്ടായിരുന്നുള്ളൂ.വാടിയ മൂല്ലപ്പൂവിന്റെയും തമിഴ് നാടന് മണവും ചേര്ന്ന് ആകെ ഒരു അവിഞ്ഞ മണം ആ കൂപ്പയില് തളം കെട്ടി നിന്നു. എങ്കിലും കണ്ണിന് കുളിരേകിക്കൊണ്ട് എനിക്കെതിര് വശത്ത് ഇരുന്ന ‘തമിഴളകി‘ എന്ന കൊച്ചു സുന്ദരി എന്നെ ഹഠാതാകര്ഷിച്ചു.ഞങ്ങള് ഇരു കണ്കളാല് കൈതി സെയ്തിരിന്ത് റ്റൈം തള്ളിവിട്ടാര്.<br /><br />പൊടിപിടിച്ച ചില്ലിലൂടെ ഇടയ്ക്കെപ്പോഴോ പുറത്തേക്ക് നോക്കിയപ്പോള് അകത്ത് കാണുന്നതിനേക്കാള് മനോഹര ദ്യശ്യങ്ങളില്ലാത്തതിനാല് എന്റെ നോട്ടം തമിഴളകിയെ ചുറ്റിപ്പറ്റി തന്നെയായിരുന്നു.സണ് റ്റീവിയിലെ തമിള്സൊല് മാലയിലെ അവതാരകയ്ക്ക് പോലും ഈ തമിഴളകിയുടെ സൌന്ദര്യമുണ്ടോ എന്ന് എനിക്ക് രണ്ടാമതൊന്ന് ചിന്തിക്കേണ്ടി വന്നില്ല.അവള് ഒരു ‘തമിഴ് ഹൂറി‘ തന്നെ എന്ന് ഞാന് വിലയിരുത്തി. പിശുക്കില്ലാത്ത അവളുടെ നോട്ടം അവള്ക്കൊരു ആയിരം എസ് എം എസ് ആവശ്യം വന്നാലും അയച്ച് പോകുന്ന ഒരു ചുറ്റുപാടിലായിരുന്നു ഞാന്! തീവണ്ടി ചെന്നയിലെത്താന് ഇനിയും ഒരു മണിക്കൂറെങ്കിലും എടുക്കും എന്ന് പെടുക്കാന് പോയി വന്ന തന്തൈ തമിഴന് പറഞ്ഞതില് നിന്നും ഞാന് മനസ്സിലാക്കി.അതിനി ഒരു പന്ത്രണ്ട് മണിക്കൂറായാലും വിരോധമില്ല എന്ന് ഞാന് ഉള്ളാല് ആഗ്രഹിച്ചു.<br /><br />ചെന്നൈ സെന്റ്റല് സ്റ്റേഷനില് ഇറങ്ങി തമിഴളകിയെ അവസാനമായി ഒന്ന് നോക്കുമ്പോള് അവളുടെ കണ്കള് വിഷാദത്താല് നിറഞ്ഞ് തുളുമ്പി,അവളുടെ തന്തൈ തമിഴനോട് എന്നെ മാഗല്യം തന്തുനാനേയ പാടിക്കാന് വാശി പിടിക്കും എന്ന് കരുതിയ എന്റെ കണ്കള് ഇരണ്ടും തള്ളിക്കുമാറ് തമിഴളകി ഒന്ന് മൈന്റ് പോലും ചെയ്യാതെ നടന്നകലുന്നത് ഒരു ഗദ് ഗദ്ത്തോടെ വിഷണ്ണനായി നോക്കി നില്ക്കാനേ എനിക്ക് കഴിഞ്ഞുള്ളൂ.അല്ലെങ്കിലും ഈ തമിഴ് പെണ്കൊടികളെ കുടിക്കുന്ന വെള്ളത്തില് പോലും വിശ്വസിക്കാന് പറ്റില്ലെന്ന് ഒരു എം പി പറഞ്ഞത് എത്ര സത്യം! അപ്പോള് മനസ്സില് ഓര്മ്മ വന്ന “മാനസ മൈനേ വറൂ” എന്ന ചെമ്മീനിലെ പരീക്കുട്ടിയുടെ ദീന രോദനം മൂളിക്കൊണ്ട് ഞാന് റെയില് വേ സ്റ്റേഷനില് നിന്നും കുണ്ഠിതനായി മെല്ലെ പുറത്തിറങ്ങി.ഒരു യാത്രയില് എന്റെ ആരെല്ലാമോ ആയിത്തീരും എന്ന് കരുതിയ ഒരു സുന്ദരി ക്ഷണ നേരം കൊണ്ട് ഒന്നുമല്ലാതായതിന്റെ ദുഃഖം തല്ക്കാലം ഒരു ചായ കുടിച്ച് അവസാനിപ്പിക്കാം എന്ന് കരുതി അടുത്ത് കണ്ട ഒരു തട്ട് കടയില് കയറി, “ഒരു സായൈ“ എന്ന് തമിഴില് നീട്ടിപ്പറഞ്ഞു.<br /><br />ബാഷ എന്ന സിനിമയില് നായിക നോക്കുന്നിടത്തെല്ലാം രജനീകാന്തിനെ കാണുന്നത് പോലെ എനിക്ക് കുടിക്കുന്ന ചായയില് വരെ തമിഴളകിയുടെ ഛായ രൂപപ്പെടുന്നുണ്ടോ എന്ന് തോന്നി. അതിനാല് ചായ അധികം ആറും മുന്പ് തന്നെ വലിച്ച് കുടിച്ചു.പോക്കറ്റിലെ ശുപാര്ശക്കത്ത് ഒന്ന് കൂടി എടുത്ത് ഞാന് ഒരു ദീര്ഘനിശ്വാസത്തിന്റെ അകമ്പടിയോടെ തിരിച്ച് പോക്കറ്റില് തന്നെ നിക്ഷേപിച്ചു.ഒരു ഏസീ കമ്പാര്ട്ട്മെന്റില് ചെന്നയിലേക്ക് വണ്ടി കയറിയതിന്റെ ദൂര്ത്തും ദുര്വ്യയവും ഒര്ത്ത് കൂറച്ച് നേരം മനസ്സ് വെറുതെ വേദനിച്ചു.അല്ലെങ്കിലും ചത്ത് കിടന്നാലും ചമഞ്ഞ് കിടക്കണം എന്ന് പറയാറുള്ള കൂട്ടുകാരന് സുനിലിന്റെ തീരുമാനമായിരുന്നു അത്.ഈ സിനിമാക്കാരധികവും ഏസീ കമ്പാര്ട്ട്മെന്റിലാത്രെ യാത്ര ചെയ്യുന്നത്.അപ്പോള് ആരേയെങ്കിലും പരിചയപ്പെടാമെന്നും പിന്നീടുള്ള അഭിനയ ജീവിതത്തില് അതൊരു മുതല്കൂട്ടാകുമെന്നും പറഞ്ഞപ്പോള് സത്യമായും രോമാഞ്ചം ഉണ്ടായതാ. അഞ്ചിയ രോമങ്ങള്ക്ക് പോയി എന്നല്ലാതെ മരുന്നിനു പോലും ഒരു സിനിമാക്കാരന് ഉണ്ടായില്ല എന്നത് എന്റെ കാലക്കേട് എന്നല്ലാതെ എന്ത് പറയാന്. ഏസീ കോച്ചില് കേറി കാശ് പോയത് മിച്ചം! എങ്കിലും തമിഴളകി നഷ്ടത്തിന്റെ ആഴം കുറച്ചു എന്ന് ഞാന് വെറുതേ ആശ്വസിച്ചു.<br /><br />ചായക്കടയില് നിന്നും ഇറങ്ങി സംവിധായകന് ഭരതന്റെ ടി നഗറിലുള്ള വീടായിരുന്നു ലക്ഷ്യം.ഒരു ഓട്ടോ പിടിച്ച് പോയാലോ എന്ന് ശക്തമായ ആഗ്രഹം തൊന്നിയെങ്കിലും, ഇനിയെങ്ങാന് ഭരതന് ചാന്സ് തന്നില്ലെങ്കില് തിരിച്ച് പോരാനുള്ള വണ്ടിക്കൂലിയില് കുറവ് വരുമല്ലോ എന്ന ചിന്ത എന്നെ ആ സാഹസത്തില് നിന്നും തടഞ്ഞു.അല്ല്ലെങ്കിലും ചാന്സ് കിട്ടാതിരിക്കാന് തരമില്ല, കാരണം ഭരതന്റെ നാട്ടുകാരനും കളിക്കൂട്ടുകാരനും സര്വ്വോപരി അമ്മാവന്റെ അനതിരവന്റെ മകനുമായ സര്വ്വ ശ്രീ മാധവേട്ടനാണ് ഈ ശിപാര്ശക്കത്ത് തന്ന് വിട്ടിരിക്കുന്നത്. മാധവേട്ടന് പറഞ്ഞാല് ഭരതന് അത്ര ഏളുപ്പം തട്ടിക്കളയാന് പറ്റില്ല.പിന്നെ ലളിത ചേച്ചി എത്ര നല്ലവരാന്ന് നമ്മള് എത്ര സിനിമയില് കണ്ടതാ. അവര് സഹായിക്കാതിരിക്കില്ല എന്ന് എനിക്കും ഉറപ്പായിരുന്നു.അങ്ങിനെ നല്ലത് മാത്രം ചിന്തിച്ച് ഞാന് ടി നഗറിലുള്ള ഭരതന്റെ വീട്ടിലെത്തി.<br /><br />ഗേറ്റിലെ തീരെ മെരുക്കമില്ലാത്ത തടിയന് അണ്ണാച്ചി തമിഴന് ഞാന് അറിയാവുന്ന തമിഴൊക്കെ വെച്ച് കാച്ചീട്ടും അകത്തേക്ക് വിടുന്ന ഒരു ലക്ഷണവും ഉണ്ടായിരുന്നില്ല എന്ന ദുഃഖ സത്യം ഒരു ഞെട്ടലോടെ ഞാന് മനസ്സിലാക്കി.ഓടുവില് ഞാന് അവസാനത്തെ അടവ് പ്രയോഗിക്കാന് തീരുമാനിച്ചു. അതേ കരഞ്ഞ് കാലില് വീഴുക എന്ന കുടില തന്ത്രം! എങ്കിലും അവസാനമായി ഒരു നമ്പര് കൂടി പ്രയോഗിക്കാന് ഞാന് വാച്ച്മേനോട് വളരെ ഗൌരവത്തൊടെ പറഞ്ഞു, “അണ്ണേ, ഞാന് വന്ത് കേരളാവിലെ വടക്കാഞ്ചേരി പക്കത്തെ സ്ഥലമായ എങ്കക്കാട്ട് നിന്നും വരുകിറേന്,റാന് റീന് റൂന്! മാധവന് സാര് തന്ത ലെറ്റര് കോണ്ട് വന്തിരിക്കെ, ദോ പാരിങ്കള്”.<br />ഇനി മാധവന് സാര് എന്റെ തന്തയാണോ എന്നാണോ ആ അണ്ണാച്ചി മനസ്സിലാക്കിയത് എന്ന് തോന്നിക്കുമാറ് അണ്ണാച്ചിയുടെ മുഖത്ത് അല്പ്പം മയം വന്നു. അയാള് ഇന്റെര്കോമെടുത്ത് അകത്തേക്ക് വിളിച്ച് എന്തോ ചോദിച്ചു.അയാള് ഫോണ് താഴെ വെച്ച് എന്റെ നേര്ക്ക് വന്നു.<br />”ഉള്ളെ പോങ്കോ അയ്യാ”<br /><br />അണ്ണാച്ചിയുടെ ഭവ്യത കണ്ട് ഞാന് ആശ്ചര്യപ്പെട്ടു.ഈ മാധവേട്ടന് ആളൊരു പുലി തന്നെ എന്ന് ഞാന് മനസ്സില് ഓര്ത്ത് കൊണ്ട് റിലീസ് പടത്തിന്റെ ആദ്യഷോയ്ക്ക് ടിക്കറ്റ് കിട്ടിയവനെ പോലെ അകത്തേക്ക് നടന്നു. വാതില്ക്കല് സിനിമയില് കാണുന്ന അതേ പോലെ നില്ക്കുന്നു കെ പി ഏ സി ലളിതച്ചേച്ചി. ഞാന് അവരെ വണങ്ങി കയ്യിലുള്ള കത്ത് ലളിതേച്ചിയെ ഏല്പ്പിച്ചു.<br />അവര് കത്ത് വായിച്ചിട്ട് എന്നെ നോക്കി,<br />”മാധവേട്ടന് പറഞ്ഞ് വിട്ടതാണല്ലെ, പക്ഷെ ഇത്തിരി കൂടി പ്രായമുള്ള ആളെ വേണമെന്നാണല്ലോ പറഞ്ഞത്"<br /><br />"നമുക്ക് മേക്കപ്പിന്റെ സാധ്യതകള് ഉപയോഗപ്പെടുത്താമല്ലോ ചേച്ചീ"<br /><br />"എന്ത് മേക്കപ്പ്? മാധവേട്ടന് ഒന്നും പറഞ്ഞില്ലേ?"<br /><br />"പറഞ്ഞു, അടുത്തത് ഭരതേട്ടന് ഒരു കുടുംബ ചിത്രമാണ് എടുക്കുന്നതെന്ന് പറഞ്ഞു, എന്താ ചേച്ചി പടത്തിന്റെ പേര്?<br /><br />"വെങ്കലം"<br /><br />എന്റെ മനസ്സില് ഒരു കുളിര്മഴ പെയ്തു, എന്റെ ആദ്യ ചിത്രം 'വെങ്കലം',എന്നാലും ഭരതേട്ടന് ഇത്തിരി കൂടി വിലയുള്ള പേര് ഇടാമായിരുന്നു വല്ല സ്വര്ണ്ണമെന്നോ വജ്രമെന്നോ മറ്റോ , ഈ പേരിനൊരു ഗുമ്മില്ല, സാരമില്ല ആദ്യ സിനിമയല്ലേ.അതില് കേറി അഭിപ്രായം പറയുന്നത് ശരിയല്ലല്ലൊ, അടുത്ത ചിത്രത്തില് നോക്കാം.<br /><br />“നീ എന്നതാടാ ചെറുക്കാ അന്തം വിട്ട് നില്ക്കുന്നതു? നിനക്ക് കൊച്ചുങ്ങളെയൊക്കെ നോക്കാന് വശമുണ്ടോടാ?”<br /><br /><br />“ഒരു നാടകത്തില് കുട്ടികളെ നോക്കുന്ന ഒരു വേലക്കാരനായി അഭിനയിച്ചിട്ടുണ്ട് ചേച്ചീ,പിന്നെയെല്ലാം ഭരതേട്ടന് കാണിച്ച് തരുമല്ലോ, അതു ഞാന് പെട്ടെന്ന് പഠിച്ചോളാം,പിന്നെ ചേച്ചിക്കറിയോ ഞാന് നന്നായി മിമിക്രി കാണിക്കും,എന്നെ കണ്ടാല് തോന്നില്ലാ എന്നേയുള്ളൂ”<br /><br /><br />“മിമിക്രിയോ ഈശ്വരാ, അതൊക്കെ പോട്ടെ നിനക്ക് അലക്കാനൊക്കെ അറിയാമോ?“<br /><br />ലളിതേച്ചിയുടെ ചോദ്യം കേട്ടപ്പോള് ഞാനൊന്ന് ഞെട്ടി.ശ്ശൊ ഇതൊക്കെയാണോ ചോദിക്കുന്നത് എന്ന സംശയത്തില് നിന്നപ്പോള് ചേച്ചി വീണ്ടും,<br /><br />“നീയെന്നതാടാ ചെറുക്കാ നിന്നു ഇളിക്കുന്നത്?<br /><br />“അല്ല ഞാന് ഭരതേട്ടന്റെ ‘തകരയും‘ ‘‘രതിനിര്വ്വേദം’വുമൊക്കെ ഓര്ത്ത് നിന്നുപോയതാ”<br /><br />“അയ്യേ, എടാ നിനക്ക് തുണിയലക്കാനൊക്കെ അറിയാമോന്ന്?<br /><br /><br />“തുണിയലക്കുന്നതായി അഭിനയിച്ചാല് പോരെ, അതൊക്കെ ഭംഗിയായി ഞാന് ചെയ്യാം ചേച്ചീ”<br /><br /><br />“അല്ല നീ കൊച്ചുങ്ങളെ നോക്കാനും വീട്ട് ജോലിക്കും വന്നതല്ലേ? ഞാന് മാധവേട്ടനോട് പ്രത്യേകം പറഞ്ഞതാണല്ലോ”<br /><br />ഞാന് നിന്ന നില്പ്പില് ആകെ ഉരുകിപ്പോയി,സിനിമാ നടനാവാന് വന്ന എന്നോട് കുട്ടികളെ നോക്കാനും വീട്ട് ജോലി ചെയ്യാനും ഒരു കണ്ണീചോരയുമില്ലാതെ ലളിതചേച്ചി പറയുന്നു.കണ്ണില് ഇരുട്ട് കയറി.തിരിച്ച് പോകാന് വണ്ടിക്കാശില്ല എന്ന ദുഃഖം ഒരു വശത്ത്, മോഹ ഭംഗം മറുവശത്ത്.മനസ്സില് വല്ലാത്ത സങ്കടവും നിരാശയും വന്നു. എല്ലാം ഉള്ളിലൊതുക്കി ഞാന് പതിഞ്ഞ സ്വരത്തില് ചോദിച്ചു.<br /><br />“ചേച്ചീ ഞാന് സിനിമയില് അഭിനയിക്കാന് നല്ലൊരു വേഷം തരും എന്ന് മാധവേട്ടന് പറഞ്ഞ് വന്നതാ.ഈ കത്തും തന്ന് മാധവേട്ടന് എന്റെ കൂട്ടുകാരോടൊക്കെ അടുത്ത ഭരതേട്ടന്റെ പടത്തില് എന്നെ കാണാമെന്ന് ഉറപ്പ് പറയുകയും ചെയ്തതാ”<br /><br /><br />“ഇത് നല്ല കൂത്ത്, സിനിമേല് അഭിനയിക്കാന് വന്നതാണല്ലേ,കത്തില് വീട്ട് ജോലിക്ക് ആളെ അയക്കുന്നു എന്നേ മാധവേട്ടന് എഴുതീട്ടുള്ളൂ. അതൊക്കെ പോട്ടെ എതായാലും ഇത്രെം ദൂരം വന്നതല്ലെ,തല്ക്കാലം ഇവിടെ പണിക്ക് നില്ക്ക്. ഭരതേട്ടന് വരുമ്പോള് ഞാന് പറഞ്ഞ് ചെറിയ വല്ല വേഷവും വാങ്ങിത്തരാം എന്താ? ഇങ്ങനൊക്കെത്തന്നെയാ സിനിമയിലേക്ക് പടി പടിയായി കേറുന്നത്, നീ വേഗം അപ്പുറത്തേക്ക് വന്നേ, എനിക്ക് ഷൂട്ടിനു പോകാനുള്ളതാ.സമയം കളയാതെ വേഗം വാടാ ചെറ്ക്കാ”<br /><br />“വേണ്ട ചേച്ചീ ഒരു നായകനില് കുറഞ്ഞുള്ള ഒരു വേഷമൊന്നും ഇപ്പോള് എന്റെ ചിന്തയിലില്ല.ചെറിയ വേഷങ്ങള് ചെയ്താല് പിന്നേ ആ ടൈപ്പായിപ്പോകും!പിന്നെ നായകനാകാന് പറ്റില്ല.ഞാന് കാത്തിരിക്കാം ചേച്ചീ”അല്പ്പം പോലും അഹങ്കാരം ഇല്ലാത്തവനെപ്പോലെ ഞാന് ഞാന് പറഞ്ഞു.<br /><br />“നീ നായകനാവേ, വില്ലനാവ്വേ എന്ത് വേണേലും ആയിക്കോ, പക്ഷേ ഇവിടെ കാത്തിരിക്കാന് പറ്റില്ല,എനിക്ക് വെറെ പണിയുള്ളതാ”<br /><br />“ശരി ചേച്ചീ, ബുദ്ധിമുട്ടാവില്ലെങ്കില് ഒരു ഹണ്ട്രഡ് മണീസ് കിട്ടിയാല്...വണ്ടിക്കൂലിക്കൊന്നും ഇല്ല”<br /><br />“ഇങ്ങനെ ദിവസം വന്നോളും ഒരോരുത്തന്മാര് നായകനാവാന്, പിന്നെ ഭരതേട്ടന്റെ നാട്ടിന്നല്ലേ എന്ന് കരുതി ഞാന് പണം തരുന്നതാ”<br /><br /><br />ലളിതചേച്ചി പണം തന്നു.നല്ല ചേച്ചി, പക്ഷേ സിനിമയുടെ പിന്നാമ്പുറം ഇത്രയ്ക്ക് വൃത്തികേടാണ് എന്ന് ഞാന് സ്വപ്നത്തില് പോലും കരുതിയില്ല.വീട്ട് പണിയെടുത്തും കുട്ടികളെ നോക്കിയും എനിക്ക് സിനിമയിലേക്ക് കേറണ്ട.മാധവേട്ടാ, ആ പേര് മനസ്സില് ഓര്ക്കുമ്പോള് തന്നെ കൈ തരിച്ച് വന്നു. സിനിമയില് കേറാനുള്ള കന്നിയാത്ര അതോടെ അവസാനിപ്പിക്കാന് ഞാന് തീരുമാനിച്ചു. സിനിമാ മോഹത്തിന്റെ ഖബറില് ഒരു പിടി മണ്ണ് വാരിയിട്ട് ഞാന് ചെന്നൈ സെണ്ട്രല് സ്റ്റേഷനെ ലക്ഷ്യമാക്കി നടന്നു. പിന്നെ അധികം താമസിച്ചില്ല ഒരു സാധാ ടിക്കറ്റുമെടുത്ത് നിരാശയോടെ മദ്രാസ് മെയിലിന്റെ കമ്പാര്ട്ട്മെന്റില് തിരിച്ച് വരവിനായി ഞാന് ഇരിക്കുമ്പോള് വളരെ യാദ്യശ്ചികമായി തമിഴളകിയെ പോലെ സുന്ദരിയായ ഒരു പെണ്കൊച്ച് എനിക്കഭിമുഖമായി വന്നിരുന്നു. ഒരു നാലംഗ മലയാളി കുടുംബം.ഏഷ്യാനെറ്റിലെ അവതാരകയേക്കാള് സുന്ദരിയായ ആ മലയളി പെണ്കൊടി ത്രിശ്ശൂര് വരേയെങ്കിലും ഉണ്ടാവണേയെന്നായിരുന്നു എന്റെ ചിന്ത. അല്ലെങ്കിലും ഈ തമിഴ് പെണ്കുട്ടികളേക്കാള് എത്ര സുന്ദരികളാ നമ്മുടെ മലയാളി പെണ്കിടാങ്ങള്, മനസ്സിലാക്കുന്നേയില്ല!<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/SrUS067wUsI/AAAAAAAAAG0/lS9f9r-KIug/s1600-h/Lalitha.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5383229629973680834" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 94px; CURSOR: pointer; HEIGHT: 114px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/SrUS067wUsI/AAAAAAAAAG0/lS9f9r-KIug/s400/Lalitha.jpg" border="0" /></a><br /><div style="TEXT-ALIGN: left"></div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com42tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-64742803563598083012009-09-13T19:52:00.000+04:002009-09-13T20:01:57.460+04:00ഒരു ഭ്രാന്തിയമ്മയുടെ ഓര്മ്മയ്ക്ക്!പുല്ലാണിക്കാട് തപാലാപ്പീസില് പോസ്റ്റ്മാസ്റ്റര് ആയാണ് അയാള്ക്ക് നിയമനം ലഭിച്ചത്.നഗരത്തില് നിന്നും വളരേ ദൂരത്തുള്ള ഒരു കൊച്ചു ഗ്രാമം. അധികവും കൃഷിക്കാര്. നിഷ്കളങ്കരായ ഒരു പറ്റം സാധു ജനങ്ങള്.സര്ക്കാര് ആപ്പീസായി ആകെയുള്ളത് ഈ ഒരു പോസ്റ്റാപ്പീസ് മാത്രം. സര്ക്കാരുദ്യോഗസ്ഥര് നന്നേ വിരളം. ഒരു കൃഷിയാപ്പീസിനു വേണ്ടി അവര് പല സമരങ്ങള് നടത്തിയെങ്കിലും ഒന്നിനും ഒരു പരിഹാരമുണ്ടായില്ല. അവര് ഉല്പ്പാദിപ്പിച്ച പച്ചക്കറികളും പഴ വര്ഗങ്ങളും മറ്റും തുച്ചമായ വിലക്ക് വാങ്ങി വേറെ ചിലര് സമ്പാദ്യങ്ങളുണ്ടാക്കി. എന്നിട്ടും അവര് ആരോടും പരിഭവമില്ലാതെ കൃഷി നടത്തിക്കൊണ്ടേയിരുന്നു. ഗുല് മോഹറുകള് പൂത്തു നിന്ന ആ മനോഹരമായ പാതയിലൂടെ കൃഷിയിടങ്ങളിലേക്ക് വരി വരിയായി നീങ്ങുന്ന ആ കര്ഷക തൊഴിലാളികള് എന്നും ആ ഗ്രാമത്തിന്റെ മാത്രം കാഴ്ചകളാണെന്ന് അയാള്ക്ക് തോന്നി. ആ ഗ്രാമത്തെ തേടി മുടങ്ങാതെ ദേശാടനക്കിളികള് വരുന്നത് ഉത്സവനാളുകളുടെ കേളി കൊട്ടുമായാണെന്നു അവര് വിശ്വസിച്ചിരുന്നു. കാരണം ദേശാടനക്കിളികള് വന്നു പോകുന്നതോടെ പ്രധാന വിളവെടുപ്പുകളുടെ സമയമായിട്ടുന്ടാകും. ഇതേ സ്വഭാവമാണ് ആ ഗ്രാമത്തിലേക്ക് വരുന്ന ആകെയുള്ള ബസ്സിനുമെന്നാണ് അന്നാട്ടിലെ ജനങ്ങളുടെ കളിയാക്കല്. നല്ല ദിവസം നോക്കിയെ വരാറുള്ളൂ. ഒരു വയസ്സന് ബസ്. ഈ മലകേറി എന്നും വരാന് അതിനു കഴിയേണ്ടേ? മിക്ക ദിവസങ്ങളിലും ഇടയ്ക്കു വെച്ചുള്ള പണിമുടക്ക് ഒരു ശീലമായോ എന്ന് പോലും പലരും സംശയിച്ചു. എങ്കിലും ബസ്സിനെ ഒരു ദിവസം കണ്ടില്ലെങ്കില് ആവലാതിയുള്ളവരും ആ ഗ്രാമത്തിലുണ്ടായിരുന്നു.<br /><br />ഒരു സാധാരണ പ്രവര്ത്തി ദിവസം പോലെ അയാളുടെ ഔദ്യോഗിക ജീവിതം ആ കൊച്ചു തപാലാപ്പീസില് നാന്ദി കുറിച്ചു. നാട്ടിലെ തന്റെ ഒറ്റമുറി വീട് പോലുള്ള ഒരു കൊച്ചു ഓഫീസ്. അയാളെക്കൂടാതെ ഒരു പോസ്റ്റുമാനും അവിടെ ജോലിക്കുണ്ടായിരുന്നു. അത്ര തിരക്കൊന്നുമില്ലാത്ത ശാന്തമായ ഒരന്തരീക്ഷം. അധികവും കര്ഷക പെന്ഷനുകളും, തപാല് വഴിയുള്ള പ്രസിദ്ധീകരണങ്ങളും പിന്നെ വിരളമായി മാത്രം കാണുന്ന കത്തുകളും. ഇപ്പോള് ആരും കത്തുകളെ ആശ്രയിക്കാറില്ലല്ലോ.കത്ത് വായിക്കുന്ന ഒരു സുഖം അത് അനുഭവിച്ചവര്ക്കല്ലേ അറിയൂ.<br /><br />"മാഷേ !ഒരു കാര്യം ചോയ്ച്ചാ സത്യം പറയോ?"<br /><br />തപാലാപ്പീസിന്റെ ജനലിനപ്പുറത്ത് നിന്നും കേട്ട ആ ശബ്ദത്തിന് നേരെ അയാള് നോക്കി. ഒരു പ്രായം ചെന്ന സ്ത്രീ,മുഷിഞ്ഞ വേഷം, അലസമായി കാറ്റില് പാറുന്ന നരയാര്ന്ന തലമുടി, ഉള് വലിഞ്ഞു കറുപ്പ് വീണു തുടങ്ങിയ കണ് തടങ്ങള്, മുഷിഞ്ഞ ഒരു സാരിയില് പൊതിഞ്ഞെടുത്ത ഒരു മനുഷ്യക്കോലം.<br /><br />"എന്താ മാഷേ തുറിച്ചു നോക്കണത്? മനക്കലെ രാധടീച്ചര്ക്ക് എഴുത്തുണ്ടോന്നു ഒന്ന് നോക്ക് മാഷേ! ആ പോസ്ടുമാനോട് ചോയ്ച്ചാ ഇല്യാ ഇല്യാന്ന് മാത്രേ പറയൂ" ചുറ്റും ഒന്ന് കണ്ണോടിച്ച ശേഷം ആ സ്ത്രീ ഒരു രഹസ്യം പറയുന്ന ഭാവത്തില് ജനലിനോടു ചേര്ന്ന് നിന്നുകൊണ്ട് അല്പം ശബ്ദം താഴ്ത്തി തുടര്ന്നു<br />" മാഷ്ക്ക് അറിയോ ആ പോസ്ടുമാനില്ലേ അയാള് കള്ളനാ! എന്റെ മോനയക്കണ സകല കത്തും പൈസയുമൊക്കെ ആ കള്ളന് എടുത്തിട്ടു എന്നോട് കളവു പറയുന്നതാ! അതോണ്ടാ ഞാന് മാഷോട് ചോയ്ക്കണത്! ഒന്ന് നോക്കൂ മാഷേ!"<br /><br />എന്താണ് പറയേണ്ടതെന്നോ എന്താണ് സംഭവിക്കുന്നതെന്നോ അറിയാതെ അയാള് പോസ്റ്റുമാനെ നോക്കി.<br />"അതൊരു ഭ്രാന്തിയാ മാഷേ! ഇവിടെ എന്നും വരും, മോന്റെ എഴുത്ത് ഉണ്ടോന്നു ചോദിക്കും,ഇല്ല്യാന്നു പറഞ്ഞാല് രൂക്ഷമായൊന്നു നോക്കും,പിന്നേ ഏതാണ്ടൊക്കെ പിറു പി<span>റു</span><span><span><span><span><span><span>ത്തോണ്ട്</span></span></span></span></span></span> തിരിച്ചു പോകും"<br />പോസ്റ്റുമാന് ശേഖരന് ഒരു നെടുവീര്പ്പോടെ പറഞ്ഞു നിര്ത്തി. എന്നിട്ടയാള് ടീച്ചര്ക്ക് നേരെ തിരിഞ്ഞു വളരെ വാല്സല്യത്തോടെ പറഞ്ഞു<br />" ടീച്ചറെ ഇത് പുതിയ ആളല്ലേ, മോന്റെ കത്ത് നോക്കിയെടുക്കാനൊക്കെ ഇത്തിരി സമയമാകും,ടീച്ചര് ഇന്നുപോക്കോളൂ കത്ത് കിട്ടിയാല് ഞാന് കൊണ്ടത്തരാം"<br /><br />ടീച്ചര് ശേഖരനെ രൂക്ഷമായൊന്നു നോക്കി. എന്നിട്ട് മാഷിന്റെ നേര്ക്ക് തിരിഞ്ഞു," മാഷിനെ എനിക്ക് വിശ്വാസാ, മാഷ് പറഞ്ഞാ ഞാന് പോകാം"<br /><br />അയാള് വലിയൊരു പ്രതിസന്ധിയില് പെട്ട പോലെ വീണ്ടും ശേഖരനെ നോക്കി.<br /><br />" സമ്മതിച്ചേക്കു മാഷേ, അതൊന്നും അത്ര കാര്യമാക്കേണ്ട"<br />ശേഖരന്റെ ഉറപ്പില് അയാള് തലയാട്ടി.ടീച്ചര് സന്തോഷത്തോടെ അവിടെ നിന്നും പോയി.<br /><br />"ഒരു പഴയ സ്കൂള് ടീച്ചറാ, വിരമിച്ചിട്ടിപ്പോ ഒരു പത്തു കൊല്ലമെങ്കിലും ആയിക്കാണും, ഭര്ത്താവുണ്ടായിരുന്നത് നേരത്തെ മരിച്ചു. ആകെയുണ്ടായിരുന്ന മകന് പട്ടാളത്തിലായിരുന്നു. കഴിഞ്ഞ കാര്ഗില് യുദ്ധത്തില് അയാളും മരിച്ചു. വല്ലപ്പോഴും മകന് ലീവിന് വരുന്നതും, മുടങ്ങാതെ അയക്കാറുള്ള കത്തുകളുമാണ് ആ ടീച്ചറുടെ ജീവിതത്തിലെ സന്തോഷവും സമാധാനവും സാന്ത്വനവുമെല്ലാം!മകന്റെ മരണ വാര്ത്ത ഇപ്പോഴും ഉള്ക്കൊള്ളാന് ആ ടീ<span>ച്ച</span><span><span><span><span><span>ര്ക്കാവുന്നില്ല</span></span></span></span></span>. ആ ദുരന്ത വാര്ത്ത കേട്ട് ടീച്ചര് ഒരിക്കല് പോലും കരഞ്ഞില്ല.കുറെ നാളത്തേക്ക് ഒന്നും മിണ്ടിയതുമില്ല.പിന്നീട് എപ്പോഴോ ടീച്ചര് രാപകലില്ലാതേ അലഞ്ഞു നടന്നു.കാണുന്നവരോടെല്ലാം മകന്റെ സുഖ വിവരങ്ങള് തിരക്കി ഈ നടത്തം തന്നെ, എവിടെ പോയാലും ടീച്ചര് എന്നും ഇവിടെ വരും, മോന്റെ കത്തുണ്ടോന്നു തിരക്കും!അതിനു ഇപ്പോഴും ഒരു മാറ്റവുമില്ലാതേ തുടരുന്നു"<br />ശേഖരിലുണ്ടായ ചെറു നിശ്വാസങ്ങള് പോലും മാഷിന്റെ ആകാംഷ വര്ധിപ്പിച്ചു.<br /><br />"അവര്ക്ക് ബന്ധുക്കളോ കൂടപ്പിറപ്പുകളോ ആരും ഇല്ലേ?“ അയാള് പതിഞ്ഞ ശബ്ദത്തില് ചോദിച്ചു.<br /><br />"അങ്ങിനെ ആരും ഉള്ളതായി ഇന്നാട്ടുകാര്ക്ക് അറിവില്ല, എവിടെങ്കിലുമൊക്കെ പോയി വല്ലതും വാങ്ങിക്കഴിച്ചാല് കഴിച്ചു അല്ലെങ്കില് പട്ടിണി തന്നെ.കൃത്യമായ ചികിത്സയോ മരുന്നുകളോ ഒന്നും ഇല്ല! ആരാന്റമ്മക്ക് ഭ്രാന്ത് പിടിച്ചാല് കാണാന് നല്ല ചേല് എന്ന് വിചാരിക്കണ ജനങ്ങളുള്ള നാടല്ലെ! ഇതൊക്കെ ശ്രദ്ധിക്കാന് ആര്ക്കാ നേരം മാഷേ?<br />ശേഖരന് ഒരു പാര്സല് കെട്ടെടുത്തു മാഷിനു കാട്ടിക്കൊണ്ട് തുടര്ന്നു<br />" ടീച്ചറുടെ മകന്റെ വസ്ത്രങ്ങളും, പിന്നേ അയാളുപോയോഗിച്ചിരുന്ന എന്തൊക്കെയോ സാധനങ്ങ<span>ളും</span>,എഴുത്ത് അന്വേഷിച്ചു വരുന്ന ടീച്ചര്ക്ക് മകന് മരിച്ചെന്നും പറഞ്ഞ് ഇതൊക്കെ ഏല്പ്പിക്കാന് കഴിയണില്ല മാഷേ, എന്ത് ചെയ്യാനാ, നാടിനു വേണ്ടി വീര മൃത്യുവരിച്ച ഒരു ജവാന്റെ പാവം അമ്മയുടെ ദുര്വ്വിധി"<br />ശേഖരന് ആ പാര്സല്കെട്ട് മാഷിനെ ഏല്പിച്ചു. ആ പൊതിക്കെട്ട് അയാള് പതുക്കെ തുറന്നു. തന്റെ കൈകള് വിറയ്ക്കുന്നതായി അയാള്ക്ക് അനുഭവപ്പെട്ടു. കെട്ടിനുള്ളില് രക്തക്കറ പൂണ്ട വസ്ത്രങ്ങള്,അയാള് ഉപയോഗിച്ചിരുന്ന വസ്തുക്കള്, അമ്മയോടോപ്പമുള്ള ഫോട്ടോകള്, അയാളുടെ പ്രിയപ്പെട്ട അമ്മ അയച്ച കത്തുകള്, ഐഡന്റിറ്റി കാര്ഡ് , അതില് നിന്നും മരിച്ചത് ബ്രിഗേടിയര് രാകേഷ് വര്മ്മയാണെന്നു അയാള് മനസ്സിലാക്കി.ഐഡന്റിറ്റി കാര്ഡിലെ അയാളുടെ ഫോട്ടോ മാഷിന്റെയുള്ളില് ഒരു നീറ്റലുണ്ടാക്കി.അയാള് ആ ചിത്രത്തിലേക്ക് കുറെ നേരം നോക്കിയിരുന്നു.ആ ചിത്രത്തിന് ക്രമേണ തന്റെ രൂപം പ്രാപിക്കുന്നുണ്ടോ എന്നയാള് സംശയിച്ചു.<br /><br />ശേഖരന് കത്തുകളില് സീലടിക്കുന്ന ശബ്ദമാണ് മാഷിനെ ചിന്തകളില് നിന്നും ഉണര്ത്തിയത്.പക്ഷെ പിന്നെയും അയാളുടെ ചിന്തകള് ആ മകനെയും അമ്മയെയും ചുറ്റിപ്പറ്റി പറന്നു കൊണ്ടേയിരുന്നു. തിരിച്ചു വരാത്ത മകന് വേണ്ടി കാത്തിരിക്കുന്ന സ്വബോധമില്ലാത്ത അമ്മ. ആ മാതൃ ഹൃദയത്തെയോര്ത്ത് അയാള്ക്ക് വല്ലാത്ത സഹതാപം തോന്നി. തന്റെ അനാഥത്വത്തില് അയാള്ക്ക് ഏറെ ദുഃഖവും.മനസ്സിന്റെ ഭ്രാന്തമായ ലോകത്തും തന്റെ മകനെ അന്വേഷിച്ച് നടക്കുന്ന ആ അമ്മയുടെ രൂപം മാഷിന്റെ മനസ്സിനെ വല്ലാതെ മുറിവേല്പ്പിച്ചു.ഓര്മ്മയുടെ അങ്ങേ അറ്റത്ത് പോലും തന്റെ അമ്മയുടെ രൂപം കണ്ടിട്ടില്ലാത്ത അയാളുടെ മനസ്സ് വളരെ അസ്വസ്ഥമായിക്കൊണ്ടിരുന്നു. താരാട്ടുകളും കളിക്കോപ്പുകളുമൊന്നുമില്ലാത്ത നിറം മങ്ങിയ ഒരുചിത്രജാലം അയാളിലൂടെ കടന്ന് പോയി. അന്ന് മുഴുവനും അയാളുടെ മനസ്സ് അനാഥത്വം നിറഞ്ഞ ഒരു ബാല്യകാല സ്മരണകളാല് മുഖരിതമായിരുന്നു. ഒരമ്മയുടെ വാത്സല്യം എന്തെന്നറിയാതെ, അമ്മാവന്മാരുടെ ശകാരങ്ങളില് മനസ്സ് തളര്ന്ന് കിടക്കുമ്പോള്, ഒരമ്മയുടെ തലോടല്മാത്രം കൊതിച്ച് കരഞ്ഞു കലങ്ങിയ കണ്ണുകളുമായി ഉറങ്ങിയ രാത്രികള് ഇന്നും അയാളില് നൊമ്പരങ്ങള് തീര്ത്തു.<br />അന്ന് രാവേറെയായിട്ടും ഉറങ്ങാതിരുന്നപ്പോള് ഒരമ്മയുടെ മടിയില് തലവെച്ച് താരാട്ട് കേട്ട് ഉറങ്ങാന് അയാള് വെറുതെ ആഗ്രഹിച്ചു. ഭ്രാന്തിയായ ആ അമ്മയുടെ മുഖമായിരുന്നു തന്റെ അമ്മയ്ക്കും എന്ന് അയാള് വെറുതേ ആശ്വസിച്ചു. രാവിന്റെ അന്ത്യ യാമത്തിലെപ്പോഴോ ഒരു താരാട്ട് കേട്ടന്നോണം അയാള് ഉറക്കത്തിലേക്ക് അലിഞ്ഞ് ചേര്ന്നു.<br /><br />“മാഷേ, എന്റെ രാകേഷ് മോന്റെ കത്ത് ഇന്ന് ഉണ്ടാവും അല്ലെ?നാളെ അവന്റെ അച്ചന് മരിച്ചതിന്റെ വര്ഷം തികയണ ദിവസാ, അതെങ്കിലും അവന് മറക്കാതെ ഓര്ത്ത് കത്തെഴുതും എന്ന് എനിക്ക് ഉറപ്പാ,ഒന്നു നോക്കൂ മാഷേ”<br /><br />മാഷ് ആ അമ്മയെ നോക്കി.അവരുടെ മുഖത്തെ ആകാംക്ഷ അയാളെ അല്ഭുതപ്പെടുത്തി.ടീച്ചറുടെ കണ്ണുകളിലെ തീഷ്ണത അയാളെ വല്ലാതെ ഭയപ്പെടുത്തി.അയാള് എന്തോ പറയാന് ശ്രമിച്ചെങ്കിലും വാക്കുകള് തൊണ്ടയില് കുരുങ്ങുന്നതു പോലെ അനുഭവപ്പെട്ടു. അല്പ്പ നേരത്തെ ആലോചനയ്ക്കു ശേഷം അയാളൊരു കത്തെടുത്ത് ടീച്ചര്ക്ക് നേരെ നീട്ടി,<br />“ഇതാ അമ്മേ മോന്റെ എഴുത്ത്, ഇന്ന് വന്നതാ” വിറയാര്ന്ന കൈകളൊടെ അയാള് ആ കത്ത് ടീച്ചര്ക്ക് കൊടുത്തു.<br />ഒരു കൊച്ചുകുട്ടിയ്ക്കു പുതിയൊരു കളിപ്പാട്ടം കിട്ടിയ സന്തോഷത്തോടെ ടീച്ചര് ആ കത്തുമായി അക്ഷരാര്ത്ഥത്തില് തുള്ളിച്ചാടി. അവരുടെ മുഖം ആശ്വാസത്താലും ആഹ്ലാദത്താലും ത്രസിക്കുന്നത് മഷ് നോക്കി നിന്നു. അവര് മാഷിന്റെ നേരെ തിരിഞ്ഞു,<br />“ഞാന് പറഞ്ഞില്ലെ മാഷേ എന്റെ മോന് എഴുത്ത് അയക്കും എന്ന്, ഇപ്പോ കണ്ടില്ലെ! ഈ നാട്ടില് മൊത്തം അസൂയക്കാരാ,അവര് പറയുവാ എന്റെ രാകേഷ് മോന് മരിച്ചൂന്ന്. മുഴു വട്ടാ അവര്ക്ക്.ഇന്നു ഞാന് എല്ലാവരേയും തോല്പ്പിക്കും, എന്റെ മോന്റെ കത്ത് അവന് മരിച്ചു എന്ന് പറഞ്ഞവരുടെ മുഖത്തേയ്ക്കെറിഞ്ഞ് കൊടുക്കും” പിന്നേയും അവര് എന്തൊക്കെയോ പറഞ്ഞു. ശെഖരനെ കത്തു കണിച്ച് ഒത്തിരി വഴക്ക് പറഞ്ഞു. അല്പ്പ സമയത്തിന് ശേഷം അവര് മാഷിന്റെ അടുത്ത് വന്നു,<br /><br />“മോനെ, ഞാനിന്നാ വീട്ടിലേക്ക് ചെല്ലട്ടെ. കത്ത് വായിക്കാന് കണ്ണട വീട്ടിലിരിക്യാ, കത്തിലെ വിശേഷങ്ങളൊക്കെ വായിച്ചിട്ട് നാളെ വിവരങ്ങളൊക്കെ പറയാം കെട്ടോ”<br />ടീച്ചര് ആ കത്തുമായി ദൂരെ മറയുന്നതു വരെ മാഷ് വിഷണ്ണനായി നോക്കി നിന്നു.<br /><br />“മാഷേ”<br />ശേഖരന്റെ വിളിയാണ് അയാളെ ചിന്തകളില് നിന്നും ഉണര്ത്തിയത്, ശേഖരന് തുടര്ന്നു,<br />“മാഷ് എന്ത് പണിയാ കാണിച്ചെ? മാഷല്ലേ ആ കത്ത് എഴുതിയത്? വേണ്ടിയിരുന്നില്ല”<br />ശെഖരന്റെ വാക്കുകള് അയാളുടെ മനസ്സില് ഒരു ചാട്ടുളിപോലെ തറഞ്ഞു. അതെ വേണ്ടിയിരുന്നില്ല എന്ന് അയാള്ക്കും തോന്നി.ഒരു ഭ്രാന്തിയായ അമ്മയെ അവഹേളിച്ചു എന്ന ശക്തിയായ ഒരു തോന്നല് അയാളുടെ മനസ്സിനെ മഥിച്ചുകൊണ്ടിരുന്നു. എങ്കിലും അയാള് ആ കത്തിനെ ന്യായീകരിക്കാന് മനസ്സില് ഒരു പാട് കാരണങ്ങള് മെനയുകയായിരുന്നു.<br /><br />“മാഷേ,മാഷറിഞ്ഞോ?”<br />വാടക വീടിന്റെ പൂമുഖത്തിരുന്ന് പത്രത്താളുകളിലൂടെ സഞ്ചരിക്കുകയായിരുന്ന അയാളുടെ അടുത്തേക്ക് എന്തോ മഹാത്ഭുതം വെളിവാക്കാനുള്ള പോലെ ശേഖരന് ഓടിക്കിതച്ചെത്തി,<br />“മാഷേ, ആ ടീച്ചറുടെ ഭ്രാന്ത് മാറീന്ന്!മാഷ് കൊടുത്ത കത്ത് വായിച്ചിട്ട് ആ ടീച്ചര് ഒരുപാട് കരഞ്ഞൂത്രെ,മകന് മരിച്ചിട്ടില്ലാന്നും,തനിക്ക് കിട്ടിയത് മകന്റെ കത്താണ് എന്നും തന്നെയാണ് ടീച്ചറ് വിശ്വസിച്ചേക്കണത്.ഇന്നലെ സന്ധ്യയ്ക്ക് കുളിച്ച് ശുദ്ധമായി അമ്പലത്തില് ചെന്ന് പ്രാര്ത്ഥിച്ചത് കണ്ടവരുണ്ടത്രേ,പരിചയക്കാരെയൊക്കെ പേര് വിളിച്ചിട്ടല്ലെ വിശേഷങ്ങള് അന്വേഷിക്കുന്നത്”<br />ശേഖരന് പറഞ്ഞത് നല്ല വാര്ത്തയാണെങ്കിലും, ഇനി എന്ത് എന്നുള്ള ഒരു ചോദ്യം മാഷിനെ അലട്ടി.ശേഖരന് തുടര്ന്നു,<br />“ടീച്ചറുടെ ഈ പെരുമാറ്റത്തില് നട്ടുകാര്ക്കൊക്കെ വല്യ സന്തോഷായി. ഇനി മോന് മരിച്ചൂ എന്നെങ്ങാനും പറഞ്ഞാല് അവര്ക്കു വീണ്ടും ഭ്രാന്ത് പിടിച്ചെങ്കിലോ എന്ന് കരുതി ആരും അതേ പറ്റിയൊന്നും പറഞ്ഞില്ല എന്നാണറിഞ്ഞത്.അവര് മാഷേ കാണാന് നമ്മുടെ ആപ്പീസില് വരുന്നുണ്ടെന്ന് ആരോടൊക്കെയോ പറഞ്ഞൂത്രേ,ആ വിവരോം മാഷിനെ അറിയിക്കാനാ ഞാന് കാലത്ത് തന്നെ ഇങ്ങ് പോന്നത്.”<br />ശെഖരന് ഒന്ന് നിര്ത്തി, ഒരു ദീര്ഘനിശ്വാസത്തോടെ വീണ്ടും ചോദിച്ചു,<br />“ അല്ല മാഷേ, ഇനിയിപ്പോ എന്താ ചെയ്യുകാ? ആ കത്ത് മാഷ് എഴുതീതാന്ന് അറിഞ്ഞാല്?”<br />ശേഖരന്റെ ചോദ്യങ്ങള്ക്ക് മുന്നില് അയാള് മൌനമായി നിന്നു, എങ്കിലും അയാളുടെ മുഖത്തെ ഉത്കണ്ട മറച്ച് വെച്ച് അയാള് ഓഫീസില് വെച്ച് കാണാം എന്നും പറഞ്ഞ് ശേഖരനെ പറഞ്ഞ് വിട്ടു.<br /><br />മനസ്സില് ടീച്ചറുടെ ഭ്രാന്ത് മാറിയതിന്റെ സന്തോഷമാണോ അതോ ഒരു തെറ്റ് ചെയ്തതിന്റെ പശ്ചാതാപമാണോ എന്നറിയാതെ അയാള് വല്ലാത്തൊരു ധര്മ്മ സങ്കടത്തിലായി.എങ്കിലും ആ അമ്മയെ ഒന്നു കാണാന് അയാളുടെ മനസ്സ് വെമ്പല്കൊള്ളുന്നതായി അയാള്ക്ക് തോന്നി. അന്ന് ഓഫീസിലേക്ക് നടക്കുംതോറും ദൂരം ഏറി വരുന്നതു പോലെ അയാള്ക്ക് അനുഭവപ്പെട്ടു.<br /><br />“മോനെ”<br />ജനലിന്റെ പിന്നില് നിന്നും ഒഴുകി വന്ന ആ സ്വരം അയാളുടെ മനസ്സില് കുളിര് കോരിയിട്ടു. മുണ്ടും നേര്യതും ചുറ്റി, ഈറന് പിന്നിക്കെട്ടിയ മുടിയിഴയില് തുളസിക്കതിരും ചൂടി, കയ്യില് ഒരു പൊതിക്കെട്ടുമായി നിന്ന ടീച്ചറെ കണ്ടപ്പോള് അയാള് ആശ്ചര്യം കൂറി. കീറിപ്പറിഞ്ഞ വസ്ത്രങ്ങളുമായി കണ്ടാലറപ്പ് തോന്നിയിരുന്ന ആ ഭ്രാന്തിയുടെ സ്ഥാനത്ത് ഐശ്വര്യം തൂളുമ്പി നില്ക്കുന്ന ഒരമ്മ. ഒരു നിമിഷം ഇത് തന്റെ അമ്മയായിരുന്നെങ്കില് എന്ന് അയാള് ആത്മാര്ത്ഥമായി ആഗ്രഹിച്ചു.<br /><br />“എന്താ മാഷേ ആലോചിക്കണേ? എനിക്കിപ്പോ ഭ്രാന്തൊന്നും ഇല്ല്യാന്നെ. മോന്റെ കത്ത് വരാതായപ്പോള് മനസ്സിനൊരു ചെറിയ അസുഖം വന്നു, അതൊക്കെ മോന്റെ കത്ത് വന്നതോട് കൂടി മാറി, മാഷല്ലെ ഇന്നലെ എനിക്ക് മോന്റെ കത്ത് തന്നത്?<br />അയാള് ചെറുതായൊന്ന് തലയാട്ടി.<br />“സന്തോഷായി മോനെ, അവനൊരു കത്തയക്കാന് തോന്നിയല്ലോ. മാഷിനറിയോ അടുത്ത മാസം അവന്റെ പിറന്നാളാ, എല്ലാ പിറന്നാളിനും അമ്മേടെ കയ്യോണ്ട് ഒരുരുള ചോറെങ്കിലും തിന്നണം എന്ന നിര്ബന്ധള്ള കുട്യാ, ഇപ്പോ കത്തയക്കാന് വരെ മടിയായിരിക്കണൂ.കുട്യോളൊക്കെ വലുതായാ പിന്നെ വയസായ അമ്മമാരെയൊക്കെയുണ്ടോ കണ്ണില് പിടിക്കുന്നു. അവര്ക്ക് അവരുടെ ലോകം.എല്ലാ കുട്യൊളുടെം <span>സ്ഥിതി ഇതൊക്കെത്തന്യാ</span> പിന്നെ അവനെ മാത്രം പറഞ്ഞിട്ട് എന്താ കാര്യം?”<br />ടീച്ചര് കയ്യിലുള്ള പൊതിക്കെട്ട് മാഷിന് നീട്ടിക്കൊണ്ട് ചോദിച്ചു,<br />“മാഷേ, ഒരു ഉപകാരം ചെയ്യാമൊ?“<br />അയാള് ആ പൊതി വാങ്ങി ടീച്ചറെ നോക്കി.<br />“ഇതില് മോന് ഇഷ്ടപ്പെട്ട ശര്ക്കരുപ്പേരീം, കായ വറുത്തതും, പിന്നെ ഇത്തിരി ചമ്മന്തിപ്പൊടിയും ഉണ്ട്,ഇതൊന്ന് പാര്സലായി എന്റെ മോന് എത്തിച്ചുകൊടുക്കാന് ഏര്പ്പാടാക്കണം.മുമ്പ് കൊടുത്ത് വിട്ടതൊക്കെ ഇപ്പോ തീര്ന്നു കാണും, ചമ്മന്തിപ്പൊടി ഞാന് രാത്രി ഇരുന്ന് ഉണ്ടാക്കീതാ. പിന്നെ ഒരു ഇന്ലെന്റില് ഒരു കത്തും എഴുതി ഇതിന്റെ കൂടെ വെക്കണം, വീട്ടില് നോക്കീട്ട് എഴുതണ ഒരു പേനയും കണ്ടില്ല.ഞാന് എഴുതണ പോലെ മാഷ് തന്നെ എഴുതിയാല് മതി.എഴുതിക്കൂടെ മോനേ?”<br />ആ അമ്മയുടെ സന്തോഷവും, ഉത്സാഹവും പരാതികളും പിണക്കങ്ങളുമൊക്കെ ഒരുകൊച്ചു കുട്ടിയെ പോലെ നോക്കിയിരിക്കുകയായിരുന്ന അയാള് പക്ഷേ ടീച്ചറുടെ ചോദ്യം കേട്ടില്ല.<br />“എന്താ മാഷേ ഇപ്പോഴും പേടി മാറിയില്ലെ?”<br /><br />“അതല്ല ഞാന് അമ്മയെ നോക്കിയിരുന്ന് എന്തൊക്കെയോ ആലോചിച്ച് പോയതാ. എന്താ എഴുത്തില് പ്രത്യേകമായി എഴുതേണ്ടത്?”<br /><br />“മാഷ് എന്താ വിളിച്ചേ, അമ്മേന്നോ? സന്തോഷായി മോനേ, എത്ര നാളായി ആ ഒരു വിളി കേട്ടിട്ട്”<br />ടീച്ചറുടെ കണ്ണുകള് നിറഞ്ഞു,അവര് മാഷിന്റെ അടുത്തേക്ക് നീങ്ങി നിന്നു,<br />“മോനെ, അവനോട് ഒന്ന് ഇത്രേടം വരാന് പറഞ്ഞ് എഴുതൂ, അമ്മയ്ക്ക് തീരെ സുഖല്ല്യാണ്ടായിരിക്കണൂ ന്ന് പറയൂ.ഇന്നലെ തന്നെ വല്ലാത്തൊരു നെഞ്ച് വേദനയുണ്ടായി.തലകറങ്ങി വീണപ്പോ ആരാ നോക്കാന്? കുറേ കഴിഞ്ഞ് ബോധം വന്നപ്പോള് അടുക്കളെല് കിടക്ക്വാ.വേദന ഇപ്പോഴും ഉണ്ട്. ഇത് മാഷിനെ ഏല്പ്പിച്ചിട്ട് വേണം ആശുപത്രീലൊന്നു പോകാന്. അമ്മയ്ക്ക് സുഖല്ല്യാന്നൊന്നും എഴുതണ്ട,വെറുതെ അവന് വിഷമിക്കും, അവനോട് ലീവെടുത്ത് എത്രേം വേഗം വരാന് എഴുതിയാ മതി മാഷേ”<br />അയാള് എല്ലാം സമ്മതിച്ച് തലയാട്ടി.അവര് നീട്ടിയ പണം സ്നേഹപൂര്വ്വം നിരസിച്ചെങ്കിലും കുറെ മുഷിഞ്ഞ നോട്ടുകള് ടീച്ചര് അയാളെ ഏല്പ്പിച്ചു.<br />“എന്നാ ഞാന് നടക്കട്ടെ മാഷേ, വേദന വല്ലാണ്ട് കൂടണ്ണ്ട്, അല്ല മാഷേ ശേഖരനെ കണ്ടില്ലല്ലോ? ശേഖരാ..നീ ഉണ്ടോ ഇവിടെ”<br />ഒരു ഭീരുവിനെപ്പോലെ ഒളിച്ചു നിന്ന ശേഖരന് പതുക്കെ പുറത്തേക്ക് വന്നു.<br />“കുട്യോള് പറഞ്ഞു ഞാന് ശേഖരനെ ഒത്തിരി വഴക്ക് പറയാറുണ്ടെന്ന്, ഒന്നും നീ മനസ്സില് വെക്കണ്ടാ ട്ട്വോ. സുഖല്യാത്തോണ്ടാന്ന് അറിയാലോ നിനക്ക്. അങ്ങിനേം കുറെ കാലം, ഞാന് നടക്കട്ടെ മാഷേ”<br />ടീച്ചര് അകലേക്ക് നടന്ന് മായും വരെ അയാളും ശേഖരനും ടീച്ചറെ തന്നെ നോക്കി നിന്നു.<br />"ഇത് ആകെ കുഴഞ്ഞു മറിയുകയാണല്ലോ മാഷേ.ഇനി മകന് മരിച്ചു <span> എന്ന്</span> ശരിക്കും അറിയുമ്പോള് ആ ടീച്ചര് പിന്നേം താളം തെറ്റുമോ?"<br />ശേഖരന്റെ ചോദ്യം അയാളില് ചെറിയിരു നടുക്കമുണ്ടാക്കി,താന് ചെയ്തത് വലിയൊരു പാപമാണെന്ന് അയാള്ക്ക് തോന്നി.ഒരിക്കലും ഒരു ഭ്രാന്തിയോട് ചെയ്യരുതാത്തത് തന്നെയാണ് അയാള് ചെയ്തതെന്ന് മനസ്സില് ഉറപ്പിച്ചു. ദുഃഖങ്ങളും ഓര്മ്മകളും വേദനകളുമൊന്നുമില്ലാത്ത മറവിയുടെ ഒരു ഭ്രാന്തന് ലോകത്ത് നിന്നും അവരെ നിത്യദുഃഖത്തിലേക്ക് തള്ളിയിടാന് പോന്ന അല്ലെങ്കില് വീണ്ടും ഓര്മ്മകള് മരിച്ച ആ ലോകത്തിലേക്ക് തള്ളിവിടാവുന്ന ഒരു കര്മ്മത്തിന് നിമിത്തമാകേണ്ടി വന്നതില് അയാള്ക്ക് ഖേദമുണ്ടായി. തന്റെ സ്വാര്ത്ഥ താല്പര്യത്തിന് വേണ്ടി ഒരമ്മയുടെ സ്നേഹവും സാമീപ്യവും ആഗ്രഹിച്ച് മരിച്ചു പോയ മകന്റെ പേരില് കള്ളം പറഞ്ഞ് അവരെ ജീവിതത്തിലേക്കു കൈപിടിച്ച് നടത്തിയിട്ട് ഒടുവില് സത്യം അവര് അറിയുമ്പോള് അവരുടെ ശാപത്തിന്റെ ഒരു കണികയെങ്കിലും തനിക്ക് താങ്ങാനാവുമോയെന്ന ചിന്ത അയാളെ വേട്ടയാടി.അയാളുടെ മനസ്സിന്റെ ശാന്തത അയാളില് നിന്നും അകന്നു കൊണ്ടിരുന്നു. ഒടുവില് അയാള് തന്റെ തെറ്റ് തിരുത്താന് തീരുമാനിച്ചു. ആ അമ്മയോട് എല്ലാ സംഭവങ്ങളും തുറന്ന് പറഞ്ഞ്, അവര്ക്ക് മകനും തനിക്ക് അമ്മയും നഷ്ടപ്പെട്ടിട്ടില്ലാത്ത ഒരു ലോകത്തേക്ക് അവരെ കൂട്ടിക്കൊണ്ട് പോകണം.ഇനിയുള്ള കാലം അവരെ അമ്മേ എന്ന് വിളിച്ച് ഒരു മകന്റെ സ്നേഹവും ലാളനയും നല്കണം,അവരെ ചികിത്സിക്കണം തുടങ്ങി അയാളുടെ ചിന്തകള് കാട് കയറി.വറ്റിവരണ്ട തൊണ്ട നനയ്ക്കാനായി ഒരിറ്റ് ജലത്തിനായി അയാള് കസേരയില് നിന്നും എഴുനേറ്റ് മണ്കൂജയുടെ അരികിലേക്ക് നടന്നു.<br /><br />“മാഷേ”<br />ഉച്ചത്തിലുള്ള ആ വിളികേട്ട് അയാള് ഞെട്ടിത്തിരിഞ്ഞ് നോക്കി, വന്നയാള് വല്ലാതെ കിതയ്ക്കുന്നുണ്ടായിരുന്നു.<br />“മാഷേ ആ ഭ്രാന്ത് മാറിയ ടീച്ചറില്ലെ, അവര് ആശുപത്രിയില് വെച്ച് മരിച്ചു മാഷേ!”<br />അയാളുടെ മനസ്സില് പെട്ടെന്നൊരു കൊള്ളിയാന് മിന്നി.വെള്ളമെടുത്ത ഗ്ലാസ്സ് തറയില് വീണ് ചിന്നിച്ചിതറി.കണ്ണുകളില് ഇരുട്ട് കയറുന്നതു പോലെ അയാള്ക്ക് അനുഭവപ്പെട്ടു.തന്റെ കസേരയിലേക്ക് തിരിച്ചെത്താന് അയാള് വല്ലാതെ ബുദ്ധിമുട്ടി.കണ്ണുകളില് നടുക്കം വിട്ടുമാറാത്ത ഒരു കുഞ്ഞിനെപ്പോലെ അയാള് ഭയത്തോടെ ചുറ്റും നോക്കി. ഒരു ഇന്ലന്റ് എടുത്ത് അതില് എന്തൊക്കെയോ കോറി വരച്ച ശേഷം അയാള് ടീച്ചര് മകന് അയക്കാന് ഏല്പ്പിച്ച ആ പൊതിക്കെട്ട് കയ്യിലെടുത്ത് ഒരു കൊച്ചു കുട്ടിയെ മാറോട് ചേര്ത്ത വെച്ച പോലെ അണച്ചു പിടിച്ചു.അയാള് മെല്ലെ ഓഫീസില്നിന്നും പുറത്തിറങ്ങാന് നേരം ശേഖരന് ചോദിച്ചു,<br />“മാഷേ, മാഷെങ്ങോട്ടാ ഈ പൊതിയുമായിട്ട്?”<br />“ഇത് രാകേഷിനെ ഏല്പ്പിക്കണം,പാര്സലയച്ചാലൊന്നും കിട്ടില്ല, ഞാന് തന്നെ നേരിട്ട് കൊണ്ടോയി കൊടുക്കാം, ഞാന് കൊടുത്തോളാം”<br />പിന്നീട് ശേഖരന് പറഞ്ഞതൊന്നും അയാള് കേട്ടില്ല,കാണുന്നവരോടൊക്കെ അയാള് രാകേഷിനെ തേടിപ്പോകുകയാണെന്ന് പറഞ്ഞു.അയാള് നടന്നകലും തോറും തപാലാപ്പീസിലെ സീലടിക്കുന്ന ശബ്ദവും മറ്റും അയാളുടെ ഓര്മ്മകളില് നിന്നും മാഞ്ഞ് തുടങ്ങിയിരുന്നു.വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com46tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-90555564490390645632009-09-05T01:08:00.002+04:002009-09-05T01:12:25.424+04:00നന്മയുടെ തിരുവോണം<span style="color: rgb(0, 0, 0);font-family:AnjaliOldLipi;color:#646400;" class="fsx03" >വിറയ്ക്കുന്ന കൈകളോടെയാണ് പത്മാവതിയമ്മ ഫോണിന്റെ റിസീവര് എടുത്ത് ചെവിയോട് ചേര്ത്ത് വെച്ചത്. അങ്ങേ തലക്കല് മകന് ഗോപനായിരുന്നു.<br />“അമ്മേ ഞാന് ഗോപുവാ, അമ്മയ്ക്ക് സുഖാണല്ല്ലൊ അല്ലെ?”<br /><br />“അതെ മോനെ, നിങ്ങള്ക്കൊ?<br /><br />“സുഖം തന്നെയമ്മെ.അമ്മേടെ കാലിന്റെ വേദന ഇപ്പോള് കുറവുണ്ടോ”<br /><br />“അതൊക്കെ കുറഞ്ഞോളും, ഈ ഓണത്തിനെങ്കിലും നിനക്ക് മക്കളെയും കൂട്ടി നാട്ടിലേക്കൊന്നു വന്ന് കൂടെ? നലഞ്ച് കൊല്ലായില്ലേടാ നിന്നേം മക്കളെയുമൊക്കെ ഒന്നു കണ്ട്ടിട്ട്. ഇപ്രാവശ്യമെങ്കിലും നീ എങ്ങിനെയെങ്കിലൂം ഒഴിവുണ്ടാക്കി വാ”<br /><br />“വരാന് ശ്രമിക്കാം അമ്മെ, ഇവിടെ നിന്നും ഒരു നിമിഷ നേരം മാറി നില്ക്കാന് വയ്യാത്ത അവസ്ഥയാണ്. അതൊന്നും അമ്മയ്ക്കു പറഞ്ഞാല് മനസ്സിലാവില്ല”<br /><br />“ഇല്ല മോനെ, ഈയിടെയായി അമ്മയ്ക്കൊന്നും മനസ്സിലാവുന്നില്ല.നിന്റെ മക്കള് സുഖായി ഇരിക്കുന്നോടാ?<br /><br />“അവര്ക്കു അസുഖമൊന്നും ഇല്ലമ്മേ”<br /><br />“നിന്റെ മക്കളെ ഒരു നോക്ക് കാണാനെങ്കിലും ഈ ഓണത്തിന് നിനക്കൊന്നു വന്നു കൂടെ മോനെ? ഇനിയും ഒരു ഓണത്തിന് ഈ അമ്മ..”<br /><br />“ഓ അമ്മ തുടങ്ങീ സെന്റിയടിക്കാന്, അമ്മേ, അമ്മ ഈ അടുത്ത കാലത്തൊന്നും തട്ടിപ്പോകില്ല. എന്തായാലും ഞാനൊന്ന് നോക്കട്ടെ, ഇപ്രാവശ്യം അമ്മയെ കാണാന് തിരുവോണത്തിന്റെ അന്നെങ്കിലും ഞങ്ങള് അവിടെ എത്താന് ശ്രമിക്കാം, എന്താ അതു പോരെ?”<br /><br />“നീയിതു പറയാന് തുടങ്ങീട്ട് ഒന്ന് രണ്ട് കൊല്ലമായി, ഒരോ ദിവസം ചെല്ലുംതോറും അമ്മയ്ക്കു പ്രായമേറി വരുകയാണെന്ന കാര്യം മറക്കേണ്ട.”<br /><br />“എപ്പോഴും പറയുന്ന പോലെയല്ല അമ്മേ, ഇപ്രാവശ്യം ഞങ്ങള് അവിടെ ഉണ്ട് തീര്ച്ച.തിരിച്ച് പോരുമ്പോള് അമ്മയും എന്റെ കൂടെ ഇങ്ങോട്ട് വന്നേക്കണം.ഇവിടെയാകുമ്പോള് അമ്മ ഒറ്റയ്ക്കാണ് എന്ന ഒരു തോന്നല് ഉണ്ടാവില്ല”<br /><br />“അതൊക്കെ നീ ഇവിടെ വന്നിട്ട് തീരുമാക്കാം, എന്റെപൊന്നു മോന് ഇങ്ങ് വന്നാല് മതി”<br /><br />“ശരിയമ്മേ!അപ്പൊ ഇനിയെല്ലാം നേരില് സാംസാരിക്കാം, ഞാന് ഫോണ് വെക്കുന്നേ..”<br /><br />“ശരി മോനെ, അമ്മയ്ക്ക് സന്തോഷമായി”<br />പത്മാവതിയമ്മ റിസീവര് ക്രാടിലില് വെച്ചു.സന്തോഷത്താല് ആ മനസ്സ് ആഹ്ലാദിച്ചു.നീണ്ട അഞ്ച് വര്ഷത്തെ കാത്തിരിപ്പിനൊടുവില് തന്റെ മകനെയും പേരക്കുട്ടികളേയും കാണാനുല്ല സന്തോഷത്താല് ആ മാത്രു ഹൃദയം ആനന്ദ സാഗരത്തില് അലയടിച്ചു.<br /><br />“ഈശ്വരാ, ഇനി അഞ്ച് ദിവസം കൂടി കാത്തിരിക്കണമല്ലൊ,എന്തായാലും ഈ ഓണം മകന്റേയും പേരക്കുട്ടിക്കളുടെയും കൂടെ ആഘോഷിക്കാമല്ലൊ.ദൈവമേ എത്ര നാളത്തെ പ്രാര്ത്ഥനയുടെ ഫലമാ.എനിക്ക് സന്തോഷം കൊണ്ട് കണ്ണ് നിറയുന്നല്ലോ ദൈവമേ...”<br />കാലിലെ അസഹ്യമായ വേദന മറന്ന് പത്മാവതിയമ്മ വീടെല്ലാം അടുക്കിപ്പെറുക്കി വെക്കാന് തുടങ്ങി.തന്റെ മകന് എത്രയും പ്രിയപ്പെട്ട ശര്ക്കര ഉപ്പേരിയും,ചക്കപ്പുഴുക്കും ഉണ്ടാക്കാനായി തൊടിയില് നിന്നും നല്ലൊരു കായക്കുലയും,വരിക്കപ്ലാവിന്റെ ഒരു ചക്കയും ഇടാന് കൊച്ചുട്ടനെന്ന പണിക്കാരനെ ഏല്പ്പിച്ചു. പിറ്റെ ദിവസം തന്നെ കൊച്ചുട്ടന് കായക്കൂലയും നല്ല മൂത്തൊരു ചക്കയും കൊണ്ട് വന്ന് വീടിന്റെ പിന്നിലെ കോലായില് വെച്ച് കൊണ്ട് പത്മാവതിയമ്മയെ വിളിച്ചു,<br />“കൊച്ചുട്ടാ വരിക്കപ്ലാവില് ഒരു ചക്കകൂടിയില്ലെ? അത് മക്കളിങ്ങ് വന്നിട്ട് ഇട്ടു പഴുപ്പിക്കാന് വെക്കാം,ഇതെന്താ കൊച്ചൂട്ടാ ഇത്തിരി കൂടി മൂപ്പുള്ള കായ വെട്ടിയെടുക്കായിരുന്നില്ലെ?<br /><br />“ കായയൊക്കെ കൊടുത്തതല്ലേ, ആ മാപ്ല കാണിച്ച് തന്ന ഒരു കുല നോക്കി വെട്ടി എന്നേയുള്ളൂ,പിന്നെ ഇനി ഒരു ചക്ക കൂടിയുള്ളത് രണ്ടീസം കൂടി കഴിഞ്ഞാല് ഇട്ടേക്കാം, ഇതൊന്നു വെട്ടി വെച്ചാല് നാളേക്ക് പഴുത്ത് കിട്ടും, പിന്നെ”<br /><br />“ഇവിടത്തെ ആവശ്യം കഴിഞ്ഞുള്ളത് അയാള് വെട്ടിയെടുത്താല് മതി എന്ന് ആ മാപ്ലോട് പറയായിരുന്നില്ലെ?അതോണ്ട് വരണാ നഷ്ടം ഞാന് സഹിച്ചോളാം”<br /><br />“അല്ല പത്മാവതിയമ്മെ ഇതൊക്കെ കൊണ്ട് ഒറ്റയ്ക്ക് എന്തു ചെയ്യാന് പോകുവാ? ഒരു സഹായത്തിന് ഞാന് നാരായണിയെ ഇങ്ങോട്ട് പറഞ്ഞ് വിടട്ടെ?<br /><br />“വേണ്ടടാ കൊച്ചുട്ടാ, എന്റെ മക്കള്ക്ക് ഞാന് തന്നെ ഉണ്ടാക്കാടാ,അതൊക്കെ അത്ര വല്യ പണിയാണോടാ? മകനും ഭാര്യയും പേരക്കുട്ടികളുമൊക്കെ വരുന്നൂ എന്നു കേട്ടപ്പോള് തന്നെ മനസ്സിനു വല്ലാത്തൊരു സന്തോഷം.എത്ര കാലം കൂടീട്ട് വരുകയാന്നറിയൊ? അവന് അമേരിക്കയില് പോയേ പിന്നെ ആദ്യായിട്ട് വരുകയല്ലെ.എപ്പോഴും ഒരോരൊ തിരക്ക് പറഞ്ഞ് വരാന് പറ്റാറില്ല.എന്തായാലും ഇപ്രാവശ്യം എന്റെ പ്രാര്ത്ഥന ദൈവം കേട്ടു“<br /><br />"സഹായത്തിന് ഉണ്ടായിരുന്ന നാണിത്തള്ള ഇനി നാലോണോം കഴിഞ്ഞല്ലേ വരൂ. തിരുവോണത്തിന് സദ്യ ഒരുക്കാനെങ്കിലും സഹായത്തിന് ഒരാള് നല്ലതല്ലേ.ഞാന് വേണേല് നാണിത്തള്ളയോടു ഉത്രാടതിന്റന്നു ഇത്രേടം വരാം പറയാം."<br /><br />"വേണ്ടടാ കൊചൂട്ടാ, അതിന്റെ പെണ് മക്കളും പെരക്കുട്യോളുമൊക്കെ തിരുവോണായിട്ടു വരുമ്പോ...വേണ്ടടാ അതിനു സങ്കടാവും, അല്ലെങ്കിലും ചിങ്ങം പിറക്കുമ്പോഴേക്കും തുടങ്ങീതാ ഓണത്തിന് വീട്ടില് പോകാനുള്ള സമ്മതം വാങ്ങല്. ഒന്നൂല്യങ്കിലും മക്കളേം പേരക്കുട്ടികളേം ഒക്കെ കണ്ടു സന്തോഷായിട്ട് ഇരിക്യാലോ. നീ ഉത്രാടത്തിന്റെ അന്ന് വന്നു എനിക്ക് സദ്യക്കുള്ള സാധനങ്ങളൊക്കെ ഒന്ന് വാങ്ങി തന്നാല് മതി"<br /><br />"ഓ അങ്ങിനെയാവട്ടെ,എന്നാല് ഞാനങ്ങട്ട്..."<br /><br />"ഡാ കൊച്ചൂട്ടാ നീയാ മാപ്ലേനെ കണ്ടിട്ട് നിനക്കും നിന്റെ നാരായണിക്കും ഓണക്കോടിക്കുള്ള ഒരു വഹയങ്ങട് വാങ്ങിച്ചോളൂ, ഞാന് പറഞ്ഞൂ ന്നു പറഞ്ഞോളൂട്ടോ.<br /><br />കൊച്ചൂട്ടന് വളരെ സന്തോഷത്തോടെ പടിപ്പുരയും കടന്ന് പോയി.<br /><br />"പാവം കൊച്ചൂട്ടന്, മക്കളുണ്ടാവാത്തത് അവന്റെ കുഴപ്പാന്നാ നാരായണിയെ പറഞ്ഞു വിശ്വസിപ്പിച്ചിരിക്കുന്നത്. ദൈവത്തിന്റെ ഓരോ തമാശകള്, മക്കളുള്ളവര്ക്ക് അതിന്റെ വിഷമങ്ങള് ഇല്ലാത്തവര്ക്ക് അതിലും വലിയ വിഷമങ്ങള്.ഈശ്വരാ എന്റെ മക്കളെ കാത്തോളണേ.....<br />ശ്ശെടാ...ഒരൂട്ടം മറന്നല്ലോ? തിരുവോണത്തിന്റെ അന്ന് വലിയൊരു പൂക്കളോം അതിന്റെ നടുക്ക് തൃക്കാക്കരപ്പനെയും ഒരുക്കണം എന്ന് കരുതീതാ, സാരല്യ കൊച്ചൂട്ടന് ഇനി വരുമ്പോള് മറക്കാതെ പറഞ്ഞേല്പ്പിക്കാം, എന്റെ മാവേലിത്തമ്പുരാനെ...അടിയനെന്താ ഇത്ര മറവി?"<br />പത്മാവതിയമ്മ ഒരു കൊച്ചുകുട്ടിയെപ്പോലെ പരിതപിച്ചു. കാലിലെ വേദനയും മറ്റു പ്രായാധിക്യം കൊണ്ടുള്ള എല്ലാ പ്രയാസങ്ങളും മറന്ന് അവര് എല്ലാ പണികളും ഒറ്റയ്ക്ക് തന്നെ ചെയ്തുതീര്ത്തു.<br /><br />ഉത്രാടത്തിന്റെയന്നു വൈകീട്ടോടെ മകനും കുടുംബവും എത്തുമെന്ന് പത്മാവതിയമ്മ വിശ്വസിച്ചിരുന്നെങ്കിലും അവര്ക്ക് നിരാശയായിരുന്നു ഫലം. എങ്കിലും പിറ്റേ ദിവസം അവര് എത്തുമെന്ന് ആ അമ്മ ആത്മാര്ത്ഥമായി വിശ്വസിച്ചു.<br />പിറ്റേ ദിവസം വളരെ നേരത്തെ തന്നെ പത്മാവതിയമ്മ ഉണര്ന്നു.വളരെ വിഭവ സമൃദ്ധമായ ഒരു സദ്യ തന്നെ അവര് ഒരുക്കി.മുറ്റത്ത് വട്ടത്തില് നല്ലൊരു പൂക്കളവും അതിന്റെ നടുക്ക് തൃക്കാക്കരപ്പനെയും വെച്ച് ഒരു നിലവിളക്കും കത്തിച്ച് വെച്ചു. കഴിഞ്ഞ വര്ഷത്തെ ഓണത്തിനു ഉടുക്കാതെ മാറ്റിവെച്ച ഒരു ഓണക്കോടിയും ഉടുത്ത് പത്മാവതിയമ്മ ഉമ്മറത്ത് മകനെയും കുടുംബത്തെയും കാത്തിരുന്നു.<br />നേരം ഒന്പതു മണിയോടടുത്തു. പടിപ്പുരയിലേക്ക് കണ്ണും നട്ടിരുന്ന പത്മാവതിയമ്മയ്ക്ക് കുറേശ്ശെ നിരാശ പടരാന് തുടങ്ങി.ഉള്ളില് ദുഃഖം ഒരു കാര്മേഘം കണക്കേ ഉരുണ്ട് കൂടാന് തുടങ്ങി.ഈ ഓണത്തിനും മകന് പറഞ്ഞു പറ്റിക്കുമോ എന്ന് അവര് ശങ്കിച്ചു പോയി.ദുഃഖം മറക്കാനെന്നോണം അവര് പ്രാര്ത്ഥനകളില് മുഴുകി.<br />അല്പ്പം കഴിഞ്ഞപ്പോള് പടിപ്പുരയില് ഒരു ആളനക്കം പോലെ അവര്ക്ക് തോന്നി. അവര് കണ്ണട ശരിയാക്കി വെച്ച് ഒന്ന് കൂടി സൂക്ഷിച്ച് നോക്കി.അവര് കസേരയില് നിന്നും എഴുനേറ്റു..<br />"എന്റെ പോന്നു മോനല്ലേ അത്?"<br /><br />പത്മാവതിയംമയുടെ കണ്ണുകള് സന്തോഷം കൊണ്ട് ഈറനണിഞ്ഞു.ആ ആള് രൂപം പത്മാവതിയമ്മയുടെ അടുത്തേയ്ക്ക് മന്ദം മന്ദം വന്നു.<br />"മോനെ ഗോപൂ.. നീ എത്തിയല്ലോടാ സന്തോഷമായിമോനെ" അവര് മകനെ കെട്ടിപ്പുണര്ന്നു കവിളില് ഉമ്മകള് നല്കി.എന്നിട്ട് പടിപ്പുരയിലേക്ക് തന്നെ നോക്കിയിട്ട്,<br />"എവിടെ മോനെ? മക്കളെവിടെ? എന്നെ പറ്റിക്കാന് ഒളിച്ച് നില്ക്ക്വാ? ഇങ്ങു വാ മക്കളെ..." അവര് നീട്ടി വിളിച്ചു,<br /><br />"ഇല്ലമ്മേ, അവര് വന്നില്ല.പോരാന് നേരത്ത് ശാലിനിക്ക് ഓഫീസില് നിന്നും പുതിയൊരു അസ്സൈന്മെന്റ് കൊടുത്തു. അവളില്ല എന്ന് പറഞ്ഞപ്പോള് മക്കളും പോന്നില്ല.പിന്നെ അവിടെന്ന് എല്ലാരും കൂടി പോരണ്ടാന്നു ശാലിനിയ്ക്കും ഒരേ നിര്ബന്ധം.കുട്ടികളുടെ സ്കൂളൊക്കെ പ്രശ്നമാ അമ്മെ"<br /><br />"എന്നാലും അവരെ കൂടി കൊണ്ടു വരായിരുന്നു. മക്കളൊക്കെ ഇപ്പൊ വല്യ കുട്ടികളായോടാ?"<br /><br />"എല്ലാം വിശദമായി പറയാം അമ്മെ, അമ്മ വരൂ, അമ്മയ്ക്കു ഞാന് സദ്യ വിളമ്പിത്തരാം, എന്നിട്ട് അമ്മയുടെ കൂടെയിരുന്ന് ഓണസദ്യയും കഴിച്ചേ ഞാന് പോകുന്നുള്ളൂ"<br /><br />"ഇന്ന് തന്നെ പൂവ്വേ? നിനക്ക് ഒരീസെങ്കിലും ഈ അമ്മയുടെ കൂടെയൊന്നു താമാസിച്ചൂടെടാ മോനെ?"<br /><br />"അമ്മെ അടുത്ത പ്രാവശ്യമാകട്ടെ,അമ്മയുടെ വിഭവ സമ്രുദ്ധമായ സദ്യ കഴിച്ചിട്ടു വേണം എനിക്കു വേറെ ഒത്തിരി പേരെ കാണാന് പോകാനുള്ളതാ,അവരൊക്കെ എന്നെ കാത്തിരിക്കുകയാകും.ഞാന് വന്നില്ലെങ്കില് അമ്മയ്ക്ക് വിഷമമാകുന്നതു പോലെ അവര്ക്കും വിഷമമാവില്ലെ അമ്മെ?“<br /><br />"നിന്റെ തിരക്കിട്ട പരിപാടികള് ഞാനായിട്ട് തടസ്സപ്പെടുത്തുന്നില്ല,നീ വാ, നിനക്കിഷ്ടപ്പെട്ട ശര്ക്കര ഉപ്പേരീം ചക്കപ്പുഴുക്കും അമ്മ ഉണ്ടാക്കി വെച്ചിട്ടുണ്ട് മോനെ"<br /><br />“അപ്പോ അമ്മ ഉണ്ടാക്കിയ പാല്പ്പായസം എനിക്ക് ഇഷ്ടല്യാന്നാ കരുതിയെ?”<br /><br />“ഹമ്പടാ കള്ളാ, അപ്പൊ നിനക്കറിയാം ഞാന് പാല്പ്പായസം ഉണ്ടാക്കി വെക്കും എന്ന് അല്ലെ?കൊതിയന്!<br />അവര് ഒന്നിച്ചിരുന്നു വഭവ സമൃദ്ധമായ ആ സദ്യ കഴിച്ചു.ഗോപു അമ്മയ്ക്കും അമ്മ ഗോപുവിനും ചോറുരുളകള് വാരിക്കൊടുത്തു.സന്തോഷത്താല് അവരുടെ കണ്ണൂകള് ഈറനണിഞ്ഞു. മകന്റെ ഈ സാമീപ്യത്തിന് കൊതിച്ച ആ അമ്മയുടെ നീണ്ട അഞ്ച് വര്ഷത്തെ കാത്തിരിപ്പിന് മധുരമുള്ള ഒരു പര്യവസാനം ഉണ്ടായതില് പത്മാവതിയമ്മ വളരെ സന്തോഷവതിയായിരുന്നു.മകന്റെ ഭാര്യയേയും മക്കളെയും കാണാത്തതിലുള്ള സങ്കടം അവരെ നൊമ്പരപ്പെടുത്തിയെങ്കിലും മകന്റെ ഈ സാമീപ്യം തന്നെ അവരെ ആനന്ദ നിര്വൃതിയിലാഴ്ത്തിയിരുന്നു.<br /><br />മകന് യാത്ര പറഞ്ഞിറങ്ങുന്നത് നിറ കണ്ണുകളോടെ പത്മാവതിയമ്മ നോക്കി നിന്നു. മകന് പടിപ്പുരയും കടന്ന് കണ്ണില് നിന്നും മറയുന്നത് വരെ അവര് ഉമ്മറത്ത് തന്നെ നിന്നു. ടെലിഫോണ് ശബ്ദിച്ചപ്പോഴാണ് പത്മാവതിയമ്മ അകത്തേക്ക് പോയത്. അവര് റിസീവര് എടുത്ത് ചെവിയോടു ചേര്ത്ത് വിറയാര്ന്ന ശബ്ദത്തില് ചോദിച്ചു,<br />"ആരാ?"<br /><br />"അമ്മേ, മാപ്പ്, ഇപ്രാവശ്യത്തെക്കും അമ്മ എന്നോട് പൊറുക്കണം. എനിക്കും മക്കള്ക്കും ഇവിടന്നു പോരാന് പറ്റിയില്ല അമ്മേ.എന്നെ ശപിക്കരുത് അമ്മേ.."<br /><br />"എന്റെ മോന് ഗോപു തന്നെയാണോ ഇത്? നീ എവിടുന്നാ വിളിക്കുന്നെ? പത്മാവതിയമ്മയ്ക്ക് ആകെ പരിഭ്രമമായി.<br /><br />"അതെ അമ്മേ അമ്മേടെ ഗോപു തന്നെ,ഞാന് അമേരിക്കയില് നിന്നുമാണമ്മേ? എന്തെ എന്ത് പറ്റിയമ്മേ?"<br /><br />"ഒന്നൂല്യ ഒന്നൂല്യ.."<br />അവര് ഫോണ് കട്ട് ചെയ്തു വേഗം ഉമ്മറത്തേക്ക് വന്നു. മുറ്റത്തെ പൂക്കളത്തിനു പ്രത്യേകമായ ഒരു തിളക്കം പത്മാവതിയമ്മയ്ക്ക് അനുഭവപ്പെട്ടു.അവര് മുറ്റത്തേയ്ക്കിറങ്ങി, പടിപ്പുരയില് ചെന്ന് അകലേയ്ക്കു നോക്കി.മനസ്സില് എന്തോ തീരുമാനിച്ചുറച്ച് അവര് പൂക്കളത്തിന്റെയടുത്ത് കത്തിച്ച് വെച്ച നിലവിളക്കിന്റെ തിരി അല്പ്പം കൂടി നീട്ടി വെച്ച് തൃക്കാക്കരപ്പന്റെ മുന്നില് കണ്ണുകള് അടച്ച് കൈകൂപ്പി നിന്നു.<br /><br />ഒറ്റപ്പെട്ട നല്ല മനസ്സുകളില് സാന്ത്വനമായി മാവേലിത്തമ്പുരാന് ഈ ഓണക്കാലത്ത് എല്ലാ നല്ല മനസ്സുകളിലും അനുഗ്രഹം ചൊരിയട്ടെ!</span>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com34tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-85701073345224092472009-09-01T16:50:00.005+04:002009-09-01T17:06:51.941+04:00ഓണത്തിന് മോഡേണ് സദ്യ വേണ്ടേ വേണ്ട!<a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sp0aiJ7zlII/AAAAAAAAAF0/bXrFvr6EHiI/s1600-h/Onam1.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 115px; height: 83px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sp0aiJ7zlII/AAAAAAAAAF0/bXrFvr6EHiI/s400/Onam1.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5376482704234878082" border="0" /></a><br />പ്രിയരേ,<br />ഓണം പ്രമാണിച്ച് "ആല്ത്തറയില്" ഇട്ട ഒരു പോസ്റ്റ് ഇവിടെ വീണ്ടും പോസ്റ്റുന്നു. എല്ലാവര്ക്കും എന്റെ ഹൃദയം നിറഞ്ഞ പൊന്നോണാശംസകള്!<br />*********************************************************************<br /><br />ഈ കഥ നടക്കുന്നത് കേരളത്തിന്റെ വടക്കേ പടിഞ്ഞാറെ മൂലയില് തെക്ക് വടക്കായി സ്ഥിതി ചെയ്യുന്ന ഒരു കൊച്ചു ഗ്രാമത്തിലാണ്. ഗ്രാമമെന്ന് പറഞ്ഞാല് ഒരു കുഗ്രാമം. ആ ഗ്രാമത്തിലെ പ്രമാണിയും സ്വന്തമായി ഒരു ബെന്സ് കാളവണ്ടിയും രണ്ടു പുലിമാര്ക്ക് കാളകളുമുള്ള ഒരു കൊച്ചുമുതലാളിയാണ് ഗോവിന്ദചെട്ടിയാര്. ആ ചെട്ടിയാരുടെ പുഞ്ചകൃഷിയിലെ കന്നിക്കൊയ്ത്തില് വിളവെടുത്തതാണ് ചെട്ടിയാരുടെ ഒരേയൊരു മകന് അറുമുഖചെട്ടിയാര്. ഗോവിന്ദ ചെട്ടിയാരുടെ തിരു വടിയായ ഏക അപ്പന് ചെട്ടിയാരുടെ ഒരു മെമ്മോറിയല് ട്രോഫി കൂടിയുമായിരുന്നു അറുമുഖന്. അറ്മുഖന്റെ സൌന്ദര്യം കണക്കിലെടുത്ത് <span style="font-size:100%;">“കറുമുഖന്“</span> എന്നൊരു ഇരട്ടപ്പേരും നമ്മുടെ അറുമുഖന് വഹിച്ച് പോന്നിരുന്നു. അറുമുഖനെ <span style="font-size:100%;">വിളവെടുപ്പ് </span>നടത്തിയതിന്റെ പത്താം നാള് അറുമുഖന്റെ മമ്മി അതായത് തായ,ഗോവിന്ദ ചെട്ടിയാര് ‘പോന്നുത്തായി‘ എന്നും അറുമുഖന് ‘തങ്കത്തായീ‘ എന്നും വിളിക്കാന് നേര്ച്ചയുണ്ടായിരുന്ന ആ തായ മുഖമടച്ച് കുളിമുറിയില് വീണതിന്റെ വേദന മാറും മുന്പേ അറുമുഖനെയും ഗോവിന്ദചെട്ടിയാരെയും ഒരേ പോലെ കണ്ണീര് കയത്തിലാക്കി ശ്വാസം വലി മതിയാക്കി ഈ ലോകത്തോട് വിട പറഞ്ഞു. പിന്നീട് അറുമുഖനെ വളര്ത്തി വലുതാക്കിയതും ഒരച്ഛന്റെയും അമ്മയുടെയും സ്നേഹം ഒരുമിച്ച് നല്കിയത് പ്രൊഡ്യൂസറായ ഗോവിന്ദ ചെട്ടിയാര് തന്നെയായിരുന്നു. ആ ഒരു ചോല്ലുവിളിയില് അറുമുഖന് വളര്ന്നത് പാതി അറുമുഖനായും പാതി അറുമുഖിയായും. ഒരു തരം രണ്ടും കെട്ട ജന്മം!മലയാള പദാവലിയിലെ പുതിയ പദപ്രകാരം “ചാന്ത്പൊട്ട്” എന്ന ആധുനിക നാമത്തിലും അറുമുഖന് അറിയപ്പെടാന് തുടങ്ങി.<br /><br />കുട്ടിക്കാലം മുതല്ക്കെ അറുമുഖന് തന്റെ ഇഷ്ട വിനോദമായ കല്ലുകളി, കൊച്ചന് കുത്തിക്കളി, വട്ട് കളി തുടങ്ങി ആസ്ഥാന കളികളില് ഏര്പ്പെടുമ്പോഴും സുപ്രസിദ്ധ ഭരതനാട്യ കുലപതി ശ്രീ കലാമണ്ഡലം ഗിരിജന് മാഷിന്റെ ശിക്ഷണത്തില് കുച്ചിപ്പുടി, മോഹിനിയാട്ടം തുടങ്ങീ കലകളും അഭ്യസിക്കാന് തുടങ്ങി.അങ്ങിനെ നമ്മുടെ അറുമുഖനും വളര്ന്ന് പന്തലിച്ച് കല്യാണപ്പരുവത്തില് എത്തി.<br /><br />കല്യാണ കമ്പോളത്തില് അറുമുഖന്റെ പ്ലസ് പോയന്റ് ആണായിട്ടും പെണ്ണായിട്ടും ഒരൊറ്റ സന്തതി, ഇഷ്ടം പോലെ സ്ഥാവര ജംഗമ വസ്തുക്കള്.പോരാത്തതിനു അമ്മായിയമ്മ നഹീ....<br />ഈ വിലയേറിയ കൊണകണങ്ങള് അറുമുഖന്റെ അറുബോറന് മോന്തയും, എഴാം തരത്തില് നിന്നുള്ള ബിരുദവും നാട്യശ്രീ പട്ടവും എല്ലാം വിസ്മ്രുതിയിലാകുന്നത് ഒരു കൂണ്ഠിതത്തോടെ മാത്രമേ അറുമുഖന് കാണാന് കഴിഞ്ഞുള്ളൂ. എങ്കിലും ഒരു പെണ്ണുകെട്ടിയാല് പേന് നോക്കിക്കൊടുക്കാന് സ്വന്തമായി ഒരു പേന് തല കിട്ടുമല്ലോ എന്ന സന്തോഷത്താല് അറുമുഖന് എല്ലാ വിഷമങ്ങളും മിണ്ങ്ങി മിണ്ങ്ങി കഴിച്ച് കൂട്ടി.അതു കൊണ്ട് നിറയെ പേനുള്ള തലയോട് കൂടിയ ഒരു ആണിനൊത്ത ശരീരമുള്ള ഒരു പെണ്ണ് വേണം എന്ന ഒരൊറ്റ നിര്ബന്ധം മാത്രമെ നമ്മുടെ അറുമുഖന് ഉണ്ടായിരുന്നുള്ളൂ.<br /><br />പൊന്നുത്തായിയുടെ ആക്സിഡെന്റല് ഡെത്തിനു ശേഷം,ഗോവിന്ദചെട്ടിയാര് തികച്ചും ഒരു ക്രോണിക് ബാച്ചിലറെ പോലെ ജീവിച്ചത്, ആണായും പെണ്ണായും ജനിച്ച തന്റെ ഏക പുത്രനുവേണ്ടിയാണെന്ന് ഒരോ ചിന്ന വീട്ടിലേയും ലവളുമാര് കല്യാണത്തിന് നിര്ബന്ധിച്ചാല് ലവളുമാരുടെ തലയില് തൊട്ട് സത്യം ചെയ്തു ചെയ്ത് ശിഷ്ട ജീവിതം തള്ളി നീക്കി മുന്നേറുകയായിരുന്നു. ഇനി തന്റെ അറുമുഖനെ ഒരു പെണ്ണു കെട്ടിച്ചാല് തന്റെ ഈ അവതാര ലക്ഷ്യം പൂര്ത്തീകരണമാകും എന്ന് ചെട്ടിയാര് ഉറച്ചു വിശ്വസിച്ചു. അതിന്റെ വെളിച്ചത്തില് ബ്രോക്കര് പളനി മുത്ത് തന്റെ കയ്യിലുള്ള ബ്ലാക്ക് & വൈറ്റ് പടങ്ങള് മുതല് കളര് ഡിജിറ്റല് പടങ്ങളില് തരുണീ മണികള് നാനാവിധ പോസുകളില് നില്ക്കുന്ന ഒരു അമൂല്യ ശേഖരവുമായി ചെട്ടിയാരെ തേടിയെത്തി.<br />“ദോ യിത് പാര്, എന്നാ അളക് എന്നാ മൂക്ക്, എന്നാ കണ്ണ്! എല്ലാം നല്ലാറ്ക്ക് ആണാല് ഒരു കാല് കൊഞ്ചം നീളം കമ്മി. തേവയില്ലാത്ത കാല് താനേ കമ്മി! അഡ്ജസ്റ്റ് പണ്ണലാമേ കണ്ണാ”<br /><br />“ഡേയ് പളനീ അന്ത മാതിരി പൊണ്ണ് വേണ്ടാ, ഫുള് ഫിറ്റിങ്ങ്സോട് കൂടി വല്ലതും ഉണ്ടെങ്കില് സൊല്ലെടാ മുത്ത്”<br />അച്ഛന് ചെട്ടിയാര് തനിക്കു വേണ്ടതായ മോഡല് പറഞ്ഞ് കൊടുക്കുന്നതു കേട്ട് അറുമുഖന് കാല് നഖം കൊണ്ട് നിലത്ത് കളം വരച്ചു.<br /><br />“ദോ ഇതു പാര്, തങ്കമാന പൊണ്ണ്, അമേരിക്കാവില് പെരിയ ഉദ്യോഗം, കല്യാണത്ത്ക്കപ്പുറം മാപ്ലയെ അമേരിക്കാവിലേക്ക് കൊണ്ട് പോറേംഗേ, പാര് കണ്ണാ നല്ലാ പാത്ത് സൊല്ല്”<br />പളനിമുത്ത് ഒരു പെണ്ണിന്റെ ഫോടൊ അറുമുഖന്റെ കയ്യില് കൊടുത്തു. അറുമുഖന്റെ കണ്ണുകള് തിളങ്ങി. അവളുടെ വലിയ തലയില്നിറയെ പേന് ഉണ്ടാകുമെന്ന് അറുമുഖന് സ്വപ്നം കണ്ടു. ഫോടോ അല്പ്പം നാണത്തോടെ തന്റെ പ്രൊഡ്യൂസര്ക്ക് നേരെ നീട്ടി. “പുന്നെല്ല് കണ്ട് ചിരിക്കുന്ന എലിയെ പോലെ’ ചിരിച്ച് നില്ക്കുന്ന അറുമുഖന്റെ സന്തോഷം കണ്ട് ഗോവിന്ദചെട്ടിയാര് ആ കേസ് ഫോര്വാര്ഡ് ചെയ്യാന് പളനിമുത്തുവിന് അഡ്വാന്സ് തുക സഹിതം കരാര് ഉറപ്പിച്ചു. അറുമുഖന് അമേരിക്കയിലേക്കു പോയാല് നാട്ടില് ഒരു കോഴിവിളയാട്ട് തന്നെ നടത്താം എന്ന് ക്രോണിക് ബാച്ചിലറായ ഗോവിന്ദചെട്ടിയാര് സ്വപ്നം കണ്ടു. അങ്ങിനെ അറുമുഖന്റെ കല്യാണം അമേരിക്കന് വധുവുമായി ഉറപ്പിച്ചു. കല്യാണത്തിനു രണ്ട് ദിവസം മുന്പ് വധു എത്തുമെന്നും കല്യാണവും തിരുവോണവും കഴിഞ്ഞ് നവവധു തിരിച്ച് പറക്കുമെന്നും, അറുമുഖന് പ്രസിഡന്റ് ഒബാമ ഒപ്പിട്ടു നല്കിയാല് ഉടന് വിസ അയക്കുമെന്നുമുള്ള കരാറിന്റെ വെളിച്ചത്തില് കല്യാണം നടത്താന് തീരുമാനിച്ചു. അറുമുഖനും ഇതൊക്കെ സമ്മതമായിരുന്നു, കാരണം അറുമുഖന്റെ കണക്കില് അഞ്ചു രാത്രിയും ആറ് പകലും തന്റെ ഭാര്യയുടെ പേന് നോക്കാന് സമയം കിട്ടുമല്ലോ എന്ന് മാത്രമേ ആ മരത്തലയന് ചിന്തിച്ചുള്ളൂ.<br /><br />അങ്ങിനെ കല്യാണം അതി ഗംഭീരമായിത്തന്നെ കഴിഞ്ഞു. അന്ന് രാത്രിയില് തന്നെ ശാന്തി മൂഹൂര്ത്തം ഉണ്ടെന്ന് അപ്പന് ചെട്ടിയാരോട് പറയാന് വേണ്ടി അറുമുഖന് ജ്യോത്സ്യന് ഒരു കണ്ണി പുകയില കൈക്കൂലിയായി കൊടുത്തു. അതിന് പ്രകാരം മണിയറയില് നാണം കുണുങ്ങി ഇരിക്കുകയായിരുന്നു അറുമുഖന്. കല്യാണപ്പെണ്ണിന് നട്ടില് വീടില്ലാത്തതിനാലും ഉള്ള വീട് അങ്ങ് അമേരിക്കാവിലായതിനാലും എല്ലാ ചടങ്ങുകളും ഗോവിന്ദചെട്ടിയാരുടെ വീട്ടില് വെച്ച് തന്നെയാണ് നടത്തിയത്. സമയം ഒരു ഒന്പത് ഒന്പതര ഒന്പതേ മുക്കാല് ആയപ്പോള് അറുമുഖന്റെ ഡാന്സ് മേറ്റ്സ് എല്ലാവരും ചേര്ന്ന് നവവധുവിനെ കുരവയിട്ടു മണിയറയിലേക്ക് പതുക്കെ കടത്തി നിര്ത്തി വാതിലടച്ചു. തന്റെ മാത്രം സ്വന്തമായ ഒരു പെണ്ണിനെ കണ്ടപ്പോള് അറുമുഖന് നാണകം വന്നു. കട്ടിലില് അനന്ദശയനത്തില് കിടന്ന അവന് തന്റെ നവവധുവിനെ തന്റെ അടുത്തേക്ക് ക്ഷണിച്ചു. മന്ദം മന്ദം നടന്നു വരുന്ന തന്റെ വധുവിന്റെ നടത്തത്തില് എന്തോ പന്തികേടുണ്ടെന്ന് അറുമുഖന് തോന്നി.അറുമുഖന് കട്ടിലില് നിന്നും എഴുന്നേറ്റ് നേരെ ‘പഞ്ചവര്ണ്ണ’ത്തിന്റെ അടുത്തേക്കു ചെന്നു,<br />“എന്നാ പഞ്ചവര്ണ്ണം എന്നാച്ച്? കാലില് എന്നാച്ച്?’<br />പഞ്ചവര്ണ്ണം നാണത്താല് മുഖം കുനിച്ച് കാല് നഖം കൊണ്ട് നിലത്ത് വരച്ചു.എങ്കിലും ആ കാലുകളൊന്ന് കാണുവാന് വേണ്ടി അറുമുഖന് തന്റെ ജീവിതത്തിലെ ആദ്യ സാഹസം കാണിച്ചു. അവന് പഞ്ചവര്ണ്ണത്തിന്റെ സാരി കാല്മുട്ടോളം പൊക്കി!<br />ആ കാഴ്ച്ച കണ്ട് അറുമുഖന് ഞെട്ടി! തന്റെ എല്ലാമെല്ലാമായ പഞ്ചവര്ണ്ണത്തിന്റെ കാലുകളില് രണ്ടിലും വലിയ രണ്ട് മന്തുകള്, മന്തെന്നു പറഞ്ഞാല് പെരു മന്ത്, ഇത്രയും മുന്തിയ മന്തുകള് ആ ദേശത്തൊന്നും അറുമുഖന് കണ്ടിട്ടില്ല. കാലുകളില് പയര്മണിപോലെയുള്ള മുഴകള്, കൂര്ക്കകള്,ചേമ്പിന് വിത്തുകള്, ഹൊ എന്തൊരു മന്ത്! ഇത് ചതിയാണ്, ബ്രോക്കര് പളനിമുത്തുവിന്റെ ചതി! അറുമുഖന് ആകെ ബേജാറിലായി.എങ്കിലും പഞ്ചവര്ണ്ണത്തിന്റെ തലയില് യാതൊരു വിധ മുഴകളും ഇല്ലാത്തതില് അവന് സന്തോഷിച്ചു. മാത്രമല്ല ഇക്കാര്യം പുറത്തു പറഞ്ഞാല് അറുമുഖനെ അമേരിക്കയിലേക്ക് കൊണ്ട് പോകില്ലയെന്നു പഞ്ചവര്ണ്ണം ഭീഷണിപ്പെടുത്തി!<br />അങ്ങിനെ രണ്ട് മൂന്നു നാള് അറുമുഖന് പഞ്ചവര്ണ്ണത്തിന്റെ പേന് മുട്ടി നാളുകള് കഴിച്ചു.അങ്ങിനെ തിരുവോണം വന്നെത്തി.ഈ തിരുവോണത്തിന് മരുമകള് വെച്ച് വിളമ്പണമെന്ന് ഗോവിന്ദചെട്ടിയാര് ഉത്തരവിറക്കി. അതിന് പ്രകാരം പഞ്ചവര്ണ്ണം അതി മാരകമായ ഒരു സദ്യയൊരുക്കി എല്ലാവരേയും ഉണ്ണാന് ക്ഷണിച്ചു.<br /><br />സദ്യ തിന്നാന് തയ്യാറായി വന്ന അറുമുഖനും അപ്പന് ഗോവിന്ദ ചെട്ടിയാരും ഒരോ വിഭവം വിളമ്പുമ്പോഴും ഞെട്ടിക്കോണ്ടിരുന്നു. കാരണം പഞ്ചവര്ണ്ണം ഉണ്ടാക്കിയത് ഒരു അമേരിക്കന് സദ്യയായിരുന്നു. ബ്രെഡ് ടോസ്റ്റും,അമേരിക്കന് ചോപ്സെയുമൊക്കെ ആ ഗ്രാമത്തില് തന്നെ ആദ്യമായിരുന്നു.ബര്ഗ്ഗറും സാന്റ്വിച്ചുകളും കണ്ട് രണ്ട് ചെട്ടിയാന്മാരും അന്തം വിട്ടിരുന്നു. എങ്കിലും വിശക്കുന്ന വയറിനെ പട്ടിണിക്കിടരുതല്ലോ എന്നോര്ത്ത് രണ്ട് പേരും അതെല്ലാം കുശാലായി തട്ടിവിട്ടു. പായസത്തിന് പകരം കിട്ടിയ ഫ്രൂട്ട് സലാഡ് അവര് ആര്ത്തിയോടെ അകത്താക്കി.അങ്ങിനെ ഒരു മോഡേണ് ഓണസദ്യ അവര് വിശാലമായി ആസ്വദിച്ചു.<br /><br />അല്പ്പം കഴിഞ്ഞപ്പോള് ഗോവിന്ദചെട്ടിയാര്ക്ക് വിളി വന്നു. പ്രകൃതിയുടെ അതി മാരകമായ വിളി.അധികം വൈകാതെ അറുമുഖനും വിളിവന്നു. അവര് മത്സരിച്ച് ഓട്ടപ്രദക്ഷിണം റൂമില് നിന്നും കക്കൂസിലേക്കും, തിരിച്ചും നടത്തിക്കൊണ്ടിരുന്നു. ഒടുവില് ക്ഷീണിതനായ ഗോവിന്ദ ചെട്ടിയാര് അറുമുഖനെ അടുത്ത് വിളിച്ച് കൊണ്ട് പറഞ്ഞു,<br /><br />“മകനേ നല്ലോരു ഓണമായിട്ട് അപ്പന് അകെയുള്ള ഓണക്കോടിയായ ഈ ട്രൌസറൊന്ന് ഇടാന് കൊതിയായെടാ!“<br /><br />“ഞാന് ആ മോഹം എപ്പൊഴെ ഉപേക്ഷിച്ചു അപ്പാ...”<br /><br /><span style="font-weight: bold;">ഗുണപാഠം</span>: ഓണത്തിന് നാടന് സദ്യ കഴിക്കുക, മോഡേണ് സദ്യ വേണ്ട കാരണം ബാക്ടീരിയ അല്ല! ഒരു പക്ഷേ നിങ്ങളും ട്രൌസറിടാന് കൊതിച്ചാലോ??<br /><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-weight: bold;">ഏല്ലാവര്ക്കും</span><span style="font-weight: bold;"> </span><span style="font-weight: bold;">എന്റെ</span><span style="font-weight: bold;"> </span><span style="font-weight: bold;">ഹൃദയം</span><span style="font-weight: bold;"> </span><span style="font-weight: bold;">നിറഞ്ഞ</span><span style="font-weight: bold;"> </span><span style="font-weight: bold;">ഓണാശംസകള്</span><span style="font-weight: bold;"> </span><span style="font-weight: bold;">നേരുന്നു</span><span style="font-weight: bold;">!</span><br /></div><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sp0a37R8qYI/AAAAAAAAAF8/tfcVgYxW4y0/s1600-h/Onasadya.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 124px; height: 103px;" src="http://3.bp.blogspot.com/_vi_q0fXnCn0/Sp0a37R8qYI/AAAAAAAAAF8/tfcVgYxW4y0/s400/Onasadya.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5376483078258338178" border="0" /></a><span style="font-size:78%;"><br /><span style="font-style: italic;">photo curtsy:google</span></span>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-26583419124978434612009-07-22T22:55:00.015+04:002009-07-23T00:24:37.138+04:00ചെറായിയിലേക്കുള്ള അവസാനത്തെ വണ്ടി!<span style="color: rgb(0, 0, 0);">പ്രിയമുള്ളവരേ,<br />കാപ്പിലാന്റെ തോന്ന്യാശ്രമത്തിലെ അവസാന റൌണ്ട് കഥാമത്സരത്തില് വോട്ടെടുപ്പ് <span>ഇല്ലാത്തതിനാല് </span>ഈ കഥയുടെ സമ്മാനത്തുകയോ സ്ഥാനമോ അറിഞ്ഞില്ല. അതിനാല് അഭിപ്രായം അറിയിക്കാനായി വിനയപൂര്വ്വം നിങ്ങളെ <span></span></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">ഏ</span></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"><span>ല്പ്പിക്കുന്നു</span>. നിങ്ങളുടെ വിലയേറിയ അഭിപ്രായങ്ങള് അറിയിക്കുമല്ലോ. </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"><br /><br /><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">മത്സരത്തിനു</span><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;"> </span><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">നല്കിയ</span><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;"> </span><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">കഥാ</span><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;"> </span><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">സന്ദര്ഭം</span><span style="font-weight: bold; color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">!</span><br /><br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">ഓടനാവട്ടത്തെ</span><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;"> ബി ബിസി കമ്പനി അഥവാ ബഹുജന ബഡായി കമ്പനിയായ കുഞ്ഞന്സ് ചായക്കടയില് കച്ചവടം കഴിഞ്ഞ് വിശ്രമിക്കുന്ന കുഞ്ഞന് നായരും ,കമ്പനി സ്ഥിരാഗംങ്ങളായ അഞ്ചുപേരും ചേര്ന്ന് ഒരു ഗൂഡാലോചന നടത്തുകയായിരുന്നു.</span><br /><span style="color: rgb(255, 255, 255); font-style: italic;"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">"</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">സന്തോഷ്</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">മാധവന്</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">വരെ</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">തറപറ്റി</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">.. </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">പിന്നെയാ</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">ഈ</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">വെറ്റിലസിദ്ധന്</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">.. </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">മൊത്തം</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">തട്ടീപ്പാണെന്നേ</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">..</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">ഇത്</span> <span style="color: rgb(0, 0, 0);">പറഞ്ഞാലൊരുത്തനും</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">മനസിലാകത്തില്ല</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">."</span></span><br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">മേപ്പടി ബഡായി കമ്പനിയിലെ ആറ് സ്ഥിരാംഗങ്ങളില് ഒരാളായ കേണല് ചന്ദ്രന് നായര് ചര്ച്ചയ്ക്ക് ചൂട് പകര്ന്നു.</span><br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">നാട്ടില് അടുത്തിടെ അവതരിച്ച “വെറ്റിലസിദ്ധന്” എന്ന പേരില് പേരെടുത്തുകൊണ്ടിരിക്കുന്ന സിദ്ധനാണ് ഇന്നീ ഗൂഡാലോചനക്ക് കാരണഹേതുവായ മുഖ്യകഥാപാത്രം.തന്നെ കാണാന് വരുന്ന ഭക്തജനങ്ങളുടെ പൂര്വ്വചരിത്രത്തിലെ പ്രസക്ത ഭാഗങ്ങള് വിളിച്ച് പറഞ്ഞ് അവരെ ആശ്ചര്യപ്പെടുത്തുന്നത് സിദ്ധന്റെ വിനോദമായിരുന്നു.</span><br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">കേണല് നായര്ക്ക് നിമിഷത്തിന്റെ വ്യത്യാസത്തില് പിറന്ന തന്റെ ഇരട്ടസഹോദരനായ സുകുമാരനുമായി ഇത്തിരി അതിര്ത്തിപ്രശ്നം ഉണ്ടായിരുന്നു. സഹോദരന്മാരുടെ പരസ്പര വിദ്വേഷത്തിനു കാരണക്കാരനായിത്തീര്ന്നത് ഇരുവരുടെയും പുരയിടത്തിന്റെ അതിര്ത്തിയില് അങ്ങോട്ടോ ഇങ്ങോട്ടോയെന്നറിയാതെ മുളച്ചു വന്ന ഒരു വരിക്കപ്ലാവാണ് . ഒരാള്ക്ക് ഒറ്റയ്ക്ക് ചുറ്റിപിടിക്കാനാകാത്ത വണ്ണം വളര്ന്നുവന്ന വരിക്കപ്ലാവ് തന്റെ പറമ്പിലാണ് നില്ക്കുന്നതെന്നും അത് താന് വെട്ടി ഉരുപ്പടി പണിയുമെന്ന കേണലിന്റെ വാദത്തിനെതിരെ “വെട്ടിയാല് ആ കൈവെട്ടുമെന്ന് ” എതിര്വാദവുമായി സുകുമാരന് രംഗത്തു വന്നു. എന്നാല് പട്ടണത്തില് സ്ഥിരതാമസമാക്കിയിരിക്കുന്ന സുകുമാരന് , താന് തടിവെട്ടുന്ന സന്ദര്ഭം അറിഞ്ഞ് വരുമ്പൊഴേക്കും തടികടത്താമെന്ന ലക്ഷ്യത്തില് , കേണല് മരം മുറിക്കാനുള്ള ഏര്പ്പാട് ചെയ്തിരുന്നതാണ്. ഇവിടെയാണ് സിദ്ധന് സുകുമാരനെ സഹായിക്കാന് എത്തിയത് . സിദ്ധന് ജപിച്ചു കൊടുത്ത മഞ്ഞതുണി സുകുമാരന് വരിക്കപ്ലാവില് ചുറ്റികെട്ടുകയും പ്ലാവ് വെട്ടുന്നവന്റെ തലപൊട്ടിതെറിക്കുമെന്ന സിദ്ധന്റെ പ്രവചനം പരസ്യമായി പ്രഖ്യാപിക്കുകയും കൂടി ചെയ്തപ്പോള് തടിവെട്ടാന് പുരോഗമനവാദികള് പോലും മുന്നോട്ട് വരാതെയായി.</span><br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">ഗള്ഫില് സുലൈമാനി ഓപ്പറേറ്റര് എന്ന വൈദഗ്ധ്യമേറിയ ജോലി ചെയ്ത് റിട്ടയര് ചെയ്ത കുഞ്ഞഹമ്മദാണ് ആറംഗ സംഘത്തിലെ മറ്റൊരാള്. ഏത് കാര്യത്തിനും ഗള്ഫിനെ അനുകരിക്കാന് ശ്രമിക്കുന്ന കുഞ്ഞഹമ്മദ് “ഗള്ഫിലില്ലാത്ത ഒരേര്പ്പാടാണ് സിദ്ധന്റെ പണി” എന്ന ഒറ്റകാരണത്താലാണ് ഈ ഗൂഡാലോചനകമ്മിറ്റിയില് പങ്കെടുക്കുന്നത്. കഴിഞ്ഞ പഞ്ഞ്ചായത്ത് തിരഞ്ഞെടുപ്പില് ഇഞ്ചോടിഞ്ച് പോരാടി വെറും 300 വോട്ടിന് തന്നെ കറിയാച്ചന് തന്നെ തറപറ്റിച്ചത് സിദ്ധന് ഓതി കൊടുത്ത തകിടൊന്നു കൊണ്ട് മാത്രമാണെന്ന് നാട്ടുകാര് പറയുമ്പോഴും,പരസ്യമായി അത് സമ്മതിക്കാന് തന്റെ പ്രത്യയശാസ്ത്രം അനുവദിക്കാത്തതുകൊണ്ട് മാത്രം തയ്യാറാവാത്ത സഖാവ് ഗോപാലനാണ് ഈ ഗൂഡാലോചനകമ്മിറ്റിയിലെ നാലാമന്. തെങ്ങുകയറ്റക്കാരന് പാക്കരനും പിന്നെ ചായക്കടയോട് ചേര്ന്ന് തയ്യല്ക്കട നടത്തുന്ന ബേബിച്ചായനുമാണ് സംഘത്തിലെ മറ്റംഗങ്ങള്.</span><br /><span style="color: rgb(0, 0, 0); font-style: italic;">സിദ്ധന് പ്ലാവില് ജപിച്ചു കെട്ടിയ മഞ്ഞ തുണി വകവെയ്ക്കാതെ പ്ലാവ് മുറിച്ച് മാറ്റിയാല് ,സിദ്ധന്റെ സകല തന്ത്രങ്ങളും പൊളിയാണെന്ന് നാട്ടുകാരെ കൊണ്ട് പറയിക്കാന് കഴിയുമെന്ന സഖാവ് ഗോപാലന്റെ അഭിപ്രായത്തിന് പിന്തുണയുമായി എന്തുകൊണ്ടോ , ആരും മുന്നോട്ട് വന്നില്ല</span></span><br /><span style="color: rgb(255, 255, 255);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">----</span><br /><br /><span style="color: rgb(0, 0, 0);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">ഓടനാവട്ടത്തെ</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">ബി</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span>ബി സി യിലേക്ക് ഞാന് നിങ്ങളെ ക്ഷണിക്കുന്നു. എനിക്കിവിടെ പ്രത്യേകിച്ച് കാര്യമൊന്നും ഇല്ല. എങ്കിലും ഇവരില് നിന്നും വീണു കിട്ടുന്ന നുറുങ്ങുകള് എന്റെ ബ്ലോഗില് ഒരു പോസ്റ്റായി ഇടാമല്ലോ എന്നാ അത്യാഗ്രത്താലാണ് ഞാന് ഈ ബി ബി സി യുടെ അടുത്ത് ചുറ്റിപ്പറ്റി നില്ക്കുന്നത്. നാട്ടിന്പുറത്തെ ഒരു ചായക്കടയുടെ എല്ലാ ലക്ഷണക്കേടും ഉള്ള ഒരു കൊച്ചു റ്റീ ഷോപ്പിന്റെ പ്രൊപ്രൈറ്റര് കം ചായ മാഷാണ് കുഞ്ഞന്സ്. ആയ കാലത്ത് കടയിലേക്ക് പാല് കൊണ്ടുവരാറുള്ള ദാക്ഷായണിയുടെ കണക്ക് കൂട്ടലുകള് തെറ്റിയപ്പോള് നാട്ടുകാര് ചേര്ന്ന് കുഞ്ഞനെ കയ്യോടെ ദാക്ഷായണിയുടെ തൊഴുത്തില് കെട്ടി.എന്ന് പറഞ്ഞാല് കല്യാണം കഴിപ്പിച്ചു എന്ന്. കുഞ്ഞനെ സംബന്ധിച്ച് രണ്ടും ഒന്ന് തന്നെ. സ്ത്രീധനമായി കിട്ടിയ രണ്ടു എരുമകളുമായി,ക്ഷമിക്കണം അത് നാട്ടുകാര് അസൂയ കൊണ്ട് പറയുന്നതാ!,ഒരു എരുമയും പിന്നെ ദാക്ഷായണിയുമായും ഈ ചായപ്പീടികയുടെ പടികള് കയറി വരുമ്പോള് കുഞ്ഞന് ഒരുപാട് സ്വപ്നങ്ങള് നെയ്തിരുന്നു.ദിവസവും </span></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">അഞ്ചി</span><span style="color: rgb(255, 255, 255);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">ടങ്ങഴി പാലുമായി വരാറുള്ള ദാക്ഷായണിയുടെ ഇനിയുള്ള പാല് മുഴുവന് തനിക്ക് ഫ്രീയാണല്ലോ എന്ന് കുഞ്ഞന് നായര് ആനന്ദം കൊണ്ടു. ആദ്യ രാത്രികള് നേരത്തെ കഴിഞ്ഞിരുന്നതിനാല് കടയിലെ ബാക്കിയായ പാല് പകുതി വീതം കുടിക്കാന് നില്ക്കാതെ കുഞ്ഞന് അത് മോരുണ്ടാക്കാന് ഒഴിച്ച് വെച്ചു. ദാക്ഷായണിയെയും എരുമയെയും സ്വന്തമാക്കിയ കുഞ്ഞന് ആ രാത്രി മതിവരുവോളം ആര്മ്മാദിച്ചു. തൌട് തിന്നുന്ന എരുമ കെ എസ് കാലിത്തീറ്റ കണ്ട പോലെ ഒരു ഒന്നൊന്നര ആര്മ്മാദം.പക്ഷെ രാവിലെ എഴുനേറ്റു തൊഴുത്തിലേക്ക് നോക്കിയ കുഞ്ഞന് ആദ്യമൊന്നു ഞെട്ടി,പിന്നെ എരുമയെയും ദാക്ഷായണിയെയും മാറി മാറി നോക്കി.<br />എങ്ങിനെ ഞെക്കിപ്പിഴിഞ്ഞെടുത്തിട്ടും മൂന്നു ഇടങ്ങാഴി പാലില് ഒരു തുള്ളി കൂടുന്നില്ല. ദേഷ്യം വന്ന കുഞ്ഞന് ദാക്ഷായണിയുടെ നേരെ അലറിയടുത്തു, ദാക്ഷായണിയുടെ കടുപ്പിച്ച നോട്ടം കണ്ടപ്പോള് കുഞ്ഞന്റെ അലര്ച്ചയുടെ രണ്ടാം പാതി ഒരു കരച്ചിലായി മാറി. മൂന്നിടങ്ങഴി പാലില് രണ്ടിടങ്ങാഴി വെള്ളമായിരുന്നു എന്നാ സത്യം ഒരു നെടുവീര്പ്പോടെ അന്ന് മനസ്സിലാക്കിയ കുഞ്ഞന് പിന്നീട് ദാക്ഷായണിയോടു ഇത് വരെ പാലിന്റെ കണക്കെന്നല്ല ഒരു കാര്യവും ചോദിച്ചിട്ടില്ല. പിന്നീട് എല്ലാം കുഞ്ഞന് അനുസരിക്കുകയായിരുന്നു. എങ്കിലും ദാക്ഷായണി ഇല്ലാത്ത നേരത്ത് കുഞ്ഞന് കടയിലെ മെയിന് മോഡറേറ്ററാണ്, എന്തും ചര്ച്ച ചെയ്യും...അപ്പോള് ആ നിന്ന് ചായ ആറ്റുന്നതാണ് കഥാപാത്രം നമ്പര് വണ്്. കുഞ്ഞന് </span></span><br /><span style="color: rgb(255, 255, 255);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);"><br />ബാക്കിയുള്ളവരെ നമുക്ക് വഴിയെ പരിചയപ്പെടാം. എന്നാല് നമുക്ക് അവരുടെ ഗൂഡാലോചനയിലേക്ക് ഒന്ന് എത്തി നോക്കാം.<br /><br />"യൂ നോ ഇന്ത്യാ പാക്ക് യുദ്ധ സമയത്ത് ഇതുപോലെ ഒരു പ്രതിസന്ധി ഗട്ടമുണ്ടായിരുന്നു."<br /><br />കുഞ്ഞന്:എന്ത് പ്ലാവിന്മേ മഞ്ഞത്തുണി കെട്ടിയതോ?<br /><br />കേണല്: നോ നോ ഒരു തീരുമാനം എടുക്കാന് കഴിയാതെ എന്റെ സീനിയര് ഓഫീസര് കുഴങ്ങിയ ആ സന്ദര്ഭം ഹോ ഭയാനകം....<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: അല്ല നായരെ എന്താ ഈ ഇന്ത്യാ പാക് യുദ്ധം?<br /><br />കേണല്: യൂ നോ വെന് ഐ വാസ് ഇന് ഡെറാഢൂണ്....ഇന്ത്യയില് നിന്നും ചൈനയിലേക്ക് ഒരു ലോറി നിറയെ പാക്ക് കയറ്റിപ്പോയിരുന്നു.ചൈനയിലേക്ക് പാക്ക് കയറ്റിപ്പോയ ആ ലോറിയെ ചൊല്ലി ഉടലെടുത്ത ഒരു പ്രശ്നമാണ് പിന്നീട് ഇന്ത്യാ പാക്ക് യുദ്ധമായത്. ഞാനന്ന് അടുക്കളയിലായത് കൊണ്ട് ഛെ അല്ല അണ്ടര് ഗ്രൌണ്ട് ട്രെന്ചിലായത് കൊണ്ട് രക്ഷപ്പെട്ടു.<br /><br />കുഞ്ഞന്: നായരെ ഇങ്ങടെ ബഡായി നിര്ത്തിന് ഇവിടത്തെ പ്രശ്നം ആ സിദ്ധനാ.അവനെ തുരത്താനൊരു വഴി ആലോചിക്കൂ..<br /><br />കേണല്: ആദ്യം എന്റെ പ്ലാവ് എന്നിട്ട് മതി സിദ്ധന്.<br /><br />ബേബിച്ചായന്:ഒരാള് ഒരു ഷര്ട്ടടിക്കാന് തന്നാല് ബാക്കി തുണി കൊണ്ട് നമ്മടെ കുട്ടിക്ക് ഒരു ഷര്ട്ടടിച്ചാ എന്താ കൊഴപ്പം?<br /><br />കുഞ്ഞന് : അന്റെ സ്വഭാവം ഇപ്പൊ ഇവിടെ വിളിച്ചു പറയാന് കാര്യം?<br /><br />ബേബി: ഒരു ചര്ച്ചയല്ലേ എന്റെ വകയായിട്ട് എന്തെങ്കിലുമൊക്കെ പറയണ്ടേ.അതോണ്ടാ.<br /><br />പാക്കരന്: നിങ്ങടെ അനിയനെ ഒരു സ്വകാര്യം പറയാന് ഒരു തെങ്ങിന്റെ ചോട്ടിലേക്ക് വിളിക്ക്, നല്ല മുഴുത്തൊരു കൊല വെട്ടി തലേല്ക്ക് ഇടുന്ന കാര്യം ഞാന് ഏറ്റു, എന്താ.<br /><br /><br />കേണല്: അത് വേണ്ട പാക്കരാ. നമുക്കാ വെറ്റിലയെ നാട് കടത്തിയാ ധൈര്യമായി പ്ലാവങ്ങോട്ടു വെട്ടാം,അതിനുള്ള വഴി ഉണ്ടാക്കൂ..<br /><br />സഖാവ്: വളരെ വ്യക്തമായി പറഞ്ഞാല് ഈ ഗൂടോത്രത്തിലും ദൈവത്തിലുമോന്നും ഞങ്ങള് ഈ സഖാക്കള്ക്ക് ഒരു വിസ്വാസോം ഇല്ലെടോ.പിന്നെ ആപത്തു വരുമ്പോള് വല്ലപ്പോഴും ദൈവത്തെ വിളിച്ചാല് പാര്ട്ടീന്നു പുറത്തൊന്നും പോകില്ലന്നെ, എന്നാലും ഈ പ്ലാവിനെ എസ് എന് ഡീപ്പീല് എടുത്തപോലെയായല്ലോ,മഞ്ഞയല്ലേ പുതപ്പിച്ചിരിക്കുന്നത്!<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: ഗള്ഫില് ഈ വക ഒരു ജാഹിലുകളും ഇല്ലായിരുന്നുട്ടോ. എന്ത് തങ്കപ്പെട്ട ആള്ക്കാരാ അവിടെ.ഇത്തിരി പാര വെക്കും എന്നല്ലാണ്ട് വേറെ ഒരു കൊയപ്പോം ഇല്ല. ഇപ്പൊ ഒരാളുടെ പേഴ്സ് പോയി എന്ന് വെക്കുക, അവിടെക്കിടക്കും.<br /><br />കുഞ്ഞന്: പെഴ്സവിടെ കിടക്ക്വോ?<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: ശൈയ്ത്താനെ പേഴ്സ് ആണുങ്ങള് കൊണ്ടോവും.പെഴ്സിന്റെ ഉടമസ്ഥന് അവിടെ കിടക്കും! പേഴ്സിലെ കായീം കാര്ഡൊക്കെ പോയാല് ഓനെവിടെ പോകാന്? ഓനവിടെ കിടക്കും.<br /><br />പാക്കരന്: അപ്പൊ അവിടെ കള്ളനെ പിടിക്കാന് പോലീസും പോലീസ് നായയുമോന്നും ഇല്ലേ?<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: നായ ഈ അറബ്യോള്ക്ക് ഹറാമല്ലേ അതിനു പകരം പോലീസ് ഒട്ടകമാണ്,പോലീസ് ഒട്ടകം.<br /><br />കേണല്: ഈ ഒട്ടകം നായ്ക്കളെ പോലെ മണം പിടിക്ക്യോ കുഞ്ഞമ്മദേ, നിങ്ങടെ മസാല ഇത്തിരി കൂടുന്നുണ്ട്...<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: എടൊ ഈ ഒട്ടകം വല്യ വല്യ കുന്നിന്റെ പുറത്തൊക്കെ കേറി നിന്ന് നോക്കുമ്പോ കള്ളനെ കാണാലോ. അങ്ങനെ പോലീസ് പോയി പിടിക്കും.<br /><br />കുഞ്ഞന്: വല്ലാത്ത നാട് തന്നെ.അതവിടെ നിക്കട്ടെ നമുക്ക് ഈ സിദ്ധനെ ഒരു ഇരുട്ടടി അടിച്ചാലോ? അല്ലെങ്കില് അവന്റെ തരികിട പൊളിക്കുന്ന വല്ല നമ്പരും ഇറക്കണം.<br /><br />ബേബി: ഞാനൊരു കാര്യം പറയാം. നാട്ടുകാരെ മുഴുവന് കൂട്ടീട്ടു നമ്മുടെ ഓടനാവട്ടം ഓമനേടെ മകന്റെ അച്ഛന് ആരാന്നു ആ സിദ്ധനെക്കൊണ്ട് പറയിച്ചാലോ? ഓമനക്ക് തന്നെ അറിയാത്ത കാര്യം ആ സിദ്ധന് പറയുമോ എന്ന് നോക്കാലോ? ഏത്?<br /><br />കുഞ്ഞന്: അത് വേണ്ട അത് ശരിയാവില്ലാ.<br /><br />കേണല്: അതെന്താ ശരിയാവാത്തെ. ഓമനേടെ സ്വഭാവം വെച്ച് ആരാന്നു സിദ്ധനല്ല അവന്റെ അപ്പന് വിചാരിച്ചാല് നടക്കില്ല പിന്നെയല്ലേ.<br /><br />കുഞ്ഞന്: അത് വേണ്ട എന്നല്ലേ പറഞ്ഞത്, വേറെ വഴി വല്ലതും നോക്കാം...<br /><br />സഖാവ്: എന്റെ ഒളിവുകാല ജീവിതം, ഐ മീന് അണ്ടര്ഗ്രോണ്ട് ജീവിതത്തില് ഓമനയുടെ വീടിനടുത്ത് കൂടെ രാത്രി പോയി എന്നല്ലാതെ ഞാന് അവിടെ ഒളിച്ചിട്ടെയില്ലാ.അത് കൊണ്ട് എനിക്ക് പേടിയില്ല, കുഞ്ഞാ അത് മതിയെടോ നമുക്ക് അതില് സിദ്ധനെ പൂട്ടാം.<br /><br />കുഞ്ഞന്: എടാ ദ്രോഹികളെ ! ആ സിദ്ധന് എന്റെ പേരെങ്ങാനും വിളിച്ചു പറഞ്ഞാല്...<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: എടാ കള്ളക്കുഞ്ഞാ...<br /><br />ആ വിളിയോടെ ചര്ച്ച അല്പ്പ നേരത്തിനു നിശ്ശബ്ദമായി.<br /><br />ഈ ഗൂഡാലോചന എങ്ങും ചെന്നെത്തില്ലാ എന്ന് എനിക്ക് മനസ്സിലായി ഞാന് പതുക്കെ ചായക്കടയുടെ ഉള്ളില് കയറി.<br /><br />ഞാന്: ചേട്ടാ ഒരു ചായ.മധുരത്തില് ആയിക്കോട്ടെ". എന്നിട്ട് മെല്ലെ കുഞ്ഞഹമ്മദിക്കാനെ നോക്കി.<br /><br />"നിങ്ങള് അബുദാബീല് ഉണ്ടായിരുന്ന ആളല്ലേ"<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: അതെ മോനെ ഇജ്ജ് ഇന്നേ കണ്ടിട്ടുണ്ടാ..ഇജ്ജിങ്ങഡ് വന്നെ ഒരു സൊകാര്യം ചോയിക്കട്ടെ"<br /><br />ഇതും പറഞ്ഞു കുഞ്ഞഹമ്മദിക്ക എന്നെ കടയുടെ ഒരു മൂലയിലേക്ക് കൂട്ടിക്കൊണ്ടുപോയി ശബ്ദം താഴ്ത്തി പറഞ്ഞു.<br />" അതേയ് ഞാന് പണ്ട് ഗള്ഫില് ഉണ്ടായിരുന്നത് നേരാ പക്ഷെ അവിടെ എന്തായിരുന്നു പണി എന്നാ വിവരം മാത്രം ഇജ്ജ് ഇവിടെ പറയരുത്. സുലൈമാനി ഓപ്പറേറ്റര് എന്നാ ഭയങ്കര ജോലിയായിരുന്നു എനിക്ക് എന്നാ ഞാന് കാച്ചിയിരിക്കുന്നത് ,അത് പൊളിക്കരുത്, ചായടെ കായി ഞാന് കൊടുത്തോളാം..ഏത്?<br /><br />ഞാന് ചിരിച്ചു കൊണ്ട് സമ്മതിച്ചു.കുഞ്ഞഹമ്മദിക്ക അതിലേറെ സന്തോഷിച്ചു, എന്നിട്ട് അവരോടായി പറഞ്ഞു.'കണ്ടോ എന്റെ ഒരു ചങ്ങായിടെ മകനാ, ഓന് എന്നെ കാണാന് ബന്നതാ"<br /><br />സഖാവ്: വല്ല അറബിപ്പോലീസുമാണോ കോയാ?<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: അത് ഞമ്മക്കിട്ടു താങ്ങീതാണല്ലോ സഖാവേ. ഇങ്ങള് തന്നെ ശോയിക്കീന്.<br /><br />കുഞ്ഞന് ചായ ഗ്ലാസ്സ് എന്റെ മുന്നില് വെച്ച് കൊണ്ട്: നിങ്ങളേതാ ഇതിനു മുമ്പ് ഇവിടെ കണ്ടിട്ടില്ലാലോ?<br /><br />ഞാന്: ഞാനൊരു ബ്ലോഗറാ,പടം പിടിക്കാനും കഥ എഴുതാനുമൊക്കെ കറങ്ങി നടക്കുന്ന കൂട്ടത്തില് ഇവിടെയും വന്നെന്നു മാത്രം.<br /><br />ബേബിച്ചായന് വളരെ പതുക്കെ കുഞ്ഞമ്മദിനോട്: അല്ല മൂപ്പരെ എന്താ ഈ പറഞ്ഞ സാധനം,ബ്ലോഗര്?<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: ഞാന് ഗള്ഫിലുള്ളപ്പോഴൊന്നും അങ്ങിനെ ഒരു സാധനം കേട്ടിട്ടില്ലാന്നെ എന്തോ മുന്തിയ ഇനമാ..ആ കാമറയൊക്കെ കണ്ടില്ലേ...<br /><br />ഞാന്: എന്താ ഒരു സ്വകാര്യം? ഞാനും കൂടി കേള്ക്കട്ടെ?<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: ഒന്നൂല്യാന്നെ, ഒരു വെറ്റില സിദ്ധന് വന്നിട്ട് ഞമ്മളെ ആകെ ബേജാറാക്കിക്കൊണ്ടിരിക്ക്യല്ലേ. ഓനെ ഈ നാട്ടീന്നു കെട്ട് കെട്ടിക്കണം.അതിനൊരു വളഞ്ഞ വഴി ആലോയിച്ചോണ്ടിരിക്കുവാ..<br /><br />ഞാന്: ആഹാ അത്രയേ ഉള്ളോ കാര്യം? സിദ്ധനെ ഞാന് ഓടിച്ചു തരാം,പകരംനിങ്ങള് എന്ത് തരും?<br /><br />കേണല്: എന്റെ പൊന്നു മോനെ എന്ത് വേണമെന്ന് പറ. പൊട്ടാത്ത ബോംബ് വേണോ? എ കെ 47 വേണോ? കാശ് വേണോ? പറ..ആ സിദ്ധനെ ഓടിച്ചാല് ഞങ്ങള് എന്തും ചെയ്യും.<br /><br />ഞാന്: അയ്യോ എനിക്കതൊന്നും വേണ്ട.എനിക്ക് നിങ്ങടെ നാട് വളരെ ഇഷ്ടമായി.കുറച്ചു ഫോട്ടോ എടുക്കാന് എന്നെയൊന്നു ഇവിടുത്തെ എല്ലാ സ്ഥലങ്ങളും ഒന്ന് കാണിച്ചു തന്നാല് മതി.<br /><br />പാക്കരന്: അത്രയേ ഉള്ളോ? ഞാന് ഒരു കുടം തെങ്ങിന് കള്ളെങ്കിലും ചോദിക്കുമെന്ന് പ്രതീക്ഷിച്ചു.<br /><br />ഞാന്: അതോക്കെ ഒന്നു അന്തി മയങ്ങട്ടെ എന്റെ പാക്കരാ.സിദ്ധനെ നമുക്ക് കുതന്ത്രം കൊണ്ട് നേരിടണം.മുള്ളിനെ മുള്ള് കൊണ്ട് എടുക്കുന്നത് പോലെ. നമ്മള് സിദ്ധന് കളിച്ച കളി തിരിച്ചു കളിക്കണം.<br />എല്ലാവരുടെ മുഖത്തും ആകാംക്ഷ ഞാന് ശ്രദ്ധിച്ചു. എല്ലാവരും എന്റെയടുത്തേക്ക് കുതന്ത്രം കേള്ക്കാന് നിശ്ശബ്ദരായി നിന്നു. ഞാന് ഒരു ചാണക്യനെപ്പോലെ കുതന്ത്രങ്ങളിലേക്ക് കടന്നു.<br /><br />ഞാന്: നമുക്കൊരു ഭ്രാന്തനെ സിദ്ധനെതിരായി ഇറക്കാം, അതിനു രൂപം കൊണ്ട് പാക്കരന് മതിയാകും. ഭ്രാന്തന് എന്ത് ബസ്സും കാറും? ഭ്രാന്തന് എന്തും ചെയ്യാം ആരും സംശയിക്കില്ല. പാക്കരനാകുമ്പോള് തെങ്ങില് നിന്നും വീണിട്ടു സംഭവിച്ചതാണ് എന്നൊരു പബ്ലിസിറ്റിയും കൊടുക്കാം."<br /><br />എല്ലാവരുടെ മുഖത്തും ആശ്വാസ ഭാവവും പുഞ്ചിരിയും വന്നു തുടങ്ങി ഞാന് തുടര്ന്നു,ഭ്രാന്തഭിനയിക്കുന്ന പാക്കരന് നേരെ പ്ലാവിലെ തുണി പറിച്ചു തലയില് കെട്ടണം, അതിനു ശേഷം വെട്ടുകത്തിയും നീട്ടിപ്പിടിച്ചു കൊണ്ട് സിദ്ധന്റെ വീട്ടിലേക്കു ചെല്ലുക. പിന്നെ ജീവനുണ്ടെങ്കില് സിദ്ധന് അവിടെ നില്ക്ക്വോ? അയാള് ജീവനില് കൊതിയുണ്ടെങ്കില് നാട് വിട്ടോടില്ലേ?<br /><br />പാക്കരന്: അല്ലാ ആ തുണി പറിച്ചാല് തലമണ്ട പൊട്ടിത്തെറിക്കുമെന്നല്ലേ സിദ്ധന് പറഞ്ഞിരിക്കുന്നത്?<br /><br />ഞാന്: പാക്കരാ, അതിനുള്ള കൂടോത്രം ഞാന് പറഞ്ഞുതരാം.എന്താ പോരെ?<br /><br />പാക്കരന്: പിന്നെ എനിക്കെന്തു പേടി? അത് ഞാന് ഏറ്റൂ...<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: അരേ വാ, അന്റെ തല നിറച്ചും ബുദ്ധിയാണല്ലോ എന്റെ പൊന്നും കട്ടേ. അന്നേ ഞമ്മക്ക് പെരുത്തു ഇഷ്ടായെക്കുന്നു. ഇജ്ജ് ബരീന് ഇന്ന് ഞമ്മന്റെ പെരേല് അനക്ക് കോയി ബിരിയാണി.<br /><br />കേണല്: മോനെ നീ വന്നില്ലായിരുന്നെങ്കില് ഞങ്ങള് വല്ല അബദ്ധത്തിലും ചെന്ന് ചാടിയേനെ.<br /><br />കുഞ്ഞന്: ആശ്വാസമായി ഭഗവതീ..ഒരു ചായേം കൂടി എടുക്കട്ടെ.<br /><br />ബേബി: ഭഗവതിക്ക് ചായേ? വേണേല് എനിക്കൊരെണ്ണം എടുത്തോ.<br /><br />സഖാവ്: ഓരോ പരിപ്പ് വടേം പോരട്ടെ. ഈ നിസ്സാര പ്രശ്നമല്ലേ നമ്മള് പീബീലെന്ന പോലെ ചര്ച്ച ചെയ്തത്.ഹോ ഈ ബ്ലോഗര് എന്നത് ഒരു സാമ്രാജ്യത്വ ശക്തിയൊന്നും അല്ലല്ലോ അല്ലെ?<br /><br />കുഞ്ഞമ്മദ്: എന്തായാലും മനുഷ്യനെ ഇടങ്ങേറാക്കിണ ഹലാക്കുകളല്ലാന്നു ഞമ്മക്ക് പുടികിട്ടീ..<br /><br />എല്ലാവരും സന്തോഷത്താല് ചിരിച്ചു. അവര് എന്നെ സ്നേഹം കൊണ്ട് വീര്പ്പു മുട്ടിച്ചു.<br />പിറ്റേ ദിവസം ആ നാട്ടിലെ മനോഹരങ്ങളായ ചിത്രങ്ങളൊക്കെ ഒപ്പിയെടുത്തു കൊണ്ട് പോരാന് നില്ക്കുമ്പോള് ഒരാള് നില വിളിച്ചു ഓടുന്നത് കണ്ടു. പിന്നാലെ ഭ്രാന്തന്റെ വേഷത്തില് ഓടി വരുന്ന പാക്കരനെ കണ്ടപ്പോള് മുന്നില് ഓടുന്നത് സിദ്ധനാണെന്ന് മനസ്സിലായി...<br /><br />പാക്കരന് എന്നെ കണ്ടതും ഒരു നിമിഷം നിന്നു. പിന്നാലെ കൂട്ടമായി ഓടിവന്ന നാട്ടുകാരും പാക്കരന്റെ കുറച്ചു പിന്നിലായി നിന്നു. പാക്കരന് എന്റെ അടുത്തേക്ക് ആ വെട്ടു കത്തിയുമായി നടന്നു വന്നു. പാക്കരന്റെ ഭാവം കണ്ടാല് ഭ്രാന്തില്ലാന്നു ആരും പറയില്ല. എനിക്കും ചെറിയൊരു ഉള്ഭയം ഉണ്ടായി. ഞാന് രണ്ടടി പിന്നോട്ട് നീങ്ങി.അപ്പോഴാണ് പാക്കരനും സങ്കതി എന്തോ പന്തി കേടുന്ടെന്നു മനസ്സിലായത്. ഞാന് ഓടുന്ന സിദ്ധനെ ചൂണ്ടിക്കൊണ്ട് പാക്കരനോട് പറഞ്ഞു,<br /><br />"പാക്കരാ അതാ പോകുന്നതാ സിദ്ധന് ഞാനൊരു പാവം ബ്ലോഗറാ....നീ അവന്റെ പിന്നാലെ വിട്ടോടാ..." </span></span><br /><br /><p><span style="color: rgb(255, 255, 255);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">നിഷ്കളങ്കരായ ഓടാനവട്ടത്തുകാരെ സിദ്ധന്റെ തട്ടിപ്പുകളില് നിന്ന് രക്ഷപെടുത്തിയതിന്റെ ചതാരിതാര്ത്ഥ്യവുമായി ഞാന് എന്റെ അടുത്ത ലക്ഷ്യമായ "ചേറായിയിലെക്കുള്ള ” അവസാനത്തെ വണ്ടിക്കായി കാത്തു നിന്നു. ഓടനാവട്ടത്തു നിന്നും ചെ</span></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">റാ</span></span><span style="color: rgb(0, 0, 153);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);"><span style="color: rgb(0, 0, 0);">യിയിലേക്കുള്ള </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">അവസാനത്തെ</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> </span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">വണ്ടി</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);">.</span><br /></span></span></p>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com20tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-51261663428610628312009-07-18T17:21:00.003+04:002009-07-18T18:15:00.841+04:00അവള് കാത്തിരുന്നു......അവനും!പ്രിയമുള്ള കൂട്ടുകാരെ,<br />കാപ്പിലാന്റെ തോന്ന്യാശ്രമത്തിലെ റിയാലിറ്റി കഥാ മത്സരത്തില് രണ്ടാം റൌണ്ടിലും എന്റെ ഈ കഥയാണ് നേരിയ വ്യത്യാസത്തില് ഒന്നാം സ്ഥാനത്ത് എത്തിയത്. വോട്ടുകള് ചെയ്തു ഈ കഥ തിരഞ്ഞെടുത്ത എല്ലാവരെയും നന്ദിയോടെ സ്മരിക്കുന്നതോടൊപ്പം, വായിക്കാത്തവര്ക്കായി ഈ കഥ ഇവിടെ വീണ്ടും പോസ്റ്റുന്നു.<br /><span class=""></span><br />മത്സരത്തിനു തന്ന കഥാ സന്ദര്ഭം :<br /><br /><em> നീണ്ട ചൂളം വിളിയോടെ വണ്ടി ഓടിക്കൊണ്ടിരുന്നു... ഇനി ഒരു സ്റ്റേഷന് കൂടി കഴിഞ്ഞാല് രമേഷിനു ഇറങ്ങാനുള്ള സ്ഥലമാകും..ജനാലക്കടുത്തുള്ള സീറ്റില് ഇരുന്നു കാലുകള് മുന്പോട്ടു നീട്ടി വച്ച് രമേശ് അല്പം ചാരിയിരുന്നു...മുന്പിലിരുന്ന മാന്യന് രമേഷിന് കാലുകള് നീട്ടിയിരിക്കാനുള്ള സൌകര്യത്തിനായി അലപം ഒതുങ്ങി ഇരുന്നുകൊടുത്തു...അയാളെ നോക്കി നന്ദി സൂചകമായി ഒന്ന് പുഞ്ചിരിച്ചിട്ട് കൈകള് മാറത്തു കെട്ടി ചാരിയിരുന്നുകൊണ്ട് രമേശ് വീണ്ടും ഓര്മകളില് മുഴുകി...ഒരിക്കലും നിനച്ചിരുന്നതല്ല ഈ തിരിച്ചു പോക്ക്...അല്ലെങ്കില് തന്നെ ഇനി ഒരിക്കലും തിരച്ചു വരില്ല എന്ന് തീരുമാനിച്ചിരുന്നതല്ലേ? പിന്നെ എങ്ങനെ തനിക്കു തിരിച്ചു പോരാന് തോന്നി...നന്ദനയുടെ ആ എഴുത്താണോ അതിനു കാരണം? അതോ അമ്മയുടെ പരിദേവനങ്ങള് നിറഞ്ഞ വാക്കുകളോ? കഴിഞ്ഞ കാര്യങ്ങള് അത്ര പെട്ടെന്ന് മറക്കാന് നന്ദനയ്ക്ക് കഴിയുമായിരിക്കും പക്ഷെ തനിക്കതിനാകുമോ? ആകുമായിരുന്നെന്കില് ഇത്രയും വര്ഷങ്ങള് വേണ്ടി വരുമായിരുന്നില്ല ഈ തിരിച്ചു പോക്കിന്..വണ്ടി "തൃശ്ശിവപേരൂര്" എന്ന ബോര്ഡ് കടന്നു മുന്പോട്ടു പോയി... രമേശ് തന്റെ ബാഗുകളും പെട്ടിയും എടുത്ത് വാതിലിനടുത്തേക്ക് നടന്നു...പിന്നെ പ്ലാറ്റ് ഫോമില് ഇറങ്ങി നിന്ന് ചുറ്റും നോക്കി....</em><br /><br /> നീണ്ട എട്ടു വര്ഷം,ഒരു പാട് മാറ്റങ്ങള് ഈ റയില്വേ സ്റ്റേഷനിലും വരുത്തിയിരിക്കുന്നു. കാഴ്ചകള് സമ്പന്നമാണെങ്കിലും യാത്രക്കാരുടെ ഭാവം ഇപ്പോഴും ഒരു മാറ്റമില്ലാതെ അതേ നിസ്സംഗത തന്നെ. എല്ലാവരും പലവിധ കണക്കു കൂട്ടലുകളിലും പ്രതീക്ഷകളിലുമാണ്,രണ്ടറ്റവും കൂടിച്ചേരാത്ത റെയില് പാളങ്ങള് പോലെയുള്ള ജീവിത യാത്രകളില്....വ്യത്യസ്തമായ ചിന്തകളുടെയും,നിസ്സംഗതയുടെയും, മോഹങ്ങളുടെയും വിഴുപ്പുകളുമായി ആ തീവണ്ടി മറ്റൊരു തീരത്തേക്ക് മെല്ലെ ഒഴുകിത്തുടങ്ങി.<br /><br />"സാര് ടാക്സി വേണോ?"<br />പ്രായം ചെന്ന ആ കുറിയ മനുഷ്യന്റെ ചോദ്യം അകലേക്ക് മാഞ്ഞു പോയിക്കൊണ്ടിരുന്ന തീവണ്ടിയെ നോക്കി നിന്ന എന്നെ ഉണര്ത്തി.അയാളെ നോക്കി പോകാമെന്ന അര്ത്ഥത്തില് തലയാട്ടി. അയാള് എന്റെ ബാഗുകള് വാങ്ങി സ്റ്റെഷന്റെ പുറത്തേക്ക് നടന്നു. ഞാന് അയാളെ അനുഗമിച്ചു.<br /><br />" സാറ് കൊറേ ദൂരേന്നു വര്വാ ന്നു തോന്നണ്ടല്ലോ ആണോ സാറേ?<br />ഞാന് ചെറുതായൊന്നു മൂളിക്കൊടുത്തു.<br />"അല്ല ഇവിടെപ്പോ ഗള്ഫീന്ന് നിത്യം ആള്ക്കാര് തീവണ്ടീലല്ലേ വന്ന് ഇറങ്ങണത്. മ്മടെ ബോംബെ വരെ കമ്പനിക്കാര് ടിക്കെറ്റ് കൊടുക്കൂത്രേ, പിന്നെ പാവങ്ങള് ഈ ട്രെയിനില് തന്നെ യാത്ര. ഒരു റിസര്വ്വേഷനും ഇല്ലാതെ പഞ്ച പാവങ്ങള്. ഒരു ഗതീം പിടിക്ക്യാണ്ട് വര്വുആവും"<br />സംസാരത്തിനിടയില് അയാള് ബാഗുകളെല്ലാം കാറിന്റെ ഡിക്കിയില് വെച്ചു.<br />"സാറ്ന്നാ കേറിയാട്ടെ.എവിടിക്യാ പോണ്ടെന്നു പറഞ്ഞില്യാലോ?"<br />"വടക്കാഞ്ചേരി കഴിഞ്ഞുള്ള പരുത്തിപ്പറയില്"<br />"അത് പറ, ഇവന് പണ്ട് അവിടെ സ്റൊപ്പുണ്ടായിരുന്നതാ. ഇപ്പൊ വടക്കാഞ്ചേരീല് സ്റ്റോപ്പില്ല. അതൊന്ടെന്തായി നമ്മക്കൊരു ഓട്ടം കിട്ടീ. ഈ റെന്റ് എ കാറൊക്കെ വന്നെ പിന്നെ പഴേ പോലെ ഓട്ടൊന്നും ഇല്ല സാറേ", അയാള് ഇടയ്ക്കു എന്നെയൊന്നു നോക്കിക്കൊണ്ടു തുടര്ന്നു " ഞാനിങ്ങനെ വള വളാന്ന് സംസാരിക്കണതോണ്ട് സാറിന് വിരോധൊന്നും ഇല്ലല്ലോ അല്ലെ?<br />മറുപടിയെന്നോണം ഒന്ന് പുഞ്ചിരിച്ചു കൊണ്ട് തലയാട്ടി.അല്ലെങ്കിലും അയാളുടെ സംസാരം ശ്രദ്ധിക്കുകയായിരുന്നില്ല. ടൌണിലെ മാറ്റങ്ങളെ ആവോളം നോക്കി ആസ്വദിക്കുകയായിരുന്നു. അയാള് നാട്ടിലെ പല പ്രധാന സംഭവങ്ങളും വാര്ത്തകളുമൊക്കെ വളരെയധികം ആത്മാര്ത്ഥതയോടെ തന്നെ പറഞ്ഞുകൊണ്ടിരിക്കുകയാണ്.ഇടയ്ക്ക് ചെറുതായി മൂളിക്കൊണ്ട് ഞാന് അയാളെ നിരാശപ്പെടുത്തിയില്ല.ടൌണിന്റെ തിരക്കില് നിന്നും ഞങ്ങള് ഗ്രാമത്തിന്റെ പച്ചപ്പിലേക്ക്,ഐശ്വര്യത്തിലേയ്ക്ക് അലിഞ്ഞു ചേര്ന്നു.<br />"ഡ്രൈവര്, കാറ് വ്യാസാ കോളെജ് വഴി പോയാ മതി.എനിക്കവിടെ ഒരാളെ കാണാനുണ്ട്"<br />"സാറ് പറഞ്ഞാ പിന്നെ നമ്മള് ഏത് വഴീം പോകുട്ടാ"<br />എഫ് എം റേഡിയോയില് നിന്നും നേരിയ ഒരു സംഗീതം കാറിനുള്ളില് അലകളായി ഒഴുകി നടന്നു.ഡ്രൈവര് അതിന്റെ ശബ്ദം അല്പ്പം ഉയര്ത്തി വെച്ചു. അയാളും ആ പാട്ടുകള്ക്കൊപ്പം മൂളുന്നത്തായി മനസ്സിലായി.ഞാന് വെറുതെ കണ്ണുമടച്ചു ചാരിയിരുന്നു.ചിന്തകള് വീണ്ടും മനസ്സിനെ മുഖരിതമാക്കിക്കൊണ്ടിരുന്നു.എട്ടു വര്ഷങ്ങള്ക്കു മുന്പ് ഒരു കുറ്റവാളിയെപ്പോലെ നാടുവിടേണ്ടി വന്ന തനിക്ക് ഒരു തിരിച്ചു വരവ് ഒട്ടും പ്രതീക്ഷിച്ചതല്ല. പട്ടിണി കൊണ്ടും രോഗങ്ങള് കൊണ്ടും അവശനായപ്പോഴും ഒരിക്കല് പോലും വീടിനെക്കുറിച്ചോ നന്ദനയെക്കുറിച്ചോ ഓര്ക്കാന് പോലും ഇഷ്ടപ്പെട്ടിരുന്നില്ല. ജീവിതത്തില് നിന്നും ഒരു ഭീരുവിനെപ്പോലെ ഒളിച്ചോടി എല്ലാം അവസാനിപ്പിക്കാന് തനിക്ക് ശക്തിയുണ്ടായില്ല.അല്ലെങ്കില് ഈ തിരിച്ചു വരവ് പോലും ഉണ്ടാകുമായിരുന്നില്ല. കൈമോശം വന്ന കളിപ്പാട്ടം കിട്ടുമ്പോഴുള്ള കുട്ടിക്കാലത്തെ ആ സന്തോഷം അമ്മയെയും നന്ദനയെയും തിരിച്ചു കിട്ടുമ്പോള് തനിക്കുണ്ടാകുമോ?അറിയില്ല. വീട് അടുക്കുംതോറും ഉള്ളില് വികാരങ്ങളുടെ വേലിയേറ്റമുണ്ടായി. ഇത്ര നാള് ക്ഷമിചില്ലേ ഇനി കുറച്ചു സമയം കൂടിയല്ലേയുള്ളൂ ആ സംഗമത്തിന്...<br /><br />"സാര് കോളെജ് എത്തി, ഇവിടെ ആരെയോ കാണണമെന്ന് പറഞ്ഞല്ലോ"<br />ഞാന് കണ്ണുകള് തുറന്നു പുറത്തേക്ക് നോക്കി. അപരിചിതമായ ഒരു സ്ഥലത്ത് എത്തിയ പോലെ ഞാന് സംശയ ഭാവേന ഡ്രൈവറെ നോക്കി.<br />"സാറ് പറഞ്ഞ കോളെജ് ഇതാ. ആരെ കാണേണ്ടത് സാറേ?'<br />"ഓക്കേ ഓക്കേ ഞാന് പെട്ടെന്നു വേറെ എന്തോ ചിന്തിച്ചു പോയി, താന് കാര് അല്പ്പം അങ്ങ് മാറ്റി പാര്ക്ക് ചെയ്തേക്ക്, ഞാനിപ്പോ വരാം, അധികം താമസിക്കില്ല"<br />വാച്ചുമാനില് നിന്നും അനുവാദം വാങ്ങി എന്റെ സ്വപ്നങ്ങള് തല്ലിയുടക്കപ്പെട്ട ആ സ്മാരക മന്ദിരത്തിലേക്ക് മെല്ലെ നടന്നു കയറി. മെയിന് ബ്ലോക്കിന്റെ മുന്നിലെ കൊടിമരങ്ങള് എന്നെ കണ്ടു മുദ്രാ വാക്യങ്ങള് വിളിക്കുകയാണോ എന്ന് എനിക്ക് തോന്നി ? മുദ്രാവാക്യത്തിന്റെ അലയൊലി എന്റെ കാതുകളിലേക്ക് തുളഞ്ഞു കയറി....<br /> "ഇന്ക്വിലാബ് സിന്ധാബാദ്, വിദ്യാര്ത്ഥി ഐക്യം <span class="">സിന്ധാബാദ് </span><br /><span class=""></span> അയ്യോ പൊന്നെ പ്രിന്സിപ്പാളെ ക്ലാസുകളെല്ലാം ചോരുന്നൂ<br />ബില്ഡിംഗ് ഫണ്ടും പിടിഎ ഫണ്ടും കട്ടുമുടിച്ചേ പ്രിന്സിപ്പാള്"<br /><br />ആ മുദ്രാവാക്യങ്ങള് സംഭവബഹുലമായ ആ കോളെജ് ദിനങ്ങളിലേക്ക് എന്റെ ഓര്മ്മകളെ ശക്തിയായി തള്ളി വിട്ടു.ഞാന് മുഷ്ടി ചുരുട്ടി കൈ ഉയര്ത്തി, മെയിന് ബ്ലോക്കിന്റെ വരാന്തയിലൂടെ വന്ന ആ ജാഥയിലേക്ക് നടന്നു കയറി അവരോടൊപ്പം മുദ്രാവാക്യം വിളിച്ചു മുന്നോട്ടു നീങ്ങി.<br />"സൂചന സൂചന സൂചന മാത്രം ഓര്ത്തോ പ്രിന്സീ മൂരാച്ചീ....<br />സൂചന സൂചന സൂചന മാത്രം ഓര്ത്തോ പ്രിന്സീ മൂരാച്ചീ...."<br /><br />"ഡാ രമേഷേ",<br />സുഹൃത്ത് രഘുവിന്റെ വിളി കേട്ട് ഞാന് തിരിഞ്ഞു നോക്കി. " എന്താടാ?"<br />"നിന്നെ മഞ്ജു അന്വേഷിക്കുന്നു. നിന്നോട് വേഗം കിന്നരി മാവിന്റെ ചോട്ടിലേക്ക് ചെല്ലാന് "<br />"അളിയാ ഈ പ്രകടനം തീര്ന്നിട്ട് വരാം നീ ചെല്ല്."<br />"എടാ എന്തോ അത്യാവശ്യ കാര്യമാ, ഞാന് പറഞ്ഞില്ലാന്നു വേണ്ടാ. വെറുതെ അവളുടെ വായിലിരിക്കുന്നത് കേള്ക്കണ്ടാ"<br />"ശരി എന്നാല് നീയിങ്ങു വന്നെ, എനിക്ക് പകരം നീ ഈ പ്രകടനത്തില് പോ ഞാന് കെമിസ്ട്രി ലാബിന്റെ അടുത്ത് എത്തുമ്പോഴേക്കും ഇതില് കേറിക്കോളാം"<br /><br />രഘുവിനെ ഒരു വിധത്തില് ആ ജാഥയില് നിര്ത്തി ഞാന് നേരെ കിന്നരി മാവിന് ചുവട്ടിലേക്ക് നീങ്ങി.മഞ്ജു ഏതോ ഒരു പെങ്കുട്ടിയെ നിര്ത്തിപ്പൊരിക്കുകയാണ്. അവളുടെ പരിചയപ്പെടലിന്റെ ഒരു നേരംപോക്ക്. നീണ്ട മുടിയില് തുളസിക്കതിര് ചൂടിയ ആ പെണ്കുട്ടിയെ <span class="">പിന്കാഴ്ച്ചയില്</span> തന്നെ എനിക്കെന്തോ ആകര്ഷണം തോന്നി. ഗ്രാമത്തിന്റെ സകല നിഷ്കളങ്കതയുമുള്ള ഒരു കുട്ടിയായിരിക്കും എന്ന് ഞാന് ഊഹിച്ചു.<br /><br />"ആ വന്നല്ലോ വനമാല", മഞ്ജു എന്നെ നോക്കിയാണ് പറഞ്ഞത്.കേട്ട് നിന്നിരുന്ന പ്രീതിയും മൃദുലയുമൊക്കെ ചിരികളില് പങ്കു കൊണ്ടെങ്കിലും ഒരു സിംഹത്തിന്റെ മുന്നിലകപ്പെട്ട മാന് പേട പോലെ ആ കുട്ടി പേടിച്ചു നില്ക്കുകയാണ്.ഞാന് കരുതിയ പോലെ തന്നെ വളരെ ആകര്ഷണീയത തോന്നിക്കുന്ന നിഷ്കളങ്ക മുഖമുള്ള ഒരു കൊച്ചു സുന്ദരി.<br /><br />"രമേഷേ ഇത് നന്ദന. ഈ പാവത്തിന്റെ കയ്യില് നമുക്ക് പരിപ്പുവട വാങ്ങിക്കാനുള്ള കാശ് തരാനില്ലാത്രേ.ഇവരൊക്കെ ഇങ്ങനെ കാശില്ല എന്ന് പറഞ്ഞാല് നമ്മെ പോലുള്ള പാവങ്ങള് എങ്ങിനെയാടാ ആ കാന്റീനിന്റെ പരിസരത്തു കൂടി നടക്കുന്നത്? നീ പറ എന്ത് ശിക്ഷ വിധിക്കണം?"<br /><br />ഞാന് ആ കുട്ടിയെ നോക്കി വിളറി വെളുത്ത് ആകെ പേടിച്ചു നില്ക്കുകയാണ്. അവളുടെ മാന് പെടയുടെത് പോലുള്ള കണ്ണുകള് എന്നോട് രക്ഷപ്പെടുത്താന് അപേക്ഷിക്കുന്നതായി തോന്നി.ഞാന് ആ കുട്ടിയെ മഞ്ജുവില് നിന്നും രക്ഷിക്കാന് തീരുമാനിച്ചു.<br /><br />"മഞ്ജു, ഇത് എനിക്ക് വളരെ വേണ്ടപ്പെട്ട കുട്ടിയാ, എന്റെ അകന്ന ഒരു ബന്ധത്തിലുള്ളതാ.നീ അവളെ വിട്ടേക്ക്.ഇന്നത്തെ കാന്റീന് ചെലവ് എന്റെ വക. എന്താ സമ്മതിച്ചോ? "<br />"നൂറു വട്ടം സമ്മതം, എന്നാലും ഈ മാന് പേടയെ നീ രക്ഷിച്ചെടുത്തല്ലോ അല്ലെ? കഥയൊന്നും ഞാന് വിശ്വസിച്ചില്ലാ, ഈ സുന്ദരിക്കുട്ടിയെ എനിക്കും ബോധിച്ചു ഒരു പാവമാണെന്ന് തോന്നുന്നു. നീ പൊക്കോ കുട്യേ, നമുക്ക് വിശദമായി പിന്നീട് പരിചയപ്പെടാം ഓക്കേ, മോനെ രമേഷേ ചലോ കാന്റീന്!"<br />"എടീ പ്രീതെ നീയൊക്കെ കൂടിയാണ് മഞ്ജുവിന്റെ സ്വഭാവം നാശമാക്കുന്നത് അല്ലെ?"<br />"ഓ ഞങ്ങളൊക്കെ എന്നാ പിഴച്ചെന്നാ, ഇതൊക്കെ ബൈ ബര്ത്ത് കിട്ടുന്ന സ്വഭാവ കൊണങ്ങളല്ലേ.... ഞങ്ങളൊക്കെ പാവങ്ങളാണേ...."<br />"എടീ കൂടെ നടന്നു ഒറ്റുന്നോ? ദ്രോഹികളെ..ഇനിയിങ്ങു വാടി കാന്റീനിലേക്ക് എത്തയ്ക്കാ പുഴുങ്ങീത് ഉണ്ടെന്നും പറഞ്ഞു..അപ്പൊ കാണിച്ച് തരുന്നുണ്ട് ഞാന്.. .."<br />"അയ്യേ മഞ്ജൂ നീ കാണാത്തതൊന്നും കാണിക്കല്ലേ"<br />"നീ പോടാ വെറുതെ എന്റെ കയ്യീന്ന് മേടിക്കും..പറഞ്ഞേക്കാം. ദോ നിന്റെ കൂടെപ്പിറപ്പ് രഘു ഓടിവരുന്നുണ്ടല്ലോടാ വല്ല പണിയും കിട്ടിയോ?"<br />'രമേഷേ കോളേജിന്റെ ജൂബിലി ആഘോഷത്തിന് മമ്മൂട്ടി വരുന്നുണ്ടത്രേ.നമ്മളോട് പ്രിന്സി നല്ലൊരു നാടകം അവതരിപ്പിക്കാന് പറഞ്ഞിട്ടുണ്ട്"<br />"എന്തിനാടാ അയാളെ അഭിനയം പഠിപ്പിക്കാനാണോ? അതോ വല്ല പ്രതികാരവും തീര്ക്കാനുണ്ടോ പ്രിന്സിക്ക്?"<br />"ഓഫര് സാമ്പത്തിക സഹായം ഉള്പ്പടെയാടാ അളിയാ..."<br />"അത് കൊള്ളാലോ മഞ്ജൂ നമുക്കൊന്ന് തകര്ത്താലോ? കലാ രംഗം ഒന്ന് പരിപോഷിപ്പിച്ചിട്ടു കുറെ നാളായി. ഒരു ചെത്ത് നാടകം കേറ്റണം എന്താ മഞ്ജൂ."<br />"പരിപോഷിപ്പിക്കുന്നതൊക്കെ കൊള്ളാം പക്ഷെ തകരാതെ നോക്കിയാല് നിനക്ക് കൊള്ളാം, നീ നാടകം ഏതാന്നു പറ"<br />"നമുക്ക് റോമിയോ ജൂലിയറ്റ് തട്ടേല് കേറ്റാം എന്താ?'<br />" ഈ ജൂലിയറ്റിനു മാച്ചാവുന്ന ഒരു റോമിയോ വേണ്ടേ? അതൊക്കെ വല്യ പാടാ മേക്കപ്പൊന്നും പണ്ടത്തെ പോലെ എശില്ലാ,വല്ല പുരാണോം എടുക്കാം അത് പോരേടാ?<br />"അളിയാ, മഞ്ജൂ, പ്രീതെ..നിങ്ങള്ക്കൊക്കെ സമ്മതമാണെങ്കില് ഞാന് റോമിയോ ആകാം.. എന്താ?എന്താ ആരും മിണ്ടാത്തെ? ഇനി വേണ്ടാനുണ്ടോ?"<br />"മോനെ രഘുവേ വല്ല ഹനുമാന്റെ റോള് വരുമ്പോള് നിന്നെ വിളിക്കാം കേട്ടാ, അഭിനയമോ ഇല്ല രൂപം കൊണ്ടെങ്കിലും പിടിച്ചു നില്ക്കാലോ ഏതു?<br /><br />പിന്നീട് അവിടെ ഒരു കൂട്ടച്ചിരിയായിരുന്നു. പക്ഷെ രഘു മാത്രം ചിരിച്ചില്ല. മഞ്ജുവിന്റെ കമന്റ്റ് അവനു ശരിക്കും ഫീല് ചെയ്തു.അവന് മറ്റെന്തോ കാരണം പറഞ്ഞു അവിടെ നിന്നും പോയി.ഞങ്ങള് കാന്റീനില് പോയി നാടകത്തിനു ഏകദേശ രൂപം നല്കി.മഞ്ജുവും ഞാനും ലീഡ് റോള് കൈകാര്യം ചെയ്യാനും തീരുമാനിച്ചു അന്നത്തെ കാന്റീന് യോഗം പിരിഞ്ഞു.കാന്റീനില് നിന്നും വരുമ്പോള് നന്ദന മെയിന് ബ്ലോക്കിലെ ഒരു തൂണിനു മറവില് ആരെയോ പ്രതീക്ഷിച്ചെന്നോണം നില്പ്പുണ്ടായിരുന്നു. ഞാന് അവളുടെ അടുത്തെത്തിയപ്പോള് അവള് ഒന്ന് പുഞ്ചിരിച്ചു.<br />"രമേഷേട്ടന് തിരക്കുണ്ടോ? എനിക്കൊരൂട്ടം പറയാനുണ്ടായിരുന്നു"<br />അതിനെന്താ നന്ദന പറഞ്ഞോളൂ എനിക്ക് തിരക്കൊന്നുമില്ല.<br />"വല്യ ഉപകാരാ ഏട്ടന് ചെയ്തത്.ഈ ഉപകാരം ഞാന് ഒരിക്കലും മറക്കില്ല"<br />"ഹോ അതൊന്നും അത്ര കാര്യാക്കണ്ട നന്ദനേ, കുട്ടിയെ കണ്ടപ്പോള് വളരെ സാധുവാണെന്ന് തോന്നി അത് കൊണ്ട് സഹായിച്ചതാ.."<br />അവളുടെ ചിരിയില് എന്തോ ആകര്ഷണീയത ഉണ്ടായിരുന്നു. പിന്നീട് പല സ്ഥലങ്ങളില് വെച്ചും ഞങ്ങള് കണ്ടു മുട്ടി. ഞങ്ങളില് പ്രണയം തളിര്ത്തു അതൊരു വസന്തമാകുകയായിരുന്നു എന്ന് ഞങ്ങള് തിരിച്ചറിഞ്ഞു.വേര്പിരിയാനാകത്ത വിധം എന്തോ ഒരു ശക്തി ഞങ്ങളെ വല്ലാതെ അടുപ്പിച്ചു കൊണ്ടേയിരുന്നു. പിന്നീട് പലപ്പോഴും ഞങ്ങള് പഞ്ചാരി മാവിന്റെ ചോട്ടില് സ്വപ്നങ്ങള് പരസ്പരം പങ്കുവെച്ചു.പ്രണയം ഞങ്ങളില് പെരുമഴയായി പെയ്തിറങ്ങിക്കൊണ്ടിരുന്നു.ഒരു താലിച്ചരടില് മാത്രമേ ഈ ബന്ധം അവസാനിപ്പിക്കാവൂ എന്ന് ഞങ്ങള് ഉറച്ച ഒരു തീരുമാനമെടുത്തു.<br /><br />ദിവസങ്ങള് കടന്നു പോയി കോളേജിന്റെ ജൂബിലി ആഘോഷത്തിന്റെ ദിവസം വന്നു.വൈകീട്ട് ആറ് മണിക്ക് തീരേണ്ട പരിപാടി ഏഴ്മണിയായിട്ടും അവസാനിച്ചില്ല. മുഖ്യാഥിതി വരാന് വൈകിയതായിരുന്നു കാരണം.ഞങ്ങള് നാടകത്തിനു തയാറായി മേക്കപ്പിട്ടു ഇരിക്കാന് തുടങ്ങിയിട്ട് ഒത്തിരി നേരമായിരുന്നു. മഞ്ജുവിന്റെ മുഖത്ത് വല്ലാത്ത പരിഭ്രമം ഞാന് ശ്രദ്ധിച്ചിരുന്നു.അവള് പക്ഷെ അപ്പോള് ഒന്നും പറഞ്ഞില്ല.<br />ഒടുവില് നാടകം ഭംഗിയായി തീര്ന്നു.മഞ്ജു ഒരു കാര്യം പറയാനുണ്ടെന്നും പറഞ്ഞു എന്നെ സ്റ്റേജിന്റെ പിന്നിലുള്ള ഒരു ക്ലാസിലേക്ക് കൊണ്ട് പോയി. അവള് രഘുവിനെ കുറിച്ച് എന്നോട് അഭിപ്രായം ചോദിച്ചു. പെട്ടെന്നുള്ള അവളുടെ ചോദ്യം എനിക്ക് എന്തോ പന്തികേടുണ്ടെന്ന് തോന്നി.വളരെയധികം നിര്ബന്ധിച്ചപ്പോള് അവള് രഘു നടത്തിയ പ്രണയാഭ്യാര്ത്ഥനയെ പറ്റിയും അവന് കയറിപ്പിടിച്ചതും ബലമായി ചുംബിച്ചതിനെ പറ്റിയുമൊക്കെ പറഞ്ഞു. എങ്കിലും വിശദമായി പിന്നീട് സംസാരിക്കാം എന്ന് പറഞ്ഞു ഞങ്ങള് അവിടെ നിന്നും തിരിച്ചു പോന്നു. വരുമ്പോള് രഘു ഗ്രീന് റൂമിന്റെ അടുത്ത് തന്നെ നില്പ്പുണ്ടായിരുന്നു.<br />"എന്താ അളിയാ ഒരു സ്വകാര്യം, കുറെ നേരമായല്ലോ പോയിട്ട്?"<br />അവന്റെ ആ ചോദ്യം മുന വെച്ചുള്ളതായിരുന്നു എന്ന് ഞാന് മനസ്സിലാക്കി,വെറുതെ ഒരു സീന് ഉണ്ടാക്കേണ്ടാ എന്ന് കരുതി ഒന്ന് പുഞ്ചിരിക്കുക മാത്രം ചെയ്തിട്ട് ഞാന് അവിടെ നിന്നും പോയി.<br />പിറ്റേ ദിവസം നന്ദനയുടെ ഫോണ് വന്നിട്ട് അമ്മ വിളിച്ചപ്പോഴാണ് ഞാന് ഉണര്ന്നത്.<br />ഞാന് ഫോണ് എടുത്തു. <br />"രമേഷേട്ടാ ഞാന് നന്ദുവാണ്, നമ്മുടെ മഞ്ജു....നമ്മെ വിട്ടു...പോയി"<br />"വാട്ട്? എന്താ നന്ദൂ ഈ പറയുന്നത്?"<br />"അതെ ഏട്ടാ, ഇന്നലെ നാടകം കഴിഞ്ഞു അവള് വീട്ടിലെത്തിയിട്ടില്ല.അന്വേഷിച്ചപ്പോള് അവളെ ആരോ.....അവളെ ആരോ..."<br />" എന്തായാലും പറ നന്ദൂ എന്താ ഉണ്ടായേ?<br />"മഞ്ജൂനേ ആരോ നശിപ്പിച്ച് കൊലപ്പെടുത്തി ഏട്ടാ, അതും നമ്മുടെ കോളേജില് വെച്ച് തന്നെ"<br />"ദൈവമേ എനിക്ക് കേള്ക്കാന് വയ്യല്ലോ...ഞാനിപ്പോ എന്താ ചെയ്യാ..ദൈവമേ...നന്ദു നമുക്ക് കോളെജ് വരെ ഒന്ന് പോയാലോ...നീ വേഗം റെഡിയാകൂ..ഞാന് ..ഞാനിപ്പോ വരാം....<br />"വേണ്ട ഏട്ടാ, അത് പറയാന് കൂടിയാണ് ഞാന് വിളിച്ചത്.ആ രഘു, ഏട്ടനെ സംശയമുണ്ടെന്ന് പോലീസിനോട് പറഞ്ഞിട്ടുണ്ടത്രേ,അത് കൊണ്ട് തല്ക്കാലമൊന്ന് മാറി നില്ക്കാന് പ്രീത ഏട്ടനോട് പറയാന് പറഞ്ഞു"<br />"ദൈവമേ.. എന്നെ സംശയമോ? എനിക്കറിയാം ഇതിന്റെ പിന്നില് അവനാണ് രഘു. അവള് എല്ലാം എന്നോട് പറയാനിരുന്നതാ, ഞാനാ പറഞ്ഞത് എല്ലാം പിന്നീട് സംസാരിക്കാമെന്ന്...എനിക്കൊരു സമാധാനവും കിട്ടണില്ലല്ലോ ദൈവമേ.. ഞാനീ നാട് വിട്ടു എങ്ങോട്ട് മാറി നില്ക്കാന് നന്ദൂ.."<br />"ഏട്ടന് തല്ക്കാലത്തേക്ക് എങ്ങോട്ടെങ്കിലും പോകൂ...എല്ലാമൊന്നു കലങ്ങിത്തെളിഞ്ഞിട്ടു തിരിച്ചു വന്നാല് മതി...അല്ലെങ്കില് എന്റെ ഏട്ടനെ..."<br /><br />കരഞ്ഞു കൊണ്ടാണ് നന്ദന ഫോണ് കട്ട് ചെയ്തത്. അമ്മ പലവട്ടം ചോദിച്ചിട്ടും ഞാന് ഒന്നും പറഞ്ഞില്ല, പറയാന് നാവു വഴങ്ങിയില്ല.പിന്നീട് കോളേജില് നിന്ന് പ്രിന്സിപ്പാളും ഫോണ് ചെയ്തു ഒന്ന് മാറി നിന്നോളാന് പറഞ്ഞു.കേസിന്റെ ഗതി അറിഞ്ഞിട്ടു വന്നാല് മതിയെന്ന് ഉപദേശിക്കുകയും ചെയ്തു. അമ്മയോട് ഒരു വിധം കാര്യങ്ങള് പറഞ്ഞു മനസ്സിലാക്കി.അന്ന് ഒരു ബാഗുമെടുത്ത് ഇറങ്ങിയതാണ്....നാട് വിട്ട്, വീട് വിട്ട്, എന്റെ എല്ലാമെല്ലാമായിരുന നന്ദനയെ വിട്ട്..നീണ്ട എട്ടു വര്ഷം...<br /><br />ഒരു നീണ്ട നെടുവീര്പ്പോടെ ഞാന് ചിന്തകളില് നിന്നും ഉണര്ന്നു. വെറുതെ കിന്നരി മാവിന്റെ ചോട്ടിലൂടെ അല്പ്പം നടന്നു.പഴയ ഓര്മ്മകളിലൂടെ ഒരു തിരിഞ്ഞു നടത്തം. അവിടുന്ന് മെല്ലെ ഞാന് ഓഡിറ്റോറിയത്തിലേക്ക് പോയി. പഴയ സ്റ്റേജിന്റെ സ്ഥാനത്ത് നല്ലൊരു ഓഡിറ്റോറിയം.ഏറ്റവും പിന്നിലെ നിരയിലെ കസേരയില് ഞാന് ഇരുന്നു.മഞ്ജുവിന്റെ ഓര്മ്മകള് എന്നെ വല്ലാതെ നോവിച്ചു. കേസ് തെളിഞ്ഞില്ലായിരുന്നെങ്കില് ഈ ലോകം മുഴുവന് മഞ്ജുവിന്റെ കൊലയാളിയായി തന്നെ മുദ്ര കുത്തിയേനെ. നന്ദനയുടെ ഈ കത്ത് കിട്ടിയില്ലായിരുന്നെന്കില് സത്യമറിയാതെ ഞാനും നീറി നീറി മരിച്ചു പോയേനെ.പോക്കറ്റില് നിന്നും ആ കത്തെടുത്തു വീണ്ടും അതിലൂടെ ഒന്ന് കണ്ണോടിച്ചു..<br /><br />സ്നേഹം നിറഞ്ഞ ഏട്ടന്,<br />ഇതിപ്പോള് മറുപടി കിട്ടാത്ത ഇരുപതാമത്തെ എഴുത്താണ്. ഒരു വരിയെങ്കിലും കുറിച്ച് ഏട്ടനൊന്നു അയച്ചു കൂടെ ? ഞാന് കഴിഞ്ഞ മാസം അമ്മയെ കണ്ടിരുന്നു. അമ്മയ്ക്ക് തീരെ വയ്യാണ്ടായിരിക്കുന്നു. പിന്നെ വളരെ പ്രധാനപ്പെട്ട ഒരു കാര്യം പറയാനാണ് ഈ കത്ത് എഴുതുന്നത്. അച്ഛന് കഴിഞ്ഞ ദിവസം വക്കീലിനെ കണ്ടിരുന്നു. കേസ് നമ്മള് ജയിക്കും എന്നാണു പറയുന്നത്. രഘു ഹാജരാക്കിയ കള്ള സാക്ഷികളെ വിസ്തരിച്ചപ്പോള് പരസ്പര വിരുദ്ധമായ കാര്യങ്ങളാണത്രെ പറഞ്ഞത്. രഘു തന്നെയാണ് ഈ ക്രൂര കൃത്യം ചെയ്തത്.ഫൊറന്സിക്കിന്റെ റിപ്പോര്ട്ടില് തിരുമറി നടന്നു എന്നാ ആരോപണം വന്നത് കൊണ്ടാണ് കേസ് ഇത്രയും നീണ്ടു പോയത്. എല്ലാം കഴിഞ്ഞ കത്തില് എഴുതിയിരുന്നല്ലോ. റിപ്പോര്ട്ട് കിട്ടി അത് കോടതി സ്വീകരിച്ചാല് രഘുവിനു ശിക്ഷ ലഭിക്കും എന്ന് ഉറപ്പാണ്. രഘു മനപ്പൂര്വ്വം ഏട്ടനെ കുരുക്കാന് വേണ്ടി ചെയ്തതാണ്. എന്തായാലും ദൈവം എന്റെ പ്രാര്ത്ഥന കേട്ടു. ഈ കത്ത് കിട്ടിയാല് ഏട്ടന് വരണം. വീട്ടില് അമ്മയുടെ കാര്യവും ഓരോ ദിവസം കഴിയും തോറും വിഷമത്തിലാണ്. അമ്മയെ ഓര്ത്തെങ്കിലും ഏട്ടന് വേഗം വരണം.ഇനിയും എത്ര നാള് വേണമെങ്കിലും കാത്തിരിക്കാന് ഈ നന്ദു ഒരുക്കമാണ്.പക്ഷെ ഇനിയും ഏട്ടന് ഒളിച്ചോടെണ്ട കാര്യമില്ല. സത്യം <span class="">എല്ലാവര്ക്കും</span> ബോധ്യമായി.അതിനാല് ഈ കത്ത് കിട്ടിയാല് ഏട്ടന് വരണം, ഞാന് ഏട്ടന്റെ വരവും നോക്കി കാത്തിരിക്കും,ഒത്തിരി ഒത്തിരി ഇഷ്ടത്തോടെ,<br />ഏട്ടന്റെ സ്വന്തം നന്ദു.<br /><br />" അല്ലേ സാറ് ഇത് ഇവിടെ ഇരിക്ക്യാ?" ഡ്രൈവറുടെ ചോദ്യം കേട്ടു ഞാന് കത്തില് നിനും തലയുയര്ത്തി നോക്കി.<br />"ഞാനിത് എവിടെയൊക്കെ നോക്കി. പോകണ്ട സാറേ?നേരം ഒരുപാടായേ.."<br /><br />"പോകണം, ഇനിയും വൈകിക്കൂടാ, വരൂ, അവള് കാത്തിരിക്കുന്നുണ്ടാകും.....എന്റെ നന്ദു.വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-50522747184583298682009-06-21T00:01:00.001+04:002009-07-23T00:22:12.609+04:00അവിചാരിതം....തികച്ചും അവിചാരിതം<div id="previewbody" style="display: block;"><span style="font-size:100%;"><strong><span>തോന്ന്യാശ്രമാത്തിലെ</span> <span>റിയാലിറ്റി</span> <span>കഥാ</span> <span>മത്സരത്തില്</span> <span>ആദ്യ</span> <span>റൌണ്ടില്</span> <span>വോട്ടിങ്ങിലൂടെ</span> <span>ഒന്നാം</span> <span>സ്ഥാനത്തേക്ക്</span> <span>തിരഞ്ഞെടുത്ത</span> <span>കഥ</span> <span>വായിക്കാത്തവര്ക്കായി</span> <span>ഇവിടെ</span> <span>പോസ്റ്റ്</span> <span>ചെയ്യുന്നു.</span></strong></span><br /><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"><em><strong>മത്സരത്തിനു തന്ന കഥാ സന്ദര്ഭം ആദ്യം..</strong></em></span><br /><span style="color: rgb(51, 51, 51); font-style: italic;font-size:100%;" >ജയിംസ് വാച്ചില് നോക്കി. 11മണി ആയിരിക്കുന്നു. തൊട്ടടുത്ത് ഇരിക്കുന്ന ഗബ്രിച്ചായന് ചാരിക്കിടന്ന് ഉറങ്ങുകയാണെന്ന് തോന്നുന്നു. ഈ റിക്ഷായുടെ കുലുക്കത്തിലും ഇങ്ങേര്ക്കെങ്ങനെ ഉറങ്ങാന് കഴിയുന്നു? അല്ലെങ്കില് തന്നെ ടൌണില് ചായക്കടയില് നിന്ന് വലിച്ചുകേറ്റിയത് ചില്ലറ വല്ലതുമാണോ?കര്ത്താവേ, ബ്രോക്കറിങ് പ്രൊഫഷനായി ഏറ്റെടുക്കുന്നവര്ക്ക് നീ അപാര ദഹന ശക്തിയാണല്ലോ കൊടുക്കുന്നത്. ഈ പെണ്ണുകാണല് എന്ന കടമ്പ വല്ലാത്തതു തന്നെയാണ്. ക്യത്യമായി പറഞ്ഞാല് ഇത് 17 )മത്തേതാണ്. ഇതെങ്കിലും ഒന്ന് ശരിയായാല് മതിയാരുന്നു. ആദ്യമൊക്കെ പെണ്ണ് സുന്ദരിയായിരിക്കണം,വിദ്യാഭ്യാസമുള്ളവളായിരിക്കണം, പിന്നെ മുടി ഉള്ളവളായിരിക്കണം ഇങ്ങനെ എത്രയെത്രഡിമാന്റുകളായിരുന്നു താന് ഓരോ മൂന്നാമന്മാരോടും പറഞ്ഞിരുന്നത്. മൂന്ന് മാസത്തെ ലീവ് ഉണ്ടല്ലോ, പതുക്കെയായലു തനിക്ക് യൊജിച്ച ഒരുവളെ തന്നെ നല്ലപാതിയായി കിട്ടണം എന്നായിരുന്നു ആഗ്രഹിച്ചിരുന്നത്. ഇപ്പോള് എല്ലാ ഡിമാന്റുകളും പിന് വലിച്ചിരിക്കുന്നു. മാമോദിസ മുങ്ങിയ ഒരു പെണ്ണ് അത്രയും മതി.അല്ലേല് ഈ അവധി തീരുന്നതിനു മുമ്പ് കല്യാണം നടന്നില്ലേല്? ഇനിയൊരു ലീവിന് 2 കൊല്ലം കാത്തിരിക്കണം. അപ്പോള് പ്രായം 36 . കര്ത്താവേ, ദുബായില് തന്റെ ഒപ്പം താമസിക്കുന്ന റഹ്മാന് പറയുന്നത് ജയിംസ് ഓര്ത്തു. ഡാ എന്റെ മോള്ക്ക് 4 കൊല്ലം കൂടി കഴിഞ്ഞാല് നിക്കാഹ് ആലോചിക്കണം.ന്നാലും അനക്ക് അതിനു മുമ്പ് കല്യാണം നടക്കുമോ? റഹ്മാന് കുട്ടികാലത്ത് തന്റെ സഹപാഠിയായിരുന്നു .ഇനി എങ്ങോട്ടാണ് പോകേണ്ടത്? നിങ്ങള് പറഞ്ഞ സ്കൂള് എത്തി. ഓട്ടോറിക്ഷാ ഡ്രൈവര് പിന്നോട്ട് തിരിഞ്ഞ് ചോദ്യമുയര്ത്തി. ജയിംസ് ഗബ്രിച്ചായനെ തട്ടി വിളിച്ചു.............................</span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഉറക്കത്തില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിന്നും</span><span style="font-size:100%;"> "</span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പരുമല</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പുണ്യാളോ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊല്ലാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വരുന്നേ</span> <span style="font-size:100%;">രക്ഷിക്കണേ</span><span style="font-size:100%;">.."</span><span style="font-size:100%;">എന്നുറക്കെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വിളിച്ച്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞെട്ടിയുണര്ന്നു</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ചുറ്റും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നോക്കിയിട്ട്</span><span style="font-size:100%;">,<br />"</span><span style="font-size:100%;">ഹോ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പേടിച്ച്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോയി</span><span style="font-size:100%;">! </span><span style="font-size:100%;">വല്ല</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കല്യാണക്കാരാകും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കരുതി</span><span style="font-size:100%;">".</span><span style="font-size:100%;"><br /><br />ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നെടുവീര്പ്പോടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രിച്ചായന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോക്കറ്റില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിന്നും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊച്ചു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഡയറി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പുറത്തെടുത്ത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പേജുകള്</span> <span style="font-size:100%;">മറിച്ച്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നോക്കിയിട്ട്</span><span style="font-size:100%;">:<br /><br />"</span><span style="font-size:100%;">കുവൈറ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചാണ്ടി</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">സ്കൂളിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വലതു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വശത്തെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ടാറിടാത്ത</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">റോഡില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൂടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നൂറു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മീറ്റര്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോയാല്</span> <span style="font-size:100%;">വീടിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഗയിറ്റിനു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുന്നില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഏറോപ്ലയിനിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">രൂപം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പണിത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വെച്ചത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അടയാളം</span><span style="font-size:100%;">.<br /></span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഡ്രൈവറെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നോക്കി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">റോഡിലേക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചൂണ്ടിക്കൊണ്ട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;">,<br />"</span><span style="font-size:100%;">ദാ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കാണുന്ന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">റോഡില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൂടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോട്ടെ</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ഇതൊക്കെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്വിംഗ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്വിങ്ങാക്കി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കയ്യിത്താരാം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span> <span style="font-size:100%;">ജയിംസ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നീ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പേടിക്കാണ്ടിരി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">കാര്യം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പെണ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീട്ടുകാര്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇത്തിരി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുന്തിയ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൂട്ടാരാ</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">പഴയ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തറവാട്ടുകാരാ</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">തോമാസ്ലീഹ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നേരിട്ട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആസിഡ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുക്കീതാന്നാ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അല്ല</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മാമോദീസ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുക്കീതാന്ന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വെയ്പ്പ്</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">നമ്മളതൊന്നും</span> <span style="font-size:100%;">ശ്രദ്ധിക്കാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോണ്ട</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">കുട്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തെറ്റില്യാന്നാ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അറിഞ്ഞത്</span><span style="font-size:100%;">”<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിസ്സംഗമായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എല്ലാം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മൂളിക്കേട്ടു</span><span style="font-size:100%;">.<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തുടര്ന്നു</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">"എന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കരുതി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നമ്മളും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മോശക്കാരാന്നല്ലാട്ടോ</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">നമ്മളും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊല്ലും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊലയുമോക്കെയുള്ള</span> <span style="font-size:100%;">തറവാട്ടുകാരല്ലേ</span><span style="font-size:100%;"> , </span><span style="font-size:100%;">ഇപ്പൊ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊല്ലില്ലാ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നല്ലേയുള്ളൂ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ബാക്കിയോക്കെയില്ലേ</span><span style="font-size:100%;">?"<br /></span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പുറത്തേക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നോക്കി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഡ്രൈവറോട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;">, " </span><span style="font-size:100%;">നിര്ത്ത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിര്ത്ത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ദാ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കാണുന്നതല്ലേ</span> <span style="font-size:100%;">എറോപ്ലയിന്</span><span style="font-size:100%;">? </span><span style="font-size:100%;">ഇതുതന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീട്</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">വാ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഐശ്വര്യമായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇറങ്ങിക്കെ</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">ഒക്കെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്വിംഗ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്വിങ്ങായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഈ</span> <span style="font-size:100%;">ഗബ്രിയേല്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശരിയാക്കിത്തരാം</span><span style="font-size:100%;">"<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രിയേല്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുന്നിലായും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അയാളുടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പിന്നിലായും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നടന്നു</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊച്ചു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീട്</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">ഗയിറ്റില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിന്നും</span> <span style="font-size:100%;">രണ്ടടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നടക്കണം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീട്ടിലേക്കെത്താന്</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">വഴിയില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചപ്പു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചവറുകള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കിടക്കുന്നു</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">തൂത്ത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വാരിയ</span> <span style="font-size:100%;">ലക്ഷണമൊന്നും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കാണുന്നില്ല</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">പടികള്ക്കു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുന്നിലായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കോഴികള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കാഷ്ടിച്ച്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വെച്ചിരിക്കുന്നു. </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മാതൃകാ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൃഷിഭവന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ലോക്കല്</span> <span style="font-size:100%;">ബ്രാഞ്ചിലേക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കയറിപ്പോകുന്നത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോലെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീട്ടിലേക്കു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കയറുമ്പോള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അനുഭവപ്പെട്ടു</span><span style="font-size:100%;">.<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രിചായന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഉമ്മറത്തേക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കയറി</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">പള</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പള</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മിന്നുന്ന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സില്ക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ജുബ്ബ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കഴുത്തോളം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വിഴുങ്ങി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span> <span style="font-size:100%;">ഉപ്പുമാങ്ങാ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഭരനിപോലെയുള്ള</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുവൈറ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചാണ്ടിയുടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">രൂപം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കണ്ടപ്പോള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അല്പ്പം</span> <span style="font-size:100%;">അസ്വസ്ഥത</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തോന്നി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">കാരണം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പേറ്റന്ട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇതാണെങ്കില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പ്രോഡക്റ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്തായിരിക്കും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നുള്ള</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചിന്ത</span> <span style="font-size:100%;">എന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വല്ലാതെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അസ്വസ്ത്ഥനാക്കി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">സ്വര്ണ്ണ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഫ്രെയിമിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കണ്ണട</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശരിയാക്കി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വെച്ച്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അയാള്</span> <span style="font-size:100%;">എന്നെയൊന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നോക്കി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്തോ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ലജ്ജ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തോന്നി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">അറിയാതെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാനും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശരീരമോന്നു</span> <span style="font-size:100%;">നോക്കി</span><span style="font-size:100%;">,</span><span style="font-size:100%;">വയറിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുകളിലുള്ള</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മസിലുകള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുറുക്കിപ്പിടിച്ചു</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ശ്വാസം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വളരെ</span> <span style="font-size:100%;">പ്രയാസപ്പെട്ടാണ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പിന്നീട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശരീരത്തില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കയറിയിറങ്ങിയത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മനസ്സിലായി</span><span style="font-size:100%;">.<br /></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;">ചാണ്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞങ്ങളെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അകത്തേക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ക്ഷണിച്ചു</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">അകം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വിശാലമായ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഹാളായിരുന്നു</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">പുറത്തു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിന്ന്</span> <span style="font-size:100%;">നോക്കിയാല്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇതൊരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചെറിയ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീടായേ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തോന്നിയുള്ളൂ</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">അകത്ത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കേറിയപ്പോഴല്ലേ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇതൊരു</span> <span style="font-size:100%;">വിശാലമായ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഷോറൂമാനെന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മനസ്സിലായത്</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വാചാലനായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്റെയും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുടുംബക്കാരുടെയും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീര</span> <span style="font-size:100%;">ശൂര</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പരാക്രമണങ്ങളും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊണകണങ്ങളും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അല്പ്പം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോലും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പിശുക്കില്ലാതെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുവൈറ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചാണ്ടിയുടെ</span> <span style="font-size:100%;">തിരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സന്നിധിയില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വിളമ്പുകയാണ്</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രിയുടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അസ്ഥാനത്തുള്ള</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചില</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പൊക്കിപ്പറച്ചില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കേട്ടപ്പോള്</span> <span style="font-size:100%;">ഗബ്രിയെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒറ്റടിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തെമ്മാടിക്കുഴിയിലടക്കാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശക്തമായ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തോന്നലുണ്ടായി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">എന്നാല്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പിന്നീട്</span> <span style="font-size:100%;">കുവൈറ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചാണ്ടിയുടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഗ്രാമഫോണ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തിരിഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തുടങ്ങി</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">കടിച്ചതിനേക്കാള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വലുതാണ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മടയില്</span> <span style="font-size:100%;">കിടക്കുന്നത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറഞ്ഞ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോലെയായിരുന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അവസ്ഥ</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ഇതിലും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എത്രയോ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഭേതമായിരുന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ചാണ്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്ന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ബോംബിനു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുന്നില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വെറും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചീനപ്പടക്കമാണെന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തിരിച്ചറിഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;">.<br /></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;">ഇറാഖ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അധിനിവേശവും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുവൈറ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">യുദ്ധവും</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">യുദ്ധാനന്തര</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുവൈറ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പ്രശ്നവും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കഴിഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഏതാണ്ട്</span> <span style="font-size:100%;">സദ്ദാമിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വധശിക്ഷ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കഴിഞ്ഞതോടു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൂടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുമ്മായത്തില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുഖം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുത്തിവീന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോലെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">രൂപം</span> <span style="font-size:100%;">ചായയുമായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വന്നു</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിമിഷം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മെത്രാനച്ചന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുഖ്യമന്ത്രിയായ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോലെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞെട്ടല്</span> <span style="font-size:100%;">എനിക്കുണ്ടായി</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">കുവൈറ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചാണ്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഭാവം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കണ്ടെന്നോണം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><span>പറഞ്ഞു,</span></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;">" </span><span style="font-size:100%;">ഇത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആലീസ്</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഭാര്യയാണ്</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">അവള്ക്കു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഈ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ബ്യൂട്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പാര്ലറില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കേറിയതിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശിക്ഷയാ</span> <span style="font-size:100%;">മുഖമിങ്ങനെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വെളുത്തോണ്ടിരിക്കുന്നത്</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">വെളുക്കാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തേച്ചത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പാണ്ടായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കേട്ടിട്ടല്ലെയുള്ളൂ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇത്</span> <span style="font-size:100%;">വയിറ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വാഷ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചെയ്തപോലെയായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ബൂ</span><span style="font-size:100%;">...</span><span style="font-size:100%;">ഹു</span><span style="font-size:100%;">... </span><span style="font-size:100%;">ഹു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഹൂ</span><span style="font-size:100%;"> ”.<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">കുവൈറ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചാണ്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഗള്ഫ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">യുദ്ധത്തിനു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശേഷം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇങ്ങനെയാണ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചിരിക്കാറ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തിരിച്ചറിഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;">.<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">ആലീസ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒളികണ്ണിട്ട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചാണ്ടിച്ചനെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നോക്കി</span><span style="font-size:100%;">"</span><span style="font-size:100%;">അച്ചായ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വേണ്ടാട്ടോ</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മറ്റേ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കാര്യം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറയണോ</span><span style="font-size:100%;">?”<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">അത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കേട്ടമാത്രമയില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുവൈറ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അച്ചായന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഫിലമെന്റ്റ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അടിച്ചുപോയ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ബള്ബ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോലെ</span> <span style="font-size:100%;">കെട്ട്പോയി</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">എന്തായിരിക്കും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">രഹസ്യമെന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അറിയാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആഗ്രഹം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തോന്നിയെങ്കിലും</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">വന്ന</span> <span style="font-size:100%;">കാര്യത്തിലേക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കടക്കാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തത്വത്തില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തീരുമാനിച്ചു</span><span style="font-size:100%;">.<br /></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പച്ച</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിറത്തിലുള്ള</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സാരിയുമുടുത്തു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സുന്ദരിപ്പെണ്ണ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അഭിമുഖമായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിന്നു</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span> <span style="font-size:100%;">ക്യാമറ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കണ്ണുകള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">താഴെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിന്നും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്കാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചെയ്ത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചെയ്ത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അങ്ങ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തലശ്ശേരി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വരെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എത്തി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">കൊള്ളാം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നല്ല</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുട്ടി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ഇത്തിരി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൂടുതലുള്ളത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊളസ്ട്രോള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അമിതമായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അടിഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചേര്ന്നതിലാണെന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span> <span style="font-size:100%;">മനസ്സിലാക്കി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">അത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കയറു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചാട്ടംകൊണ്ടോ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീട്ടുപണി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊണ്ടോ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുറപ്പിക്കാം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കണക്കു</span> <span style="font-size:100%;">കൂട്ടി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">മൊത്തത്തില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വലിയ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുഴപ്പമില്ല</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എണ്പതു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മാര്ക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വരെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊടുക്കാവുന്ന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഫിഗര്</span><span style="font-size:100%;">,</span><span style="font-size:100%;">പക്ഷെ</span> <span style="font-size:100%;">ആക്രാന്തം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊണ്ട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നൂറ്റിപ്പത്ത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മാര്ക്കും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നല്കി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">തടസ്സങ്ങളൊന്നും ഇല്ലാതെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇതെങ്കിലും</span> <span style="font-size:100%;">നടക്കണം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പ്രാര്ത്ഥിച്ചു</span><span style="font-size:100%;">.<br /></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വിജയീ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഭാവത്തില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നോക്കി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വളരെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പതുക്കെ</span><span style="font-size:100%;">,"</span><span style="font-size:100%;">എല്ലാം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്വിംഗ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്വിങ്ങല്ലേ</span><span style="font-size:100%;">?" </span><span style="font-size:100%;">എന്നിട്ട്</span> <span style="font-size:100%;">അവരോടായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;">,"</span><span style="font-size:100%;">അവര്ക്കു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വല്ലതും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറയാനുന്ടെന്കി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നമ്മളിവിടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിക്കണത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശരിയല്ലല്ലോ</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">നമുക്കങ്ങോട്ടു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മാറിനില്ക്കാം</span><span style="font-size:100%;">"<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രിയുടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ബുദ്ധിപരമായ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നീക്കത്തില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രിയോടു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വല്ലാത്ത</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആരാധന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തോന്നി</span><span style="font-size:100%;">.</span> <span style="font-size:100%;">കസേരയില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിന്നും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എഴുനേറ്റു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അവളുടെ</span> <span style="font-size:100%;">അടുത്തേക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിന്നു</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">തൊണ്ടയൊന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശരിയാക്കി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചോദിച്ചു</span><span style="font-size:100%;">,<br />" </span><span style="font-size:100%;">എന്താ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പേര്</span><span style="font-size:100%;">?"<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">റോസ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മേരി</span><span style="font-size:100%;">.<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">ഇപ്പോള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പഠിക്കുന്നുണ്ടോ</span><span style="font-size:100%;">?<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">ഇല്ല</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഡിഗ്രി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കഴിഞ്ഞപ്പോള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒന്നിനും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോയില്ല</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">പിന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഈ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പെണ്ണുകാണല്</span><span style="font-size:100%;">..<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">എന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇഷ്ടമായോ</span><span style="font-size:100%;">?<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">അതിനവള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മറുപടിയൊന്നും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറഞ്ഞില്ല</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പുഞ്ചിരി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മാത്രം</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">എങ്കിലും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിര്ബന്ധിച്ചു</span><span style="font-size:100%;">. <span>ഇതിനു</span><span>മുന്പ്</span> <span>പതിനാറു</span> <span>പെണ്ണ്</span> <span>കണ്ട</span> <span>കഥയും</span> <span>ഒന്നും</span> <span>നടക്കാതെ</span> <span>പോയതും</span>, <span>ഈ</span> <span>കല്യാണം</span> <span>നടക്കണം</span> <span>എന്ന</span><span>ആഗ്രഹത്താല്</span> <span>ഞാന്</span> <span>റോസിനോട്</span> <span>ഒരു</span> <span>അടുത്ത</span> <span>സുഹൃത്തിനെപ്പോലെയാണ്</span> <span>സംസാരിച്ചത്</span>. <span>ഒടുവില് മനസ്സില്ലാമനസ്സോടെയാണെങ്കിലും</span> </span> <span style="font-size:100%;">വളരെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അടുത്തവരെപ്പോലെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">റോസ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സംസാരിച്ചു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തുടങ്ങി</span><span style="font-size:100%;">,<br /><br />"</span><span style="font-size:100%;">ഇവിടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇഷ്ടമല്ലല്ലോ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പ്രധാനം</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">മറ്റു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പലതുമല്ലേ</span><span style="font-size:100%;">? </span><span style="font-size:100%;">എന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇഷ്ടപ്പട്ട</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പലരും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പിന്നീട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഈ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വഴി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വന്നിട്ടില്ല</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">എങ്കിലും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ദിനചര്യപോലെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീണ്ടും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീണ്ടും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അരങ്ങിലേക്കെത്തുന്ന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കോമാളിയെപ്പോലെ</span> <span style="font-size:100%;">കാണികളെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">രസിപ്പിക്കുന്നു</span><span style="font-size:100%;">"<br /><br />"</span><span style="font-size:100%;">റോസ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നന്നായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സംസാരിക്കുന്നു</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">റോസിനെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇഷ്ടപ്പെട്ടവര്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മടങ്ങി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വരാത്തെതിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കാരണം</span> <span style="font-size:100%;">സ്ത്രീധനമാണെങ്കില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സോറി</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">എനിക്കതില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">താല്പര്യമില്ല</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">എന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്നേഹിക്കുന്ന</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">എന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മനസ്സിലാക്കാന്</span> <span style="font-size:100%;">കഴിയുന്ന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പെണ്കുട്ടി</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">അത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മാത്രം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മതി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്"</span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;">അതുമാത്രം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മതിയോ</span><span style="font-size:100%;">?<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">അവളുടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചോദ്യം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നടുക്കമുണ്ടാക്കി</span><span style="font-size:100%;">.<br />"</span><span style="font-size:100%;">റോസ്</span><span style="font-size:100%;">, <span>നീ</span> </span><span style="font-size:100%;">എന്താണ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഉദ്ദേശിച്ചത്</span><span style="font-size:100%;">? </span><span style="font-size:100%;">പറയൂ</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">നിന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇഷ്ട്ടപപെട്ടവര്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തിരിച്ചു വരാത്തതിന്റെ കാരണങ്ങള്...അതെന്താണെങ്കിലും പറയൂ. ഒരു പക്ഷെ ഈ വിവാഹം നടന്നാല്...പിന്നീട് ഞാന് അറിയാനിടയായാല്.... പ്ലീസ് പറയൂ റോസ്</span><span style="font-size:100%;">"<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">"അതെ..ഒരുപക്ഷെ ഈ വിവാഹം നടന്നാലും ഇല്ലെങ്കിലും</span><span style="font-size:100%;">,</span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ജീവിതം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഈ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വീടിനുള്ളില്</span> <span style="font-size:100%;">അവസാനിച്ചാലും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഈ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സത്യം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അറിഞ്ഞവര്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പൂര്ണ്ണ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സമ്മതത്തോടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്വീകരിക്കുന്നത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വരെ</span> <span style="font-size:100%;">എനിക്കീ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വേഷം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കെട്ടിയെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒക്കൂ</span><span style="font-size:100%;">"<br /><br />"</span><span style="font-size:100%;">റോസ്</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">തെളിച്ചു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറയൂ</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">നിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സത്യസന്ധത</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മനസ്സിലാക്കുന്നു</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">എന്നോട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറയാന്</span> <span style="font-size:100%;">കഴിയുന്നതാണെങ്കില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">റോസ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നീയത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറയണം</span><span style="font-size:100%;">"<br /><br />"<span>അല്ലെങ്കിലും</span> <span>ഇതൊന്നും</span> <span>ആരും</span> <span>അറിയില്ലെന്ന്</span> <span>ധരിക്കാന്</span> <span>മാത്രം</span> <span>ഒരു</span> <span>വിഡ്ഢിയല്ലല്ലോ</span> <span>ഞാന്</span>, </span><span style="font-size:100%;">എന്നെ</span> <span style="font-size:100%;">കാണാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വരുന്നവരോട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്കിതു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറയുക</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നതും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചടങ്ങാണ്</span><span style="font-size:100%;">,</span><span style="font-size:100%;">ഈ</span> <span style="font-size:100%;">കഥയറിഞ്ഞാല്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പക്ഷെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിങ്ങളും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തിരിച്ചു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വരില്ലായിരിക്കാം</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">എങ്കിലും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറഞ്ഞെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മതിയാകൂ</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">വിഴുപ്പുകളുമായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ജീവിതം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പേറാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്കാവില്ല</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">അതുകൊണ്ടാണ്"</span><span style="font-size:100%;"><br /><br />"</span><span style="font-size:100%;">റോസ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുഖവുരയ്ക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ദൈര്ഖ്യം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൂടുന്നു</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">ഇനിയും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വളച്ച്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കെട്ടാതെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറയൂ</span><span style="font-size:100%;">..."<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">"തന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഭാര്യയാകാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോകുന്ന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പെണ്കുട്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പതിവ്രതയായിരിക്കണം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നാണ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഏതോരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പുരുഷനും</span> <span style="font-size:100%;">ആഗ്രഹിക്കുന്നത്</span><span style="font-size:100%;">,</span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആഗ്രഹം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സാധിച്ചു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തരാനാവില്ല</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">മനപ്പൂര്വ്വം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തെറ്റും</span> <span style="font-size:100%;">ചെയ്തിട്ടില്ല</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ഡിഗ്രിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പഠിക്കുമ്പോള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">റാഗിങ്ങിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പേരില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">രണ്ടുമൂന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സീനിയര്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആണ്കുട്ടികള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നെ</span> <span style="font-size:100%;">ബലമായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നശിപ്പിച്ചു</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ഒന്നുറക്കെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കരയാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോലും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കഴിയാതെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അവരുടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആക്രമണത്തിനു</span> <span style="font-size:100%;">ഇരയായി</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">മാനഹാനി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഭയന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞങ്ങള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആ നാട്ടില് നിന്നും വീട് വിറ്റു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോന്നു</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">കേസും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൂട്ടവുമോന്നും</span> <span style="font-size:100%;">ഉണ്ടായില്ല</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ജീവിതം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തകരുമെന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പേടിച്ചു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കേസിനും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോകണ്ട</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നാണു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എല്ലാവരും</span> <span style="font-size:100%;">തീരുമാനിച്ചത്</span><span style="font-size:100%;">? </span><span style="font-size:100%;">ഇതെല്ലാം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മൂടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വെച്ച്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സമാധാന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ജീവിതം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്കുണ്ടാകുമോ</span><span style="font-size:100%;">? </span><span style="font-size:100%;">അങ്ങിനെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഏതു</span> <span style="font-size:100%;">നിമിഷവും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പുറത്തു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വരാവുന്ന</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഭൂതത്തെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒളിപ്പിച്ചു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വെച്ചുകൊണ്ടുള്ള</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ജീവിതം</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">അതില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span> <span style="font-size:100%;">സത്യമായും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">താല്പര്യമില്ല</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മിസ്റ്റര്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ജയിംസ്</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">എന്നോടൊന്നും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തോന്നരുത്</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">ബുദ്ധിമുട്ടിച്ചതില്</span><span style="font-size:100%;"></span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ക്ഷമിക്കൂ</span><span style="font-size:100%;">.."<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വല്ലാത്തൊരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ധര്മ്മസങ്കടത്തിലായി</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">വാക്കുകള്ക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വേണ്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തപ്പിത്തടഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">കടുത്ത</span> <span style="font-size:100%;">മൌനം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അവിടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അല്പ്പ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നേരം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തളം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കെട്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിന്നു</span><span style="font-size:100%;">. <span>അവസാനം</span> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തീരുമാനം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മനസ്സില്</span> <span style="font-size:100%;">തെളിഞ്ഞു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വന്നു</span><span style="font-size:100%;">.<br /><br />"</span><span style="font-size:100%;"> <span>റോസ്</span></span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">നീ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വളരെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സത്യസന്ധയാണ്</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">നിന്നെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കാണാതെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോയാല്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ജന്മം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തികച്ചും</span> <span style="font-size:100%;">അര്ത്ഥ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശൂന്യമാകും</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">വിവാഹത്തിനു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശേഷം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എത്ര</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുടുംബങ്ങള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അവിഹിത</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ബന്ധങ്ങളാല്</span> <span style="font-size:100%;">തകര്ന്നതും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഏച്ച്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കെട്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൊണ്ട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നടക്കുനതുമായ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ജീവിതങ്ങള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നമ്മള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കാണുന്നു</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ആയിരം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"><br />കള്ളങ്ങള്</span> <span style="font-size:100%;"><span>പറഞ്ഞ്</span> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വിവാഹം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നടത്തുമ്പോള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സത്യത്തിന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പേരില്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വിവാഹം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുടങ്ങില്ല</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">റോസ്</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ഞാനിതാ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വാക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തരുന്നു</span><span style="font-size:100%;">. </span><span style="font-size:100%;">ഈ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വിവാഹം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നടക്കും</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കണ്ടെത്തിയ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഈ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പുണ്യത്തെ</span> <span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൈവിടാനാകില്ല</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">ഇത്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സത്യം" </span><span style="font-size:100%;"> <br /><br />റോസ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അപ്പോഴും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പുഞ്ചിരിക്കുക</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മാത്രം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചെയ്തു</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">അപ്പോള്</span> <span style="font-size:100%;">അവളുടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മുഖം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കൂടുതല്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശോഭയുള്ളതായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എനിക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തോന്നി</span><span style="font-size:100%;">.<br /><br />"</span><span style="font-size:100%;">എന്താ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ജയിംസ്</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">കഴിഞ്ഞില്ലേ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഈ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കിന്നാരം</span><span style="font-size:100%;">?</span><span style="font-size:100%;">എല്ലാം</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്വിംഗ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">സ്വിങ്ങല്ലേ</span><span style="font-size:100%;">?"<br /></span><span style="font-size:100%;">ഗബ്രി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഹാളിലേക്ക്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കയറിവന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചോദിച്ചു</span><span style="font-size:100%;">. “</span><span style="font-size:100%;">നിങ്ങടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കഴിഞ്ഞെങ്കി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ചായ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കുടിക്കാമായിരുന്നു</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">അത്</span> <span style="font-size:100%;">വെറുതെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തണുപ്പിക്കെണ്ടല്ലോ</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">എന്താന്നറിയില്ല</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഈയിടെയായി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഭയങ്കര</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വിശപ്പില്ലായ്മ</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">വല്ല</span> <span style="font-size:100%;">ഡോക്ടറേയും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കാണേണ്ടി</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വരുമോ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്തോ</span><span style="font-size:100%;">?"<br /><br /></span><span style="font-size:100%;">ഞാനും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">റോസും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പുഞ്ചിരിച്ചു</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">കണ്ണുകള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്തോപറയാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശ്രമിച്ചോ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്നൊരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തോന്നല്</span><span style="font-size:100%;">..<br /></span><span style="font-size:100%;"><br /></span><span style="font-size:100%;">അവിടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിന്നും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">യാത്ര</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറഞ്ഞിറങ്ങുമ്പോള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മനസ്സ്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നിറയെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">റോസായിരുന്നു</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">അവളുടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ആ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ദുരന്തം</span> <span style="font-size:100%;">മറ്റാരും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">അറിയരുതേ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഞാന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പ്രാര്ത്ഥിച്ചു</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">അവള്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എത്ര</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പേരോട്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഇക്കഥ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറഞ്ഞിട്ടുണ്ടാകും</span> <span style="font-size:100%;">എന്നുള്ള</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഒരാശങ്ക</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">വെറുതെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്റെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">മാസ്സിലൂടെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">കടന്നു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പോയി</span><span style="font-size:100%;">.</span><span style="font-size:100%;">എങ്കിലും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">റോസിനെ</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">നഷ്ടപ്പെടുത്തുന്ന</span> <span style="font-size:100%;">ഒരു</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">തീരുമാനവും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ഉണ്ടായില്ല</span><span style="font-size:100%;">, </span><span style="font-size:100%;">ഉണ്ടാക്കിയില്ല</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">എന്ന്</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">പറയുന്നതാവും</span><span style="font-size:100%;"> </span><span style="font-size:100%;">ശരി</span><span style="font-size:100%;">.</span><br /><br /></div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com24tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-26156273615441742572009-06-07T00:08:00.002+04:002009-07-02T18:30:21.565+04:00എന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട ആയിഷ<span class=""></span><br /><span style="font-size:100%;">എന്റെ ആയിഷയെക്കുറിച്ച് പറഞ്ഞു തുടങ്ങുന്നതിനു മുമ്പ് ഗാസ്സയെക്കുറിച്ച് പറയണം. പലസ്തീനിലെ സംഘര്ഷമേഘലയായ ഗാസ്സ. ഗാസ്സയിലെ പ്രശാന്ത സുന്ദരമായ "അല് ഹാസ' താഴ്വര. ഒലിവ് മരങ്ങള് പൂത്തുലഞ്ഞു നില്ക്കുന്ന ഒരു കൊച്ചു മലമ്പ്രദേശം. കാഴ്ചകള്ക്ക് നന്നേ ദാരിദ്ര്യം നിറഞ്ഞ ഉണങ്ങിയ പുല്മേടുകള്, തീറ്റ തേടി അങ്ങിങ്ങു അലയുന്ന ആട്ടിന് പറ്റങ്ങള്, തോക്കുകളുടെയും യുദ്ധ ടാങ്കുകളുടെയും ശബ്ദമുഖരിതമായ ദിനരാത്രങ്ങള് സുപരിചിതമായ നിസ്സഹായരായ ഒരു പറ്റം മനുഷ്യരെന്നോ അഭയാര്ത്ഥികളെന്നോ വിളിക്കാവുന്ന ഒരു സമൂഹം. നരക യാതനകളുടെ ദുരന്തങ്ങള് ജീവിതത്തിലലിഞ്ഞു ചേര്ന്ന് വിലപിക്കാന്പോലും പലപ്പോഴും മറന്നുപോകാറുള്ള മനുഷ്യക്കോലങ്ങള്... കൂടപ്പിറപ്പുകളുടെ മൃതശരീരങ്ങള്ക്കിടയിലൂടെ നിസ്സംഗരായി നടന്നു നീങ്ങാന് വിധിക്കപ്പെട്ട ദൈവസൃഷ്ടികള്....ശാപം കിട്ടിയതുപോലുള്ള ഒരു ജീവിതം എങ്ങിനെയെങ്കിലും ജീവിച്ചു തീര്ക്കാന് പെടാപാട് പെടുന്ന കുടുംബങ്ങള്....അവരെ ഒരു കുടുംബം എന്ന് പൂര്ണ്ണമായ അര്ത്ഥത്തില് വിളിക്കാമോ എന്ന് പലപ്പോഴും ശങ്കിക്കാന് കാരണം പലകുടുംബങ്ങളിളും താങ്ങും തണലുമാകേണ്ട നാഥന്മാര് ഇല്ല എന്നതുകൊണ്ട് തന്നെ. സ്വാതന്ത്ര്യ സമരത്തിലേക്ക് സ്വയം എടുത്തുചാടിയവര്....രക്തസാക്ഷികളായവര്.....അല്ലെങ്കില് സ്വയം ചാവേറായി പൊട്ടിത്തെറിക്കാന് ഇറങ്ങിത്തിരിച്ചവര്...ഇവരാരും പിന്നീട് തിരിഞ്ഞു നോക്കാതെ അനാഥമാക്കപ്പെട്ട കുടുംബങ്ങളാണ് അധികവും. എങ്കിലും അവര് ജീവിക്കുകയാണ്,സ്വന്തമായ ഒരു രാജ്യം സ്വപ്നം കണ്ടുകൊണ്ട് .സ്വന്തമായി കിട്ടുന്ന മണ്ണില് ജീവിച്ചു മരിക്കാന്....<br /><br />അതിര്ത്തിയില് നിന്നും അധികം ദൂരമില്ല അല് ഹാസയിലേക്ക്. ഇസ്രായേലിന്റെ ഒരു മിലിട്ടറി ചെക്ക് പോയന്റില് നിന്നും നീണ്ടു വരുന്ന മണ്പാതയോരത്ത് മണ് ചുമരുകളാല് കെട്ടിയുണ്ടാക്കിയ,ഈന്തപ്പനയോല മേഞ്ഞ ഒരു ഒറ്റമുറി വീട്. ആ കൊച്ചു വീട്ടിലാണ് എന്റെ ആയിഷ. അവളെ ഒരു കൊച്ചു മാലാഖ എന്ന് വിളിക്കാനാണ് എനിക്കിഷ്ടം. നിഷ്കളങ്കമായ അവളുടെ മുഖം കണ്ടാല് ആരും അവളെ അങ്ങിനയെ വിളിക്കു. അത്രയ്ക്കും മനോഹരിയാണ് ആയിഷ. പക്ഷെ തിളക്കമില്ലാത്ത അവളുടെ കണ്ണുകള് എന്നും എന്നെ നൊമ്പരപ്പെടുത്തിയിരുന്നു. പിന്നിത്തുടങ്ങിയ കുഞ്ഞുടുപ്പിന്റെ അലുക്കുകളില് തുന്നിപ്പിടിപ്പിച്ച മുത്തുകളുടെ തിളക്കങ്ങളും മങ്ങിയിരിക്കുന്നു. ഇളം കാറ്റിന് താളത്തില് ചാഞ്ചാടി നെറ്റിത്തടങ്ങളിലും കവിളുകല്ക്കരികിലൂടെയും വീണു കിടക്കുന്ന അവളുടെ ചെമ്പന് മുടികള് കോതിമാറ്റുന്ന ആ കുഞ്ഞിളംകൈകളില് അലങ്കാരങ്ങളൊന്നും ഇല്ലാതെ തന്നെ മനോഹരമായിരുന്നു. ഇടതു കയ്യില് എപ്പോഴും കരുതാറുള്ള അവളുടെ പ്രിയപ്പെട്ട പാവക്കുട്ടിയാണ് അവളുടെ ഏറ്റവും അടുത്ത ചങ്ങാതി.വലതുകയ്യില് ഉമ്മയില്ലാത്തപ്പോള് തട്ടിത്തടഞ്ഞു വീഴാതിരിക്കാന് കരുതാറുള്ള തന്റെ ചൂരല് വടിയും. ഇവ രണ്ടുമാണ് ആയിഷയുടെ ഇണപിരിയാത്ത കൂട്ടുകാര്. പലപ്പോഴും തന്റെ പാവക്കുഞ്ഞിനോടാണ് അവളുടെ പിണക്കങ്ങളും പരിഭവങ്ങള് പറയലും ആജ്ഞകളും എല്ലാം. അവളുടെ കുഞ്ഞിളം വായിലെ താരാട്ടിന്റെ ഈണങ്ങള് പോലും ആരും കൊതിക്കുംവിധമായിരുന്നു.<br /><br />പതിവു പോലെ അന്നും അവള് ഉണരുന്നതിനു മുമ്പ് തന്നെ അവളുടെ എല്ലാമെല്ലാമായ ഉമ്മ ഒലിവ് തോട്ടത്തിലേക്ക് പോയിരുന്നു. ഒലിവ് തോട്ടത്തില് വിളവെടുപ്പിന്റെ സമയമായതിനാല് അവളുടെ ഉമ്മാക്ക് നിത്യം പണിയുണ്ട്. അല്ലാത്ത സമയങ്ങളില് വല്ലപ്പോഴുമാണ് പണിയുന്ടാവുക. ചിലപ്പോള് പട്ടിണി തന്നെയായിരിക്കും. എങ്കിലും ആരോടും പരിഭവമോ പരാതിപ്പെടാനോ ആ ഉമ്മ തയ്യാറായിരുന്നില്ല. ആയിഷാക്ക് കഷ്ടി ഒരു വയസ്സായപ്പോഴാണ് അവരുടെ ഭര്ത്താവിനെ തീവ്രവാദ ബന്ധമാരോപിച്ച് ഇസ്രായേലി സേന പിടിച്ച് കൊണ്ടുപോയത്. മരിച്ചെന്നോ തടവിലുന്ടെന്നോ അറിയാതെ കഴിഞ്ഞ അഞ്ചു വര്ഷമായി അവര് പ്രതീക്ഷയോടെ കാത്തിരിക്കുകയാണ്. പലപ്പോഴും അതിര്ത്തി കടന്ന് അന്വേഷിച്ച് ചെന്നെന്കിലും, പട്ടാളക്കാരാല് പീഡിപ്പിക്കപ്പെടുകയും ആട്ടിയോടിക്കപ്പെടുകയുമാണ് ഉണ്ടായത്. ഒരു നാള് അവരുടെ പ്രാണ നാഥന് തിരിച്ച് വരും എന്നുള്ള പ്രതീക്ഷയുടെ ഉള്തുടിപ്പുകളുമായി ആ കൊച്ചു കുടുംബം കാത്തിരുന്നു.<br /><br />ആയിഷ ഉണര്ന്നതും താന് സ്നേഹത്തോടെ ലൈലാ എന്ന് വിളിക്കുന്ന തന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട പാവക്കുട്ടിയെ കയ്യിലെടുത്തു. തന്റെ പാവക്കുട്ടിയെ ലൈലാ എന്ന് വിളിക്കുവാനും ആയിഷാക്ക് ഒരു ന്യായമുണ്ട്. തന്റെ ഇരുണ്ട ലോകത്തില് അവള്ക്കു എല്ലാം കറുത്തിട്ടാണ്. ഉമ്മ പറഞ്ഞു തന്നതില് വെച്ച് ഏറ്റവും കറുപ്പ് രാത്രിക്കാണെന്നാണ് അവള് കരുതിയിരിക്കുന്നത്. അതുകൊണ്ടാണ് രാത്രി എന്ന അര്ത്ഥം വരുന്ന ലൈലാ എന്ന് വിളിക്കുന്നത്. തറയിലെ വിരിക്കരികില് വെച്ചിരുന്ന അവളുടെ ചൂരല് വടിയും തപ്പി എടുത്തു കൊണ്ട് ആയിഷ അവളുടെ അന്നത്തെ ദിവസത്തിലേക്കു നടന്നു.<br /><br />തലേ ദിവസത്തെ ബാക്കി വന്ന റൊട്ടിക്കഷ്ണം ഉണങ്ങിയിട്ടുണ്ടെങ്കിലും വെള്ളവും കൂട്ടി കഴിക്കുന്നതിനു മുമ്പ് അവള് ദൈവ നാമത്തില് തുടങ്ങാന് മറന്നില്ല. റൊട്ടി തിന്നു തീര്ന്നപ്പോളും അവള് സന്തോഷത്തോടെ അന്നം നല്കി അനുഗ്രഹിച്ച ദൈവത്തിനു നന്ദി പറഞ്ഞു. ചുമരിനപ്പുറത്തെ റോഡിലുടെ ഇടയ്ക്ക് ചീറിപ്പായുന്ന വാഹനങ്ങളുടെ ശബ്ദം ആയിഷയുടെ കൊച്ചു മുറിയുടെ നിശ്ശബ്ദത ഭഞ്ജിച്ചു കൊണ്ടേയിരുന്നു. റോഡില് കൂടി വാഹനങ്ങളുടെ എണ്ണം കൂടുകയാണെങ്കില് ആയിഷാക്ക് ഉള്ളില് നടുക്കമാണ്. ഇസ്രായേലി പട്ടാളക്കാര് തങ്ങളെ ആക്രമിക്കാന് വരുന്നതിന്റെ സൂചനയാണ് റോഡ് വാഹനങ്ങളാല് നിറയുന്നതെന്ന് അവള്ക്കു നന്നായറിയാം. യുദ്ധ ടാങ്കുകള് റോഡില് കൂടി ഉരുളുമ്പോള് തന്റെ കൊച്ചു റൂമില് ഒരു ഭൂമികുലുക്കം തന്നെ അനുഭവപ്പെടാറുന്ടെന്ന് ആയിഷാക്ക് അനുഭവങ്ങളില് നിന്നും അറിവുള്ളതാണ്. ആ സംഭവങ്ങള് ഓര്ക്കുന്നത് തന്നെ അവളുടെ കുഞ്ഞു മനസ്സില് തേങ്ങലുകള് തീര്ക്കും. അങ്ങിനെ സംഭവിക്കുന്ന പക്ഷം തന്റെ കൊച്ചു മുറിയുടെ മൂലയിലുള്ള ഭൂഗര്ഭ അറയിലേക്ക് ഇറങ്ങി ഒളിച്ചിരിക്കാന് ഉമ്മ അവളെ പഠിപ്പിച്ചിട്ടുണ്ട്. അതിനാല് റോഡിലൂടെ പോകുന്ന വാഹനങ്ങളിലും അവളുടെ ശ്രദ്ധയുണ്ടാകാറുണ്ട്. വാഹനത്തിന്റെ ശബ്ദത്തില് നിന്നും അവ വലുതാണോ ചെറുതാണോ എന്ന് മാത്രം അവള് തിരിച്ചറിഞ്ഞു.<br /><br />അന്ന് സന്ധ്യയോടടുത് അവളുടെ ഉമ്മ വന്നു. അത്രയും നേരം തന്റെ തങ്കക്കുടത്തെ കാണാതിരുന്നതിന്റെ സങ്കടത്താല് ആ ഉമ്മയുടെ കണ്ണുകള് നിറഞ്ഞു. അവളെ വാരിയെടുത്തു മാറോടു ചേര്ത്ത് അവര് അവളെ മതിവരുവോളം ഉമ്മകള് നല്കി. ഉമ്മയുടെ സാമീപ്യം തന്നെ ആയിഷാടെ കൊച്ചു മുഖം സന്തോഷത്താല് പ്രകാശിതമായിരുന്നു. ഉമ്മ വന്നാല് പിന്നെ അവള് ചൂരല് വടി അതിന്റെ സ്ഥാനത്ത് കൊണ്ടുവെക്കും, പക്ഷെ ലൈല അവളുടെ കയ്യില് തന്നെയുണ്ടാകും. ഉമ്മ വന്നാല് പിന്നെ അവളുടെ കൊഞ്ചലും സംസാരങ്ങളും എല്ലാം പിന്നെ ഉമ്മയോടാണ്. അപ്പോഴാണ് അന്നന്ന് തോന്നുന്ന സംശയങ്ങളും തനിക്കു അറിയേണ്ടതിനെ പറ്റിയും പിന്നെയീ ആകാശത്തിന് കീഴെയുള്ള എല്ലാവിധ കാര്യങ്ങളെ പ്പറ്റിയും അവള്ക്കറിയാവുന്നത് പോലെ ചോദിക്കുന്നത്. അവളുടെ കണ്ണുകളില് ഉറക്കം വരുന്നത് വരെ അവരങ്ങിനെ സംസാരിച്ചു കിടക്കും. പട്ടാളം ആക്രമിക്കാന് വരുന്നതും, ബോംബുകള് വര്ഷിക്കുന്നതും, അവര്ക്ക് കുടിവെള്ളവും ഭക്ഷണവും നിഷേധിക്കുന്നതും മറ്റും എന്തിനാണെന്ന് അവളുടെ കുഞ്ഞുമനസ്സിന് ഇപ്പോഴും പിടികിട്ടിയിട്ടില്ല. നിസ്സഹായരായ തന്നെയും തന്റെ ഉമ്മയെയും ദ്രോഹിക്കുന്ന ശത്രുക്കള്ക്ക് നല്ലബുദ്ധി വരാന് അവള് എന്നും ദൈവത്തെ വിളിച്ചു പ്രാര്ത്ഥിച്ചു.<br />തന്റെ ഉപ്പയെക്കുറിച്ചുള്ള ചോദ്യങ്ങള്ക്ക് ഉമ്മാടെ നിലയ്ക്കാത്ത കണ്ണീര് പ്രവാത്തിലാണ് ഉത്തരങ്ങള് അവസാനിക്കാറ്. ആര്ക്കും വേണ്ടാത്ത രണ്ടു മനുഷ്യക്കോലങ്ങള് നിസ്സഹായതയുടെ രാത്രികളില് ദൈവ സന്നിധിയില് എല്ലാം സമര്പ്പിച്ച് അല്പ്പായുസ്സുകലായ മറവിയുടെ യാമാങ്ങളിലേക്ക് അലിഞ്ഞു ചേര്ന്നു.<br /><br />പിറ്റേ ദിവസത്തിലെ പ്രഭാതത്തിലെ കാറ്റിനു തണുപ്പ് അല്പ്പം കൂടുതലുണ്ടോ എന്ന് ആയിഷാന്റെ ഉമ്മ സംശയിച്ചു. വിളവെടുപ്പായതിനാല് ഇന്നും അവര്ക്ക് തോട്ടത്തില് പണിയുണ്ട്. അന്ന് പണിക്കു പോകാന് ആ ഉമ്മാക്ക് തോന്നിയില്ലെന്കിലും തന്റെ തങ്കക്കുടത്തിനെ പട്ടിണിക്കിടാന് ഇടവരുമല്ലോ എന്നോര്ത്ത് അവളുടെ കുഞ്ഞിക്കവിളില് ഒരുപാട് ചുംബനങ്ങള് നല്കിയാണ് ഉമ്മ ഒലിവ് കായ്ച്ചു നില്ക്കുന്ന തോട്ടത്തിലേക്ക് പോയത്. ആയിഷ അപ്പോഴും നല്ല ഉറക്കത്തിലാണ്. അന്ന് പതിവിലും കൂടുതല് വാഹനങ്ങള് ആ വഴിയിലൂടെ കടന്നു പോയത് ആയിഷ അറിഞ്ഞില്ല. അധികം വൈകാതെ യുദ്ധ സജ്ജമായി ഹെലികോപ്ട്ടെറുകളും യുദ്ധവിമാനങ്ങളും ആകാശത്ത് കൂടി ഇരമ്പിപ്പാഞ്ഞു കൊണ്ടിരുന്നു. കാതടപ്പിക്കുന്ന ഈ ശബ്ദം കേട്ടാണ് ആയിഷ ഉണര്ന്നത്. അവള് ഉണര്ന്നതും ലൈലയെ മാറോടടക്കിപ്പിടിച്ചു. തന്റെ ചൂരല് വടിക്ക് വേണ്ടി അവള് കുഞ്ഞിക്കൈകളാല് തപ്പിക്കൊണ്ടിരുന്നു.<br /><br />ഒരു ഏകപക്ഷീയമായ നരനായാട്ടിനുള്ള കോപ്പുകൂട്ടലായിരുന്നു അതെന്ന് പലരും തിരിച്ചറിഞ്ഞു. ഒരു ചെറുവിരല് കൊണ്ടുപോലും അത് തടയാന് ആരും ആ നിസ്സഹായരുടെ ലോകത്തിലേക്ക് വന്നില്ല. കണ്ണുള്ളവര് ആരും അത് കണ്ടതായി ഭാവിച്ചില്ല. ആരുടെയൊക്കെയോ വികലമായ ചില തീരുമാനങ്ങള് അവിടെ നടമാടാന് പോകുകയാണെന്ന് എല്ലാവര്ക്കും അറിയാമായിരുന്നു. ഒലിവ് തോട്ടത്തില് നിന്നും ആയിഷാന്റെ ഉമ്മ അവളുടെ അടുത്തേക്ക് അതിവേഗം ഓടി.<br />അതിര്ത്തിയില് നിന്നും അനവധി യുദ്ധടാങ്കുകള് ആ താഴ്വര ലക്ഷ്യം വെച്ച് നീങ്ങിക്കൊണ്ടിരുന്നു. കൃത്യമായി ഒരു പാതയിലൂടെയല്ലാതെ മുന്നില് കണ്ട വീടുകളും കുടിലുകളും എല്ലാം തട്ടിത്തരിപ്പണമാക്കിയാണ് ടാങ്കുകള് മുന്നോട്ട് വന്നുകൊണ്ടിരുന്നത്. ഇരുമ്പ് ബെല്റ്റിനടിയില് പലതും കിടന്നു ഞെരിഞ്ഞമര്ന്നു. ജനങ്ങള് ജീവനുവേണ്ടി നെട്ടോട്ടമോടി. ചിലര് കല്ലുകളുമായി ടാങ്കുകളെ നേരിട്ടു. ദുര്ബ്ബലമായ ഒരു ചെറുത്തുനില്പ്പ്, അല്ലെങ്കില് അവരുടെ ഒരു പ്രതിഷേധം. പക്ഷെ ടാങ്കുകളുടെ ശബ്ദം താഴ്വരയുടെ മരണത്തിന്റെ ഇരമ്പലായി മാറുകയായിരുന്നു. കാറ്റിനു ചൂട് പിടിച്ചിരിക്കുന്നു. കാറ്റില് രക്തത്തിന്റെ മണം കലര്ന്ന് തുടങ്ങി.<br /><br />ആയിഷ തന്റെ ചൂരല് വടി തിരഞ്ഞുകൊണ്ടിരിക്കുകയാണ്. ദൂരെ നിന്നും കേട്ടിരുന്ന ഒരു ടാങ്കിന്റെ ശബ്ദം വളരെ വളരെ അടുത്തേക്ക് വരുന്നതായി ആയിഷാക്ക് തോന്നി. ആ കുഞ്ഞുമനസ്സ് ഭയത്താല് പിടഞ്ഞു. അവള് ഉമ്മാനെ ഉറക്കെ വിളിച്ചു. ടാങ്കിന്റെ ശബ്ദം അടുക്കുംതോറും അവളുടെ ശബ്ദം ആ നാല് ചുമരുകള്ക്കുള്ളില് ഒതുങ്ങിപ്പോയി. കണ്ണീര് ചാലുകളില് ഉറവ പിടിച്ച ആ മാലാഖക്കുഞ്ഞ് പേടിച്ചരണ്ടു ഉമ്മാനെ ഉറക്കെ വിളിച്ചു അട്ടഹസിച്ചു കരഞ്ഞു. തന്റെ ചൂരല് തപ്പുന്നതിനിടയില് കയ്യില് കിട്ടിയ ഒരു റൊട്ടിക്കഷ്ണം അവള് മുറുക്കിപ്പിടിച്ചു. നിരങ്ങി നിരങ്ങി മുറിയുടെ മൂലയിലുള്ള ഭൂഗര്ഭ അറയിലേക്ക് എത്തിപ്പെടാന് ഒരു വിഫല ശ്രമം നടത്തുന്നതിനിടയില് ഭീകര ശബ്ദത്തില് അവളുടെ മുറിയുടെ ചുമര് ഒരു വശത്തേക്ക് പതിച്ചു. എന്തോ അത്യാഹിതം സംഭവിക്കാന് പോകുന്നെന്നു മനസ്സിലായ ആയിഷ പെട്ടെന്ന് കരച്ചില് നിര്ത്തി.അവളുടെ കുഞ്ഞു മനസ്സില് അവള് എന്തോ തീരുമാനിച്ചിരിക്കുന്നു.അവളുടെ ചുണ്ടുകള് എന്തോ മന്ത്രിച്ചുകൊണ്ടിരുന്നു. അവസാനമെന്നോണം ഒരിക്കല് കൂടി അവള് തന്റെ ഉമ്മാനെ വിളിച്ച് പറഞ്ഞു "ഉമ്മാ ദൈവത്തിന്റെ രക്ഷയും കരുണയും ഉമ്മാക്കുണ്ടാകട്ടെ എന്റെ പ്രിയ ഉമ്മാ" ഇടറിയ കണ്ഠത്തില് നിന്നും വാക്കുകള് തെങ്ങലുകളായാണ് പുറത്തേക്കു വന്നത്. എന്നിട്ടവള് കാല് മുട്ടുകളില് ഇരുന്നു നെറ്റിത്തടം ഭൂമിയില് അമര്ത്തി വെച്ച് ദൈവത്തോട് തന്റെ കൊച്ചു രാജ്യത്തിന് വേണ്ടി പ്രാര്ത്തിച്ചു. അവളുടെ തിളക്കമില്ലാത്ത കണ്ണുകളില് നിന്നും കണ്ണുനീര് ആ മണ്ണിനെ കുളിരണിയിച്ചു. ടാങ്കിന്റെ ഇരുമ്പ് ബെല്ട്ട് ആയിഷാടെ പിഞ്ചു ശരീരത്തിലൂടെ ഒരു മടിയും കൂടാതെ കയറിയിറങ്ങിപ്പോയി.തന്റെ കയ്യില് ഒട്ടിച്ചേര്ന്ന ലൈലയും മറുകയ്യിലെ റൊട്ടിയും പുതിയ തിളക്കമാര്ന്ന ചുവപ്പണിഞ്ഞിരുന്നു.<br /><br />അല് ഹാസ താഴ്വരയില് നിന്നും ഇപ്പോഴും നിങ്ങള്ക്ക് എന്റെ ആയിഷയുടെ ദീന രോദനം കേള്ക്കാം...ഒന്ന് ചെവിയോര്ത്തു നോക്കു...നിങ്ങളും കേള്ക്കുന്നില്ലേ? ആയിഷാ എന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട ആയിഷാ. </span><br />(ഗാസയില് പൊലിഞ്ഞ കുരുന്നു ജീവനുകള്ക്ക് മുന്നില് ഒരിറ്റു കണ്ണീരോടെ ഈ കഥ ഞാന് സമര്പ്പിക്കുന്നു)വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com48tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-10400682648036542252009-05-25T18:34:00.001+04:002009-05-25T23:41:21.080+04:00ബംഗ്ലാവിലെ പ്രേതംകേരളത്തില് തേങ്ങയേക്കാള് കൂടുതല് ജോലിയില്ലാത്ത ബിരുദധാരികളുണ്ട് എന്ന ഒരു സിനിമാ നടന്റെ കണ്ടെത്തല് സത്യമാണെന്ന് വിശ്വസിച്ചിരുന്ന കാലം. ശകാരങ്ങളെയും,ആക്ഷേപങ്ങളെയും ഒരു പൂമാല കണക്കെ നെഞ്ചില് ഒരു ധീരമായ ചുവടുവെപ്പുകള് നടത്തിക്കൊണ്ടിരുന്ന ചരിത്രപരമായ <span class="">ഒരു കാലഘട്ടം</span>!<br /><br /> ആയിടയ്ക്കാണ് ടൌണില് നിന്നും ജോലിക്കുള്ള ഒരു ഇന്റര്വ്യൂ കാര്ഡ് കിട്ടിയത്. ടൌണിലെ ഏറ്റവും പ്രശസ്തമായ ഒരു സ്വകാര്യ സ്ഥാപനം! അവിടെ ജോലി ലഭിക്കുക എന്നത് ഏതോരു ചെറുപ്പക്കാരനും സ്വപ്നം കണ്ടു നടന്നിരുന്ന ഒരു സമയവുമായിരുന്നു അത്. ഏതെങ്കിലും ഒരു ശുപാര്ശ ഉണ്ടായിരുന്നെങ്കില് ആ ജോലി ലഭിക്കാന് കഴിയുമെന്ന് ഞാന് ഒരു സുഹൃത്തില് നിന്നും മനസ്സിലാക്കി. അന്ന് രാത്രിയില് തന്നെ എന്റെ നാട്ടിലുള്ള ഒരു കോളേജ് അധ്യാപകന്റെ വീട്ടില് ചെന്ന് ശുപാര്ശക്ക് വല്ല വഴിയും ഉണ്ടാവുമോ എന്ന് അന്വേഷിച്ചു. സാറിന്റെ ഒരു ശിഷ്യനാണ് അവിടെ ജനറല് മാനേജരായി ജോലി ചെയ്യുന്നതെന്ന് എന്നുള്ള വിവരവും എനിക്ക് കിട്ടിയിരുന്നു.<br />"അല്ല, സാറൊന്നും പറഞ്ഞില്ല" നീണ്ട മൌനം ഭഞ്ജിച്ചു ഞാന് ചോദിച്ചു.<br />"അയാളോട് പറഞ്ഞിട്ട് ഗുണമുണ്ടാവുമെന്നു തോന്നുന്നില്ല, അയാളെ ബുദ്ധിമുട്ടിക്കേണ്ട"<br />സാറിന്റെ ആ വാക്കുകള് എന്റെ എല്ലാ പ്രതീക്ഷകളും തല്ലിക്കെടുത്തി. ദയനീയമായി ഞാന് സാറിനെ നോക്കി.<br />"ഇയാള്ക്ക് തിരക്കില്ലല്ലോ? ഈ പറയുന്ന കമ്പനിയുടെ ഉടമസ്ഥന്റെ അമ്മ ഒരു ടീച്ചറാണ്, ഞാന് അറിയും അവരെ. കുറെക്കാലമായി അവരെക്കുറിച്ചു അറിവൊന്നും ഇല്ല. അവരെ കണ്ടാല് ഒരു പക്ഷെ കാര്യം നടന്നേക്കാം!<br />വീണ്ടും എന്നില് പ്രതീക്ഷകള് നാമ്പെടുത്തു.<br />"എനിക്ക് തിരക്കില്ല സാര്, അവരുടെ അഡ്രസ്സ് കിട്ടിയാല് ഞാനൊന്ന് ശ്രമിച്ചു നോക്കാം!" ഞാന് പ്രതീക്ഷയോടെ സാറിനെ നോക്കി.<br />"ഞാന് അവരുടെ അഡ്രസ്സ് ഒന്ന് തപ്പിയെടുക്കട്ടെ, കുറച്ചു കാത്തിരിക്കുന്നതില് ബുദ്ധിമുട്ടില്ലല്ലോ അല്ലെ?<br />"ഇല്ല സാര്, ഞാന് വെയിറ്റ് ചെയ്യാം" എനിക്ക് വളരെ സന്തോഷമായി, സാര് അകത്തേക്ക് പോയി, ഇഷ്ട ദൈവങ്ങളെ മനസ്സില് ഓര്ത്ത് കൊണ്ട് ഞാന് ആ ഉമ്മറത്ത് പ്രതീക്ഷയോടെ ഇരുന്നു.<br />"ഇതാണ് അഡ്രസ്സ്" സാറിന്റെ ശബ്ദം എന്നെ ചിന്തകളില് നിന്നും ഉണര്ത്തി, ഞാന് എഴുനേറ്റു നിന്നു.<br />"ഇതില് ഒരു കത്തും ഉണ്ട്. അവര് ഏതോ ഒരു ബംഗ്ലാവ് വാങ്ങി അങ്ങോട്ട് താമസം മാറി എന്നാണ് അവസാനം കണ്ടപ്പോള് പറഞ്ഞത്.അതിപ്പോള് ഒരു നാലഞ്ചു കൊല്ലം മുന്പാ, ഇപ്പോള് അവര് അവിടെത്തന്നെ ഉണ്ടാകുമോ എന്ന് പോലും ഉറപ്പൊന്നും ഇല്ല, എങ്കിലും ഒന്ന് പോയി നോക്ക്, അവര് വിചാരിച്ചാല് ഉറപ്പായും കാര്യം നടക്കും"<br />സാറിന്റെ അനുഗ്രഹം വാങ്ങി അവിടന്ന് തിരിച്ച് വീട്ടിലേക്ക് നടക്കുമ്പോള് ബംഗ്ലാവും ടീച്ചറുമൊക്കെയായിരുന്നു മനസ്സില്.<br /><span class=""></span><br />പിറ്റേന്ന് തന്നെ ഞാന് ടീച്ചറെ അന്വേഷിച്ചു പോകാന് തീരുമാനിച്ചു.<br />സാറ് തന്ന അഡ്രസ്സ് പ്രകാരം ഒരു മലയോര ഗ്രാമത്തിലാണ് ടീച്ചറുടെ ബംഗ്ലാവ്. എനിക്ക് തീര്ത്തും അപരിചിതമായ ഒരു ഒറ്റപ്പെട്ട പ്രദേശമായിരുന്നു അത്. സമയം സന്ധ്യയോടടുത്തിരിക്കുന്നു. ബസ്സിറങ്ങി അടുത്ത് കണ്ട ഒരു ചെറിയ പെട്ടിപ്പീടികയില് ചെന്ന് ഞാന് ബംഗ്ലാവിലേക്കുള്ള വഴി അന്വേഷിച്ചു. കടക്കാരന് എന്നെ സൂക്ഷിച്ചൊന്നു നോക്കി.<br />"എവിടുന്നു വര്വാ? കടക്കാരന്റെ ചോദ്യം.<br />"കുറച്ചു ദൂരേന്നാ, ടീച്ചര്ക്ക് കൊടുക്കാന് ഒരുകത്തുമായി വര്വാ"എന്റെ മറുപടി കേട്ട അയാള് ഒരു ഒറ്റയടിപ്പാത കാണിച്ചു അതിലൂടെ ഒരു പത്തടി നടന്നാല് ടീച്ചറുടെ ബംഗ്ലാവിലെത്താമെന്നു പറഞ്ഞു. ഞാന് നടന്ന് അയാളുടെ കണ്ണില് നിന്നും മറയുന്നത് വരെ അയാള് എന്നെ നോക്കി നില്ക്കുന്നുണ്ടായിരുന്നെന്നു ഞാന് മനസ്സിലാക്കി. ഒരു കുന്നിന് <span class="">ചരുവിലേക്ക് പടര്ന്നു കയറുന്ന ആ പാത വൃക്ഷലതാതികള് തീര്ത്ത ഒരു ഗുഹയിലേക്ക് കയറിപ്പോകുന്ന പോലെ എനിക്ക് തോന്നി. ഒരു സര്പ്പക്കാവിന്റെ സകല ലക്ഷണങ്ങളും ആ പ്രദേശത്തിന് ഉണ്ടായിരുന്നു.. മുന്നോട്ടു നടക്കുംതോറും എന്റെ ദൂരക്കാഴ്ച്ചകളെ ഇരുട്ട് വിഴുങ്ങിക്കൊണ്ടിരുന്നു.</span><br /><span class=""></span><br /><span class=""> ശബ്ദ മുഖരിതമായ ആ കാവില് നിന്നും പുറത്തു കടക്കാന് ഞാന് എന്റെ നടത്തത്തിന്റെ വേഗത കൂട്ടി. </span>അല്പ്പം ദൂരം പിന്നിട്ടപ്പോള് പിന്നില് നിന്നും ആരോ വിളിക്കുന്നത് പോലെ ഒരു ശബ്ദം കേട്ടു.ഞാന് തിരിഞ്ഞുനോക്കിയെങ്കിലും ആരെയും കണ്ടില്ല. അത് വെറുതേ തോന്നിയതാവും എന്ന് കരുതി ഞാന് നടക്കാന് തുടങ്ങിയതും പിന്നില്നിന്നും വീണ്ടും അതേ ശബ്ദം! ഇപ്രാവശ്യം ഒരു ചെറിയ ആള്രൂപം എന്റെ നേര്ക്ക് വരുന്നതായി ഞാന് കണ്ടു. മനസ്സിലെ ധൈര്യമെല്ലാം ചോര്ന്നു പോകുന്നതായി തോന്നി. തൊണ്ടയിലെ വെള്ളമെല്ലാം വറ്റിവരണ്ടു. ആ രൂപം എന്റെ അടുത്തെത്തും തോറും എന്റെ നെഞ്ചിടിപ്പ് കൂടി. ഒരു കുട്ടിയാണ് വരുന്നതെന്ന് അടുത്തെത്തുമ്പോഴേക്കും എനിക്ക് മനസ്സിലായി. എന്റെ ശ്വാസം നേരെയായി. ഒരു കൊച്ചു കുട്ടി ഏതാണ്ട് പത്തുപതിനൊന്നു വയസു പ്രായം വരും, അവന് അടുത്ത് വന്നു ചോദിച്ചു,<br /><br />"ചേട്ടന് ബംഗ്ലാവിലേക്കാണോ?<br />അതെയെന്നു ഞാന്.<br />"എന്തിനാ ഈ സന്ധ്യാനേരത്ത് ഈ വഴി ഒറ്റയ്ക്ക് വന്നത്? ചേട്ടന് പേടിയില്ലേ?<br />എന്റെ ഉള്ളൊന്നു വിറച്ചു, ഇവന് ഇനി വല്ല പ്രേതമോ മറ്റോ ആവുമോ എന്നൊരു പേടി തോന്നിയെങ്കിലും അത് മറച്ചു വെച്ച് ഞാന് പറഞ്ഞു. എനിക്ക് പേടിയൊന്നും ഇല്ല, ഈ വഴി പോയാല് എന്താ വല്ല പ്രശ്നവുമുണ്ടോ?<br />"പ്രശ്നമൊന്നും ഉണ്ടായിട്ടല്ല, ഈ നാട്ടുകാരൊക്കെ പറയുന്നത് ഈ വഴി അസമയത്ത് പോയാല് പ്രേതത്തെ കാണുമെന്നാ,അത്കൊണ്ടല്ലേ ആരും ഈ വഴി വരാത്തത്, പ്രത്യേകിച്ചു ആ ബംഗ്ലാവിലാത്രെ പ്രേതങ്ങളുടെ സങ്കേതം".<br />ഞാന് വല്ലാത്തൊരു പ്രതിസന്ധിയിലായി.മുന്നോട്ടു നടക്കണോ വേണ്ടയോ എന്ന് വരെ ചിന്തിച്ചു.എങ്കിലും ധൈര്യമുന്ടെന്നു വരുത്തി ഞാന് സംഭാഷണം തുടര്ന്നു, എന്താ നിന്റെ പേര്?<br />"രാഘവന് എന്നാ"<br />ഇത്തിരി പഴയ പേരാണല്ലോ, രാഘവന്റെ.<br />"എന്റെ മുത്തച്ഛന്റെ പേരാ"<br />ആട്ടെ ഈ ബന്ഗ്ലാവില് പ്രേതം ഉണ്ടെന്നു പറയുന്നത് സത്യമാണോ രാഘവാ? നീയെങ്ങാനും കണ്ടിട്ടുണ്ടോ ഈ പ്രേതത്തെ?<br />"ഒരു പ്രേതോം മണ്ണാങ്കട്ടേം ഇല്ല, അതൊക്കെ ഈ നാട്ടുകാര് വെറുതേ പറയുന്നതല്ലേ? അവിടെ ഒരു പാവം ടീച്ചറാ താമസിക്കുന്നത്"<br />എനിക്ക് ആശ്വാസമായി,ഞാന് നടത്തത്തിന്റെ വെഗതയൊന്നു കുറച്ചു.<br />അപ്പോള് പിന്നെ ഈ നാട്ടുകാര് ആ ബംഗ്ലാവില് പ്രേതം ഉണ്ടെന്നു വെറുതേ പറഞ്ഞു നടക്കുന്നതാണോ?<br /><br />"ബംഗ്ലാവിന്ന് അസമയങ്ങളില് ഉറക്കെയുള്ള ചിരികളും കരച്ചിലും കൂവലുമൊക്കെ കേള്ക്കാരുണ്ടത്രേ! ഈ നാട്ടില് പലരും കേട്ടിട്ടുണ്ടത്രേ, പക്ഷെ അതൊക്കെ ആളുകള് പേടിപ്പിക്കാന് പറയുന്നതാ.ഞാനാ ബംഗ്ലാവില് പോകാറുണ്ട്, അവിടെ പ്രായമായ ഒരു ടീച്ചരുണ്ട്, എന്നെ വല്യ കാര്യാ, പക്ഷെ ആ ടീച്ചറെ നോക്കാന് ആരും ഇല്യ!. എന്നെ കാണുമ്പോഴൊക്കെ കെട്ടിപ്പിടിച്ചു കരയും, ഒരു പാട് ഉമ്മകള് തരും,ഞാനവരെ അമ്മേന്നാ വിളിക്ക്യാ"രാഘവന് ടീച്ചരെക്കുരിച്ചു പറയുമ്പോള് വളരെ ഉത്സാഹത്തിലായിരുന്നു,അവന്റെ കണ്ണുകള് തിളങ്ങുന്നതായി എനിക്ക് തോന്നി.<br /><br />ഇനി എത്ര ദൂരമുണ്ട് രാഘവാ? എന്റെ ആകാംഷ ഉള്ളില് വെച്ചുകൊണ്ട് ഞാന് ചോദിച്ചു.<br />"കുറച്ചും കൂടി പോകണം. അല്ല! ചേട്ടനെന്തിനാ ടീച്ചറെ കാണുന്നത്? വല്ല ആവശ്യവും ഉണ്ടോ? അല്ലെന്കിലും ഈ ടീച്ചറെ കണ്ടിട്ട് എന്ത് സഹായം കിട്ടാനാ?"<br /><br />അവന്റെ ചോദ്യത്തിന് കൃത്യമായി ഉത്തരം ഞാന് പറഞ്ഞില്ല. "വെറുതേ ഒരൂട്ടം സംസാരിക്കാനുണ്ട്, ഒരു ജോലിക്കര്യാണ്ന്നു കൂട്ടിക്കോളൂ." അവനു മനസ്സിലായില്ലെന്ന് എനിക്ക് തോന്നി എങ്കിലും അവന് തലയാട്ടി. ടീച്ചര്ക്ക് ഒരു മകനുണ്ടല്ലോ? അയാളിവിടെ വരാറില്ലേ?<br />"ഒന്നല്ല ടീച്ചര്ക്ക് രണ്ടു ആണ്മക്കളാ.ഒരു മകനും ഭാര്യയും പിന്നേ എന്റെ അത്രേം പോന്ന ഒരു കുട്ടിയും വിഷം കഴിച്ചു മരിച്ചതാ.ഏട്ടനും അനിയനും തമ്മിലുള്ള വഴക്കാത്രേ കാരണം.ഒരു മകനാണ് ടൌണില് വലിയ ഫാക്ടറിയൊക്കെയുള്ള വലിയ മുതലാളി. അയാള് ഏട്ടന് മരിച്ചതില് പിന്നെ ഇങ്ങോട്ട് വന്നിട്ടില്ല".<br />"ഈ ടീച്ചര്ക്ക് ബന്ധുക്കളായി വേറെ ആരും ഇല്ലേ?<br />"അതൊന്നും ഇന്നാട്ടില് ആര്ക്കും അറിഞ്ഞൂടാ ചേട്ടാ, ദുര്മ്മരണങ്ങള് നടന്ന ഒരു ബംഗ്ലാവായതിനാല് ആരും ആ ടീച്ചറെ അന്വേഷിച്ചു പോകാറില്ല. പക്ഷെ ഞാന് ഇടയ്ക്കു പോയി ടീച്ചറെ കാണാറുണ്ട്."<br />ഞങ്ങള് ആ ബംഗ്ലാവിന്റെ വലിയ ഗേറ്റിനു മുന്നിലെത്തി. ശരിക്കും ഒരു ഭാര്ഗ്ഗവീ നിലയം തന്നെയെന്ന് എനിക്ക് തോന്നി. നേരം ഇരുട്ടിത്തുടങ്ങിയിരുന്നു.<br />"അതാ ചേട്ടാ,അതാണ് ബംഗ്ലാവ്. ഞാന് ഇനി പോകട്ടെ വീട്ടില് തിരക്കുന്നുണ്ടാകും" അതും പറഞ്ഞു രാഘവന് ഇരുട്ടിലേക്ക് ഓടി മറഞ്ഞു. ഒരു <span class="">നന്ദിവാക്ക്</span> പറയുന്നത് കേള്ക്കാന് പോലും അവന് നിന്നില്ലല്ലോ എന്ന് ഞാനോര്ത്തു.<br /><span class=""></span><br />ആ വലിയ ഗെയ്റ്റ് അല്പം പ്രയാസപ്പെട്ടാണെങ്കിലും ഞാന് തുറന്നു. നടപ്പാതയില് പുല്ലുകള് വളര്ന്നിരിക്കുന്നു. പൂന്തോട്ടത്തിലെ ചെടികളില് അധികവും ഉണങ്ങിയതുപോലെ തോന്നി, എങ്കിലും മുല്ലപ്പൂവിന്റെ ഒരു സുഗന്ധമായിരുന്നു അവിടത്തെ ഇളം കാറ്റിനും. ഒരു ചെറിയ ബള്ബ് പ്രകാശിക്കുന്നത് ഒഴിച്ചാല് എങ്ങും ഇരുട്ട് പരന്നിരുന്നു. ഞാന് ചുറ്റുമൊന്നു കണ്ണോടിച്ചു. ഇരുട്ടില് നിന്നും ആരൊക്കെയോ എന്നെ ശ്രദ്ധിക്കുന്നുണ്ടോ എന്നൊരു തോന്നല് എനിക്കുണ്ടായി. കണ്ണെത്തും ദൂരത്തൊന്നും ഒരു മിന്നാമിനുങ്ങിന്റെ വെട്ടം പോലും കാണാനില്ല എന്ന് എനിക്ക് മനസ്സിലായി. രാഘവന് പറഞ്ഞ ദുര്മ്മരണങ്ങളും, പ്രേതങ്ങളുമൊക്കെ മനസ്സില് ചില നടുക്കങ്ങലോടെ മിന്നി മറഞ്ഞു. എങ്കിലും ധൈര്യം ചോര്നിട്ടില്ല എന്ന് തന്നെ ഞാന് വിശ്വസിക്കാന് ശ്രമിച്ചു. കോളിംഗ് ബെല്ലില് ഞാന് രണ്ടു തവണ വിരലമര്ത്തി കാത്തു നിന്നു. അകത്ത് നിന്നും പ്രതികരണങ്ങള് ഒന്നുമുണ്ടായില്ല. ഞാന് വീണ്ടും ബെല്ലില് അമര്ത്തി. അകത്ത് നിന്നും ആരോ നടന്നടുക്കുന്നതായി എനിക്ക് തോന്നി.വലിയൊരു ഞരക്കത്തോടെ ആ വലിയ വാതിലുകള് എനിക്ക് മുമ്പില് മലര്ക്കെ തുറന്നു. അരണ്ട വെളിച്ചത്തില് കണ്ട ആ രൂപം കണ്ട് ഞാനൊന്നു ഭയന്ന് പിറകോട്ട് മാറി.<br /><br />"പേടിച്ചു പോയോ? സൌമ്യമായ ആ ചോദ്യത്തോടൊപ്പം അവര് ഉള്ളിലെ ലയിറ്റ് തെളിയിച്ചു.<br />പ്രായമായ ഒരു സ്ത്രീ, അനുസരനയില്ലാതേ കിടക്കുന്ന തലമുടി,വലിച്ചു വാരിയുടുത്ത പോലെ സാരി ചുറ്റിയിരിക്കുന്നു, കണ് തടങ്ങളിലെ കറുപ്പ് നല്ല പോലെ ദൃശ്യമാകുന്നു,കാഴ്ചയില് തീര്ത്തും അവശ.<br /><br />"എന്താടോ പേടിച്ചു പോയോ? അവര് വീണ്ടും ചോദിച്ചു.<br /><br />എനിക്ക് വാക്കുകള് തൊണ്ടയില് കുടുങ്ങുന്നതായി തോന്നി. എന്തെങ്കിലും പറയാന് നാവ് വഴങ്ങാത്തത് പോലെ തോന്നി. ഒരു പ്രേതത്തിന്റെ മുന്പിലാണോ നില്ക്കുന്നതെന്ന് ഒരു നിമിഷം ഞാന് തെറ്റിധരിച്ചു. ഭയത്താല് കണ്ണില് ഇരുട്ട് കയറിയെങ്കിലും ഞാന് അവരോടു ചോദിച്ചു, ഈ ടീച്ചര്....<br /><br />അവര് ചെറുതായൊന്നു പുഞ്ചിരിച്ചു, "പേടിക്കേണ്ട ഞാന് തന്നെയാണ് ആ ടീച്ചര്, പ്രേതമൊന്നുമല്ല മോനെ,<br />അതൊക്കെ നാട്ടുകാര് വെറുതേ പറയുന്നതാ. താന് അകത്തെക്കു കയറി വാ"<br /><br /><span class=""></span>എനിക്ക് അപ്പോഴും പേടി മാറിയിട്ടുണ്ടായിരുന്നില്ല. ഞാന് വെറുതേ പേടിക്കുകയാനെന്നു എനിക്ക് മനസ്സിലായി. അവര് വളരെ സൌമ്യമായി എന്നോട് ഇരിക്കാന് പറഞ്ഞു. നാട്ടുകാര് പ്രേതമെന്നു വിളിച്ച ആ പാവം ടീച്ചറുടെ മുന്നില് അനുസരണയുള്ള ഒരു കൊച്ചു കുട്ടിയെപ്പോലെ ഞാന് ഇരുന്നു.ഞാന് വന്ന കാര്യം പറഞ്ഞു, സാറിന്റെ കത്തും ടീച്ചര്ക്ക് കൊടുത്തു. ടീച്ചര് ആ കത്ത് വായിച്ചതിനു ശേഷം വീണ്ടും ഒന്ന് ചിരിച്ചു, ഞാന് ടീച്ചറെ തന്നെ ശ്രദ്ധിച്ചു.<br /><br />"അപ്പോള് ശുപാര്ശക്ക് വന്നതാണല്ലേ? ടീച്ചര് ഒരു നെടുവീര്പ്പിനു ശേഷം തുടര്ന്നു,<br />"മകന്,ഭാര്യ, മക്കള് എല്ലാം എനിക്ക് അന്യമായ പദങ്ങളാണ് കുഞ്ഞേ. നീയാ ഫോണ് കണ്ടോ? വല്ലപ്പോഴും ആ ഫോണില് നിന്നും ഒരു ശബ്ദമുണ്ടാകുമെന്ന് കരുതി കഴിഞ്ഞ കുറെ വര്ഷങ്ങളായി കാത്തിരിക്കയാണ് ഞാന്. ഇവിടെ ഒരമ്മ ജീവിചിരിക്കുന്നുന്ടെന്നോ മരിച്ചെന്നോ എന്റെ മകന് അന്വേഷിക്കാറില്ല. എന്റെ മകനെ കണ്ടിട്ട് എത്രയോ കൊല്ലങ്ങളായി മോനെ"<br /><br />ടീച്ചര് ഒന്ന് നിര്ത്തി, ആ കണ്ടം ഇടറാന് തുടങ്ങിയിരിക്കുന്നു. ഒരു നിസ്സഹായായ ഒരമ്മയുടെ ദയനീയമായ വാക്കുകള് എന്നില് നൊമ്പരം പടര്ത്തി. ടീച്ചര് തുടര്ന്നു.<br /><br />"ഇവിടത്തെ ഈ അസ്ഥിത്തറകളെല്ലാം വിട്ട് അവനോടൊപ്പം ടൌണിലേക്ക് പോകാന് എനിക്ക് മനസ്സുവന്നില്ല. എന്റെ മകന്റെ കുഞ്ഞുങ്ങളെപ്പോലും ഞാന് കണ്ടിട്ടില്ല. അവന് എന്നും ബിസിനെസ്സ് യാത്രകളിലും മറ്റുമായി തിരക്കിലേക്ക് ഊളിയിട്ടപ്പോള് ഈ കരയില് ഞാന് ഒറ്റയ്ക്കായി. ചിലപ്പോള് സങ്കടം കൊണ്ട് ഉറക്ക കരയും ചിലപ്പോള് ചിരിക്കും,ഒറ്റയ്ക്ക് സംസാരിക്കും,സമയം നോക്കാതായി, തീയ്യതി അറിയാന്ടായി,ഞാന് ഞാന് മാത്രമായി ചുരുങ്ങി. നാട്ടുകാര്ക്ക് ഒരു പ്രേതത്തെ സൃഷ്ട്ടിക്കാന് ഇതിലും കൂടുതല് എന്തെങ്കിലും വേണോ?<br /><br />ടീച്ചറുടെ കണ്ണുകള് നിറഞ്ഞൊഴുകി, ആ മാതൃ ദുഖത്തിന് മുന്നില് എനിക്ക് പിടിച്ചു നില്ക്കാന് കഴിഞ്ഞില്ല.എന്റെ കണ്ണുകള് ഈറനണിഞ്ഞു.കുറെ നേരത്തേക്ക് അവിടം വല്ലാത്ത നിശബ്ദതയായിരുന്നു.<br /><br />"മക്കളെ കണ്ടും മാമ്പൂ കണ്ടും കൊതിക്കരുതെന്നു പണ്ടാരോ പറഞ്ഞത് എത്ര പരമമായ സത്യം"! ടീച്ചറാണ് നിശ്ശബ്ദത ഭഞ്ചിച്ചത്, ഇനിയും ജീവിച്ചു തീര്ത്ത അത്രയൊന്നും ഇനി ജീവിക്കെണ്ടല്ലോ. നാട്ടുകാരുടെ പ്രേതമായിട്ടാണെങ്കില് <span class="">അങ്ങിനെ!ഇനിയൊരു ആത്മഹത്യ വയ്യ. </span>നിന്നെ സഹായിക്കാന് എനിക്ക് കഴിയില്ല മോനെ,എന്നോട് ക്ഷമിക്കൂ, നിന്റെ നെറുകയില് കൈ വെച്ച് അനുഗ്രഹിക്കാന് മാത്രമേ ഇപ്പോള് എനിക്ക് കഴിയൂ. ഭൂമിയില് ആര്ക്കും വേണ്ടാത്ത എത്രയോ മനുഷ്യരില്ലേ? അവരില് ഒരുവളായി ഇനിയുള്ള കാലവും ഞാന് ഇവിടെ കഴിഞ്ഞോളാം...എന്നോട് പൊറുക്കൂ....സോറി..സോറി..... "<br /><br />ടീച്ചര് പിന്നെയും പിറു പിറുത്തു കൊണ്ടിരുന്നു.വൃദ്ധ സദനങ്ങളില് ഉപേക്ഷിക്കപ്പെടുന്നവരെക്കാള് വളരെ ദയനീയമായ ഒരു ചുറ്റുപാടില് ജീവിക്കുന്ന ആ ടീച്ചറുടെ മുഖം, തിരിച്ചുള്ള എന്റെ യാത്രയില് മനസ്സില് വല്ലാത്തൊരു വേദനയായി അവശേഷിച്ചു.ജീവിത സായാഹ്നം ദരിദ്രമാക്കപ്പെട്ടവരുടെ കൂട്ടത്തില് നിന്നും വേറിട്ടൊരു നേര്ക്കാഴ്ച!വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com50tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-56511886799758899522009-05-01T00:41:00.000+04:002009-05-01T01:34:32.850+04:00ശകുനപ്പിഴകള്<span style="font-size:130%;"><span class=""></span></span><br />രാവിലെ കിടക്കയില് നിന്നും എഴുന്നേല്ക്കുമ്പോള് വലതു ഭാഗം ചേര്ന്ന് എഴുന്നേല്ക്കാന് രാഹുല് ഈശ്വര് പ്രത്യേകം ശ്രദ്ധിച്ചു. രാഹുല് കടുത്ത ഈശ്വര ഭക്തനോന്നുമല്ല. എങ്കിലും ഈ വിദേശ നഗരത്തിലെ തിരക്ക് പിടിച്ച ജീവിതം അയാളില് ചില മാറ്റങ്ങള് വരുത്തി എന്ന് പറയുന്നതാവും ശരി. സ്വന്തമായി ഒരു ബിസിനസ് സാമ്രാജ്യം കെട്ടിപ്പടുക്കാന് വേണ്ടി അയാള് ദുബായ് നഗരത്തില് വളരെ നാളായി കഷ്ടപ്പെടുകയാണ്.ഇതുവരെ ജീവിതത്തിലെ കഷ്ടപ്പാടുകളില് നിന്നും ഒന്ന് കര കേറാന് അദ്ദേഹത്തിനായില്ല. എങ്കിലും ശുഭ പ്രതീക്ഷയിലാണ് <span class="">രാഹുല്. </span>എല്ലാം ഒരു നാള് ശരിയാകുമെന്ന് അയാള് ഉറച്ചു വിശ്വസിച്ചു.<br /><span class=""></span><br />എന്നാല് ഇന്ന് അയാള്ക്ക് വളരെ സുപ്രാധാനമായ ഒരു ദിവസമാണ്. അയാളുടെ ഉടമസ്ഥതയിലുള്ള കമ്പനിക്ക് ഇന്ന് ഒരു പ്രൊജക്റ്റ് ലഭിക്കും. അത് കിട്ടിയാല് ഒരു സ്വപ്ന സാക്ഷത്കാരമെന്നോണം അയാളുടെ ജീവിതത്തില് വലിയ മാറ്റങ്ങളുണ്ടാക്കും. ഇതു വരെയുണ്ടായ അയാളുടെ എല്ലാ കടങ്ങളും എല്ലാ പ്രശ്നങ്ങളും തീരും. നാട്ടിലെ ബാങ്ക് ജപ്തിയില് നിന്നും അയാള്ക്ക് തന്റെ തറവാട് വീട് രക്ഷിച്ചെടുക്കാം. അച്ഛന്റെ അസ്ഥിത്തറയുള്ള ആ മണ്ണ് നഷ്ടപ്പെടുന്നത് അയാളുടെ ജീവിതത്തിലെ ഏറ്റവും വലിയ പരാജയമായി കരുതിയ രാഹുലിനു ഈ പ്രൊജക്റ്റ് ലഭിക്കുക എന്നത് തീര്ത്തും ഒരു ജീവിത പ്രശ്നം തന്നെയാണ്. ആ പ്രൊജക്റ്റ് ഒരു കാരണവശാലും നഷ്ടപ്പെടാതിരിക്കാന് തന്റെ ഭാഗത്ത് നിന്നും ചെറിയ ഒരു കാരണം പോലും ഉണ്ടാകരുത് എന്ന് കരുതിയാണ് അയാള് അന്ന് വലതു വശം ചേര്ന്ന് എഴുന്നേറ്റത്.<br /><span class=""></span><br />കുളിച്ച് ശുദ്ധനായി ഈശ്വരന്മാര്ക്ക് മുന്നില് ദീപം തെളിച്ചുവെച്ച് പതിവിലും നേരം അയാള് കണ്ണുകളടച്ച് പ്രാര്ത്തിച്ചു. റൂമില് നിന്നും ഇറങ്ങുന്നതിനു മുമ്പ് ഒന്നും എടുക്കാന് മറന്നിട്ടില്ല എന്നയാള് ഉറപ്പു വരുത്തി. മനസ്സില് മന്ത്രങ്ങള് ഉരുവിട്ട് നടക്കുമ്പോള് പിന്നില് നിന്നും ആരും വിളിക്കല്ലേ എന്ന് അയാള് മനസ്സാല് ആഗ്രഹിച്ചു. ദുബായിയില് നിന്നും മുപ്പതു കിലോമീറ്റെര് അകലെയുള്ള അജ്മാന് എന്ന സ്ഥലത്തേക്കാണ് അയാള്ക്ക് പോകേണ്ടത്. ട്രാഫിക് ജാമില് പെട്ട് നേരം വൈകാതിരിക്കാന് അല്പം നേരത്തെയാണ് രാഹുല് വീട്ടില് നിന്നും ഇറങ്ങിയത്.<br /><span class=""></span><br />കാറില് കയറി സ്റ്റാര്ട്ട് ചെയ്തു പോകാന് തുടങ്ങുമ്പോള് ഒരു മൈന രാഹുലിന്റെ കാറിന്റെ മുന്നില് വന്നിരുന്നു. രാഹുല്<span class=""> വേഗം അതിന്റെ </span>കൂടെ വേറെ മൈനയുണ്ടോ എന്ന് നോക്കി. ആ പരിസരത്തൊന്നും വേറെ മൈനയെ കാണാന് കഴിഞ്ഞില്ല. രാഹുലിന്റെ മുഖത്ത് നിരാശ പടര്ന്നു. ഒറ്റ മൈനയെ കാണുന്നത് ആശുഭമാനെന്നൊരു വിശ്വാസം കുട്ടിക്കാലം മുതല്ക്കേ രാഹുലിനുണ്ട്. അയാളുടെ മനസ്സ് വെറുതേ അസ്വസ്ഥമായി .<br /><br /> കുട്ടിക്കാലത്ത് ഒറ്റ മൈനയെ കണ്ടു സ്കൂളില് പോയ ദിവസമൊക്കെ കണക്കു മാഷിന്റെ കയ്യില് നിന്നും കണക്കിനു കിട്ടിയിട്ടുണ്ട് അല്ലെങ്കില് അച്ഛന്റെ വക. ഏതായാലും അന്നത്തെ ദിവസം അടി ഉറപ്പായിരുന്നു. അന്ന് മുതല് ഒറ്റ മൈനയെ കാണുമ്പോള് അതൊരു അശുഭ കാഴ്ച്ചയായാണ് രാഹുല് കരുതിപ്പോന്നത്. തന്റെ കാറിനു മുന്നില് വന്നു പെട്ട ഒറ്റ മൈനയും അയാളെ അസ്വസ്ഥനാക്കിക്കൊണ്ടിരുന്നു. തന്റെ പ്രൊജക്ടിനെ ഇതു വല്ല വിധേനയും ബാധിക്കുമോയെന്ന് അയാള് വെറുതേ ഭയപ്പെട്ടു. എങ്കിലും തികഞ്ഞ ആത്മവിശ്വാസത്തോടെ അയാള് അജ്മാനിലേക്ക് നീങ്ങി. വഴിയില് പതിവില്ലാത്ത ഒരു ട്രാഫിക് ജാം അയാളെ അസ്വസ്ഥനാക്കി. അര <span class="">മണിക്കൂറിലധികമായി ഒരു ട്രാഫിക് ജാമില് പെട്ട് </span>അയാളുടെ കാര് അല്പ്പം പോലും മുന്നോട്ടു നീങ്ങിയില്ല. ഒറ്റ മൈനയെ കണ്ടതിന്റെ ലക്ഷണങ്ങള് കണ്ടു <span class="">തുടങ്ങിയെന്ന് രാഹുല് മെല്ലെ വിശ്വസിക്കാന് നിര്ബന്ധിതനായിത്തുടങ്ങി. </span><br /><span class=""></span><br />ആ റോഡില് ഒരു ആക്സിടെന്റ്റ് ഉണ്ടായിട്ടുണ്ടെന്ന് എതിര് വശത്തെ വണ്ടിയിലെ ഡ്രൈവര് ആന്ഗ്യം കാണിച്ചതില് നിന്നും അയാള്ക്ക് മനസ്സിലായി. മറ്റൊരു റോഡിലൂടെ അജ്മാനിലേക്ക് എത്തിപ്പെടാന് രാഹുല് കാര് മറ്റൊരു റോഡിലേക്ക് തിരിച്ചു. അല്പം വളഞ്ഞാണെങ്കിലും ആ റോഡിലൂടെ തന്റെ ലക്ഷ്യ സ്ഥാനത്ത് എത്താമെന്ന് രാഹുലിനു മനസ്സിലായി. ജനവാസമുള്ള ഒരു പ്രദേശത്ത് കൂടിയാണ് ആ റോഡ് പോകുന്നത്. നിറയെ വളവുകളും തിരിവുകളുമാണ്. ഒറ്റ മൈനയെ കണ്ടതിനാലാണ് തനിക്ക് ഈ വഴി വരേണ്ടി വന്നതെന്ന് അയാള് ഉറച്ചു വിശ്വസിച്ചു.<br /><br /> ഒരു വളവു തിരിഞ്ഞതും ഒരു കറുത്ത പൂച്ച രാഹുലിന്റെ കാറിനു വട്ടം ചാടി. ഒരു കച്ചറ ടിന്നിനടുത്ത് എന്തോ തിന്നു കൊണ്ടു നിന്നിരുന്ന പൂച്ച കാറിന്റെ ശബ്ദം കേട്ട് പേടിച്ചു ഓടിയതാണ്. രാഹുല് ആകെ സ്തബ്ധനായി. താന് ജീവിതത്തില് കാണാന് ഇഷ്ടപ്പെടാത്ത ഒരു കാര്യം തന്റെ ജീവിതത്തിലെ സുപ്രാധാനമായ ദിവസത്തില് കണ്ടിരിക്കുന്നു. അയാള്ക്ക് ഭയങ്കര നിരാശ തോന്നി. താന് ഏറ്റവും അധികം ആഗ്രഹിച്ചിരുന്ന ആ പ്രൊജക്റ്റ് തനിക്ക് നഷ്ട്ടപ്പെടുമെന്നു അയാള് ഉറച്ചു വിശ്വസിച്ചു. ഒരു വേള തിരിച്ചു പോയാലോ എന്ന് പോലും അയാള് ചിന്തിച്ചു. എങ്കിലും അപ്പോയന്റ്റ്മെന്റ് ഉള്ള സ്ഥിതിക്ക് മാത്രം പോകാമെന്ന് കരുതി അയാള് യാത്ര തുടര്ന്നു. എല്ലാം തന്റെ വിധിയാനെന്നോര്ത്തു സമാധാനിക്കാന് അയാള് ശ്രമിച്ചുകൊണ്ടിരുന്നു. തന്റെ എല്ലാ സ്വപ്നങളും മോഹങ്ങളും ഒരു മരീചിക പോലെയായെന്നു അയാള്ക്ക് തോന്നി. എല്ലാ പ്രതീക്ഷകളും നഷ്ടപ്പെട്ടവനെപ്പോലെ അയാള് ആ ഓഫീസിലേക്ക് നടന്നു.<br /><br /> പ്രോജക്ടിന്റെ കാര്യം സംസാരിക്കാന് ഡയരെക്ടര് അല്പ്പ സമയത്തിനകം വരുമെന്നും അയാളോട് ഗസ്റ്റ് റൂമില് കാത്തിരിക്കുവാനും റിസപ്ഷനിസ്റ്റ് ആവശ്യപ്പെടുകയും ചെയ്തു. താന് കണ്ട ലക്ഷണങ്ങള് വെച്ച് നോക്കിയാല് ഈ പ്രൊജക്റ്റ് തനിക്ക് കിട്ടാന് ഒരു സാധ്യതയും ഇല്ലെന്ന് അയാള് വീണ്ടും വീണ്ടും മനസ്സില് ഓര്ത്ത് കൊണ്ടിരുന്നു. ക്ഷേത്രത്തിലെ പൂജാരിയായിരുന്ന ഒരച്ഛന്റെ മകനില് വിശ്വാസങ്ങളും ആചാരങ്ങളും അനുഷ്ടാനങ്ങളും ജീവിതത്തില് അലിഞ്ഞ് ചേര്ന്നത് സ്വാഭാവികം എന്ന് പറഞ്ഞു തന്റെ വിശ്വാസങ്ങളെ ന്യായീകരിക്കാന് അയാള് ശ്രമിച്ചുകൊണ്ടേയിരുന്നു.<br /><span class=""></span><br /><span class=""></span> അല്പ്പ സമയത്തിന് ശേഷം രാഹുലിനെ ഡയരെക്ടറുടെ റൂമിലേക്ക് വിളിപ്പിച്ചു. എല്ലാ പ്രതീക്ഷകളും നഷ്ടപ്പെട്ടവനെപ്പോലെ, വളരെയേറെ നിരാശയോടെ രാഹുല് ഡയറക്ടറുടെ മുന്നില് ഇരുന്നു.തന്റെ വിശ്വാസങ്ങളെ തകിടം മറിച്ച് അത്ഭുതങ്ങളൊന്നും സംഭവിക്കാനില്ല എന്ന് അയാള് മനസ്സില് ഓര്ത്തുകൊന്ടെയിരുന്നു.എന്നാല് തന്റെ എല്ലാ വിശ്വാസങ്ങളെയും അശുഭ ലക്ഷണങ്ങളെയും തകര്ത്ത് കൊണ്ട് ആ പ്രൊജക്റ്റ് രാഹുലിനു കിട്ടി. ആ സത്യം ഉള്ക്കൊള്ളാന് അയാള് പ്രയാസപ്പെട്ടു. സന്തോഷത്താല് അയാളുടെ കണ്ണുകള് നിറഞ്ഞു. ഒരു പുതിയ സാമ്രാജ്യം വെട്ടിപ്പിടിച്ച അതിരറ്റ സന്തോഷത്തിലായിരുന്നു രാഹുല്.<br /><span class=""></span><br />പ്രോജക്ടിന്റെ അഡ്വാന്സ് തുകയുടെ ചെക്കുമായി ആ ഓഫീസിന്റെ പടികളിറങ്ങുമ്പോള് അയാള് ആ ഒറ്റ മൈനയെപ്പറ്റിയും കറുത്ത പൂച്ചയെപ്പറ്റിയും ചിന്തിച്ചു. എല്ലാം വെറും അന്ധ വിശ്വാസങ്ങളാണെന്നു അയാള്ക്ക് തോന്നി. തിരിച്ചു പോകുമ്പോള് താനിനി ഇത്തരം ശകുനങ്ങളില് വിശ്വസിക്കില്ല എന്ന് അയാള് ഉറച്ചൊരു തീരുമാനമെടുത്തു. തിരിച്ചുള്ള യാത്രയില് ആ കറുത്ത പൂച്ചയെ ഒന്നു കൂടി കണ്ടാല് കൊള്ളാമെന്നു അയാള്ക്ക് തോന്നി. ഒരു പക്ഷെ ആ പൂച്ച മുന്നില് ചാടിയതിനാലാണോ തനിക്ക് പ്രൊജക്റ്റ് കിട്ടിയതെന്ന് വരെ രാഹുല് ചിന്തിച്ചു. തന്റെ മണ്ടന് തീരുമാനത്തില് പ്രൊജക്റ്റ് സൈന് ചെയ്യാന് പോകാതെ തിരിച്ചു പോകാനെങ്ങാനും തീരുമാനിച്ചിരുന്നെങ്കില് എന്ന് ഒരു നടുക്കത്തോടെ അയാള് ഓര്ത്തു. സന്തോഷത്താല് അയാള് മതി മറന്നു.<br /><br /> എത്രയും വേഗം തന്റെ ഓഫീസിലെത്താന് അയാള് കാറിനു അല്പ്പം വേഗത കൂട്ടി. ഈ സന്തോഷം നാട്ടിലുള്ള തന്റെ ഭാര്യയുമായി പങ്കുവെക്കാന് അയാള് തന്റെ ഫോണെടുത്തു നാട്ടിലേക്ക് വിളിച്ചു. ഭാര്യയോടു സംസാരിക്കുന്നതിന്റെ സന്തോഷത്തില് മുന്നിലുള്ള സിഗ്നലില് ചുവപ്പ് വെളിച്ചം തെളിഞ്ഞത് രാഹുല് കണ്ടില്ല. ഇടതു വശത്തെ റോഡില് നിന്നും വന്ന ഒരു ട്രെയിലര് രാഹുലിന്റെ കാറിനെ ഇടിച്ചു തെറിപ്പിച്ചു. ഇടിയുടെ ആഘാതത്തില് കാര് റോഡില് നിന്നും അല്പ്പം ഉയര്ന്ന് ഒരു ഘോര ശബ്ദത്തില് നിലത്ത് വന്നു വീണു നിശ്ചലമായി.വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com37tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-51090612855746879922009-03-02T13:48:00.003+04:002011-01-20T11:13:43.177+04:00അലവിത്തരങ്ങള്<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;">ആശുപത്രിയില് രാത്രി കൂട്ടിരിക്കാമെന്ന് ആരും നിര്ബന്ധിക്കാതെ തന്നെയാണ് അലവി സമ്മതിച്ചത്. കാരണം തോമ അവന്റെ അത്രയ്ക്കും പ്രിയപ്പെട്ട ചങ്ങാതിയാണ്. സയാമീസ് ഇരട്ടകളെപ്പോലെയെന്നു അസൂയക്കാര് പറഞ്ഞു നടന്നിട്ടും അവരുടെ ആ വേര്പെടലിനു തോമയുടെ ഗള്ഫ് യാത്ര ഒരു നിമിത്തമായെന്ന് മാത്രം. അങ്ങിനെ നീണ്ട എട്ടു വര്ഷങ്ങള്ക്കു ശേഷം തന്റെ പ്രിയപ്പെട്ട തോമ തിരിച്ചെത്തിയതിന്റെ ആഘോഷ പരിപാടികള് ഒന്നാം വാരത്തിലേക്ക് കടക്കുമ്പോഴേക്കും തോമയിതാ ആശുപത്രി കിടക്കയില് ഉണ്ടായിരുന്ന ബോധവും നഷ്ടപ്പെട്ടു ഒരു വണ്ടിച്ചെക്ക് പോലെ കിടക്കുന്നു. എന്തൊക്കെ പരിപാടികളും ആസൂത്രണങ്ങളുമായിരുന്നു എല്ലാം ഒരു പന്നിപ്പടക്കം പോലെ പൊട്ടി തകര്ന്നില്ലേ ! ഭാഗ്യം തോമ അത്യാഹിത വാര്ഡില് അന്ത്യശ്വാസം വലിക്കുകയല്ലല്ലോ എന്നതാണ് അലവിയുടെ ആശ്വാസം!</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;">തോമയുടെ കൂര്ക്കം വലിക്കാണോ, ഫാനിന്റെ ഒടുക്കത്തെ കര കര ശബ്ദത്തിനാണോ കൂടുതല് ആമ്പിയര് എന്നറിയാന് അലവി പലതവണ കണ്ണുകളടച്ച് ശ്രമിച്ചുനോക്കി. അപ്പോളാണ് അതിനേക്കാള് കര്ണ്ണ കഠോരമാണ് കൊതുകിന്റെ സംഘഗാനമെന്ന തിരിച്ചറിവ് അലവിക്കുണ്ടായത്. ഉറക്കത്തിനു തന്റെ കണ്ണുകളെ ദാനം ചെയ്യാന് അലവി പരമാവധി ശ്രമം നടത്തിക്കൊന്ടെയിരുന്നു. പുകവലി നിരോധന മേഘലയില് ആശുപത്രിയിലെ ഈ പേവാര്ഡും പെടുമോ എന്ന സന്ദേഹവും അലവിയില് അല്പ്പം അസ്വസ്ഥതയുണ്ടാക്കി. അരണ്ട വെളിച്ചത്തില് അലവി ക്ലോക്കിലേക്ക് സൂക്ഷിച്ചുനോക്കി, ഒരുമണി! ക്ലോക്കിനൊന്നും പണ്ടത്തേപോലെ വേഗതയില്ലാണ്ടായിരിക്കുന്നു. നായ ഓടീട്ട് കാര്യോം ഇല്ല, നായയ്ക്ക് നില്ക്കാന് നേരോം ഇല്ല എന്ന് പറഞ്ഞത് ക്ലോക്കിനെ കുറിച്ചാണെന്ന് അലവി ഒരു നിമിഷം തെറ്റിദ്ധരിച്ചു.<br />
<br />
ഫ്ലാസ്കില് നിന്നും അല്പ്പം കട്ടന്ചായ ഗ്ലാസ്സിലേക്ക് ഒഴിക്കുമ്പോഴും തോമയെ ശ്രദ്ധിക്കാതിരിക്കാന് അലവിക്ക് കഴിഞ്ഞില്ല.തോമയുടെ അത്തറിനേക്കാള് അസഹ്യമായ ഒരു ദുര്ഗ്ഗന്ധം തുറന്നിട്ട ജനലിലൂടെ അകത്തേക്ക് വന്നുകൊണ്ടേയിരുന്നു. അലവി വീണ്ടും മൂടിപ്പുതച്ചു ഉറങ്ങാന് ശ്രമിച്ചു. ചിന്താ മണ്ഡലങ്ങള് അത്യാവശ്യത്തിനു പോലും ഉപയോഗിക്കാതിരുന്നതിനാല് അത് തോമയില് തന്നെ ചെന്നുനിന്നു. തോമ വന്നിട്ടിന്നു ആറാം നാള്, ഏഴാം നാളില് <span class="">ഉയര്ത്തെഴുന്നേല്പ്പ് എന്ന </span>ഡിസ്ചാര്ജ് സംഭവിക്കുമെന്ന് അലവി മനസ്സിനെ പറഞ്ഞുറപ്പിക്കാന് ശ്രമിച്ചു.</div><div style="text-align: justify;">സ്റ്റാര് സിങ്ങര് മത്സരത്തിലെ ക്ലാസ്സിക്കല് റൌണ്ടില് മത്സരിക്കുന്ന ആവേശത്തില് കൊതുകുകള് സംഗതികളോടെ സംഗീതാര്ച്ചന നടത്തിക്കൊന്ടെയിരുന്നു. രണ്ടു കൈകള് തികയാതെ വരുന്ന സന്ദര്ഭങ്ങളുടെ ലിസ്റ്റില് അലവി ഇതും ചേര്ത്ത് വെച്ചു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">അലവിയെക്കുറിച്ച് പറയുകയാണെങ്കില് അങ്ങിനെ അധികമൊന്നും പറയേണ്ടിവരില്ല. തന്റെ കുട്ടിക്കാലത്ത് ഉമ്മ മരിച്ചത് ബാപ്പ വേറെ കെട്ടാന് വേണ്ടി ഉമ്മാനെ തല്ലിക്കൊന്ന് കെട്ടിത്തൂക്കിയതാണ് എന്നൊക്കെയുള്ള കഥകള് ചാനലുകാര് വാര്ത്തയും ചര്ച്ചയും വിവാദവുമൊക്കെ ആക്കാത്തത് കൊണ്ടു അത് വിശ്വസിക്കണോ വേണ്ടയോ എന്ന് പോലും അലവിക്ക് വല്യ നിശ്ചയമില്ല. ഒന്നിലധികം പെണ്ണ് കെട്ടുന്നത് ഹറാമോ ഹലാലോ എന്ന ചാനല് ചര്ച്ചയില് ബാപ്പ ആവേശത്തോടെ പങ്കെടുക്കുന്നത് അലവി പരമ പുച്ഛത്തോടെയും അസഹിഷ്ണുതയോടെയുമാണ് നോക്കിക്കണ്ടത്. ബാപ്പാനെ ഒരു വര്ഗ്ഗവന്ജ്ജകനായി അലവി അന്ന് തിരിച്ചറിഞ്ഞു. ബാപ്പ മൂന്നാമത്തെ പണ്ടാരക്കെട്ടു കെട്ടീട്ടും തന്റെ കാര്യത്തില് ഒരു അനുഭാവപൂര്ണ്ണമായ പരിഗണന പോലും ഇല്ലാത്തതില് വീട്ടില് നിന്നും പലകുറി വാക്കൌട്ട് നടത്തിയ വെറുക്കപ്പെട്ടവനാണ് അലവി. എങ്കിലും മഴയും മഞ്ഞും കൊള്ളാതെ കിടക്കാവുന്ന ഒരിടം എന്നതിലുപരി തന്റെ വീടിനു വേറെ പ്രത്യേകതകളൊന്നും കല്പ്പിക്കാതെയുമാണ് അലവിയുടെ നടപ്പ്. തന്റെ വീട്ടില് അടിച്ചുവാരാനും ചായ വിളമ്പാനും വന്നവര് സ്ഥാന മോഹികള് ആണെന്കിലും ബാപ്പയ്ക്ക് അവരിലൊന്നും കുഞ്ഞിക്കാല് കാണാന് യോഗം ഇല്ലാതിരുന്നത്കൊണ്ടും ബാപ്പ മയ്യത്തായാല് സ്വത്തെല്ലാം തന്റെ പേരില് തന്നെ വന്നുചേരുമെന്ന് ഒരു ചാണ്ടി സ്വപ്നവുമായി നടക്കുകയാണ് അലവി. </div></div><br />
ഉറക്കം വരാതെ അലവി ഞെളിപിരി കൊണ്ടേയിരുന്നു. തോമ ഉറക്കത്തിലെന്തോ പിറു പിറുക്കുന്നത് കേട്ട് അലവി ചെവിയൊന്ന് വട്ടംപിടിച്ചു.ഒന്നും വ്യക്തമല്ല, എന്തോ അറബിയിലാണ് പിറു പിറുക്കുന്നത്. ഇടയ്ക്ക് ചില തേങ്ങലുകള് ഉച്ചത്തിലായി എന്നതൊഴിച്ചാല് അതൊരു സാധാ പേടിസ്വപ്നമായിരിക്കുമെന്ന് അലവി ആശ്വസിച്ചു.<br />
<div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;">അലവി ഒരു ദീര്ഘനിശ്വാസത്തോടെ തോമയെ നോക്കി. പാവം, എന്ത് മാത്രം അറബീടെ തുപ്പും ചവിട്ടും സഹിച്ചാ ഇക്കാലമത്രയും ആ മരുഭൂമിയില് കഷ്ടപ്പെട്ടത്. കഴിഞ്ഞ രണ്ടു വര്ഷമായി ഒരു ചെറിയ കമ്പനി ജോലിയിലേക്ക് മാറിയതുകൊണ്ട് തുപ്പും ചവിട്ടും കിട്ടാറുള്ളതോഴിച്ച്ചാല് കഷ്ടപ്പാടിനു കുറവൊന്നും ഉണ്ടായിരുന്നില്ലെന്ന് തോമ ഇടയ്ക്ക് ഫോണ് വിളിക്കുമ്പോള് പറയാറുള്ളത് അലവി വെറുതേ ഓര്ത്തു. ഇതൊക്കെയുണ്ടോ ജോണിയെട്ടനും മേരിപ്പെങ്ങള്ക്കും മനസ്സിലാകുന്നു? അവര്ക്ക് കരിമ്പ് പിഴിഞ്ഞ് ചാറുവരുന്നത് നോക്കിയിരിക്കുന്നത് പോലെയല്ലേ ഡ്രാഫ്റ്റിന് വേണ്ടിയുള്ള നോക്കിയിരുപ്പ്.ഇടയ്ക്കു കാണുമ്പോള് മേരിപ്പെങ്ങളുടെ ഒരു കരയാനും പറയാനും പാട്ടിന്റെ കഥാപ്രസംഗമുണ്ട്, ചെറുപ്പത്തില് തോമയുടെ അപ്പനും അമ്മയും മലവെള്ളത്തിലൂടെ ഒലിച്ച് പോയപ്പോ ഈ മേരിയാ അവനെ നോക്കി വളര്ത്തിയത്....ഈ മേരിയാ അവന് കഞ്ഞി കൊടുത്തത്... ഇതൊരു പതിവു കഥാപ്രസങ്ങമായതിനാല് മേരിപ്പെങ്ങളെ കാണുന്നത് തന്നെ കുരിശ് കണ്ട കമ്മ്യുണിസ്റ്റുകാരെപ്പോലെ ഒരു അലര്ജിയാണ് അലവിക്ക്. ജോണിയേട്ടന് പിന്നെ ഫിറ്റായ നേരത്ത് മാത്രമേ പോലീസുകാരുടെ സ്വഭാവമുള്ളൂ, ബാക്കി സമയമൊക്കെ നല്ല ശമരിയാക്കാരനാ. ഭാഗ്യത്തിന് പുലര്ച്ചയ്ക്കൊന്നും ജോണിയെട്ടന്റെ മുന്നില് ചെന്നു പെടാത്തതില് അലവി ആശ്വസിച്ചു. സമയം ഒരു പട്ടിയുടെ ജീവന് പോകുന്ന വേഗത്തില് പോയിക്കൊണ്ടിരുന്നു.</div><div style="text-align: justify;"></div></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;">അലവിക്ക് ഒരു ഫോറീന് സിഗരറ്റ് വലിക്കാന് കലശലായ മോഹമുണ്ടായി. ശബ്ധമുണ്ടാക്കാതെ തോമയുടെ ബാഗില് തപ്പിത്തടഞ്ഞ് സിഗരറ്റ് കയ്യിലെടുത്തു. പക്ഷെ അത് കത്തിക്കാനുള്ള സൂത്രം മാത്രം കിട്ടിയില്ല. എങ്കിലും പ്രതീക്ഷ കൈവെടിയാതെ റയില്വേ സോണ് കാത്തിരിക്കുന്ന കേരളത്തെപ്പോലെ അലവിയും കാത്തിരുന്നു.</div><div style="text-align: justify;">ബാഗില് സിഗരറ്റ് തപ്പുന്നതിനിടയിലാണ് ഒരു കത്ത് അലവിയുടെ ശ്രദ്ധയില്പെട്ടത്. അത് ഏത് ഭാഷയിലാണ് എന്നറിയാന് പലകുറി തിരിച്ചും മറിച്ചും നോക്കിയിട്ടും അലവിക്ക് മനസ്സിലായില്ല.എങ്കിലും ചില ഊഹാപോഹങ്ങള് അലവിയും നടത്തി. ഏതാണ്ട് മലയാളം എഴുതുന്നത് പോലെയോക്കെയുന്ടെന്നു അലവി ഉറപ്പിച്ചു. ആ കത്ത് വായിച്ചു മനസ്സിലാക്കാന് കഴിയാത്തതില് ജീവിതത്തിലാദ്യമായി അലവിക്ക് നിരാശ തോന്നി. ഉച്ചക്കഞ്ഞിക്ക് വേണ്ടി മാത്രം ജീവിച്ച സ്കൂള് ജീവിതത്തിലെ തിരുത്തപ്പെടാത്ത ഒരു തെറ്റ് അന്നാദ്യമായി അലവി തിരിച്ചറിഞ്ഞു. കഞ്ഞിപ്പുരയില് തന്നെ സ്ഥിരമായി സഹായത്തിനു നിര്ത്തിയവര് കുലംകുത്തികള് തന്നെയെന്ന് അലവി ഉറപ്പിച്ചു.മുമ്പ് രാജ്യസഭാ സീറ്റ് കിട്ടാത്ത മാണിയുടെ നിരാശയെക്കാള് ഇതു നിസ്സാരമെന്നു അലവി ആശ്വസിച്ചു. കയ്യിലുള്ള കത്ത് തിരിച്ചു ബാഗിലേക്കു തന്നെ വെച്ചു. എങ്കിലും കത്തിന്റെ ഉള്ളടക്കത്തെ കുറിച്ചു പൊടിപ്പും തൊങ്ങലും വെച്ചുള്ള പല കഥകളും അലവിയുടെ മനോമുകുരത്തിലൂടെ മിന്നിമറഞ്ഞു. എങ്കിലും തന്റെ ഉറ്റ ചങ്ങാതിയെ മറ്റൊരു രീതിയില് അവിശ്വസിക്കാന് അലവി തയ്യാറായില്ല. കത്തൊരു പെണ്ണിന്റെ തായിരിക്കുമെന്നു അലവി വെറുതെ വിശ്വസിക്കാന് ശ്രമിച്ചു. പെണ്ണെന്നു കേള്ക്കുന്നതെ അലവിയുടെ മനസ്സിന് കുളിരാണ്. പല തരുണീമണികളില് നിന്നും വാമൊഴി വഴക്കത്തിന്റെ നേരിട്ടുള്ള സംപ്രേക്ഷണങ്ങള് ഏറ്റു വാങ്ങിയതാണ്. എങ്കിലും ഒരു പിന്മാറ്റത്തിന് അലവി തയ്യാറല്ല. തന്റേതായ ചില പ്രലോഭനങ്ങള് അലവി ഒരു മൂന്നാം ലോക സിദ്ധാന്തം പോലെ പല തരുണികള്ക്ക് മുന്നിലും അവതരിപ്പിച്ചു. ഒരു പെണ്ണെങ്കിലും തന്റെ രൂപ രേഖ അംഗീകരിക്കും എന്ന് അലവി പ്രതീക്ഷയോടെ ഉറ്റുനോക്കിക്കൊണ്ടിരുന്നു. തോമയെ കുത്തിവെക്കാന് രാവിലെ നിരോധിച്ച കമ്പനിയുടെ സിറിന്ജിന് പകരം വാങ്ങിയ സിറിന്ജുമായി വന്ന കൊച്ചു നേഴ്സിനെ അലവി കണ്ണുകളാല് സ്കാന് ചെയ്യുകയും ശ്രദ്ധ നേടാന് പല വിക്രസ്സുകള് കാട്ടുകയും ചെയ്തെന്കിലും, കണ്ടിട്ടും കാണാതെ, അറിഞ്ഞിട്ടും അറിയാതെ കേട്ടിട്ടും കേള്ക്കാതെ താനീ റൂമിലേ ഇല്ല എന്ന ഭാവത്തില് നിന്ന ആ നേഴ്സിനെ മന്ദബുദ്ധി എന്നല്ലാതെ മറ്റൊന്നും വിളിക്കാന് അലവിക്കപ്പോള് തോന്നിയില്ല. അലവി രാവിലെ കണ്ണുകളാല് സ്കാന് ചെയ്തെടുത്ത നേഴ്സിന്റെ ആ വിശ്വ രൂപം സ്വപ്നത്തിലും ദര്ശന സുഖം കിട്ടുമോയെന്നോര്ത്തു കണ്ണുകള് അടച്ചു തന്നെ കിടന്നു. ഉറക്കം അപ്പോഴും അലവിക്ക് അന്യമായിക്കൊണ്ടിരുന്നു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
ഉറക്കത്തിലേക്കു വീഴും എന്നൊരു ശ്രമമുണ്ടായപ്പോള് അലവിയെ തോമ വിളിച്ചു. അല്പ്പം വെള്ളം കുടിക്കാന് വേണമെന്നു ആവശ്യപ്പെട്ടു. ഒരു ദയനീയത തോമയുടെ ശബ്ധത്തില് നിന്നും അലവിക്ക് തോന്നി. ഹീറോ പേന മഷിവലിച്ചെടുക്കുന്നത് പോലെ ഒറ്റ വലിക്കു തോമ വെള്ളം മുഴുവന് കുടിച്ചു. ഒരു നെടുവീര്പ്പിനോടുവില് ബാഗിലേക്കു ചൂണ്ടിക്കൊണ്ട് അതില് ഒരു ടെലിഗ്രാം ഉണ്ടെന്നും അതെടുത്ത് കൊടുക്കുവാനും ആവശ്യപ്പെട്ടു. അലവി ബാഗ് മുഴുവന് നോക്കിയിട്ടും അപ്പറഞ്ഞ സാധനം മാത്രം കിട്ടിയില്ല. അതിനെങ്ങനെ ടെലിഗ്രാം ഇതിന് മുമ്പു കണ്ടെന്കിലല്ലേ അലവിക്കത് ടെലിഗ്രാം ആണെന്ന് അറിയൂ. ഒടുവില് അലവിയുടെ കൈയോണ്ട് അത് കിട്ടില്ലെന്ന് ഉറപ്പായപ്പോള് തോമ ആ ബാഗ് ആവശ്യപ്പെട്ടു. ബാഗില് നിന്നും താന് നേരത്തേ ഒരു പെണ്ണിന്റെ കത്താകുമെന്നൊക്കെ തെറ്റിദ്ധരിച്ച ആ കത്ത് തോമ പുറത്തെടുത്തു. ജീവിതത്തിലാദ്യമായി ഒരു എംപിയെ കണ്ട പൊന്നാനിക്കാരെപ്പോലെ അലവി ആ ടെലിഗ്രാം അമ്പരപ്പോടെ നോക്കി നിന്നു.</div></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">തോമയുടെ കണ്ണുകള് നിറയുന്നതും നിശ്വാസങ്ങള് എങ്ങലുകലായി മാറുന്നതും അലവിക്ക് അസ്വസ്ഥതയുണ്ടാക്കി. ടെലിഗ്രാമിന്ടെ ഉള്ളടക്കത്തെപ്പറ്റി ചോദിച്ചറിയാന് അലവി തോമക്കരികിലേക്ക് എത്തിയതും തോമ വീണ്ടും മയക്കത്തിലേക്ക് വീണു. തോമയെ വിളിച്ചു കാര്യങ്ങള് ചോദിച്ചരിയണമെന്നു അലവിക്ക് തോന്നിയെന്കിലും ആ കിടപ്പ് കണ്ടിട്ട് അലവിയുടെ കണ്ണുകള് ഈറനണിഞ്ഞു. ഈ ടെലിഗ്രാം കണ്ടിട്ടാണ് അവാര്ഡ് ഇല്ലെന്നറിഞ്ഞ കലാഭവന് മണിയെപ്പോലെ തോമക്ക് ബോധം പോയതെന്നും ഇവിടെ അഡ്മിറ്റ് ആയതെന്നും അലവിയുടെ സാമാന്യബുദ്ധിയില് സ്വന്തമായി തെളിഞ്ഞു. ഇത്രയും ബോധക്കെടുണ്ടാക്കുന്ന ഈ കത്തിനെ ഒരു കുറി വായിക്കാന് കഴിഞ്ഞെന്കില് എന്ന് അലവിക്ക് വീണ്ടും തോന്നിക്കൊണ്ടിരുന്നു. എത്രയും വേഗം നേരം പുലര്ന്നു കിട്ടിയെന്കിലെന്നു അന്നാദ്യമായി അലവി ഉള്ളുരുകി പ്രാര്ത്ഥിച്ചു.</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div></div><div style="text-align: left;"></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;">സൂര്യന് തെറ്റിയില്ല, അന്നും പതിവുപോലെ കിഴക്കു നിന്നും എത്തി നോക്കി. അലവി ഏറെ പ്രതീക്ഷിച്ചിരുന്ന ആ ശുഭ മുഹൂര്ത്തം കാണാന് ഉറക്കത്തിന്റെ അടിമച്ചങ്ങലയില് നിന്നും മോചിതനായി എത്താന് എപ്പോഴോ ഉറക്കം തട്ടിയെടുത്ത അലവിക്കായില്ല. പുലര്ച്ചകളില് ജോണിയെട്ടനെ കാണാതിരിക്കുന്നത് ഭാഗ്യമായി കരുതിയിരുന്ന അലവിക്ക് അന്ന് ജോണിയെട്ടനെ കണ് കുളിരെ കണ്ട് ഉണരേണ്ടി വന്നു. ഡോബര്മാന്റെ മുന്നില് പെട്ട പോലെ കുരയ്ക്കുമോ കടിക്കുമോ എന്ന ആശങ്കയില് അലവി ഉറക്കച്ചടവില് എഴുന്നേറ്റു നിന്നു. അലവി പതിയെ ക്ലോക്കിലേക്കൊന്നു പാളി നോക്കി. സമയം പത്തിനോടടുതിരിക്കുന്നു. തോമ ഇപ്പോളും ബോധക്കേടില് തന്നെ. ജോണിയെട്ടനോട് ടെലിഗ്രാം വിഷയം ചോദിച്ചാലോ എന്ന് അലവിക്ക് ശക്തിയായി തോന്നിയെന്കിലും കേന്ദ്രം കേരളത്തോട് കാണിക്കുന്ന ഒരു അവഗണന മനോഭാവം തന്നെയാണ് ജോണിയെട്ടന് തന്നോടെന്നു പലപ്പോഴും അലവി തിരിച്ചറിഞ്ഞിട്ടുണ്ട്. എങ്കിലും ഇക്കാര്യം ചോദിക്കാതിരുന്നാല് തനിക്ക് മനസ്സമാധാനം കിട്ടില്ലെന്ന തിരിച്ചറിവില് അലവി രണ്ടും കല്പ്പിച്ചു മൂന്നാമതൊരു ലോകസഭ സീറ്റ് ചോദിച്ച മുസ്ലിം ലീഗിനെപ്പോലെ കിട്ടിയാല് കിട്ടട്ടെ എന്ന ഭാവത്തില് ചോദിച്ചു. ജോണിയേട്ടന് ദയനീയമായൊന്നു അലവിയെ നോക്കി. ഒരു നീണ്ട നെടുവീര്പ്പിനു ശേഷം ജോണിയേട്ടന് പറഞ്ഞു തുടങ്ങി. <br />
"അവന്റെ കമ്പനീനു ടെലിഗ്രാം വന്നിരിക്കണ്,സാമ്പത്തിക മാന്ദ്യം മൂലം അവനെ പിരിച്ചു വിട്ടെന്നും,ലീവ് കഴിഞ്ഞാല് ഇനി തിരിച്ചു ചെല്ലെണ്ടാന്നും ഒരു കണ്ണീ ചോരയുമില്ലതേ എഴുതിരിക്കുവാടാ അലവീ". <br />
ആ കമ്പി കണ്ടപ്പോള് ബോധം പോയതാ തോമെടെ. ഒരു നിശ്വാസത്തോടെ ജോണിയേട്ടന് തുടര്ന്നു <br />
"ഇനി ഞങ്ങള് എങ്ങിനെ ജീവിക്കനാ? ഇത്രയും കാലം ഇവനുണ്ടല്ലോ എന്നോര്ത്ത് അവന്റെ കാര്യങ്ങള് നോക്കി നടത്തി ജീവിച്ചു, ഇനിയിപ്പോള്..." <br />
ജോണിയേട്ടന് വല്ലാതെ സങ്കടപ്പെട്ടു. ജോണിയെട്ടന്റെ മുഖത്ത് ഇങ്ങനെയും ഭാവങ്ങള് വിരിയുമെന്ന് ഒരു അമ്പരപ്പോടെ അലവി നോക്കി നിന്നു. എന്തെങ്കിലും പറയണോ വേണ്ടയോ എന്ന് ശങ്കിച്ചു നില്ക്കുമ്പോളാണ് ജോണിയെട്ടന്റെ കയ്യിലെ മറ്റൊരു പേപ്പര് അലവി കണ്ടത്. എന്താണെന്ന ഭാവത്തില് ജോണിയെട്ടനെ നോക്കിയതും ജോണിയേട്ടന് തുടര്ന്നു,</div></div><div style="text-align: left;"><div style="text-align: justify;">"ഇതു കണ്ടാ, ഇതു ഇവന്റെ സമ്പാദ്യത്ത്തിന്റെ ലിസ്റ്റാ, കാണണോ നിനക്ക്? <br />
അല്പ്പം പരിഭവത്തിലായി പിന്നേ ജോണിയേട്ടന്. ഈ സാമ്പത്തിക മാന്യത്തിലും ഒത്തിരി സമ്പാദ്യമുള്ള തന്റെ തോമയെയോര്ത്തു അലവിക്ക് അഭിമാനം തോന്നി. ജോണിയേട്ടന് ഒരു പൊട്ടിത്തെറിക്ക് സജ്ജമായെന്നു അലവി തിരിച്ചറിഞ്ഞു. ജോണിയേട്ടന് അലവിക്ക് ആ പേപ്പര് നീട്ടിക്കൊണ്ട് പറഞ്ഞു, <br />
"സമ്പാദ്യങ്ങള് എന്താന്നറിയെണ്ടേ കൂട്ടുകാരന്? പ്രഷര് , ഷുഗര് , കൊളസ്ട്രോള് പോരാത്തതിന് ബീപ്പിയും!"</div><div style="text-align: justify;"><br />
</div><div style="text-align: justify;">ലീഗിന്റെ ആണവക്കരാര് നയം പോലെ അലവിക്കൊന്നും മനസ്സിലായില്ല. എങ്കിലും വളരെയേറെ സമ്പാദ്യമുണ്ടായിട്ടും അതിന്റെ ഒരു അഹങ്കാരവുമില്ലാതെ കിടക്കുന്ന തന്റെ പ്രിയ സുഹൃത്തിനെ നോക്കി അലവി അഭിമാനം കൊണ്ടു. </div></div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com28tag:blogger.com,1999:blog-7305790313539111118.post-21954143161492756662009-02-20T00:45:00.005+04:002010-10-20T16:33:44.982+04:00സമര്പ്പണം<div style="text-align: left;"><span style="font-weight: bold;">ജീവിതത്തിന്റെ</span> <span style="font-weight: bold;">യൌവനം മുഴുവന് ഈ മണലാരണ്യത്തില് ഹോമിച്ച് പകരമൊന്നും നേടാനാവാതെ ജനിച്ചുവളര്ന്ന സ്വന്തം നാട്ടില് അന്യന്മാരായി ജീവിക്കേണ്ടിവന്ന ഒരായിരം പ്രവാസികള്ക്കായി ഞാനീ ബ്ലോഗ് സമര്പ്പിക്കുന്നു......</span><br />
<span style="font-weight: bold;">പ്രവാസം പരമസത്യമായിതീര്ന്ന കാലഘട്ടത്തില് അതില്നിന്നും ഒട്ടും മാറിച്ചിന്തിക്കാന്</span><br />
<span style="font-weight: bold;">കഴിയാത്തത്ര ബാഹ്യ സമ്മര്ദത്താല് ഈ മണലാരണ്യത്തിലേക്ക് വലിച്ചെറിയപ്പെട്ട അനേകായിരങ്ങളുടെ കൂട്ടത്തില് ഈ ഞാനും!</span><br />
<span style="font-weight: bold;">ചുട്ടുപൊള്ളുന്ന വെയിലിനെയും മരംകോച്ചുന്ന തണുപ്പിനെയും രോഗങ്ങളെയും ദുരിതങ്ങളേയും അതിജീവിച്ച് മെച്ചപ്പെട്ട ഒരു ജീവിതസാഹചര്യം തുന്നിചേര്ക്കാന് പെടാപാടുപെടുന്നതിനിടയില് ഉള്ളിലെവിടെയോ അവശേഷിച്ചിരുന്ന സര്ഗാത്മകതയുടെ അണഞ്ഞ കരിന്തിരിയില് ഇനിയും ഒരു പുതുവെളിച്ചം സാധ്യമാകും എന്ന ഉറച്ച ആത്മവിശ്വാസത്തില് ഞാനും എന്റെയീകൊച്ചു ബ്ലോഗിന് ആരംഭം കുറിക്കട്ടെ!</span> <span style="font-weight: bold;">നിങ്ങളുടെ എല്ലാവിധ പ്രോത്സാഹനങ്ങളും അഭിപ്രായങ്ങളും പ്രതീക്ഷിക്കുന്നു...............</span> <span style="font-weight: bold;">സസ്നേഹം,</span><br />
<span style="font-weight: bold;">വാഴക്കോടന്</span></div>വാഴക്കോടന് // vazhakodanhttp://www.blogger.com/profile/16752753357124129907noreply@blogger.com7